Végleges vég

Az utolsó búcsú beszéd.

Három hosszú éven át húztam nyúztam ezt a történetet, de csak nagy nehezen végre sikerült lezárnom. Mindenki megkapta a maga saját boldog befejezését. 

Zoe és Louis két ördögöt nevelnek, Tiffanyt és Malcolmot.

Leila és Niall meg a két fia életét egyengeti a szőke herceg Leo és a kis Hogy aki azért kapta ezt e nevet, mert a hogy a keresztem.

Amy és Liam az államokba nevelgetik Luca nevű szeme fényüket.

Harry folytatja a kornyikálást Gracevel az oldalán.

Soffy el van az urával.

Edward el van a feleségével és a két gyerekükkel, Barbi meg megtűri mind a négyüket.

Röviden és tömören többé kevésbé boldogan éltem míg meg nem haltak.

Nosztalgiáztam egyet, hát volt pár érdekes fejléc:

Ez volt az első szerkesztett fejléc, inkább nem is mondok rá semmit

Ezt én csináltam és akkor kurva büszke voltam magamra, valaki megmondhatja, hogy miért?

Amikor ez elkészül még büszkébb volta mint valaha, és egekig kellett dicsőíteni a munkámat.

Ezt meg sem mutattam senkinek, lehet hogy jobb is lett volna.

Miért voltam ettől oda meg vissza magamtól?

Ezt nagyon szeretettem, még mindig.

Hogy csináltam csíkosra?

Ezt azért csináltam, hogy menőzzek, mert én még giffes fejlécet is tudok csinálni, csak a giff kibaszott velem.

Ezt is nagyon szeretem, talán egy kicsit jobban, talán ez legegyedibb.

Ha meg lesz valami csoda és sikerül írnom még és érdekel, akkor itt mindenféleképpen megosztom veletek. 

III. Évad 50. rész 08/01 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

~ 4 év múlva ~

Leszedtem Malcomról a tésztát, de sokat kellet küzdenem vele. Louis meg Tiffanyt próbálta rávenni, hogy menjen el zuhanyozni.

Míg egyszer nem fogom hagyni őket a konyhába Louis kíséretébe. Mind a három gyereket nekem meg nevelnem, és az egyiket lehetetlen jobb belátásra téríteni.

Elég fenyegetően nézhettem Louisra, mert összébb húzta magát, majd felette Tiffany-t és megindult vele felfelé.

– Csinálhatok valamit? – ült fel Malcolm a székre és lehető legaranyosabban pislogott a kék szemeivel. Kísértetiesen hasonlított Louisra, főleg hogy már most úgy áll a haja. Jobb lesz majd bezárni a házba mikor kamaszodni kezd. Kevesebb szín fog akkor majd összetörni.

– Kóstold meg! – tartottam felé egy nagy kanalat rajta csoki krémmel, amit elvett és csöndben nyalogatta róla. 

– Én is akarok – jelent meg Tiffany most már nem volt lisztes a haja, hanem egy törölközőbe volt bele csavarva. Mögötte Louis jött és próbált szemmel bocsánatot kérni, hogy hagyta a gyereket tésztával játszani. Tiffanynak adtam egy kanál krémet.

– Sajnálom – nézett rám lehajtott fejjel közben a kezeit maga előtt kulcsolta össze, és a lábával idegesen toporgott.

Felhúztam a szemöldököm, majd inkább visszafordultam elpakolni a rendelteltséget. Louis szó nélkül segített elpakolni minden a helyére, majd a végén muffinokat rakta el, amikor már felkerültek a csokis krémek.

Átölelte a derekam, majd a fejét feltette a vállamra és adott egy puszit az arcomra. Hűtőből figyeltem, majd nagyot sóhajtottam és hagytam, hogy behálózzon újra. Szembe fordított magával, az egyik kezével a derekam tartotta , míg a másikkal a hajamba túrt, én csak lustán átdobtam a kezeim a nyakán, jobban foglalkoztam a csókkal.

– Mi fene szexuális felvilágosítás folyik itt, már most tanítjátok nekik, végül is nem lehet elég hamar kezdeni – jelent meg a konyha ajtóban Niall, majd lerakta a legkisebb fiát, aki szintén szőke herceg volt a hatalmas kék szemeivel, azonnal magába bolondíthatott volna bárkit. Lehet a három fiút majd el kellene zárni a külvilágtól, nem halnának bele a puszta látványukba.

– Niall – ütötte meg Leila a haját.

– Csak kérdeztem! – emelte fel védekezően a kezét. Louis csak a szemét forgatta, felkapta a karjaiba Malcolt és Tiff kíséretébe kimentem. Niall is fogta mind a két fiát és kitoloncolta az udvarra, hiába tiltakoztak és könyörögtek, hogy tévét tudjanak nézni.

– Milyen volt egy évig Írországba? – kérdezte Leilát, miközben le ült az asztalhoz.

– Kikészített az anyós, még egyszer olyan sokáig nem maradunk ott. Van valami dugi alkoholod?

– Keverhetek valamit, mennyire üssön?

– Azért haza tudjak menni.

– Akkor olyan közepes legyen.

Gyorsan megcsináltam az italt. Whisky és áfonya levet kevertem össze feles arányba. Telepakoltam jó sok jéggel, majd egy szívó szálat dobtam bele a pohárba. Csináltam egyet magamnak is majd kimentünk a kertbe, a süti kíséretében.

Napágyakat közelebb húztunk egymáshoz minden figyelmünket a a két öregebb gyerekünknek szenteltük. Leo előhúzott valami a a háta mögül és oda adta Tiffnek. Leila kisfia az én kislányomnak adott egy kis virágot amiért nem egy kicsi puszit kapott az arcára. Mi mosolyogva összenéztünk és még poharainkat is összekoccintottunk.

– Mi fene a nászom leszel? – kérdeztem Leilát, mire csak nevetve megvonta a vállát.

– Ó nem már, pont ő? – nyögött fel egyszerre Niall és Louis.

– Mi az, hogy pont ő? – kérték számon egymást.

– Gondoltad volna, hogy ha Londonba költözünk ez lesz az életünk? – fordultam a volt lakótársam felé.

– Gondoltam rá, hogy nem végzem el a sulit, találok valami jó kereső pasit és boldogan élek míg meg nem halok. Végül is elértem, sőt sokkal jobban jártam Niallal. Te meg túlteljesítetted magad, de ezt mindenki el is várta tőled. Többiekkel való barátságunk is annyit változott. Amy és Liam nagy nehezen feldolgozták, hogy elvesztették az első és a második gyereküket, most meg az államokba dédelgetik agyonra az ő egyetlen fiújukat, Lucajukat, meg akarnák még, remélem sikerül nekik, csak a gyerek miatt. Egy érzelmi roncs lesz az a kölyök, még az udvarra is kikísérik játszani. Harry meg talán talált valami jó nőt, aki tényleg szereti nem csak a hírét meg a pénzét, Gracet, nem mertem volna rájuk fogadni, hogy újra össze jönnek. Végül is minden jól alakult. Kellett pár év, de mindenki élete végül sínbe jött. Koccintottunk össze a poharainkat.

– Igaz, de én arra gondoltam, hogy hat  gyerekről kell gondoskodni.

– Csak kettőről. Tiffany és Leo el vannak egymással foglalva a hintánál. Hogy meg Malcolm egymást verik a homokozóba. Csak a kettő a medence szélén kiabál egymással a gyerekeik jó tulajdonságait sorolja.

– Nesze – dobtam neki az egyik labdát.

– Enyém a nagyszájú szőke – célozta be a férjét. 

– Akkor anyám a kiakasztó barna.

– Mond, hogy van több labdád, kell mit a fejéhez vágni.

– Van még pár – dobtam meg Louist mire bele esett a medencébe, utána azonnal Niall is követte. Mikor kijöttek fejbe dobtuk őket, majd visszafordultunk az italainkhoz. 

Csak lenyugodtak végre, remélem a két kölyök miatt nem fognak majd újra egymásnak esni.

– Szóval nászom mond mivel akasztott ki az anyós.

– Fel sem tudom sorolni, de azért megpróbálom.

III. Évad 49. rész 04/19 L

.:: Zoe Szemszöge ::. 

~ 4 év múlva ~

Louis mellkasán pihentem és próbáltam visszanyerni a normális levégzésem. Az ő keze a gerincemen futott többször végig, én meg a köldökét rajzoltam körbe többször is. Bele csókolt a hajamba és újra elkezdte a gerincem melletti masszírozni.

– Nem akadok megmasszírozni rendesem a hátam? – néztem fel rá, utána azonnal vissza is feküdtem rá.

– Ha leszállsz rólam és eldőlsz – nyúlt oldalra és elvette az éjjeli szekrényre állított testápolót.

Fejem alá raktam a párnát és mikor kirázott a hideg attól ahogy a testápoló a bőrömhöz ért. Biztos meg is szunnyadtam, mert arra riadtam fel, hogy dörömbölnek az ajtón, már Louis is mellettem feküdt. 

– Apa – hallottam egy kétségbe esett három éves síásást az ajtónk előtt, de hogy biztos felfigyeljünk rá, mind a két kezével verte a fát.

Louis morogva felkelt, majd felvette a pizsama nadrágját, oda dobta nekem a hálóingem, meg még mielőtt kinyitotta volna az ajtót kivett egy bugyit a fiókból és felém dobta. Csak akkor nyitotta ki mikor már teljesen fel voltam öltözve. Felvette a karjába a síró Tiffanyt, mire ő a nyakába fúrta az arcát, félhosszú haja meg eltakarta maradék részét.

– Miért itatod az egerek prücsök? – simította oldalra Louis a haját, és adott az arcára egy puszit.

– Rosszat álmodtam – dörzsöli meg a két öklével a szemét.

Összenéztünk Louissal, de inkább megtartottunk magunknak a véleményünket. Nem hiszem, hogy egy órája feküdt le, de már rémálmai vannak. De Louis nem tudott neki nemet mondani ezért is leült az ágyra és az ölébe ültette a lányát, megint hátra simította a rakoncátlan barna haját, aki kíváncsian csillogó kékes barna szemivel az apját figyelte.

– Ki mellett szeretnél aludni?

– Középen – vágta rá már sokkal vidámabban.

– Nem – vágtunk rá egyszerre.

– Nem már, miért nem? – kezdte a szokásos hisztiét, mikor megengedjük neki, hogy itt aludjon.

– Mert anyád mellett szeretek aludni, és mellékesen rundosul ezért ha itt alszol tied a fél ágy. 
– Mivel tegnap anya mellett aludtam, akkor most feled alszok – karolta át a nyakát.
Louis eldőlt az ágyon, közeb húzódott hozzám, a lányunk meg felénk fordulva húzta fel magára a takarót. Tökéletesen láttam a halak villanyától, mennyire próbál ébren maradni. Közelebb húzodtam hozzájuk és feltettem a fejem Louis mellkasára.
– Miért fekszel apán? – szegezte nekem a kérdés Tiffany.
– Mert kényelmes.
– Nem zavar? – kérdezte Louist.
– Nem, sőt szeretem – adott egy puszit hajamra.
– Miért jó, hogy téged nyom?
– Mert itt van velem.
– Én is használhatlak párnának?
– Ha elég idős leszel hozzá lesz egy saját párnád.
– Mennyit kell addig várnom?
– Úgy 20 évet.
– Louis – löktem meg az oldalát.
– Jó akkor csak 18-at, akkor talán.
– Anya, apa egyszer kaphatok én is egy saját Hogyt? – mind a ketten értelmetlenül néztünk rá, majd össze, de ebből semmit nem vett észre, csak folytatta. – Leila és Niall mondta, ha akarok egy saját kis öcsit titeket kell megkérnem. Szóval vesztek nekem egyet.
– Öcsikét nem lehet csak úgy venni? – könyököltem fel.
– Akkor fogadjunk örökbe, szeretnél egy sajátot annyira aranyos volt, mikor ott voltunk nálunk.
– Szeretnél egy kis tesót? – nézett rá csodálkozottan Louis.
– Igen nagyon örülnék egynek. Niall azt mondta, hogy ezt mondjam hozzá, mert fontos.
– Én benne vagyok, de anyádat kellene meggyőznöd – markolt bele a fenekembe és adott egy gyors csókot a számra.
– Ha a szobádba alszok, akkor bele megyek, hogy legyen egy kis tesód.
– Köszi anya – oda hajolt és adott az arcomra egy puszit. Felhajtotta a takarót, és kiugrott az ágyból.
– Hogy mész? – ráncolta a homlokát Louis.
– Szobámba, kell egy olyan aranyos öcsi mint Hogy.
– Mi van ha húgod lesz? – tettem fel a kérdést.
– Nekem öcsi kell. Ha húgot kapok akkor vigyétek inkább vissza és cseréljétek ki.
Louis kimászott alólam, majd elkísérte lányát a szobájába. Vissza érve első dolga volt, hogy bezárja az ajtót és kilépett a pizsama nadrágjából. Nevettem rajta míg leszedte rólam a ruháimat.
– Volt már egy alkalom – toltam el kicsit magamtól, de még mindig csókolgatta a nyakam.
– Az szórakozás volt ez már munka, boldoggá kell tennünk egy négy évest.
– Mi lesz ha a húga lesz?
– Addig csináljuk míg öccse nem születik.
– Nem ilyenről ne is álmodj. Örülj annak a kettőnek.
– Bízok benne, hogy Tiff akar még egy két talán három kistestvért – megforgattam a szemem, majd megcsókoltam, legalább addig sem beszél.

III. Évad 48. rész 03/10 L

.:: Louis Szemszöge ::.

Gyerek sírásra nem olyan mókás kelni mint idáig gondoltam. Az első pár alkalom még jó volt, de amikor az egész éjszakát át sírja akkor ez az öröm elveszett. Ha nem azért sírt mert éhes volt, akkor én keltem fel. Az éjszaka közepén vagy elején nem tudom mikor egyszerűen megfogtam a bölcsőjét, míg Zoe a kezében tartotta. Beraktam az ágy lábához, így legalább nem kellett vak sötétben végig mászni a folyóson. Ezután meg volt az a pillanat, amikor úgy feküdtem le, hogy a kezembe maradt. Ott feküdt közöttünk és talán csak az álmosság miatt, de nem sírt minden különösebb ok nélkül. Tudtunk aludni több mint egy órát aludni, ezután úgy éreztem mintha több mint nyolc órát aludtam. A koncert alatt megedződtem így nekem nem jelentett akkora gondot felkelni reggel mikor a telefonom csörgött. Zoe csak morogva elfordult és próbált visszaaludni.
– Ébredj hívnak a magazintól, legyél csak te is fent legalább nem fogok olyat mondani amit nem szeretnél – szem forgatva felült, majd elkezdte a lánya szőke haját piszkálni.
Vettem egy pillantást az órára, majd magamra erőltettem egy műmosolyt.
– Jó napot – köszönt bele vidám egy nő a vonal túloldalán.
– Önnek is, érdeklődni szeretnék, ha ma mikor alkalmas nektek az interjú?
– Feltétlenül kell mennem? – nyögött fel Zoe.
– Nagyon örülnék neki, mivel Louis csak nekünk engedte meg.
– Hány óra? – tátogta nekem a kérdés mire felemeltem a mind a 10 ujjam.
– Délután valamikor.
– Nekem teljesen megfelel, lehetne róla szó, hogy átmegyek hozzátok – nyomta ki a telefont.
– Ide fog jönni? – nézett rám Zoe össze szorított fogakkal.
– Ezek szerint – néztem értelmetlenül a telefonra. Az előbb még beszélgettünk, most meg rám csapta a telefont, ennyire nem érnek rá a magazinnál.
– Komolyan Louis, hívd fel és mond meg, hogy találkozunk valami eldugott helyen, ott kifaggat arról, hogy milyen volt az esküvő, addig anyám meg apám vigyázz a gyerekre, és nem kell többet erről beszélnem.
– Megpróbálom – vettem elő a telefont és akárhányszor hívtam fel, soha nem vette fel.
– Elérted már?
– Nem – ráztam meg a fejem, de ne foglalkoztunk vele tovább, mivel Tiffany elkezdett sírni.
Zoe felvette a kezébe, és magához húzta. Bekapcsoltam a Tvt, rádőltem Zoe lábszárára és onnan figyeltem a tegnap esti meccs ismétlését.
– Megböfizteted? – markolt bele a hajamba.
– Persze – tornáztam fel magam ülő helyzetbe, majd átvettem a gyereket. Végig simítottam a hátán, mire böfögött egyet. Bele tettem a kiságyba, és megindultam Zoe után a fürdőbe. A zuhany alatt állt, ledobáltam magamról a ruháimat, majd beléptem mellé. Felém fordult, majd oda adta nekem a samponját, mire elkezdtem a hajába masszírozni.
– Köszönöm szépen – fordult meg és adott egy csókot nekem.
– Nem fogom kibírni azt a hat hetet.
– Kénytelen leszel – vonta meg a vállát, majd adott megint egy puszit az arcomra és kilépett a zuhanyfülkéből.
Gyorsan megmostam én is a hajam, majd egy törölközővel a derekamon mentem ki. Leültem az ágy szélére és figyeltem mennyire nyugodtam tud aludni Tiffany, nem értem este miért nem tudja ezt csinálni.
– Mit figyelsz ennyire? – simított végig Zoe az arcomon majd adott egy puszit.
– Nem értem, hogy nappal miért tud aludni és este miért nem?
– Te akartad viseld is el – csipet bele az arcomba, majd otthagyott.
Tiffany elkezdett nyújtózkodni, de mielőtt kinyitotta volna azt a hatalmas száját felvettem és agyon dédelgettem.

Az utolsó patentet csatoltam össze mikor csengettek, Zoe azonnal megindult, hogy ajtót nyisson. Felvettem a karomba a tündéri és tiszta kislányt, majd megindultam lefelé.
Leila és Niallra számítottam, de helyette a magazintól a riporter várt ott. Mikor meglátta a gyereket a kezembe hatalmasra tágult ki a szeme és tátott szájjal indult meg a nappali felé.
Gyorsan feltette a kérdéseit az esküvővel kapcsolatba, és utána csak a lányommal akart foglalkozni, meg meg próbáltuk rá venni, hogy tartsa meg magának.
Sokat segített a lehetelne helyzetünkön mikor megjelent Niall és Leila. Csajok össze beszéltek, mire valami értelmetlen jellel Leila leadott valami jelet Niallnak, mire oda ment a riporterhez és bejelentette, hogy el fogja venni Leilat azzal foglalkozzon, de a gyerekünkkel. Nagyon hatásos téma, mert azonnal a két új párral foglakozott, közben Zoe egyszerűen eloszolt gyerekkel a kezébe.

III. Évad 47. rész 03/08 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nem is tudom az elmúlt pár napba mikor aludtam ilyen jól, amikor tudatosult is bennem, hogy milyen jól alszok azonnal felugrottam. Louis lecsúszott rólam, fejét fogva felült.
– Mi van Tiffanyval?

– Nyugalom megettem, tisztába tettem és már le is fektettem – nézett rám anya, aki az egyik karfában üldögélt.

– Mennyit aludtunk? – simított végig a combján Louis.

– Nyolc órát végig aludtatok.

– Többiek?

– Nagyjából akkor mentek el mikor ti kidőltetek.

– Kösz anya, sokat segítettél. Apa?

– Már fent alszik, de ha már felkeltetek én lefekszem.

– Én kialudtam magam, te? – fordulta felém Louis, közben meg a combom simogatta.

– Én tudnék aludni.

– Akkor feküdj le, majd felkeltelek ha van kellenél.

– Kösz – adtam a puszit az arcára. – Nem akarsz véletlenül fent lenni velem?

– De, majd némítva nézem a tévét.

– Szeretlek.

– Tudom – húzta ki magát büszkén, mire a pólójánál fogva közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Hirtelen nem értette a reakciómat, de azonnal kapcsolt amikor a szájam rányomtam az övére. Az édes csókunknak az egyetlen lányunk vetett véget. 

– Gyere anyuka – fogta meg a kezem és elkezdett lassan felfele húzni.

– Nem akarsz vinni?

– Sajnálom az orvos megtiltotta.

– Mindent be fogunk tartani amit az orvos mondott?

– Igen, azért mondta – állított meg a szobánk ajtaja előtt.

– Megyek megnézem min nevet a lányunk.

Bevackoltam magam a pihe puha ágyamba, mit már több mint öt napja nem láttam, szavakban sem lehet önteni, hogy mennyire hiányzik. 

Lekapcsoltam a villanyt, csak az éjjeli lámpát hagytam felkapcsolva az ő oldala felől. Nyakig felhúztam a paplant egészen a nyakamig, már majdnem elaludtam mikor hallottam az ajtó nyílását. 

– Csak akkor marad csendbe ha kézben van – ült le Louis.

Feléjük fordultam és figyeltem ahogy dajkálja a lányát. Olyan kicsi, hogy egy kezében elfért, ezért a másik meg oda adta neki és az ujját szopta. 

– Nem éhes?

– Nem anyád úgy fél órája ette meg.

Odabújtam hozzá és a homlokon neki támasztottam a felkarjának. Óvatosan oda fordult felém és adott egy puszit az arcomra.

– Örülök.

– Minek?

– Ennek az egésznek.

– Kifejted?

– Hogy itt vagy nekem, itt van a csodálatos lányunk.

– Igen ha alszik tényleg aranyos.

– Máskor is, szóval annak örülök, hogy végre nekem is van egy normális életem, mindig is ezt akartam, és nagyon jó, hogy veled oszthatom meg.

– Köszönöm – kúsztam feljebb és adtam neki egy szájra puszit.

– Van egy rossz hírem.

– El kell rontanod ezt a pillanatot?

– Igen, jobb ha tudsz róla.

– Miről kellene tudnom? – ültem fel és szerintem szemmel ölni tudtam volna.

– Kiderült, hogy összeházasodtunk, mivel nem akartam, hogy valami hülyeséget találjanak ki, ezért inkább elmondtam mindent, remélem nem baj.

– Csak arról volt szó, de majd talán elnéz ide az egyik újság riportere, vagy valahol találkozok vele.

– Ebben az a rossz?

– Veled is akar, és megígértem, hogy beszélek veled erről.

– Nekem minek is kell ott lennem?

– Ezt én sem tudom, de ha nem akarsz akkor majd megmondom hogy fertőző mandula gyulladásod van.

– Holnap kitalálom, most inkább alszok.

– Szép álmokat – adott egy puszit a hajamra, majd vissza fordult a lányához.

Átfordultam a másik oldalamra és Louis halk motyogása nyomott el.

III. Évad 46. rész 03/07 L

.:: Louis Szemszöge ::.

~ Hét hónap múlva ~

Végre kiengedték Zoet a kórházból, most a hátsó ülésen alszik. Mind a ketten fent voltunk éjszaka, de ő azonnal kidőlt ahogy beszálltunk a kocsiba. Kabátom a hátán van és az egyik ujját ölelgeti. Akármennyire is élveztem nézni azt, hogy Zoe hogy alszik most sokkal jobban érdekel az anyós ülésen a Mózes kosárban szenderedő lányom. Kicsi Tiffany az ujját szopva aludt bekéssen. Tündérien nézett ki a rózsaszín sapkájával és a kilógó rövidke szőke hajával. Szeme most még kék nem tudni, hogy be fog barnulni vagy ilyen marad.

Hátrafordultam Zoehoz majd végig simítottam az arcán. Száját elhúzva fordult meg, majd fel is ült. Álmosan dörzsölte a szemét, majd a fejét neki döntötte az ülésnek.

– Mond, hogy senki nincs itt – pillantott rám a tükörből.
– Biztos itt vannak. Anyám már két napja itt szobrozik, tegnap este meg a te szüleid jelentek meg. Ismerve a bandát már ők is itt vannak.
– Itt maradhatok, fáradt vagyok.
– Nem akarlak megsérteni, de szerintem ha egyszerűen felmennél mellettünk észre sem vennék. Mindenki a gyerekkel lesz elfoglalva.
– Akkor felmegyek aludni – szált ki a kocsiból.
Kivettem a kosarat, mire a kicsi elkezdte nyitogatni a szemét, de szerencsére ahogy elindultam azonnal vissza is csukta.
Az ajtóban megvárt, majd egyszerre léptünk be. Mindenki felénk fordult, de utána azonnal minden szem a kosárra hárult. Zoe ezt kihasználva minden gond nélkül felment az emeltre. Lehet hogy képzelődtem, de hallottam ahogy lerogy az ágyra.
Kinyitotta hatalmas szemeit és mindenki egyszerre akarta felvenni.
Szerencsétlen lányom mindenki kezében hatvanszor megfordult és több millió kép készült róla ahogy valaki karjában alszik vagy éppen figyeli.
– Hol van Zoe? – fordult felém az anyja.
– Tényleg ő hol van? – fordult felém Leila Tiffanyval a kezében.
– Alszik.
– Kocsiban? – kérdezte az apja.
– Nem.
– Akkor meg hol van?  – rázta meg a anya fejét, majd átvette az apró csöppséget.
– Fent a szobába.
– Mikor ment fel? – ráncolta a szemöldökét Dan.
– Azonnal oda ment fel.
– Most nagyon beégtünk – húzta el a száját Amy, mire a többiek csak bólogattak.
– Mitől ilyen fáradt.
– Kért egy utolsó adag fájdalom csillapítót, nagyon fájt neki a varrat.
– Igen az tud fájni – értett egyet velem anyám.

– Nem akarod felkelteni?
– Addig nem míg nem muszáj.
– Még mindig nem értem, hogy miért kellett olyan sokáig titkolni, hogy unokánk lesz – rázta meg tagadóan Peggie a fejét.
– Nem volt különösebb oka.
Amy kezében volt Tiff amikor teli torokból lekezdett üvölteni. Azonnal oda adta nekem, de akárhogyan ringattam nem akartam abba hagyni.
– Gyere megyünk anyuhoz – indultam meg vele a szobába. Mire oda értem Zoe már fent ült az ágyon. Készségesen átvette a lányát, adtam a hajára egy puszit, majd magukra hagytam őket.
– Milyen érzés apukának lenni? – lökött meg Harry.
– Még nagyon jó, de lesz majd sokkal rosszabb is.
– Na ebben teljesen egyet értek – jelent meg mellettem Niall. – De te szerencsés vagy. Itt a szünet van időd csak velük foglalkozni, és annyi fontos pillanatból kimaradtam Leonál.
– Vedd rá Leilat még egyre – adta az ötletet Harry.
– Mi van ha folytatjuk, megint nem leszek ott.
– Igen mi van ha nem hagyjuk abba? – tette fel a nagy kérdést Harry.
– Miről maradtam le? – jelent meg Liam is.
– Szünetről van szó – indult meg a konyhába, ők is jöttek velem. Leültünk az asztal köré, mindegyikünk előtt egy üveg sör.
– Itt akarok lenni Tiffany minden fontos pillanatánál.
– Én meg Leila kezét akarom megkérni.
– Amy újra terhes.
– Nekem valami rendes nő kellene, kezd elegem lenni azokból akik csak a pénzemre hajtanak.
– Jó messzire jutottunk, annyi mindent elértünk – emeltem fel az üvegem mire össze koccintottunk.
– Szálljunk most ki? – kortyolt egyet Niall.
– Ha a csúcson hagyjuk abba, akkor nem felednek minket soha – rajzolt valami mintát Harry a párás üvegre.
– Ennyi a bandának vége? – kérdezte Liam.
– A legjobb fiú bandára inni kell valami töményet – keltem fel a helyemről, majd elővettem a whisky meg poharakat. Töltöttem mindenkinek, és eléjük löktem a poharakat.
– Legjobb bandára és gratulálunk Liam – emelte fel a poharát Harry.
– Szint úgy, az asszonynak el ne mondjátok képes lenne ebbe az állapotba kicsukni – mondta mire mind a hárman felkacagtunk. Össze koccintottunk a poharainkat. Elpakoltam a mosogatógépbe, majd kimentem utánuk a nappaliba.
Z a két személyes kanapén ült és Leilaval beszélgetett, aki szembe vele ült a dohányzó asztalon. Leültem a mellette lévő szabad helyre. Nem figyeltem arra, hogy miről beszélgettem a társaságot figyeltem aki össze gyűlt itt, csak hogy a lányomat agyon tudják dajkálni.
– Ha elalszok fel ne merj kelteni – dőlt nekem Zoe.
– Persze – adtam a hajára egy puszit. Nem kellett sok és azonnal bealudt, lecsúszott a vállamról így az ölembe tettem egy párnát így azon hortyogott. Az anyja a hátára terített egy pokrócot, majd vissza fordult az unokájához. Lehunytam egy kicsit a szemem, hogy pihenjen, de erőm már nem volt kinyitni így a kezemre dőlve elaludtam.

III. Évad 45. rész 08/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Szerinted le fogunk bukni? – könyököltem fel és úgy figyeltem Louis.

– Ha ügyesen csináljuk nem, nem fogják megtudni hogy itt töltjük a nászutunkat. Elvégre Taliát átvittük Amyhez még mielőtt indultunk. Mindenki azt hiszi, hogy vissza mentünk Bora Borára. De ne is foglalkozunk ezzel elvégre ez a mi nászutunk – túrt bele a hajamba, majd megint magára hozott és a nyakam csókolgatta.

– Igen és ha kérdezik milyen volt, mit láttunk, kár volt hazudni.

– Ha megmondod, hogy nem akarunk elmenni akkor itt lógnak a nyakunkon. Önző vagyok, ezen a héten csak is csak az enyém vagy. 

– Úgy csinálsz mintha nem látnál többet.

– Nem, de ki akarom élvezni, hamarosan úgy is el kell mondani, hogy terhes vagy, akkor meg mindenki ide fog csődülni és vége a mézes heteknek.
– De a ruhákat tegyük el – ültem fel.
– Ráérünk még azzal – feküdt rá a combomra. – Visszabújhatnál – adott egy csókot a combomra.
– Mi lenne ha eltennénk a ruhákat és a kádban folytatnánk – túrtam bele a kusza hajába, amit kicsit meg is húztam.
– Benne vagyok – ült fel, és húzott engem is a fürdő felé.
Kihúztam a kezem az övéből, majd felakasztottam a ruhákat a vállfára és átvittem a másik szobába, ahova betettem a szekrénybe. Visszamentem a szobába és a maradék ruhákat, meg a szennyesbe dobtam.
– Beszállsz? – kérdezte Louis a kádból, mire csak bólintottam és beültem mellé. -neki döntöttem a hátam, és az arcomat a nyaka hajlatába fúrtam. Ő a kezét a hasamon kulcsolta össze.
– Megsúgod nekem miért nem akartál Mrs. Tomlinson lenni?
– Olyan mintha alád lennék rendelve, tudom hogy hülyeség, de nem értettem soha hogy akkor végül is mi a nevel valakinek. Meg vannak elégé őrült rajongóid, meghagyom nekik a Mrs. Tomlinsont, hátha akkor nem ütnek le az utcán mikor átsétálok.
– Elsőt megértem a másodikra meg inkább nem mondok semmit. Azért nem ennyire őrültek, volt jó pár évük felfogni hogy nem fogunk szétmenni. De végül is ha ezt így megmondod nekik lehet, hogy ezért nem veszed fel a nekem lehet, hogy megkímélik az életed – nevetett fel és végig csókolt a nyakamon.
– Nem akarod majd megmasszírozni a lábam?
– Ha szeretnéd, neked bármit.
– Ilyet azért ne mondj, a végén nagyon rosszul fogsz járni.
– Csak nem – adott egy csókot a fülem alá.

A második körünket a kádban egy kulcs zörgés zavarta meg. Mind a ketten idegesen néztünk egymásra, még levegőt sem mertünk venni. Gyorsan felnyúltam és lekapcsoltam a villanyt.
– Bazd meg a halak – csapta magát homlokon.
– Maradj kussba – tettem a kezem a szájára.
– Miért nekünk kell ezeket a dögöket megetetni? Egy kettő felfordul észre sem veszi annyi van belőle – hallottam meg Niall panaszos hangját.
– Apa éhes vagyok – nyöszörgött Leo is.
– Nézzétek mi van hűtőbe, addig adok nekik annyit, hogy három napig ne keljen rájuk nézni – szóltat meg Leila.
Hallani lehetett a halak brugykálását, majd ahogy becsapják a szoba ajtót. Akkor mertünk kiszállni a kádból, mikor hallottam hogy elhajt a kocsi.
– Kár volt nekik mondani, hogy a halakat etetni kell – ráztam tagadóan a fejem.
– Nem baj három napig nem kell foglalkozni velük, folytassuk ott ahol abba hagytunk.
– Telhetetlen vagy.
– Tudom.

III. Évad 44. rész 08/26 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Reggel sokkal hamarabb magamhoz tértem, mint általában szoktam. Lefejtettem magamról Zoe végtagjait, majd adtam egy puszit nyitott szája szélére. Az ajtónál hallgatóztam egy kicsit, mikor nem hallottam semmit kinyitottam. Már nyitottam volna a vendég szoba ajtaját mikor torok köszörülés ütötte meg a fülem. Számat elhúzva hátra fordultam és megkönnyebbültem amikor Dant láttam meg magam mögött.
– Legyek kedves és mondtam azt, hogy nem láttalak.
– Az nagyon megköszönném.
– Mit kerestél a szobájába? – dőlt neki a falnak összekulcsolt kézzel.
– Szemüvegem, táskájába maradt.
– Higgyem is el?
– Tényleg nála van a szemüvegem, nem szeretem annyira a kontaktlencsét. 
– Menj ne is lássalak.
– Délután kettőtől már én is a család tagja leszek.
– Ne is mond, az lesz életem legrosszabb pillanata – vakarta meg a fejét, amikor meg elvette a kezét még jobban szerte ágazott a barna rövid haja.
– Azért ennyire nem utálhatsz.
– Nem tényleg ennyire azért nem utállak, csak...
– Az egyetlen lányodnak már másik pasi is van az életébe, és ez utána már túlságosan is valóságos lesz? 
– Jah – nyögött fel fájdalmasan. – Annak ellenére hogy nincs gyereked át érzed.
– Négy húgom van, vagy is már öt meg egy öcsém. 
– Menj és pihend ki magad, úgy is valamit kitalálnak az utolsó pillanatba.
– Csak ne legyen igaza – hagytam ott. Bementem a szobába és egyszerűen beledőltem az ágyba, nagyjából magamra terítettem a paplant és szinte azonnal aludtam is.

– Ébredj férjecském – kezdett el Z bökdösni mire csak átfordultam a másik oldalamra, adott egy puszit is az arcomra, de attól még nem akartam felkelni. – Amúgy átgondoltam és benne vagyok a kötőjelbe – suttogta bele a fülembe.
– Kérek még öt percet és akkor képben leszek.
– Jó kapsz, de annál többet nem.
– Köszi drágám – öleltem magamhoz a párnát.
– Inkább Zoet hívd így.
Erre a kijelentésre felültem és Leila nézett rám vissza az ajtóból, hasát fogva nevetett az arcomon.
– Mielőtt meg akarod kérdezni nem képzelődtél, csak már ment fodrászhoz. – Kimondta ezeket a szavakat és éreztem ahogy megkönnyebbülök. Megint nagyon jót nevetett rajtam és egyszerűen otthagyott.
Nyújtózkodtam, mikor kiroppant a hátam letotyogtam a konyhába. Ott anyám ült és Peggievel beszélgetett egy tea felett.
– Jó reggelt, nem ez a ruha volt rajtad tegnap is? – nézett rám összehúzott szemmel Peggie.
– De, ez. – Kiöntöttem a kávét, majd leültem melléjük.
Akartak volna valamit mondani, de inkább egy sóhajt kíséretében legyintettek és visszafordultak. Az esküvő virágairól volt szó, szerencsére Leila megjelent és kimentett engem.
Vissza húzott a vendég szobába ahol már ott volt a zakóm felakasztva, inggel és nyakkendővel együtt.
– Mit csináljak veled? – ült le velem szembe és az állát simogatva figyelt.
– Fel tudok egyedül is öltözni.
– Azt tudom, de távol kell téged tartani Zoetól.
– Hogy arra gondolsz, alszok, akkor nem fogunk találkozni.
– Inkább menj és borotválkozz meg.
– Amúgy hogy-hogy te lettél az öröm?
– Csak addig míg nekem nem kell menni öltözni, akkor Harry veszi át a szerepet, de neki csak két órát kell rád figyelni. 

Zoe késik, valami baj lett a ruha füzűjével, én meg idegességemben valami töményet lehúztam amit Harry a kezembe adott. Szerencsére ahogy letettem a poharat szóltak, hogy a gond megoldódott mehetek a helyemre.
Álom szépen nézett ki a ruhájába. Legelőször az tűnt fel rajta, hogy rövid, nagyon rövid a ruhája. Nem az a hatalmas buggyos szokott szoknya, hanem a térdéig ért és ahogy fordult benne az anyag szétterült, de szerencsére csak a combja alsó részét mutatja meg. Fentebb a derekától egy krém színű szalag volt átkötve és a jobb oldalán a keze előtt egy kis masniba végződött és a maradék anyag meg lelógott a szoknya közepéig. Pánt nélküli ruha volt, de nem volt semmilyen mély kivágása, és így volt szép. A nyakába a jegygyűrű volt csak, meg a haja lógott le hurkákba. Végezetül olyan magas sarkú volt rajta ami elől a lábfején keresztebe szalagok futottak végig, pont ugyan olyanok színűek mint a ruhán, de annak örültem a legjobban, hogy nem szerzet valami hatalmas sarkút, így egy magasak lettünk legalább.
A mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról miközben felém közeledett Dan oldalán. Minden közeli rokonja szemét törölgetve őt figyelte. Az én családom meg vagy őt nézték vagy rám kapták a tekintetüket.
– Csodálatosan nézel ki – suttogtam mikor oda ért.
– Köszönöm – fordult el, így a szertartás is elkezdődhetett.

Kezét fogva vezettem el az oltártól, közben meg nyakunkat húztuk be a ránk eső rizs szemek miatt. Amikor eljutottunk a kocsihoz, ami átvisz minket a lovas tanyára a hátsó ülésen belehúztam az ölembe és nyakát fogva megcsókoltam.
– Beletúrhatok a hajadba, vagy van benne valamilyen csat?
– Találsz benne csatot, majd este.
– Szavadon foglak, nem tudom mondtam-e már mennyire tetszik ez a ruha, meg azt is meg kell jegyeznem, hogy tökéletesen jellemez – csókolgattam a nyakát. Felkacagott, majd a hajamba fúrta az ujjait és felhúzta a szájához egy csókra.
– Megérkeztünk – szólt a sórőfőrünk.
– Van itt más rajtunk kívül?
– Igen.
– Picsába akkor nem mehetünk még egy kört. – Kinyíttam az ajtót kiszálltam, majd segítettem neki is kilépni az ajtón.
– Elrendeztem, hogy neked kölyök pezsgőt adjanak – suttogtam a fülébe, majd adtam az arcára egy puszit.
– Köszönöm – csókolt meg.

Mindenkit megleptem amikor az első táncnál nem bénáztam. Mindenki meglepődött, hogy az én táncos lábú menyasszonyom megtanított egy egyszerű táncot. Nagyon jó volt a hangulat, senkinek nem tűnt fel, hogy Zoet ha meghívták egy italra az az én poharamba került bele. De minden akkor volt a legjobb amikor mindenki elment és mi is megindultunk a nászutunkra.

III. Évad 43. rész 08/25 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Harry meg én rendeztünk le az étterembe az utolsó simításokat. Sikerült elküldenem valami kaját megkóstolni így sikerült megbeszélnem az egyik pincérrel, hogy majd a koccintásra ő hozza nekünk a pezsgőt. Így el tudtam érni, hogy Zoenak valamilyen almás kölyök pezsgőt hozzanak, ami teljesen hasonlít a rendesre.

Harry kirakott Zoe anyjáéknál majd tovább hajtott Zayn kíséretével. 

– Le van rendezve minden az étterembe? – fordult felém Zoe anyja, mire csak szaporán bólogattam.
– Nagyon jó, beágyaztam neked a vendég szobába – nyújtott felém valami sütit amiből azonnal vettem is. Tudom már kitől örülhette Zoe az édes száját. Míg én csak haraptam belőle addig Peggie egy egészet megvetett. 
– Vendég szobába? – motyogtam telli szájjal, közben próbáltam nem megfulladni a döbbenettől.
– Persze, mit vártál majd esküvő előtt együtt alszotok, az bal szerencsét okoz. 
– Így jártam – nyúltam egy újabb sütiért, de Peggie rácsapott a kezemre.
– Nem csak Zoenak kell figyelni arra, hogy fel tudja venni a ruhát, többet nem kapsz – jelentette ki, mire csalódottan figyeltem ahogy elviszi a tálcát és beteszi  hűtőbe.
– Eltiltatok az menyasszonyomtól azt még elviselem, de hogy a sütitől is, ezt már nem fogom eltűrni csendben.
– Miről maradtam le? – érkezett meg Zoe, majd leült a mellettem lévő székre.
– El vagyok tiltva tőled meg a sütitől is.
– Ismerve téged a süti jobban meghatott – hajolt oda, majd egy puszit adott a nyakamra. 
– Azért egy kicsit megviselt – tettem a kezem a szívemre.
– Hát... – köszörülte meg a torkát mellettünk Peggie.
– Nyugodtan hazudhatsz anya úgy is tudom. Kapok azért én egy sütit? – pislogott hatalmasakat Z mire az anyja kivette a tálcából egy szeletet amit rárakott egy tányérra és oda tolta a lánya elé.
Ketté törte a sütit, és az egyik felém nekem nyújtotta. Az anyja csak rosszallóan rázta a fejét, elmosott valamilyen tányért majd egyszerűen ott hagyott minket.
– Kérsz még? – fordulta felém, mire csak megráztam a fejem.
Kivett magának még egyet, mikor le akart volna ülni a mellettem lévő székre belehúztam az ölembe, majd a hasára tettem mind a két kezem. Kibontottam a haját, majd bele fúrtam az arcomat a göndör fürtjeibe.
– Ha anyám csörget megyek megnézni mi van velük, eljössz?
– Baj ha erről a találkáról lemaradok?
– Nem, csak gondoltam míg oda megyünk vagy vissza felé tudunk beszélgetni.
– Az neked nem jó, ha megjössz fellopózol a szobámba?
– Nekem megfelel – csókoltam bele a nyakába.
– Mennyire haragszol? – fordult meg az ölembe, és neki döntötte a homlokát a halántékomnak.
– Csalódott vagyok, de ki fogok valami találni, és teljesen megértelek.
– Köszönöm – simított végig az arcomon.
Teljesen szembe fordítottam magammal és a haja végével játszottan. Ő mosolyogva beletúrt a hajamba.
– Ma még meg sem csókoltalak rendesen.
– Nem indult valami jól a napunk.
– A holnapi majd tökéletes lesz, vagy legalább megközelíti.
– Csak igazad legyen – adott egy puszit a számra, de én nem elégedtem meg ennyivel. Teljesen magamhoz préseltem és végre először a nap folyamán megcsókoltam. 
Elkezdett a telefonom rezegni, mire nagy nehezen elszakadtam az ajkaitól és neki támasztottam a homlokom. Kiszedtem a telefonom a zsebemből, mikor láttam, hogy anyám hív a fülemhez emeltem. A másik kezemmel meg Zoe haját piszkáltam. 
– Ne gyere már el, nagyon késő van, pihenj inkább.
– Rendben anya, majd holnap reggel találkozunk, úgy is el vagyok tiltva Zoetól.
– Nagyon helyes balszerencsét hoz – erre a kijelentésre Zoe felröhögött mellettem, a kezével próbálta valamennyire vissza folytatni, de nem ért el semmit vele. – Ő röhög.
– Igen.
– Majd beszélünk szia.
– Szia – nyomtam ki a telefont, majd feltettem az étkező asztalra.
– Lopózzunk fel a szobámba – fogta meg a kezem és elkezdett húzni.
– Úgy érzem magam, mintha megint tini lennék és egy menetre mennék csak fel.
– Hát az most ki fog maradni.
Behúztam magam után az ajtót, és eldőltem az ágyán és magamra húztam. Lábaimat átkulcsoltam az ő lábán és a nyakát csókolgattam vagy az állát. A kezem folyamatosan a pólója alatt simogatta finom selymes bőrét, és meg minden egyes mozzanatra felsóhajtott.
– Tudom mi a megoldás – toltam el egy kicsit magamtól.
– Mire?
– Arra, hogy nem akarod felvenni a nevem.
– Mi a megoldás?
– Kötőjel.
– Ezt fejtsd ki.
– Csak kötőjellel hozzá kapcsolod.
– Zoe Samantha Goldenwin-Tomlinson?
– Igen.
– Lerohad a kezem mire alá írom.
– Lehet rövidíteni. Meggondolod? 
Aprót bólintott, de nem is látott szinte engem. Teljesen előre meredt és elkezdte kapkodni a levegőt. Leszállt rólam, és előre hajolt, a kezét a mellkasára tette. Gyér fényben is látszódott, hogy kipirosodott a bőre és fényes az izzadságtól.
– Jól vagy drágám?
– Nem – rázta meg a fejét.
– Megint pánik rohamod van?
– Igen.
Magamhoz húztam és elkezdtem a hátát simogatni, közben próbáltam megnyugtatni. Teljesen bele bújt a mellkasomba, majd hátra dőltem vele. A hátát simogatva sikerült megnyugtatnom annyira, hogy még el is aludt. Amióta kiderült, hogy terhes rátört már párszol, remélem ha lemegy ez az esküvő akkor ezeknek a rohamoknak is vége. Magunkra húztam egy takarót és nem foglalkoztam azzal, hogy mi a babona. Zoenak szűksége van rám akkor mellette leszek.  

III. Évad 42. rész 08/25 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kiszálltam a kocsiból, majd hangosan becsaptam magam után. Szinte füstölögve felmentem a teraszra, majd megint hagosan becsaptam a bejárati ajtót. Idegesen levágtam magam a konyhába egy székre, mire minden szem rám nézett. Kicsit túl sok azt hittem hogy anyámat Leilát és Amyt találom itt. Csak nekik kellett volna itt lenniük, de erre itt volt apám, Harry, Liam, Niall és Zayn. Nem értem, hogy mit keresnek itt nekik még Londonba kellene lenniük nem itt Hillsideben.
– Jól vagy? – kérdezték mind tőlem egyszerre.
– Úgy nézek ki mint aki jól van, mert ha igen akkor elmegyek színésznek, mert kurvára nem vagyok jól.
– Hé csak segíteni akarunk, Louis hol van. Nem együtt jöttetek?
– Londonba hagytam, egyedül jöttem. 
– Nyolc órát vezettél ilyen ideg állapotba? – akadt ki anyám.
– Csak hét volt.
– Zoe – nyögtek fel egyszerre mint. Nagyon jól ment nekik ez az egyszerre beszélés, de én nem annyira díjaztam, csak még jobban felhúztam rajta magam.
Keltem volna ki magamból, hogy meg is mondtam nekik az őszinte véleményem, amikor egy kocsi fék csikorgatva megállt, az enyém mellett. Louis idegesen szállt ki belőle.
– Goldenwin! – csapta ki az ajtót és megindult felém. Ezzel megegyezően mindenki elkezdett kifelé araszolni, egészen ki a kertbe.
– Nem fogom megváltoztatni a véleményem törődj bele.
– Ha nem az esküvő előtt egy nappal mondod lehet, hogy még fel is tudtam volna dolgozni, de így reggel a fejemhez vágni. Ha nem hozom fel, akkor egyáltalán megmondtad volna?
– Mondtam már, egyszer biztos elmondtam mi erről az egészről a véleményem.
– Csak nem nekem.
– De neked is mondom, tudom emlékszem rá, mennyire meglepődtél.
– Hidd el most sokkal jobban meglepődtem – túrt bele idegesen a hajába, és lerogyott a mellettem lévő székre. 
– Ezt még egyszer beszéljük meg kulturáltan, lehetőleg akkor ne húzd fel magad és húz el otthonról – tette a kezét a térdemre és várta a válaszom.
– Jó, térjünk rá vissza – sóhajtottam fel, majd rádőltem a vállára, oda hajolt és adott az arcomra egy puszit.
– Nem is ti lennétek, ha nem vitatkoznátok mindig. Biztos nem fogjátok egymást megölni? – jött be Harry. – Most már szent a béke mi is bejöhetünk, nincs annyira jó idő kint fázok egy szál pólóba.
– Majd később vitatkozunk, addig megmondhatnád hogy kerültetek ide, nem úgy volt hogy holnap reggele jöttök ide?
– Nem szeretek este vezet, megkérdeztem Zaynt hogy jön velem és igent mondott. Szívtiprók meg jöttek a koszorús lányokkal. 
– Elhúzta a bőröndöt? – néztem fel Louisra mire csak lustán bólintott.
– Az miatt késtem ennyit.
– Most hogy szent a béke – ült le apa meg anya elénk –, mit képzelték hánnyal jöttetek?
– Jobb ha nem mondom, nem biztos hogy jót tenne nektek – húztam el a számat.
– Ebben teljesen egyet értek – tolt el kicsit magától Louis majd egyetértően bólogatott.
Rosszallóan megrázzák a fejüket, majd egyszerűen otthagynak.
– Gyere menjünk a ruhákért, és nem te fogsz vezetni, mert akkor nem éljük túl – ragadta meg a kezem Leila és elkezdett húzni kifelé.
– Most hogy a pasik elmentem és nincs senkinek hüvely gombája beszéljük arról, hogy mi miatt kaptatok ennyire össze – dörzsölte a tenyért Amy, miközben beült a hátsó ülésre.
– Nem is akarok rá gondolni, majd ha megbeszéltük akkor mondom is nektek.
– Mi az már ki sem beszéled a háta mögött.
– De ki, még mindig idegesít a zokni utálata, meg kezd elegem lenni abból is hogy soha nem mosogat el maga után, de fejlődő képes, tegnap elmosta a kávés bögréjét. Pár év és sikerül betörnöm.
– Miért nem azt mondod amit érdekel minket?
– Mert szemét vagyok azért – mosolyogtam rá, mire mind a ketten felkacagtak.
Nagy nehezen sikerült eljutnunk ahhoz a bolthoz ahol a lányok ruhái vannak. Egyszerű grafit szürke selymes anyagú pánt nélküli comb középig érő ruha. Mind kettőn csodásan néz ki.
– Nekünk mikor mutatod meg a ruhádat?
– Majd akkor ha az oltárhoz sétálok, senki nem látta.
– Vagy azért nem akarod, hogy megnézzük, mert megbotránkoztató, vagy meg még nincs meg és azt titkolod. 
– Hát tudjátok.
– Bazd Zoe tényleg nincs meg a ruhád? – akadtak ki mind a ketten egyszerre.
– De meg van, talán kicsit – mutattam az ujjaimmal mennyire kicsi is –, megbotránkoztató.
– Lehet, hogy akkor lepődünk meg ha valami hagyományos ruhába jelensz meg.
– Az nem én lennék. 
Sóhajtva rázták meg a fejüket, és többet nem húzták szóba a ruhámat, pedig úgy akartam volna még húzni az agyukat. Élvezem nézni a kínokat az arcukon.
– Amy még nem bántad meg hogy kimaradt ez a nagy pucs az életedből? – fordultam hátra.
– Ahogy téged elnézlek egyre jobban örülök, hogy hallgattam Liamra és minél hamarabb lezavartjuk. Főleg reggel mikor szinte égnek állt a hajad a dühtől.
– Kicsit összekaptunk.
– Ez nálatok a kicsi, akkor nem akarom tudni, hogy mi a nagy.
– Azt nem akarjátok tudni – mondtam majd utána velük nevettem.
Szememet törölgetve szálltam ki a kocsiból, annak ellenére, hogy csak egy helyen voltunk nagyon elszaladt az idő, már a nap is kezd lenyugodni. Elköszöntem tőlük, majd bementem az ajtón mellettem Niall és Liam ment ki felém biccentve.
Kicsit nagyon pározok a holnapi naptól, tényleg le kellett volna lépni.

III. Évad 41. rész 07/27 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

A következő reggeleken még mindig szörnyen éreztem magam. Anyám folyamatosan valamilyen csoda teát akart letuszkolni a tokromom, de azt is ugyan úgy vissza jött. Apám legalább a szemembe mondta, hogy nagyon szarul nézek ki. Louis meg amikor otthon volt végig mellettem maradt és próbálta rávenni, hogy menjek orvoshoz. Egy hét alatt szerencsére átment rajtam ez a rosszul lét, így teljesen kipihenten tudtunk megint a lagzival foglalkozni. Anyámék ezért kitolták a hazamenetelük dátumát, így csak este mennek haza. Louis húga tegnap ment el, nagyon fel sem tűnt, hogy itt volt. Este megjelent reggel meg eltűnt. Voltak itt valamilyen barátai és velük töltötte a napot. Szerencsétlen Louis kétségbe volt este milyen kétes barátai voltak a húgának. Lottie bemutatta az aggódó bátyának azokat az elvetemült barátokat akik még a szemetet is szelektíven gyűjtik.
– Végre nem úgy nézel ki mintha halálodon lennél – ölelt meg Louis a konyhába, majd bele húzott az ölébe és csókolgatta a nyakam. Felé fordultam és a nyakát átöleltem majd az arcára adtam egy cuppanos puszit. 

Végén meg bele temettem az arcomat a nyakába, ő meg a derekamat simogatta. Ezt az idilli pillanatot anyámék zavarták meg. Úgy éreztem magam megint mintha valami kiskamasz, csak nem ugrottam fel Louis öléből. Megfordultam és elkezdtünk a reggeli mellett az esküvőt szervezni. Én is meg Louis is minél hamarabb túl akartunk lenni ezen az egészen, mivel találtunk olyan helyet ahova senki nem megy önszántából, Hillside. Lovastanyán volt annyi szoba, hogy Louis rokonsága ott tudott maradni, meg a szűk baráti kör is. Legalább helyszín volt, meg ha sikerült is a meghívókat pár napon belül megszerezni két hónap és férjes asszony leszek. Anyáék ez után már indultak is haza, ők onnan fognak majd intézkedni. Ahogy megjönnek a meghívok majd megyünk személyesen szétosztogatni, de holnap telefonon fogunk mindenkinek szólni.

– Végre kettesbe, nem is tudom mikor volt ilyen utoljára? – dőlt el az ágyon.

– Azért nem olyan régen volt, meg múlt héten rosszul voltam. Bár azért még mindig nem érzem magam olyan jól mint ez a lagzi tervezés előtt – szóltam ki a fürdőből.

– Lemondjuk? – könyökölt fel.

– Nem akarom biztos csak valamilyen vírust elkaptam.

– Nyugodtabb lennék ha látna egy orvos.

– Elmehetek egy mellett vagy előtte, akkor biztosan látni fog.

– Akkor úgy mondom, hogy megvizsgáljon. Lehet nem csak valami egyszerű vírust kaptál el. Nehogy pár boldog házas nap utána azonnal özvegy legyek. Nem lehetsz ilyen szívtelen, hogy egyedül hagynál engem a rengeteg mosatlannal.

– Szerez magadnak egy cselédet, bejáró lánykát. Ő majd mos, főz és takarít rád. Bár ezt hamarabb is fel lehetne venni. Nem kellene akkor a takarítással foglalkoznom. Lenne aki elmosogatna utánad. Nem is lenne olyan rossz – csaptam le a fürdőbe a villanyt, majd felültem törökülésbe az ágyra, Louissal szembe.

– Több időt tudsz majd velem tölteni, nekem nagyon megfelel – nyújtotta oda a kezét, majd rákulcsolta az ujjait az enyémekre.

– Erre térjünk majd még vissza – dőltem el mellette az ágyon, majd lekapcsoltam az én oldalam felőli lámpát, de Louis nem oltotta még le. Felém fordulva figyelte és erősen gondolkozott. Szerencsétlennek nagyon nem állt jól ez az erőlködés fajta.

– Szerintem orvoshoz kellene menned – mondta és a mosolyát próbálta visszatartani.

– Mi ilyen vicces, hogy el akarsz küldeni orvoshoz?

– Nem gondolod, furcsállod, hogy általában reggel érzed magad rosszul? Meg soha nem szeretted a savanyú dolgokat, de most folyamatosan azt kívánod. Meg nem tudtad elviselni az új tusfürdőmet. És már megközelítőleg két hónapja nem panaszkodtál, hogy megjött. Nem tartod furcsának?

– Az nem lehet – ültem fel és értetlenül néztem Louisra. Ahogy végig gondoltam amikor Louis felsorolt. Kénytelen voltam belátni, hogy igaza is lehet. 

– Nem lehetek terhes. Utálom a gyerekeket – estem kétségbe, mire Louis magához ölelt, majd adott a hajamra egy puszit. 

Magam elé maradtam és egyszerűen nem értettem miért basz ki velem ennyire az élet – Basszus Louis ha felcsináltál én nem tudom, hány féleképpen foglak ivartalanítani.

– Itt leszek végig, nem kell semmit egyedül végig csinálnod, csak tudjuk meg minél hamarabb mi fog hamarosan történni velünk.

– De ha terhes vagyok mi lesz az esküvővel. Nem akarom, hogy bálna legyek.

– Egy hónap alatt nem kerekednél ki. Még előrébb hozzuk, ha kérdezik hazudunk. Nem fog semmi változni. Megoldjuk, csak higgadtan kell hozzá állni.

– Ha azt mondom rettegek? – suttogtam a fülébe.

– Megértem.

– De én soha nem féltem semmitől.

– De az érzelmeidtől meg ezek szerint attól, hogy gyereket legyen.

– Vége a kellemes életünknek ha igazad van.
– Vagy csak sokkal jobb lesz – húzott oda magához egy csókra.

III. Évad 40. rész 07/20 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Zoe, bocs – jött be Louis a konyhába.
– Ha azt mondod megint eltörtél egy poharat megetettem veled a darabjait.
– Tányér volt – húzta fel a vállát, de közben mosolygott. Megforgattam a szeme, és feldíszítettem az utolsó muffint, ami sokkal több a krém mint a társain, Nem sikerült pontosan kimérni az adagot.
– Ehetek egyet?
– Ezt edd meg – adtam oda neki, mire bele harapott és felém tartotta, mire csak megráztam a fejem, nem éreztem magam túl jól, a maradék sütit egyben benyomta a szájába. Figyeltem mikor fog megfulladni, de minden nagyon gond nélkül meg tudta enni.
– Vártad mikor fogok megfulladni?
– Kicsit, már már az első nagy falat után köhögve dől el a padlón, de te semmilyen reakciót nem mutattál, hogy nagy falaltot eszel.
 – Menni mindent tudok a számmal csinálni – húzta fel mosolyogva a szemöldökét. Erre csak hozzá vágtam a kinyomó zsákot, mire a mellkasán lett egy krém folt.
– Ne ez azért durva volt, nem sokára itt vannak anyámék, meg a szüleid és most mehetek fürdeni.
– Ne panaszkodj. Most keltél ki az ágyból – vettem el a felém nyújtott zsákot, kimostam majd a sütő fülére akasztottam fel. A sütiket beraktam a hűtőbe és megindultam Louis felé.
– Kapok egy ölelést? – tárta szét a karjait.
– Nem – kerültem ki, majd a hátának támasztottam a fejem. 
– Álmos vagyok – ásítottam bele a hátába, majd kisit közelebb bújtam hozzá. Mire megpaskoltam a combomat.
– Megyek fürdeni, meg tudsz állni a lábadon?
– Meg csak nem akarok. Az egész miattad van.
– Persze, már megint én vagyok a hibás.
– Igen, nézhetted volna a hülye focidat a nappaliba, és akkor tudtam volna aludni.
– Bocs, de Talia folyamatosan pofázott volna, azt nem tudtam volna elviselni.
– Begurítod valahova, letakarod. Szerinted én hogy szoktam ott tévét nézni – Azt hittem csak velem csinálja.
– Nem csak te nem jöttél még rá, hogy lehet őfelségét kijátszani, pedig egyszerű. Lucifert nehezebb volt, mert ő ki tudta nyitni az ajtót.
– Ez van kifogott rajtam egy madár, de bele törődtem. Nem lehet mindenki okosabb mint egy papagáj.
– Hát nem – löktem el magam tőle, majd ő felment lezuhanyozni, én meg leültem a pulthoz.
Kiöntöttem magamnak a harmadik kávét, pedig még tíz óra sincs. Mire megittam, Louis is lejött. Már teljesen fel volt öltözve. Egy szűkített szárú szürke farmert volt, egy sima fekete póló ezen egy kicipzározott sötét szürke pulcsi. Kiöntötte magának a kávét és oda telepedett mellém. Az egyik kezét a térdemen pihentette a másikkal meg a kávéját kevergette. Közelebb húzódtam hozzá és rádőltem a vállára, majd lecsuktam a szemem pihentetni.
– Forró a homlokod, nem vagy beteg? – kérdezte két csók között, majd folytatta a homlokom csókolgatását újra.
– Nem vagyok lázas, már gyanakodtam rá. Meg kavarog a gyomrom. Megint túl sok nyers tésztát ettem. Akkor szoktam ilyen rosszul lenni, egy óra és jobban leszek.
Csak forgatta a szemét és eltolt magától. Motyogtam magamba, de ő nem foglalkozott fele. Felhúzott a székről. Megfogta a kezem és behúzott a nappaliba. Leült a szélére, egy párnát az ölébe tett, amit utána megpaskolt. Egy pokrócot magamra terítettem és lefeküdtem a felkínált helyre. Ő a tévét kapcsolgatta és az oldalamat simogatta. Annyira fáradt voltam, hogy az sem érdekelt, hogy megint valami hülye focit kezdett el nézni. Amikor magamhoz tértem, már egyedül voltam a szobába és a konyhából beszéd foszlányok szűrődtek ki. Sokkal jobban éreztem magam, de attól még rám fért volna pár óra pihenés. Nagyjából megigazítottam a hajam és megindultam a hangok felé. Ott Jay és Lottie beszélgettek. Louis azonnal észre vett és kijjebb húzta a mellette lévő széket.
– Jobban vagy már? Louis mondta, hogy nem érezted jól magad – mosolygott rám Jay.
– Túl sok nyers tésztát ettem, de egyszerűen nem tudok neki ellen állni.
– Tényleg az olyan finom, Bár én sokkal jobban szeretem amikor még csak pár másodperce lett kivéve a sütőből – fogta meg a hasát Lottie, mire az anyja csak a szemét forgatta, akart is valamit mondani, de a csengő belé fojtotta a szót. Louis azonnal ugrott és ment ajtót nyitni.
– Mutasd a gyűrűt – hajolt oda a húga. Kivettem a nyakamból a láncot és bele ejtettem a kezébe. Forgatta, majd leszedte a gyűrűt és külön adta oda. 
– Hadd nézzem meg a kezeden, ott sokkal jobban fog mutatni, mint ezen a láncon.Teljesítettem a kérését, és a nyakláncot vissza akasztottam a nyakamba, Miközben a Lottie a gyűrűben csodálkozott, Jay köszönt a vendégeknek akik a szüleim voltak. Apa és Louis valamilyen tegnapi foci meccsről beszélgettek. Kísérteties volt számomra ahogy apám egy fejjel magasabb mint Louis, pedig akkora mint én. Mindenki leült az asztalhoz a nagy bemutatkozás után. Ezt követően tárgyaltunk, főleg az esküvőről. Úgy akartuk megcsinálni, hogy a rajongók, újság írok ne tudjanak róla. Több órán keresztül volt szó az eseményről, de csak a vendég lista jött össze, az sem a végleges. Dátum sem volt még megbeszélve, csak lehetséges napok lettek felvetve, de semmi konkrét nem lett elhatározva. Beszélgetés közben párszor rám tört megint a hány inger, de szerencsére egy pohár víz segített. Louis elköszönt az anyjától, ment haza az ikrekhez, de Lottie maradt pár napot a városba, így ő a szemközti vendég szobába volt. Szüleim meg a másikba, ők egész héten itt maradnak.
– Miért nem szöktünk el mint Amy és Liam? – kérdezte Louis miközben becsukta maga után a szobaajtót.
– Mert hülyék vagyunk, és ezen kívül nem lehet más okot mondani – szorítottam a kezem a hasamra.
– Jól vagy drágám, a színed kezd átmenni  zöldbe.
– Kösz, tudod mit kell mondani.
– Jobb ha azt mondom, úgy festesz mint egy szép zöld alma? Komolyra fordítva a szót, nem akarsz orvoshoz menni.
– Majd kialszom magamból – ásítottam, majd egy párnát magamhoz ölelve átfordultam a másik oldalamra. Lekapcsolt a szobába minden villanyt, majd oda feküdt szorosan mögém, az egyik kezét a hasamra tette, másikat meg párnának használtam.
– Szólj ha rosszabbul vagy – motyogta a hajamba.
– Rendben.