III. Évad 31. rész 06/26 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Végre meg volt a papírom ami szerint hivatalosan is könyvelhetek. Nagyon jó ezt most eltesszük jó mélyre, és soha elő nem vesszük. Nem előbb még elővesszük és apánk orra alá dörgöljük, hogy milyen jók vagyunk. Ez után elgondolkozunk azon, hogy miért beszélek magamról többes számba? 
Ahogy megkaptam a papíromat, ami számorma fölösleges, de nem fogom apámnak ezt az örömöt megadni. Mennyire szerető család vagyunk, haza mentem vitatkozni. 
Egyszer megyek haza, akkor is olyan vita kerekedik, hogy csodának minősült, hogy még mindenki él. Pedig csak annyi történt, hogy elmondtam a véleményem. Nem értem miért baj, ha az öreganyám testvérének megmondtam, hogy ne ide hozza a dédit, hanem tartsa meg, mivel így lett megegyezve. Amúgy annyi volt az indoka, hogy nem öregeket otthonát akar hanem bölcsődét. Nem tudom honnan szed gyereket, mert az egyetlen fia megy vissza a gyerekével Afrikába. Szóval megmondtam a véleményem. Hát nem fogok manapság arra felé menni, de szerintem Hillside közelébe se. Majd ők fognak lejönni az esküvőre, milyen jó lesz. 
Egy hét is az én egyetlen köcsög szemét bátyám meg fog házasodni. Remélem elmennek nászútra, de vissza nem jön, meg természetesen viszi magával a hárpia lányát. Amúgy azért szemét mert rám akarta sózni Barbarát, és azért köcsög mert megfenyeget, hogy ha nem fogok egy hétig vigyázni az ördögfajzatra, akkor mindenkinek elmondja a címem. Rühellem az egész családot. 
Ez a több hónapnak a rossz része. Jó nem volt. Talán esetleg azt lehetne jónak minősíteni, hogy megcsináltattam a nappalit, hatalmas könyvespolccal, meg három vörös bőr kanapéval meg természetes egy hozzá illő karosszékkel. A kertet is megcsináltam most már olyan medence volt benne amit először is lehet takarítani, másodszor olyan mintha egy tó lenne, kövekkel van kirakva a sekély része. Körbe meg fa móló utánzatok voltak, napágyakkal. Mindig amikor süt a nap itt szoktam olvasni. 
Igen ez a legjobb ami az elmúlt kilenc hónapba velem történt. De legalább hamarosan történni fog valami, mivel végre ki tudják a fiúk rúgni az menedzserüket, szóval lehet megint vadászni. Szemét voltam, de élvezem legalább valami történik velem. Nem szokott ilyen unalmas lenni az életem. Az egyik nap vagy Leilával voltam vagy Amyvel. Találkoztam Gracevel is párszor – aki vissza kapta az emlékeit –, de komolyan semmi nem történik. Még a titkos hódolóm is lekopott, pedig amíg volt legalább valami történt velem.
Nem baj már csak három óra és végre történik velem valami. Vagy is nagyon bízok benne, hogy a fiúk jönnek unalom megy, ha nem így lesz, vissza küldöm őket Amerikába vagy akárhova.  
– Van egyáltalán nálad valami ehető kaja? – kiabált ki Leila a konyhából.
– Jégkrém, lusta voltam tegnap boltba menni.
– Akkor van két óránk menjünk el gyorsan mind a hárman. 
– Jó, addig sem fogom szétrágni a körmeim – ugrott fel Amy.
– Még mindig lusta vagyok boltba menni – szólalta fel. Erre a felszólalásomra Leila és Amy a lehető legcsúnyább pillantással jutalmazott. Azonnal lepergett rólam, egy ideje boldogítanak nem tudtak úgy nézni vagy mondani hogy valami negatív érzelmet csikarjanak ki belőlem.
– Vezethetsz, még ez sem vonz?
– Nem, ami vonz engem most nagyon az a szép új kanapé. Hát nem jó ahogy a krém falak kiemelik a vörös kanapét, meg a fekete könyves polcot. A Tv meg olyan mintha a polc része lenne. 
– Elvagy szállva egy kicsit nagyon magadtól, nem gondolod? – kérdezte Leila.
– Mert rohadtul tetszik amit kitaláltam. Lehet hogy ezentúl ezen a kényelmes kanapén fogok aludni.
– Jól van kényelmes kanapé tulajdonos, ha a bőrre vagy ennyire bebuzdulva akkor ülj be a kocsidba, annak az ülése is bőr – mutatott az ajtó felé Amy.
– Igaz, de...
– Szállj már be abba a rohadt kocsiba, azt vegyünk valami értelmeset is. Jobb mint itt ülni és hallgatni ahogy a nappaliról vagy a kertről áradozol – emelte fel a hangját Leila.
– Jól van megyek – keltem fel, majd felvettem a kulcsomat.
Így történt hogy szörnyű két órát basztam el a boltokba. Nem hogy inkább a szép kanapémon fetrenghettem volna. Nekem sokkal jobban tetszett volna ez a módszer. Ahogy haza értünk pillanatok alatt elpakoltunk, ilyenkor jó hogy ismerik mit hova teszek, nem kellett egyedül szenvednem vele. 
Leila elszaladt a fiáért, én meg vissza feküdtem a szép és ráadásul kényelmes kanapémra.
– Ezt a kanapét jobban szereted mint Louist? – ült le a másikra Amy.
– Igen – kezdtem el simogatni, majd eldőltem rajta. Hossza is tökéletes nem lógott le a lábam. Mit nekem pasi ha itt van ez a szépség. – Szeretem – folytattam a simogatást csak most a karfát dédelgettem.
A kanapé simogatás közben elaludtam, mert arra ébredtem, hogy nem én simogatom a kanapét hanem ő simogat engem. Ijedtembe felültem, de amikor láttam, hogy csak Louis megkönnyebbültem.
– Nem tudom legyek megsértődve, mert nem vártál az ajtóba táblákkal?
– Lehetsz, de nem fog egy kicsit sem meghatni – karoltam át a nyakát.
– Nem is tudom miért estem beléd?
– Mert ilyen jó nappalit hoztam össze?
– Igen tudjuk – kaptam kórusba a választ.
– Tényleg nagyon jó – suttogta Louis a fülembe.
– Tudom – mosolyogtam, majd végre megcsókoltam.
Louis a kanapé szélére húzódott én meg az ölébe feküdtem. Tőlünk jobbra Harry ült a karosszékbe, mellette meg Amy és Liam bújtak össze a kanapén. Balra meg Niall és Leila vesztek el egymás pillantásába, vagy szájába.
Hajnalig maradtak és újra meghallgattuk a történetek, volt amit már ötször is hallottunk, de még is élveztünk. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése