.:: Louis Szemszöge ::.
Gyerek sírásra nem olyan mókás kelni mint idáig gondoltam. Az első pár alkalom még jó volt, de amikor az egész éjszakát át sírja akkor ez az öröm elveszett. Ha nem azért sírt mert éhes volt, akkor én keltem fel. Az éjszaka közepén vagy elején nem tudom mikor egyszerűen megfogtam a bölcsőjét, míg Zoe a kezében tartotta. Beraktam az ágy lábához, így legalább nem kellett vak sötétben végig mászni a folyóson. Ezután meg volt az a pillanat, amikor úgy feküdtem le, hogy a kezembe maradt. Ott feküdt közöttünk és talán csak az álmosság miatt, de nem sírt minden különösebb ok nélkül. Tudtunk aludni több mint egy órát aludni, ezután úgy éreztem mintha több mint nyolc órát aludtam. A koncert alatt megedződtem így nekem nem jelentett akkora gondot felkelni reggel mikor a telefonom csörgött. Zoe csak morogva elfordult és próbált visszaaludni.
– Ébredj hívnak a magazintól, legyél csak te is fent legalább nem fogok olyat mondani amit nem szeretnél – szem forgatva felült, majd elkezdte a lánya szőke haját piszkálni.
Vettem egy pillantást az órára, majd magamra erőltettem egy műmosolyt.
– Jó napot – köszönt bele vidám egy nő a vonal túloldalán.
– Önnek is, érdeklődni szeretnék, ha ma mikor alkalmas nektek az interjú?
– Feltétlenül kell mennem? – nyögött fel Zoe.
– Nagyon örülnék neki, mivel Louis csak nekünk engedte meg.
– Hány óra? – tátogta nekem a kérdés mire felemeltem a mind a 10 ujjam.
– Délután valamikor.
– Nekem teljesen megfelel, lehetne róla szó, hogy átmegyek hozzátok – nyomta ki a telefont.
– Ide fog jönni? – nézett rám Zoe össze szorított fogakkal.
– Ezek szerint – néztem értelmetlenül a telefonra. Az előbb még beszélgettünk, most meg rám csapta a telefont, ennyire nem érnek rá a magazinnál.
– Komolyan Louis, hívd fel és mond meg, hogy találkozunk valami eldugott helyen, ott kifaggat arról, hogy milyen volt az esküvő, addig anyám meg apám vigyázz a gyerekre, és nem kell többet erről beszélnem.
– Megpróbálom – vettem elő a telefont és akárhányszor hívtam fel, soha nem vette fel.
– Elérted már?
– Nem – ráztam meg a fejem, de ne foglalkoztunk vele tovább, mivel Tiffany elkezdett sírni.
Zoe felvette a kezébe, és magához húzta. Bekapcsoltam a Tvt, rádőltem Zoe lábszárára és onnan figyeltem a tegnap esti meccs ismétlését.
– Megböfizteted? – markolt bele a hajamba.
– Persze – tornáztam fel magam ülő helyzetbe, majd átvettem a gyereket. Végig simítottam a hátán, mire böfögött egyet. Bele tettem a kiságyba, és megindultam Zoe után a fürdőbe. A zuhany alatt állt, ledobáltam magamról a ruháimat, majd beléptem mellé. Felém fordult, majd oda adta nekem a samponját, mire elkezdtem a hajába masszírozni.
– Köszönöm szépen – fordult meg és adott egy csókot nekem.
– Nem fogom kibírni azt a hat hetet.
– Kénytelen leszel – vonta meg a vállát, majd adott megint egy puszit az arcomra és kilépett a zuhanyfülkéből.
Gyorsan megmostam én is a hajam, majd egy törölközővel a derekamon mentem ki. Leültem az ágy szélére és figyeltem mennyire nyugodtam tud aludni Tiffany, nem értem este miért nem tudja ezt csinálni.
– Mit figyelsz ennyire? – simított végig Zoe az arcomon majd adott egy puszit.
– Nem értem, hogy nappal miért tud aludni és este miért nem?
– Te akartad viseld is el – csipet bele az arcomba, majd otthagyott.
Tiffany elkezdett nyújtózkodni, de mielőtt kinyitotta volna azt a hatalmas száját felvettem és agyon dédelgettem.
Az utolsó patentet csatoltam össze mikor csengettek, Zoe azonnal megindult, hogy ajtót nyisson. Felvettem a karomba a tündéri és tiszta kislányt, majd megindultam lefelé.
Leila és Niallra számítottam, de helyette a magazintól a riporter várt ott. Mikor meglátta a gyereket a kezembe hatalmasra tágult ki a szeme és tátott szájjal indult meg a nappali felé.
Gyorsan feltette a kérdéseit az esküvővel kapcsolatba, és utána csak a lányommal akart foglalkozni, meg meg próbáltuk rá venni, hogy tartsa meg magának.
Sokat segített a lehetelne helyzetünkön mikor megjelent Niall és Leila. Csajok össze beszéltek, mire valami értelmetlen jellel Leila leadott valami jelet Niallnak, mire oda ment a riporterhez és bejelentette, hogy el fogja venni Leilat azzal foglalkozzon, de a gyerekünkkel. Nagyon hatásos téma, mert azonnal a két új párral foglakozott, közben Zoe egyszerűen eloszolt gyerekkel a kezébe.
– Ébredj hívnak a magazintól, legyél csak te is fent legalább nem fogok olyat mondani amit nem szeretnél – szem forgatva felült, majd elkezdte a lánya szőke haját piszkálni.
Vettem egy pillantást az órára, majd magamra erőltettem egy műmosolyt.
– Jó napot – köszönt bele vidám egy nő a vonal túloldalán.
– Önnek is, érdeklődni szeretnék, ha ma mikor alkalmas nektek az interjú?
– Feltétlenül kell mennem? – nyögött fel Zoe.
– Nagyon örülnék neki, mivel Louis csak nekünk engedte meg.
– Hány óra? – tátogta nekem a kérdés mire felemeltem a mind a 10 ujjam.
– Délután valamikor.
– Nekem teljesen megfelel, lehetne róla szó, hogy átmegyek hozzátok – nyomta ki a telefont.
– Ide fog jönni? – nézett rám Zoe össze szorított fogakkal.
– Ezek szerint – néztem értelmetlenül a telefonra. Az előbb még beszélgettünk, most meg rám csapta a telefont, ennyire nem érnek rá a magazinnál.
– Komolyan Louis, hívd fel és mond meg, hogy találkozunk valami eldugott helyen, ott kifaggat arról, hogy milyen volt az esküvő, addig anyám meg apám vigyázz a gyerekre, és nem kell többet erről beszélnem.
– Megpróbálom – vettem elő a telefont és akárhányszor hívtam fel, soha nem vette fel.
– Elérted már?
– Nem – ráztam meg a fejem, de ne foglalkoztunk vele tovább, mivel Tiffany elkezdett sírni.
Zoe felvette a kezébe, és magához húzta. Bekapcsoltam a Tvt, rádőltem Zoe lábszárára és onnan figyeltem a tegnap esti meccs ismétlését.– Megböfizteted? – markolt bele a hajamba.
– Persze – tornáztam fel magam ülő helyzetbe, majd átvettem a gyereket. Végig simítottam a hátán, mire böfögött egyet. Bele tettem a kiságyba, és megindultam Zoe után a fürdőbe. A zuhany alatt állt, ledobáltam magamról a ruháimat, majd beléptem mellé. Felém fordult, majd oda adta nekem a samponját, mire elkezdtem a hajába masszírozni.
– Köszönöm szépen – fordult meg és adott egy csókot nekem.
– Nem fogom kibírni azt a hat hetet.
– Kénytelen leszel – vonta meg a vállát, majd adott megint egy puszit az arcomra és kilépett a zuhanyfülkéből.
Gyorsan megmostam én is a hajam, majd egy törölközővel a derekamon mentem ki. Leültem az ágy szélére és figyeltem mennyire nyugodtam tud aludni Tiffany, nem értem este miért nem tudja ezt csinálni.
– Mit figyelsz ennyire? – simított végig Zoe az arcomon majd adott egy puszit.
– Nem értem, hogy nappal miért tud aludni és este miért nem?
– Te akartad viseld is el – csipet bele az arcomba, majd otthagyott.
Tiffany elkezdett nyújtózkodni, de mielőtt kinyitotta volna azt a hatalmas száját felvettem és agyon dédelgettem.
Az utolsó patentet csatoltam össze mikor csengettek, Zoe azonnal megindult, hogy ajtót nyisson. Felvettem a karomba a tündéri és tiszta kislányt, majd megindultam lefelé.
Leila és Niallra számítottam, de helyette a magazintól a riporter várt ott. Mikor meglátta a gyereket a kezembe hatalmasra tágult ki a szeme és tátott szájjal indult meg a nappali felé.
Gyorsan feltette a kérdéseit az esküvővel kapcsolatba, és utána csak a lányommal akart foglalkozni, meg meg próbáltuk rá venni, hogy tartsa meg magának.
Sokat segített a lehetelne helyzetünkön mikor megjelent Niall és Leila. Csajok össze beszéltek, mire valami értelmetlen jellel Leila leadott valami jelet Niallnak, mire oda ment a riporterhez és bejelentette, hogy el fogja venni Leilat azzal foglalkozzon, de a gyerekünkkel. Nagyon hatásos téma, mert azonnal a két új párral foglakozott, közben Zoe egyszerűen eloszolt gyerekkel a kezébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése