III. Évad 41. rész 07/27 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

A következő reggeleken még mindig szörnyen éreztem magam. Anyám folyamatosan valamilyen csoda teát akart letuszkolni a tokromom, de azt is ugyan úgy vissza jött. Apám legalább a szemembe mondta, hogy nagyon szarul nézek ki. Louis meg amikor otthon volt végig mellettem maradt és próbálta rávenni, hogy menjek orvoshoz. Egy hét alatt szerencsére átment rajtam ez a rosszul lét, így teljesen kipihenten tudtunk megint a lagzival foglalkozni. Anyámék ezért kitolták a hazamenetelük dátumát, így csak este mennek haza. Louis húga tegnap ment el, nagyon fel sem tűnt, hogy itt volt. Este megjelent reggel meg eltűnt. Voltak itt valamilyen barátai és velük töltötte a napot. Szerencsétlen Louis kétségbe volt este milyen kétes barátai voltak a húgának. Lottie bemutatta az aggódó bátyának azokat az elvetemült barátokat akik még a szemetet is szelektíven gyűjtik.
– Végre nem úgy nézel ki mintha halálodon lennél – ölelt meg Louis a konyhába, majd bele húzott az ölébe és csókolgatta a nyakam. Felé fordultam és a nyakát átöleltem majd az arcára adtam egy cuppanos puszit. 

Végén meg bele temettem az arcomat a nyakába, ő meg a derekamat simogatta. Ezt az idilli pillanatot anyámék zavarták meg. Úgy éreztem magam megint mintha valami kiskamasz, csak nem ugrottam fel Louis öléből. Megfordultam és elkezdtünk a reggeli mellett az esküvőt szervezni. Én is meg Louis is minél hamarabb túl akartunk lenni ezen az egészen, mivel találtunk olyan helyet ahova senki nem megy önszántából, Hillside. Lovastanyán volt annyi szoba, hogy Louis rokonsága ott tudott maradni, meg a szűk baráti kör is. Legalább helyszín volt, meg ha sikerült is a meghívókat pár napon belül megszerezni két hónap és férjes asszony leszek. Anyáék ez után már indultak is haza, ők onnan fognak majd intézkedni. Ahogy megjönnek a meghívok majd megyünk személyesen szétosztogatni, de holnap telefonon fogunk mindenkinek szólni.

– Végre kettesbe, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára? – dőlt el az ágyon.

– Azért nem olyan régen volt, meg múlt héten rosszul voltam. Bár azért még mindig nem érzem magam olyan jól mint ez a lagzi tervezés előtt – szóltam ki a fürdőből.

– Lemondjuk? – könyökölt fel.

– Nem akarom biztos csak valamilyen vírust elkaptam.

– Nyugodtabb lennék ha látna egy orvos.

– Elmehetek egy mellett vagy előtte, akkor biztosan látni fog.

– Akkor úgy mondom, hogy megvizsgáljon. Lehet nem csak valami egyszerű vírust kaptál el. Nehogy pár boldog házas nap utána azonnal özvegy legyek. Nem lehetsz ilyen szívtelen, hogy egyedül hagynál engem a rengeteg mosatlannal.

– Szerez magadnak egy cselédet, bejáró lánykát. Ő majd mos, főz és takarít rád. Bár ezt hamarabb is fel lehetne venni. Nem kellene akkor a takarítással foglalkoznom. Lenne aki elmosogatna utánad. Nem is lenne olyan rossz – csaptam le a fürdőbe a villanyt, majd felültem törökülésbe az ágyra, Louissal szembe.

– Több időt tudsz majd velem tölteni, nekem nagyon megfelel – nyújtotta oda a kezét, majd rákulcsolta az ujjait az enyémekre.

– Erre térjünk majd még vissza – dőltem el mellette az ágyon, majd lekapcsoltam az én oldalam felőli lámpát, de Louis nem oltotta még le. Felém fordulva figyelte és erősen gondolkozott. Szerencsétlennek nagyon nem állt jól ez az erőlködés fajta.

– Szerintem orvoshoz kellene menned – mondta és a mosolyát próbálta visszatartani.

– Mi ilyen vicces, hogy el akarsz küldeni orvoshoz?

– Nem gondolod, furcsállod, hogy általában reggel érzed magad rosszul? Meg soha nem szeretted a savanyú dolgokat, de most folyamatosan azt kívánod. Meg nem tudtad elviselni az új tusfürdőmet. És már megközelítőleg két hónapja nem panaszkodtál, hogy megjött. Nem tartod furcsának?

– Az nem lehet – ültem fel és értetlenül néztem Louisra. Ahogy végig gondoltam amikor Louis felsorolt. Kénytelen voltam belátni, hogy igaza is lehet. 

– Nem lehetek terhes. Utálom a gyerekeket – estem kétségbe, mire Louis magához ölelt, majd adott a hajamra egy puszit. 

Magam elé maradtam és egyszerűen nem értettem miért basz ki velem ennyire az élet – Basszus Louis ha felcsináltál én nem tudom, hány féleképpen foglak ivartalanítani.

– Itt leszek végig, nem kell semmit egyedül végig csinálnod, csak tudjuk meg minél hamarabb mi fog hamarosan történni velünk.

– De ha terhes vagyok mi lesz az esküvővel. Nem akarom, hogy bálna legyek.

– Egy hónap alatt nem kerekednél ki. Még előrébb hozzuk, ha kérdezik hazudunk. Nem fog semmi változni. Megoldjuk, csak higgadtan kell hozzá állni.

– Ha azt mondom rettegek? – suttogtam a fülébe.

– Megértem.

– De én soha nem féltem semmitől.

– De az érzelmeidtől meg ezek szerint attól, hogy gyereket legyen.

– Vége a kellemes életünknek ha igazad van.
– Vagy csak sokkal jobb lesz – húzott oda magához egy csókra.