.:: Zoe Szemszöge ::.
Egy hete annak, hogy Lucky úgy ahogy volt felszívódott. Nem tudtam hova tűnt, hiába csináltam magamból hülyét, hogy a nevét kiabálva mentem végig a nem éppen kicsi városos, nem került elő. Szóval most már tényleg egyedül maradtam, csak abban tudok bízni, hogy legalább valamelyikük visszajön. Louis tudom, hogy nem fog. Hiába ígérte meg, nem úgy alakultak a fellépések, dalfelvételek, mint tervezték. Csúsztak, így is csoda, hogy ha aludni volt idejük. Nem akartam nekik még két nap kiesést, majd karácsonykor megtartjuk a születés napomat. Amúgy is minek neki ekkora felhajtás. Megeszek egyedül egy szelet sütit az elfújok valamit azt közben kívánok egy fagyit, és meg is volt a nagy születésnapozás. Nekem ennyi pont elég. Jó még talán annyit hozzá csapnák ehhez a jeles naphoz, hogy nem mennék be az egyetemre. Tudtam hogy tavaly is így gondoltam, de most megpróbálok minden előadásra bemenni. Már nagyon be szerettem volna fejezni ebben a tanévben, hogy utána soha ne használjam. Régen, meg még most is olyan hülye voltam, hogy azt hittem, nekem való a közgazdaságtan. Már akkor rákellet volna jönnöm, de nem én hülye csináljuk meg, mert miért nem. Megverném az akkori énem, ezzel csak az a baj, hogy tudtam, hogy vissza fog ütni. Az meg nem lenne valami kellemes, elég fájdalmast tudok ütni Louis szerint. Szóval nem hergeltem magam, mert csak sokkal rosszabbul járok.
Reggel, mint már lassan egy szörnyű hónapja, egy igazán idegesítő dallam törte meg az álmaimat, amiben most is mint szinte mindegyikbe egy személy körül forgott. Nem is tudtam, hogy tudok még ilyen feltételek mellett pihenni. Ennyi rémálmom még nem volt, soha. Tudtam, hogy nagyon fontos személy az életembe, de attól nem szeretném minden este látni. Így is elég fárasztó, hogy majdnem minden nap beszélnem kell vele. Mert volt olyan kedves és mindig megjelenik, általában a legrosszabbkor. Ilyen idegesítő, hülye humorral megáldott személyt nem hordott még a föld a hátán. Ráadásul vannak rajongó, hogy ezek mit esznek rajta, csak erre az egy kérdésre kapok választ, és nem fogom tovább szidni. Tudtam, hogy nagyon fontos az ő tantárgya elvégre erre épül az egész tananyag, de hogy mindenki nyal neki, mert ő a legfiatalabb tanár a karba. Jó elismerem, én is megnéztem magamnak, de valahogy nem fogott meg, hogy válláig ért a haja, mint valami lánynak úgy áll. Zaynnak is elég béna, mit elég szerintem úgy néz ki, mint valami kislány, akit megtalált a cukros bácsi. Most meg lehet verni, de akkor is szerintem ez a legjobb szó rá, vagy talán még az, hogy egyre jobban hasonlít haja Taylor Swifttére. Vagy ezzel akarja idegesíteni Stylest, vagy nem vette még észre. De az biztos, hogy ha én találkozok vele, szemközt fogom röhögni, mert szerintem ez a haj viselet, nem áll jó neki.
Még a zuhanyzóig sem jutottam el, de mér világ, haj megváltó gondolataim voltak. Reméltem, hogy egy kellemes meleg zuhany elzavarta ezeket a rémképeket. Nem is tudtam már, hogy mi rosszabb. Zayn új haja vagy tanárom. Bár ha jobban bele gondolok egyik sem olyan rossz, mint az hogy Edward a szomszédba költözött, és minden nap átjött, hogy megnézze hogy vagyok. Hát kb minden nap ugyan olyan fáradt voltam, de esetleg sokkal jobban. De legjobban az idegesített amikor beszólt, hogy miért veretettem szét a kertet. Megmondtam, hogy semmi köze hozzá, hogy milyen hullát ások el a kertbe. Én hülye néha, szinte mindig elfelejtem, hogy rendőr.
Pedig ha tudtam, hogy este bemászik és átvizsgálja a kertet vérfoltok után, akkor megmondtam volna neki az igazat, hogy meg csináltatom a medencét. Nem baj, minden nap egyre okosabb lesz az ember. De legalább kész lett a kert az új medencével. Megérte a bátyámra küldeni a rendőrséget. De azért szerencsénk volt, mert az egyik ismerőse jött ki, ő meg csak jót röhögött azon, hogy feljelentettem a saját bátyámat betörés miatt. Nem voltam megesküdve rá, de mintha az a pasi lett volna, aki beszólt nekem.
Felvettem egy egyszerű farmert, meg egy pólót, ami nem takarta a vállam. A tükör előtt csináltam a hajam, miközben újra elkalandozott a gondolatom. Most Louisra gondoltam. Azért voltam, most a szokottnál is fáradtabb, mert kedves időzónák miatta isten tudja hány óra eltolódás volt köztünk. Nem baj megérte fent maradni hajnali háromig, legalább tudtunk pár órát beszélni. Lehetett volna több, csak annyira fáradt voltam, hogy beszélgetés közben bealudtam. Szóval végül is vele, feküdtem és vele keltem, mert még reggel a laptopomon láttam, hogy alszik. Nem akartam felkelteni, szerencsétlennek csoda ha aludni tudott.
Tudtam, hogy nagy a ház, de most hogy már tényleg egyedül voltam benne még nagyobbnak tűnt. Néha akadt társaságom, gondolok itt az új szomszédaimra. Ők soha nem hagynának egyedül, ha rajtuk múlana. Barbara szinte minden nap átjött. Persze ha nem voltam gyorsabb és zártam rá az ajtót, vagy csak mentem el egyszerűen itthonról. Ha így haladunk távol tartási végzést fogok kérni. Én voltam hamarabb itt az én utcám. De hiába mondom a drága új apucijának, hogy tüntesse el a nevelt kölykét a házam közeléből, ő csak nevetve azt mondta, hogy majd megunja, meg ne legyek már ilyen szívtelen. Szóval így állok, de talán legjobban az szokott felhúzni, hogy megérkeztek, hogy mikor eszek és mindig akkor jönnek. Most vagy nagyon akartak vigyázni az alakomra, vagy egyszerűen összeesküdtek ellenem. Tudom, hogy az utóbbi, érzem a csontjaimba.
Mivel sokkal hamarabb magamhoz tértem a kábulatból reggel, mint vártam volt időm rendes reggelit csinálni. Napok többsége abba kimerült, hogy kiestem az ágyból, emberi külső rohanás valami kaját szerezni, majd órán megenni a reggelimet. De ebben az egészbe az a legviccesebb, hogy akkor is ez volt, ha délután kellett felkelnem, mert akkor voltak óráim. Miközben a mikróba melegedett a tejem, addig összekevertem a palacsintának valót. Mire elkevertem a kakaót, addigra pont önthettem is a tésztát a sütőjébe. Megcsináltam magamnak a szokásos 10 darabot, majd mindegyiket egyesével megtöltöttem csokival, legvégül meg leöntöttem csoki sziruppal. Bekapcsoltam a tévét, majd előtte ettem meg az én cukorban igen gazdag reggelimet. Hamarabb fejeztem be az evést, mint a híradós a jelentéktelen híreinek felolvasását. Örültem is, nem tudtam volna tovább hallgatni, hogy milyen cuki tapír született az egyik állatkertbe. Reggel ez a legfontosabb.
Elmosogattam magam után, majd felvettem a táskámat, és megindultam a garázs felé. Kiálltam a kocsival, amire már igazán ráférne egy alapos mosás, de valahogy soha nem érzem rá, vagy csak egyszerűen lusta voltam hozzá. Bezártam magam után, majd megindultam az iskolába, hogy egy újabb izgalmas nap vegye kezdetét.
Reggel, mint már lassan egy szörnyű hónapja, egy igazán idegesítő dallam törte meg az álmaimat, amiben most is mint szinte mindegyikbe egy személy körül forgott. Nem is tudtam, hogy tudok még ilyen feltételek mellett pihenni. Ennyi rémálmom még nem volt, soha. Tudtam, hogy nagyon fontos személy az életembe, de attól nem szeretném minden este látni. Így is elég fárasztó, hogy majdnem minden nap beszélnem kell vele. Mert volt olyan kedves és mindig megjelenik, általában a legrosszabbkor. Ilyen idegesítő, hülye humorral megáldott személyt nem hordott még a föld a hátán. Ráadásul vannak rajongó, hogy ezek mit esznek rajta, csak erre az egy kérdésre kapok választ, és nem fogom tovább szidni. Tudtam, hogy nagyon fontos az ő tantárgya elvégre erre épül az egész tananyag, de hogy mindenki nyal neki, mert ő a legfiatalabb tanár a karba. Jó elismerem, én is megnéztem magamnak, de valahogy nem fogott meg, hogy válláig ért a haja, mint valami lánynak úgy áll. Zaynnak is elég béna, mit elég szerintem úgy néz ki, mint valami kislány, akit megtalált a cukros bácsi. Most meg lehet verni, de akkor is szerintem ez a legjobb szó rá, vagy talán még az, hogy egyre jobban hasonlít haja Taylor Swifttére. Vagy ezzel akarja idegesíteni Stylest, vagy nem vette még észre. De az biztos, hogy ha én találkozok vele, szemközt fogom röhögni, mert szerintem ez a haj viselet, nem áll jó neki.
Még a zuhanyzóig sem jutottam el, de mér világ, haj megváltó gondolataim voltak. Reméltem, hogy egy kellemes meleg zuhany elzavarta ezeket a rémképeket. Nem is tudtam már, hogy mi rosszabb. Zayn új haja vagy tanárom. Bár ha jobban bele gondolok egyik sem olyan rossz, mint az hogy Edward a szomszédba költözött, és minden nap átjött, hogy megnézze hogy vagyok. Hát kb minden nap ugyan olyan fáradt voltam, de esetleg sokkal jobban. De legjobban az idegesített amikor beszólt, hogy miért veretettem szét a kertet. Megmondtam, hogy semmi köze hozzá, hogy milyen hullát ások el a kertbe. Én hülye néha, szinte mindig elfelejtem, hogy rendőr.
Pedig ha tudtam, hogy este bemászik és átvizsgálja a kertet vérfoltok után, akkor megmondtam volna neki az igazat, hogy meg csináltatom a medencét. Nem baj, minden nap egyre okosabb lesz az ember. De legalább kész lett a kert az új medencével. Megérte a bátyámra küldeni a rendőrséget. De azért szerencsénk volt, mert az egyik ismerőse jött ki, ő meg csak jót röhögött azon, hogy feljelentettem a saját bátyámat betörés miatt. Nem voltam megesküdve rá, de mintha az a pasi lett volna, aki beszólt nekem.Felvettem egy egyszerű farmert, meg egy pólót, ami nem takarta a vállam. A tükör előtt csináltam a hajam, miközben újra elkalandozott a gondolatom. Most Louisra gondoltam. Azért voltam, most a szokottnál is fáradtabb, mert kedves időzónák miatta isten tudja hány óra eltolódás volt köztünk. Nem baj megérte fent maradni hajnali háromig, legalább tudtunk pár órát beszélni. Lehetett volna több, csak annyira fáradt voltam, hogy beszélgetés közben bealudtam. Szóval végül is vele, feküdtem és vele keltem, mert még reggel a laptopomon láttam, hogy alszik. Nem akartam felkelteni, szerencsétlennek csoda ha aludni tudott.
Tudtam, hogy nagy a ház, de most hogy már tényleg egyedül voltam benne még nagyobbnak tűnt. Néha akadt társaságom, gondolok itt az új szomszédaimra. Ők soha nem hagynának egyedül, ha rajtuk múlana. Barbara szinte minden nap átjött. Persze ha nem voltam gyorsabb és zártam rá az ajtót, vagy csak mentem el egyszerűen itthonról. Ha így haladunk távol tartási végzést fogok kérni. Én voltam hamarabb itt az én utcám. De hiába mondom a drága új apucijának, hogy tüntesse el a nevelt kölykét a házam közeléből, ő csak nevetve azt mondta, hogy majd megunja, meg ne legyek már ilyen szívtelen. Szóval így állok, de talán legjobban az szokott felhúzni, hogy megérkeztek, hogy mikor eszek és mindig akkor jönnek. Most vagy nagyon akartak vigyázni az alakomra, vagy egyszerűen összeesküdtek ellenem. Tudom, hogy az utóbbi, érzem a csontjaimba.
Mivel sokkal hamarabb magamhoz tértem a kábulatból reggel, mint vártam volt időm rendes reggelit csinálni. Napok többsége abba kimerült, hogy kiestem az ágyból, emberi külső rohanás valami kaját szerezni, majd órán megenni a reggelimet. De ebben az egészbe az a legviccesebb, hogy akkor is ez volt, ha délután kellett felkelnem, mert akkor voltak óráim. Miközben a mikróba melegedett a tejem, addig összekevertem a palacsintának valót. Mire elkevertem a kakaót, addigra pont önthettem is a tésztát a sütőjébe. Megcsináltam magamnak a szokásos 10 darabot, majd mindegyiket egyesével megtöltöttem csokival, legvégül meg leöntöttem csoki sziruppal. Bekapcsoltam a tévét, majd előtte ettem meg az én cukorban igen gazdag reggelimet. Hamarabb fejeztem be az evést, mint a híradós a jelentéktelen híreinek felolvasását. Örültem is, nem tudtam volna tovább hallgatni, hogy milyen cuki tapír született az egyik állatkertbe. Reggel ez a legfontosabb.
Elmosogattam magam után, majd felvettem a táskámat, és megindultam a garázs felé. Kiálltam a kocsival, amire már igazán ráférne egy alapos mosás, de valahogy soha nem érzem rá, vagy csak egyszerűen lusta voltam hozzá. Bezártam magam után, majd megindultam az iskolába, hogy egy újabb izgalmas nap vegye kezdetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése