III. Évad 40. rész 07/20 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Zoe, bocs – jött be Louis a konyhába.
– Ha azt mondod megint eltörtél egy poharat megetettem veled a darabjait.
– Tányér volt – húzta fel a vállát, de közben mosolygott. Megforgattam a szeme, és feldíszítettem az utolsó muffint, ami sokkal több a krém mint a társain, Nem sikerült pontosan kimérni az adagot.
– Ehetek egyet?
– Ezt edd meg – adtam oda neki, mire bele harapott és felém tartotta, mire csak megráztam a fejem, nem éreztem magam túl jól, a maradék sütit egyben benyomta a szájába. Figyeltem mikor fog megfulladni, de minden nagyon gond nélkül meg tudta enni.
– Vártad mikor fogok megfulladni?
– Kicsit, már már az első nagy falat után köhögve dől el a padlón, de te semmilyen reakciót nem mutattál, hogy nagy falaltot eszel.
 – Menni mindent tudok a számmal csinálni – húzta fel mosolyogva a szemöldökét. Erre csak hozzá vágtam a kinyomó zsákot, mire a mellkasán lett egy krém folt.
– Ne ez azért durva volt, nem sokára itt vannak anyámék, meg a szüleid és most mehetek fürdeni.
– Ne panaszkodj. Most keltél ki az ágyból – vettem el a felém nyújtott zsákot, kimostam majd a sütő fülére akasztottam fel. A sütiket beraktam a hűtőbe és megindultam Louis felé.
– Kapok egy ölelést? – tárta szét a karjait.
– Nem – kerültem ki, majd a hátának támasztottam a fejem. 
– Álmos vagyok – ásítottam bele a hátába, majd kisit közelebb bújtam hozzá. Mire megpaskoltam a combomat.
– Megyek fürdeni, meg tudsz állni a lábadon?
– Meg csak nem akarok. Az egész miattad van.
– Persze, már megint én vagyok a hibás.
– Igen, nézhetted volna a hülye focidat a nappaliba, és akkor tudtam volna aludni.
– Bocs, de Talia folyamatosan pofázott volna, azt nem tudtam volna elviselni.
– Begurítod valahova, letakarod. Szerinted én hogy szoktam ott tévét nézni – Azt hittem csak velem csinálja.
– Nem csak te nem jöttél még rá, hogy lehet őfelségét kijátszani, pedig egyszerű. Lucifert nehezebb volt, mert ő ki tudta nyitni az ajtót.
– Ez van kifogott rajtam egy madár, de bele törődtem. Nem lehet mindenki okosabb mint egy papagáj.
– Hát nem – löktem el magam tőle, majd ő felment lezuhanyozni, én meg leültem a pulthoz.
Kiöntöttem magamnak a harmadik kávét, pedig még tíz óra sincs. Mire megittam, Louis is lejött. Már teljesen fel volt öltözve. Egy szűkített szárú szürke farmert volt, egy sima fekete póló ezen egy kicipzározott sötét szürke pulcsi. Kiöntötte magának a kávét és oda telepedett mellém. Az egyik kezét a térdemen pihentette a másikkal meg a kávéját kevergette. Közelebb húzódtam hozzá és rádőltem a vállára, majd lecsuktam a szemem pihentetni.
– Forró a homlokod, nem vagy beteg? – kérdezte két csók között, majd folytatta a homlokom csókolgatását újra.
– Nem vagyok lázas, már gyanakodtam rá. Meg kavarog a gyomrom. Megint túl sok nyers tésztát ettem. Akkor szoktam ilyen rosszul lenni, egy óra és jobban leszek.
Csak forgatta a szemét és eltolt magától. Motyogtam magamba, de ő nem foglalkozott fele. Felhúzott a székről. Megfogta a kezem és behúzott a nappaliba. Leült a szélére, egy párnát az ölébe tett, amit utána megpaskolt. Egy pokrócot magamra terítettem és lefeküdtem a felkínált helyre. Ő a tévét kapcsolgatta és az oldalamat simogatta. Annyira fáradt voltam, hogy az sem érdekelt, hogy megint valami hülye focit kezdett el nézni. Amikor magamhoz tértem, már egyedül voltam a szobába és a konyhából beszéd foszlányok szűrődtek ki. Sokkal jobban éreztem magam, de attól még rám fért volna pár óra pihenés. Nagyjából megigazítottam a hajam és megindultam a hangok felé. Ott Jay és Lottie beszélgettek. Louis azonnal észre vett és kijjebb húzta a mellette lévő széket.
– Jobban vagy már? Louis mondta, hogy nem érezted jól magad – mosolygott rám Jay.
– Túl sok nyers tésztát ettem, de egyszerűen nem tudok neki ellen állni.
– Tényleg az olyan finom, Bár én sokkal jobban szeretem amikor még csak pár másodperce lett kivéve a sütőből – fogta meg a hasát Lottie, mire az anyja csak a szemét forgatta, akart is valamit mondani, de a csengő belé fojtotta a szót. Louis azonnal ugrott és ment ajtót nyitni.
– Mutasd a gyűrűt – hajolt oda a húga. Kivettem a nyakamból a láncot és bele ejtettem a kezébe. Forgatta, majd leszedte a gyűrűt és külön adta oda. 
– Hadd nézzem meg a kezeden, ott sokkal jobban fog mutatni, mint ezen a láncon.Teljesítettem a kérését, és a nyakláncot vissza akasztottam a nyakamba, Miközben a Lottie a gyűrűben csodálkozott, Jay köszönt a vendégeknek akik a szüleim voltak. Apa és Louis valamilyen tegnapi foci meccsről beszélgettek. Kísérteties volt számomra ahogy apám egy fejjel magasabb mint Louis, pedig akkora mint én. Mindenki leült az asztalhoz a nagy bemutatkozás után. Ezt követően tárgyaltunk, főleg az esküvőről. Úgy akartuk megcsinálni, hogy a rajongók, újság írok ne tudjanak róla. Több órán keresztül volt szó az eseményről, de csak a vendég lista jött össze, az sem a végleges. Dátum sem volt még megbeszélve, csak lehetséges napok lettek felvetve, de semmi konkrét nem lett elhatározva. Beszélgetés közben párszor rám tört megint a hány inger, de szerencsére egy pohár víz segített. Louis elköszönt az anyjától, ment haza az ikrekhez, de Lottie maradt pár napot a városba, így ő a szemközti vendég szobába volt. Szüleim meg a másikba, ők egész héten itt maradnak.
– Miért nem szöktünk el mint Amy és Liam? – kérdezte Louis miközben becsukta maga után a szobaajtót.
– Mert hülyék vagyunk, és ezen kívül nem lehet más okot mondani – szorítottam a kezem a hasamra.
 Jól vagy drágám, a színed kezd átmenni  zöldbe.
– Kösz, tudod mit kell mondani.
– Jobb ha azt mondom, úgy festesz mint egy szép zöld alma? Komolyra fordítva a szót, nem akarsz orvoshoz menni.
– Majd kialszom magamból – ásítottam, majd egy párnát magamhoz ölelve átfordultam a másik oldalamra. Lekapcsolt a szobába minden villanyt, majd oda feküdt szorosan mögém, az egyik kezét a hasamra tette, másikat meg párnának használtam.
– Szólj ha rosszabbul vagy – motyogta a hajamba.
 Rendben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése