III. Évad 42. rész 08/25 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kiszálltam a kocsiból, majd hangosan becsaptam magam után. Szinte füstölögve felmentem a teraszra, majd megint hagosan becsaptam a bejárati ajtót. Idegesen levágtam magam a konyhába egy székre, mire minden szem rám nézett. Kicsit túl sok azt hittem hogy anyámat Leilát és Amyt találom itt. Csak nekik kellett volna itt lenniük, de erre itt volt apám, Harry, Liam, Niall és Zayn. Nem értem, hogy mit keresnek itt nekik még Londonba kellene lenniük nem itt Hillsideben.
– Jól vagy? – kérdezték mind tőlem egyszerre.
– Úgy nézek ki mint aki jól van, mert ha igen akkor elmegyek színésznek, mert kurvára nem vagyok jól.
– Hé csak segíteni akarunk, Louis hol van. Nem együtt jöttetek?
– Londonba hagytam, egyedül jöttem. 
– Nyolc órát vezettél ilyen ideg állapotba? – akadt ki anyám.
– Csak hét volt.
– Zoe – nyögtek fel egyszerre mint. Nagyon jól ment nekik ez az egyszerre beszélés, de én nem annyira díjaztam, csak még jobban felhúztam rajta magam.
Keltem volna ki magamból, hogy meg is mondtam nekik az őszinte véleményem, amikor egy kocsi fék csikorgatva megállt, az enyém mellett. Louis idegesen szállt ki belőle.
– Goldenwin! – csapta ki az ajtót és megindult felém. Ezzel megegyezően mindenki elkezdett kifelé araszolni, egészen ki a kertbe.
– Nem fogom megváltoztatni a véleményem törődj bele.
– Ha nem az esküvő előtt egy nappal mondod lehet, hogy még fel is tudtam volna dolgozni, de így reggel a fejemhez vágni. Ha nem hozom fel, akkor egyáltalán megmondtad volna?
– Mondtam már, egyszer biztos elmondtam mi erről az egészről a véleményem.
– Csak nem nekem.
– De neked is mondom, tudom emlékszem rá, mennyire meglepődtél.
– Hidd el most sokkal jobban meglepődtem – túrt bele idegesen a hajába, és lerogyott a mellettem lévő székre. 
– Ezt még egyszer beszéljük meg kulturáltan, lehetőleg akkor ne húzd fel magad és húz el otthonról – tette a kezét a térdemre és várta a válaszom.
– Jó, térjünk rá vissza – sóhajtottam fel, majd rádőltem a vállára, oda hajolt és adott az arcomra egy puszit.
– Nem is ti lennétek, ha nem vitatkoznátok mindig. Biztos nem fogjátok egymást megölni? – jött be Harry. – Most már szent a béke mi is bejöhetünk, nincs annyira jó idő kint fázok egy szál pólóba.
– Majd később vitatkozunk, addig megmondhatnád hogy kerültetek ide, nem úgy volt hogy holnap reggele jöttök ide?
– Nem szeretek este vezet, megkérdeztem Zaynt hogy jön velem és igent mondott. Szívtiprók meg jöttek a koszorús lányokkal. 
– Elhúzta a bőröndöt? – néztem fel Louisra mire csak lustán bólintott.
– Az miatt késtem ennyit.
– Most hogy szent a béke – ült le apa meg anya elénk –, mit képzelték hánnyal jöttetek?
– Jobb ha nem mondom, nem biztos hogy jót tenne nektek – húztam el a számat.
– Ebben teljesen egyet értek – tolt el kicsit magától Louis majd egyetértően bólogatott.
Rosszallóan megrázzák a fejüket, majd egyszerűen otthagynak.
– Gyere menjünk a ruhákért, és nem te fogsz vezetni, mert akkor nem éljük túl – ragadta meg a kezem Leila és elkezdett húzni kifelé.
– Most hogy a pasik elmentem és nincs senkinek hüvely gombája beszéljük arról, hogy mi miatt kaptatok ennyire össze – dörzsölte a tenyért Amy, miközben beült a hátsó ülésre.
– Nem is akarok rá gondolni, majd ha megbeszéltük akkor mondom is nektek.
– Mi az már ki sem beszéled a háta mögött.
– De ki, még mindig idegesít a zokni utálata, meg kezd elegem lenni abból is hogy soha nem mosogat el maga után, de fejlődő képes, tegnap elmosta a kávés bögréjét. Pár év és sikerül betörnöm.
– Miért nem azt mondod amit érdekel minket?
– Mert szemét vagyok azért – mosolyogtam rá, mire mind a ketten felkacagtak.
Nagy nehezen sikerült eljutnunk ahhoz a bolthoz ahol a lányok ruhái vannak. Egyszerű grafit szürke selymes anyagú pánt nélküli comb középig érő ruha. Mind kettőn csodásan néz ki.
– Nekünk mikor mutatod meg a ruhádat?
– Majd akkor ha az oltárhoz sétálok, senki nem látta.
– Vagy azért nem akarod, hogy megnézzük, mert megbotránkoztató, vagy meg még nincs meg és azt titkolod. 
– Hát tudjátok.
– Bazd Zoe tényleg nincs meg a ruhád? – akadtak ki mind a ketten egyszerre.
– De meg van, talán kicsit – mutattam az ujjaimmal mennyire kicsi is –, megbotránkoztató.
– Lehet, hogy akkor lepődünk meg ha valami hagyományos ruhába jelensz meg.
– Az nem én lennék. 
Sóhajtva rázták meg a fejüket, és többet nem húzták szóba a ruhámat, pedig úgy akartam volna még húzni az agyukat. Élvezem nézni a kínokat az arcukon.
– Amy még nem bántad meg hogy kimaradt ez a nagy pucs az életedből? – fordultam hátra.
– Ahogy téged elnézlek egyre jobban örülök, hogy hallgattam Liamra és minél hamarabb lezavartjuk. Főleg reggel mikor szinte égnek állt a hajad a dühtől.
– Kicsit összekaptunk.
– Ez nálatok a kicsi, akkor nem akarom tudni, hogy mi a nagy.
– Azt nem akarjátok tudni – mondtam majd utána velük nevettem.
Szememet törölgetve szálltam ki a kocsiból, annak ellenére, hogy csak egy helyen voltunk nagyon elszaladt az idő, már a nap is kezd lenyugodni. Elköszöntem tőlük, majd bementem az ajtón mellettem Niall és Liam ment ki felém biccentve.
Kicsit nagyon pározok a holnapi naptól, tényleg le kellett volna lépni.