III. Évad 46. rész 03/07 L

.:: Louis Szemszöge ::.

~ Hét hónap múlva ~

Végre kiengedték Zoet a kórházból, most a hátsó ülésen alszik. Mind a ketten fent voltunk éjszaka, de ő azonnal kidőlt ahogy beszálltunk a kocsiba. Kabátom a hátán van és az egyik ujját ölelgeti. Akármennyire is élveztem nézni azt, hogy Zoe hogy alszik most sokkal jobban érdekel az anyós ülésen a Mózes kosárban szenderedő lányom. Kicsi Tiffany az ujját szopva aludt bekéssen. Tündérien nézett ki a rózsaszín sapkájával és a kilógó rövidke szőke hajával. Szeme most még kék nem tudni, hogy be fog barnulni vagy ilyen marad.

Hátrafordultam Zoehoz majd végig simítottam az arcán. Száját elhúzva fordult meg, majd fel is ült. Álmosan dörzsölte a szemét, majd a fejét neki döntötte az ülésnek.

– Mond, hogy senki nincs itt – pillantott rám a tükörből.
– Biztos itt vannak. Anyám már két napja itt szobrozik, tegnap este meg a te szüleid jelentek meg. Ismerve a bandát már ők is itt vannak.
– Itt maradhatok, fáradt vagyok.
– Nem akarlak megsérteni, de szerintem ha egyszerűen felmennél mellettünk észre sem vennék. Mindenki a gyerekkel lesz elfoglalva.
– Akkor felmegyek aludni – szált ki a kocsiból.
Kivettem a kosarat, mire a kicsi elkezdte nyitogatni a szemét, de szerencsére ahogy elindultam azonnal vissza is csukta.
Az ajtóban megvárt, majd egyszerre léptünk be. Mindenki felénk fordult, de utána azonnal minden szem a kosárra hárult. Zoe ezt kihasználva minden gond nélkül felment az emeltre. Lehet hogy képzelődtem, de hallottam ahogy lerogy az ágyra.
Kinyitotta hatalmas szemeit és mindenki egyszerre akarta felvenni.
Szerencsétlen lányom mindenki kezében hatvanszor megfordult és több millió kép készült róla ahogy valaki karjában alszik vagy éppen figyeli.
– Hol van Zoe? – fordult felém az anyja.
– Tényleg ő hol van? – fordult felém Leila Tiffanyval a kezében.
– Alszik.
– Kocsiban? – kérdezte az apja.
– Nem.
– Akkor meg hol van?  – rázta meg a anya fejét, majd átvette az apró csöppséget.
– Fent a szobába.
– Mikor ment fel? – ráncolta a szemöldökét Dan.
– Azonnal oda ment fel.
– Most nagyon beégtünk – húzta el a száját Amy, mire a többiek csak bólogattak.
– Mitől ilyen fáradt.
– Kért egy utolsó adag fájdalom csillapítót, nagyon fájt neki a varrat.
– Igen az tud fájni – értett egyet velem anyám.

– Nem akarod felkelteni?
– Addig nem míg nem muszáj.
– Még mindig nem értem, hogy miért kellett olyan sokáig titkolni, hogy unokánk lesz – rázta meg tagadóan Peggie a fejét.
– Nem volt különösebb oka.
Amy kezében volt Tiff amikor teli torokból lekezdett üvölteni. Azonnal oda adta nekem, de akárhogyan ringattam nem akartam abba hagyni.
– Gyere megyünk anyuhoz – indultam meg vele a szobába. Mire oda értem Zoe már fent ült az ágyon. Készségesen átvette a lányát, adtam a hajára egy puszit, majd magukra hagytam őket.
– Milyen érzés apukának lenni? – lökött meg Harry.
– Még nagyon jó, de lesz majd sokkal rosszabb is.
– Na ebben teljesen egyet értek – jelent meg mellettem Niall. – De te szerencsés vagy. Itt a szünet van időd csak velük foglalkozni, és annyi fontos pillanatból kimaradtam Leonál.
– Vedd rá Leilat még egyre – adta az ötletet Harry.
– Mi van ha folytatjuk, megint nem leszek ott.
– Igen mi van ha nem hagyjuk abba? – tette fel a nagy kérdést Harry.
– Miről maradtam le? – jelent meg Liam is.
– Szünetről van szó – indult meg a konyhába, ők is jöttek velem. Leültünk az asztal köré, mindegyikünk előtt egy üveg sör.
– Itt akarok lenni Tiffany minden fontos pillanatánál.
– Én meg Leila kezét akarom megkérni.
– Amy újra terhes.
– Nekem valami rendes nő kellene, kezd elegem lenni azokból akik csak a pénzemre hajtanak.
– Jó messzire jutottunk, annyi mindent elértünk – emeltem fel az üvegem mire össze koccintottunk.
– Szálljunk most ki? – kortyolt egyet Niall.
– Ha a csúcson hagyjuk abba, akkor nem felednek minket soha – rajzolt valami mintát Harry a párás üvegre.
– Ennyi a bandának vége? – kérdezte Liam.
– A legjobb fiú bandára inni kell valami töményet – keltem fel a helyemről, majd elővettem a whisky meg poharakat. Töltöttem mindenkinek, és eléjük löktem a poharakat.
– Legjobb bandára és gratulálunk Liam – emelte fel a poharát Harry.
– Szint úgy, az asszonynak el ne mondjátok képes lenne ebbe az állapotba kicsukni – mondta mire mind a hárman felkacagtunk. Össze koccintottunk a poharainkat. Elpakoltam a mosogatógépbe, majd kimentem utánuk a nappaliba.
Z a két személyes kanapén ült és Leilaval beszélgetett, aki szembe vele ült a dohányzó asztalon. Leültem a mellette lévő szabad helyre. Nem figyeltem arra, hogy miről beszélgettem a társaságot figyeltem aki össze gyűlt itt, csak hogy a lányomat agyon tudják dajkálni.
– Ha elalszok fel ne merj kelteni – dőlt nekem Zoe.
– Persze – adtam a hajára egy puszit. Nem kellett sok és azonnal bealudt, lecsúszott a vállamról így az ölembe tettem egy párnát így azon hortyogott. Az anyja a hátára terített egy pokrócot, majd vissza fordult az unokájához. Lehunytam egy kicsit a szemem, hogy pihenjen, de erőm már nem volt kinyitni így a kezemre dőlve elaludtam.