.:: Zoe Szemszöge ::.
~ 4 év múlva ~
Louis mellkasán pihentem és próbáltam visszanyerni a normális levégzésem. Az ő keze a gerincemen futott többször végig, én meg a köldökét rajzoltam körbe többször is. Bele csókolt a hajamba és újra elkezdte a gerincem melletti masszírozni.
– Nem akadok megmasszírozni rendesem a hátam? – néztem fel rá, utána azonnal vissza is feküdtem rá.
– Ha leszállsz rólam és eldőlsz – nyúlt oldalra és elvette az éjjeli szekrényre állított testápolót.
Fejem alá raktam a párnát és mikor kirázott a hideg attól ahogy a testápoló a bőrömhöz ért. Biztos meg is szunnyadtam, mert arra riadtam fel, hogy dörömbölnek az ajtón, már Louis is mellettem feküdt.
– Apa – hallottam egy kétségbe esett három éves síásást az ajtónk előtt, de hogy biztos felfigyeljünk rá, mind a két kezével verte a fát.
Louis morogva felkelt, majd felvette a pizsama nadrágját, oda dobta nekem a hálóingem, meg még mielőtt kinyitotta volna az ajtót kivett egy bugyit a fiókból és felém dobta. Csak akkor nyitotta ki mikor már teljesen fel voltam öltözve. Felvette a karjába a síró Tiffanyt, mire ő a nyakába fúrta az arcát, félhosszú haja meg eltakarta maradék részét.
– Miért itatod az egerek prücsök? – simította oldalra Louis a haját, és adott az arcára egy puszit.
– Rosszat álmodtam – dörzsöli meg a két öklével a szemét.
Összenéztünk Louissal, de inkább megtartottunk magunknak a véleményünket. Nem hiszem, hogy egy órája feküdt le, de már rémálmai vannak. De Louis nem tudott neki nemet mondani ezért is leült az ágyra és az ölébe ültette a lányát, megint hátra simította a rakoncátlan barna haját, aki kíváncsian csillogó kékes barna szemivel az apját figyelte.
– Ki mellett szeretnél aludni?
– Középen – vágta rá már sokkal vidámabban.
– Nem – vágtunk rá egyszerre.
– Nem már, miért nem? – kezdte a szokásos hisztiét, mikor megengedjük neki, hogy itt aludjon.
– Mert anyád mellett szeretek aludni, és mellékesen rundosul ezért ha itt alszol tied a fél ágy.
– Mivel tegnap anya mellett aludtam, akkor most feled alszok – karolta át a nyakát.
Louis eldőlt az ágyon, közeb húzódott hozzám, a lányunk meg felénk fordulva húzta fel magára a takarót. Tökéletesen láttam a halak villanyától, mennyire próbál ébren maradni. Közelebb húzodtam hozzájuk és feltettem a fejem Louis mellkasára.
– Miért fekszel apán? – szegezte nekem a kérdés Tiffany.
– Mert kényelmes.
– Nem zavar? – kérdezte Louist.
– Nem, sőt szeretem – adott egy puszit hajamra.
– Miért jó, hogy téged nyom?
– Mert itt van velem.
– Én is használhatlak párnának?
– Ha elég idős leszel hozzá lesz egy saját párnád.
– Mennyit kell addig várnom?
– Úgy 20 évet.
– Louis – löktem meg az oldalát.
– Jó akkor csak 18-at, akkor talán.
– Anya, apa egyszer kaphatok én is egy saját Hogyt? – mind a ketten értelmetlenül néztünk rá, majd össze, de ebből semmit nem vett észre, csak folytatta. – Leila és Niall mondta, ha akarok egy saját kis öcsit titeket kell megkérnem. Szóval vesztek nekem egyet.
– Öcsikét nem lehet csak úgy venni? – könyököltem fel.
– Akkor fogadjunk örökbe, szeretnél egy sajátot annyira aranyos volt, mikor ott voltunk nálunk.
– Szeretnél egy kis tesót? – nézett rá csodálkozottan Louis.
– Igen nagyon örülnék egynek. Niall azt mondta, hogy ezt mondjam hozzá, mert fontos.
– Én benne vagyok, de anyádat kellene meggyőznöd – markolt bele a fenekembe és adott egy gyors csókot a számra.
– Ha a szobádba alszok, akkor bele megyek, hogy legyen egy kis tesód.
– Köszi anya – oda hajolt és adott az arcomra egy puszit. Felhajtotta a takarót, és kiugrott az ágyból.
– Hogy mész? – ráncolta a homlokát Louis.
– Szobámba, kell egy olyan aranyos öcsi mint Hogy.
– Mi van ha húgod lesz? – tettem fel a kérdést.
– Nekem öcsi kell. Ha húgot kapok akkor vigyétek inkább vissza és cseréljétek ki.
Louis kimászott alólam, majd elkísérte lányát a szobájába. Vissza érve első dolga volt, hogy bezárja az ajtót és kilépett a pizsama nadrágjából. Nevettem rajta míg leszedte rólam a ruháimat.
– Volt már egy alkalom – toltam el kicsit magamtól, de még mindig csókolgatta a nyakam.
– Az szórakozás volt ez már munka, boldoggá kell tennünk egy négy évest.
– Mi lesz ha a húga lesz?
– Addig csináljuk míg öccse nem születik.
– Nem ilyenről ne is álmodj. Örülj annak a kettőnek.
– Bízok benne, hogy Tiff akar még egy két talán három kistestvért – megforgattam a szemem, majd megcsókoltam, legalább addig sem beszél.
– Mivel tegnap anya mellett aludtam, akkor most feled alszok – karolta át a nyakát.
Louis eldőlt az ágyon, közeb húzódott hozzám, a lányunk meg felénk fordulva húzta fel magára a takarót. Tökéletesen láttam a halak villanyától, mennyire próbál ébren maradni. Közelebb húzodtam hozzájuk és feltettem a fejem Louis mellkasára.
– Miért fekszel apán? – szegezte nekem a kérdés Tiffany.
– Mert kényelmes.
– Nem zavar? – kérdezte Louist.
– Nem, sőt szeretem – adott egy puszit hajamra.
– Miért jó, hogy téged nyom?
– Mert itt van velem.
– Én is használhatlak párnának?
– Ha elég idős leszel hozzá lesz egy saját párnád.
– Mennyit kell addig várnom?
– Úgy 20 évet.
– Louis – löktem meg az oldalát.
– Jó akkor csak 18-at, akkor talán.
– Anya, apa egyszer kaphatok én is egy saját Hogyt? – mind a ketten értelmetlenül néztünk rá, majd össze, de ebből semmit nem vett észre, csak folytatta. – Leila és Niall mondta, ha akarok egy saját kis öcsit titeket kell megkérnem. Szóval vesztek nekem egyet.
– Öcsikét nem lehet csak úgy venni? – könyököltem fel.
– Akkor fogadjunk örökbe, szeretnél egy sajátot annyira aranyos volt, mikor ott voltunk nálunk.
– Szeretnél egy kis tesót? – nézett rá csodálkozottan Louis.
– Igen nagyon örülnék egynek. Niall azt mondta, hogy ezt mondjam hozzá, mert fontos.
– Én benne vagyok, de anyádat kellene meggyőznöd – markolt bele a fenekembe és adott egy gyors csókot a számra.
– Ha a szobádba alszok, akkor bele megyek, hogy legyen egy kis tesód.
– Köszi anya – oda hajolt és adott az arcomra egy puszit. Felhajtotta a takarót, és kiugrott az ágyból.
– Hogy mész? – ráncolta a homlokát Louis.
– Szobámba, kell egy olyan aranyos öcsi mint Hogy.
– Mi van ha húgod lesz? – tettem fel a kérdést.
– Nekem öcsi kell. Ha húgot kapok akkor vigyétek inkább vissza és cseréljétek ki.
Louis kimászott alólam, majd elkísérte lányát a szobájába. Vissza érve első dolga volt, hogy bezárja az ajtót és kilépett a pizsama nadrágjából. Nevettem rajta míg leszedte rólam a ruháimat.
– Volt már egy alkalom – toltam el kicsit magamtól, de még mindig csókolgatta a nyakam.
– Az szórakozás volt ez már munka, boldoggá kell tennünk egy négy évest.
– Mi lesz ha a húga lesz?
– Addig csináljuk míg öccse nem születik.– Nem ilyenről ne is álmodj. Örülj annak a kettőnek.
– Bízok benne, hogy Tiff akar még egy két talán három kistestvért – megforgattam a szemem, majd megcsókoltam, legalább addig sem beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése