.:: Louis Szemszöge ::.
– Elfog menni pár órán belül, elhiszed hamarosan szabadok leszünk? – ugrott a nyakamba. Magamhoz szorítottam, majd visszatettem a konyha padlóra. Neki nyomtam a pultnak és megcsókoltam. Ő a hajamba túrt én meg a nadrágja gumija és bőre közé csúsztattam a kezem.
– Feltétlenül meg kell majd este ünnepelnünk. Elmehetnék valahova. Talán valami kis eldugott helyre? – csókolgattam a nyakát. Mire kuncogott az érintésekkel egy időbe. Örültem, hogy végre megnyugodott. Nem tett jót nekünk ez a Barbara csőszködés. Bár ő sokkal többet volt vele, mert nekem kellett mennem valami díj átadóra, meg akármilyen helyere így én csak este értem haza. Neki addig el kellet viselnie. Hiába segített neki a friss menyasszony vagy éppen Leo és Leila jött át.
– Nekem mindegy csak ne lássam újra. Jó sok időt akarok így eltölteni. Egyre jobban utálom a gyerekeket.
– Majd a sajátjainkat szeretni fogod.
– Azért ebben kételkedek, tudod nagyon jó mi a vélemény a gyerekekről. Kétlem, hogy ezen bármi változtatna. Nem akarok gyereket. Te elmész egy év múlva lehet, bár ez még képlékeny. Ha elmész a nyakamon marad a kölyök, így még meg sem fog fordulni a fejembe.
– Tudom nagyon jól mit gondolsz, de bíztam benne, bízok benne, hogy meggondolod. Tudod mennyire oda vagyok a gyerekekért.
– Tisztába vagyok vele – sóhajtott fel, mire bele húztam a karjaimba.
– Azt mondod, ha végleg itt maradnék, akkor legalább megfordulna a fejedben, hogy legyen gyerekünk?
– Igen, nem egyedül akarom nevelni, főleg hogy nem is én akarom.
– Térjünk rá erre, akkor amikor megbeszéltük a többiekkel. Nekem már mindegy hogy fellépünk vagy nem. Csak legyen normális életem. Valahogy majd csak túl éljük ezt is. Elvégre eléggé kitartóak vagyunk.
– Igazad van, megoldjuk – lépett el tőlem, majd kiöntötte a teát és beízesítette nekem meg magának.
Oda adta a bögrémet, ő meg abba öntötte ki, amit én adtam neki egy gyűrű kíséretével. De mivel nem akarta, hogy bárki megtudja, meg mi sem akartuk ezért a nyakláncára akasztotta fel. Felültem az egyik bárszékre, megint bele húztam az ölembe. A bal kezemet a derekára fontom, ő meg a nyakamon átdobta a felkarját. A kellemes teázásunkat Barbi zavarta meg ahogy elégé kihívó ruhába megjelent öletünk. Idegesen járt a lába, a kezein meg tördelte az ujjait. A szája sarkát meg rágcsálta.
– Bocsánattal tartozom a viselkedésemért. Nem rátok kellett volna zúdítanom a gyűlöletemet. Idáig anyának csak én voltam, fura sőt egyenesen zavar, hogy jött a bátyád és betolakodott az életünkbe, és mindent tönkre tett. Felforgatta az eddigi egyszerű életünket, hogy beleszeretett anyámba.
– De miért pont rajtunk? – szállt ki Z az ölemből, majd megállt mellettem, a kezét meg a vállamra tette.
– Mert olyan jól megvagytok, és nem foglalkoztok semmivel. Csak is csak a saját világotokkal. A bátyád és anyám is pont ilyen. Nem akarnak rólam tudomást venni mintha csak tökéletes új házasságuk érdekli őket. A másik meg hogy együtt vagy Louissal. Ezt nem csak én de sok rajongónak sem tetszik.
– Tudod, hogy ez nem érdekel engem? – mutattam magamra.
– Így is elég rossz nekik, hogy lehet vége a bandának. Egy év szünet közben meg már mindenkinek meg van a terve, hogy mit fog majd csinálni ha vége. Milyen érzés ez nekünk?
– Gondolom rossz, de nekünk meg élet kell. Öt éve csak nektek élünk, most a sajátunkat akarjuk. Ezt nektek kell megérteni. Nem csak pár szépfiú vagyunk, akiket kiraknak mutogatni. Élni akarunk.
– Tudom és tényleg sajnálom a botrányos viselkedésem és ígérem nem fogom senkinek elmondani, hogy ti vagytok a szomszédunk. Meg a barátnőm sem fogja megosztani senkivel sem ezt a titkot. Bár neki van egy feltétele szeretne egy közös képet veletek, amit utána alá is írtok.
– Megoldható, de tényleg össze házasodtok vagy egy másik pasitól kaptad a bögrét.
– Egyszer biztos, úgy is tudni fogod. Elvégre ezentúl rokonok vagyunk vagy mi a fenék.
– Majd el akarok menni az esküvőre. Még semmi nincs kitalálva.
– Csak ezt akartam, megehetem a reggelimet a nappaliba?
– Persze, ha arra jársz nem nyitnád ki őfelsége ajtaját? – tett ki egy dobozt Zoe a konyhaszekrényből.
– Persze – vett fel az asztalról egy péksütit, meg egy bögre teát, amibe tett bele cukrot.
Miután eltűnt az ajtóba, Zoe megrázta egy kicsit a dobozt, mire Talia azonnal feltűnt. Végig totyogott a padlón, majd először a székre és onnan az asztalra ugrott. Zoe adott neki egy kekszet, de őfelségének nem volt elég, a teájára fájt a csőre. Elvett az asztalról, egy pogácsát, amiből szemét módon loptam magamnak belőle. Délután míg itt volt Barbara hárman megküzdöttünk őfelségével és a körmével. Fél óra alatt sikerült levágnunk. Utána könnyes búcsút vettünk a vendégünktől. Illedelmesen hallgatunk pár dolgot a nászútról, majd kitessékeltük őket otthonról.
Végre kettesbe lehetünk. Hiányzott már ez a hétből.
– Feltétlenül meg kell majd este ünnepelnünk. Elmehetnék valahova. Talán valami kis eldugott helyre? – csókolgattam a nyakát. Mire kuncogott az érintésekkel egy időbe. Örültem, hogy végre megnyugodott. Nem tett jót nekünk ez a Barbara csőszködés. Bár ő sokkal többet volt vele, mert nekem kellett mennem valami díj átadóra, meg akármilyen helyere így én csak este értem haza. Neki addig el kellet viselnie. Hiába segített neki a friss menyasszony vagy éppen Leo és Leila jött át.
– Nekem mindegy csak ne lássam újra. Jó sok időt akarok így eltölteni. Egyre jobban utálom a gyerekeket.
– Majd a sajátjainkat szeretni fogod.
– Azért ebben kételkedek, tudod nagyon jó mi a vélemény a gyerekekről. Kétlem, hogy ezen bármi változtatna. Nem akarok gyereket. Te elmész egy év múlva lehet, bár ez még képlékeny. Ha elmész a nyakamon marad a kölyök, így még meg sem fog fordulni a fejembe.
– Tudom nagyon jól mit gondolsz, de bíztam benne, bízok benne, hogy meggondolod. Tudod mennyire oda vagyok a gyerekekért.
– Tisztába vagyok vele – sóhajtott fel, mire bele húztam a karjaimba.
– Azt mondod, ha végleg itt maradnék, akkor legalább megfordulna a fejedben, hogy legyen gyerekünk?
– Igen, nem egyedül akarom nevelni, főleg hogy nem is én akarom.
– Térjünk rá erre, akkor amikor megbeszéltük a többiekkel. Nekem már mindegy hogy fellépünk vagy nem. Csak legyen normális életem. Valahogy majd csak túl éljük ezt is. Elvégre eléggé kitartóak vagyunk.
– Igazad van, megoldjuk – lépett el tőlem, majd kiöntötte a teát és beízesítette nekem meg magának.
Oda adta a bögrémet, ő meg abba öntötte ki, amit én adtam neki egy gyűrű kíséretével. De mivel nem akarta, hogy bárki megtudja, meg mi sem akartuk ezért a nyakláncára akasztotta fel. Felültem az egyik bárszékre, megint bele húztam az ölembe. A bal kezemet a derekára fontom, ő meg a nyakamon átdobta a felkarját. A kellemes teázásunkat Barbi zavarta meg ahogy elégé kihívó ruhába megjelent öletünk. Idegesen járt a lába, a kezein meg tördelte az ujjait. A szája sarkát meg rágcsálta.
– Bocsánattal tartozom a viselkedésemért. Nem rátok kellett volna zúdítanom a gyűlöletemet. Idáig anyának csak én voltam, fura sőt egyenesen zavar, hogy jött a bátyád és betolakodott az életünkbe, és mindent tönkre tett. Felforgatta az eddigi egyszerű életünket, hogy beleszeretett anyámba.
– De miért pont rajtunk? – szállt ki Z az ölemből, majd megállt mellettem, a kezét meg a vállamra tette.
– Mert olyan jól megvagytok, és nem foglalkoztok semmivel. Csak is csak a saját világotokkal. A bátyád és anyám is pont ilyen. Nem akarnak rólam tudomást venni mintha csak tökéletes új házasságuk érdekli őket. A másik meg hogy együtt vagy Louissal. Ezt nem csak én de sok rajongónak sem tetszik.
– Tudod, hogy ez nem érdekel engem? – mutattam magamra.
– Így is elég rossz nekik, hogy lehet vége a bandának. Egy év szünet közben meg már mindenkinek meg van a terve, hogy mit fog majd csinálni ha vége. Milyen érzés ez nekünk?
– Gondolom rossz, de nekünk meg élet kell. Öt éve csak nektek élünk, most a sajátunkat akarjuk. Ezt nektek kell megérteni. Nem csak pár szépfiú vagyunk, akiket kiraknak mutogatni. Élni akarunk.
– Tudom és tényleg sajnálom a botrányos viselkedésem és ígérem nem fogom senkinek elmondani, hogy ti vagytok a szomszédunk. Meg a barátnőm sem fogja megosztani senkivel sem ezt a titkot. Bár neki van egy feltétele szeretne egy közös képet veletek, amit utána alá is írtok.
– Megoldható, de tényleg össze házasodtok vagy egy másik pasitól kaptad a bögrét.
– Egyszer biztos, úgy is tudni fogod. Elvégre ezentúl rokonok vagyunk vagy mi a fenék.
– Majd el akarok menni az esküvőre. Még semmi nincs kitalálva.
– Csak ezt akartam, megehetem a reggelimet a nappaliba?
– Persze, ha arra jársz nem nyitnád ki őfelsége ajtaját? – tett ki egy dobozt Zoe a konyhaszekrényből.
– Persze – vett fel az asztalról egy péksütit, meg egy bögre teát, amibe tett bele cukrot.
Miután eltűnt az ajtóba, Zoe megrázta egy kicsit a dobozt, mire Talia azonnal feltűnt. Végig totyogott a padlón, majd először a székre és onnan az asztalra ugrott. Zoe adott neki egy kekszet, de őfelségének nem volt elég, a teájára fájt a csőre. Elvett az asztalról, egy pogácsát, amiből szemét módon loptam magamnak belőle. Délután míg itt volt Barbara hárman megküzdöttünk őfelségével és a körmével. Fél óra alatt sikerült levágnunk. Utána könnyes búcsút vettünk a vendégünktől. Illedelmesen hallgatunk pár dolgot a nászútról, majd kitessékeltük őket otthonról.Végre kettesbe lehetünk. Hiányzott már ez a hétből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése