III. Évad 28. rész 09/29 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Este Louis megvárta az éjfélt, majd felköszöntött. Utána azonnal ment aludni, mert holnap valamit hatalmas koncert lesz, mint mindig, fő a változatosság. Nem is volt még egyetlen egy napjuk sem amikor annyi volt a feladatuk, hogy pihenjenek. De nem is kellett ezen meglepődöm elvégre híresek és mindenki őket akarja. Ez van kénytelen leszek rajta osztozkodni. Így is több gond szakadt a nyakukba hogy Zayn kilépett. Volt egy kisebb vita a szólói elosztása közben, de ha minden igaza megoldották, vagy Louis nem ecsetelte. 

Jó volt végre hétköznap is délben kelni, ezért megéri betölteni a huszonegyet. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy iskolába menjek, de kénytelen leszek jövőhéten. Nem baj nyolc hónap múlva ott hagyhatom és akkor hát akkor lesz valami.
– Jó reggelt, szülinapos – ölelték át a derekam.
– Te mit keres itt? – dőltem neki a mellkasának, mire kaptam egy csókot a nyakamra.
– Nem hagyhatlak magadra születésnapodon, meg tudod pasiból vagyok és már régen voltam nővel, főleg veled.
– Te pasi – fordultam felé, közben meg a szemem forgattam.
– Te pasid – csókolt meg nevetve.

Visszadobtam neki a nadrágját, majd felvettem a köntösömet. Megkötöttem, majd vissza dőltem a kanapéra.
– Mit csinálunk ma? – ásított, közben meg magához húzott.
– Hát az én tervem az volt, hogy egész nap pizsamában fetrengek a kanapén vagy éppen az ágyon.
– Tetszik az ötlet, de előbb – dörzsölte össze a kezét, majd feltápászkodott a kanapéról.
– Mit akarsz csinálni? – ráncoltam a szemöldököm, és utána indultam.
Felszaladt a lépcsőn, be egészen a vendég szobáig. Követtem és értetlenül néztem, hogy mit keres itt a szoba röpde.
– Mit akarsz Tomlinson? – kezdtem kétségbe esni.
– Át akarom adni az ajándékod.
– Juj mit kapok? – virultam fel.
– Ott van – mosolygott a ketrec felé.
Értetlenül néztem rá, majd oda fordultam ahova mutatott. Kapkodtam a fejem az új jövevény meg Louis között.
– Mentségemre legyen mondva, sárgát akartam szerezni, de csak piros volt – ölelte át a vállam. – Amúgy tudod milyen nehéz repülőn elhozni őket?
– Köszönöm – fordultam meg, majd átöleltem a nyakát. – Meg tudom.
– Szívesen, Amúgy Talia a neve. Valami hercegnő után lett elnevezve, mert annyira nagyra tartja magát.
– Honnan tudtad, hogy hiányzik Lucifer, nem is panaszkodtam neked.
– De Amynek annyit, hogy abból nekem is jutott – ásított egy hatalmasat.
– Lefekszünk? – kulcsoltam ujjaim az ő kézfejére.
– Mi az nem volt elég egy menet – húzott közelebb magához, majd a vállamnál átkarolt.
– Mindig elfelejtem, hogy csak is csak rosszra gondolsz, pasik – forgattam a szemem, mire bele csípett az oldalamba.
– Vigyázz mint mondasz asszony – kapott fel az ölébe, majd megindult velem a szobánkba.
– Nem vagyok asszony – fontam össze durcásan a kezem.
– Nehogy most kezdj el hisztizni, mert akkor inkább vissza megyek megsüketülni a sikítástól.
– Szóval inkább megsüketülnél mint az én hisztimet hallgatnád? – karoltam át a nyakát, mert lazult a szorítása a derekamon.
– Csak nem tudom, hogy miért kell minden pillanatot tönkre tenned? – lépett be a szobába, majd velem együtt eldőlt az ágyon.
– Sajnálom, de ezért vagyok.
– Lehetnél mondjuk másért is – feküdt rá a hasamra, majd magához húzott a combomnál fogva.
– Legyek a párnád, vagy mi? – nevettem, közben meg a haját piszkáltam.
– Jó lenne – ásított egy hatalmasat.
Ne mondtam semmit, csak elő vettem a könyvet az éjjeli szekrényről, majd fellapoztam. Miközben olvastam minden oldal végén rá pillantottam. A fejezetek végén meg kicsit piszkáltam a haját.
Jó volt vele lenne annak ellenére, hogy ő aludt, én meg olvastam. Lényeg hogy itt van velem. Nekem ez sokkal többet jelent, mint bármi más. 

III. Évad 27. rész 09/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Egy hete annak, hogy Lucky úgy ahogy volt felszívódott. Nem tudtam hova tűnt, hiába csináltam magamból hülyét, hogy a nevét kiabálva mentem végig a nem éppen kicsi városos, nem került elő. Szóval most már tényleg egyedül maradtam, csak abban tudok bízni, hogy legalább valamelyikük visszajön. Louis tudom, hogy nem fog. Hiába ígérte meg, nem úgy alakultak a fellépések, dalfelvételek, mint tervezték. Csúsztak, így is csoda, hogy ha aludni volt idejük. Nem akartam nekik még két nap kiesést, majd karácsonykor megtartjuk a születés napomat. Amúgy is minek neki ekkora felhajtás. Megeszek egyedül egy szelet sütit az elfújok valamit azt közben kívánok egy fagyit, és meg is volt a nagy születésnapozás. Nekem ennyi pont elég. Jó még talán annyit hozzá csapnák ehhez a jeles naphoz, hogy nem mennék be az egyetemre. Tudtam hogy tavaly is így gondoltam, de most megpróbálok minden előadásra bemenni. Már nagyon be szerettem volna fejezni ebben a tanévben, hogy utána soha ne használjam. Régen, meg még most is olyan hülye voltam, hogy azt hittem, nekem való a közgazdaságtan. Már akkor rákellet volna jönnöm, de nem én hülye csináljuk meg, mert miért nem. Megverném az akkori énem, ezzel csak az a baj, hogy tudtam, hogy vissza fog ütni. Az meg nem lenne valami kellemes, elég fájdalmast tudok ütni Louis szerint. Szóval nem hergeltem magam, mert csak sokkal rosszabbul járok.
Reggel, mint már lassan egy szörnyű hónapja, egy igazán idegesítő dallam törte meg az álmaimat, amiben most is mint szinte mindegyikbe egy személy körül forgott. Nem is tudtam, hogy tudok még ilyen feltételek mellett pihenni. Ennyi rémálmom még nem volt, soha. Tudtam, hogy nagyon fontos személy az életembe, de attól nem szeretném minden este látni. Így is elég fárasztó, hogy majdnem minden nap beszélnem kell vele. Mert volt olyan kedves és mindig megjelenik, általában a legrosszabbkor. Ilyen idegesítő, hülye humorral megáldott személyt nem hordott még a föld a hátán. Ráadásul vannak rajongó, hogy ezek mit esznek rajta, csak erre az egy kérdésre kapok választ, és nem fogom tovább szidni. Tudtam, hogy nagyon fontos az ő tantárgya elvégre erre épül az egész tananyag, de hogy mindenki nyal neki, mert ő a legfiatalabb tanár a karba. Jó elismerem, én is megnéztem magamnak, de valahogy nem fogott meg, hogy válláig ért a haja, mint valami lánynak úgy áll. Zaynnak is elég béna, mit elég szerintem úgy néz ki, mint valami kislány, akit megtalált a cukros bácsi. Most meg lehet verni, de akkor is szerintem ez a legjobb szó rá, vagy talán még az, hogy egyre jobban hasonlít haja Taylor Swifttére. Vagy ezzel akarja idegesíteni Stylest, vagy nem vette még észre. De az biztos, hogy ha én találkozok vele, szemközt fogom röhögni, mert szerintem ez a haj viselet, nem áll jó neki.
Még a zuhanyzóig sem jutottam el, de mér világ, haj megváltó gondolataim voltak. Reméltem, hogy egy kellemes meleg zuhany elzavarta ezeket a rémképeket. Nem is tudtam már, hogy mi rosszabb. Zayn új haja vagy tanárom. Bár ha jobban bele gondolok egyik sem olyan rossz, mint az hogy Edward a szomszédba költözött, és minden nap átjött, hogy megnézze hogy vagyok. Hát kb minden nap ugyan olyan fáradt voltam, de esetleg sokkal jobban. De legjobban az idegesített amikor beszólt, hogy miért veretettem szét a kertet. Megmondtam, hogy semmi köze hozzá, hogy milyen hullát ások el a kertbe. Én hülye néha, szinte mindig elfelejtem, hogy rendőr.
Pedig ha tudtam, hogy este bemászik és átvizsgálja a kertet vérfoltok után, akkor megmondtam volna neki az igazat, hogy meg csináltatom a medencét. Nem baj, minden nap egyre okosabb lesz az ember. De legalább kész lett a kert az új medencével. Megérte a bátyámra küldeni a rendőrséget. De azért szerencsénk volt, mert az egyik ismerőse jött ki, ő meg csak jót röhögött azon, hogy feljelentettem a saját bátyámat betörés miatt. Nem voltam megesküdve rá, de mintha az a pasi lett volna, aki beszólt nekem.
Felvettem egy egyszerű farmert, meg egy pólót, ami nem takarta a vállam. A tükör előtt csináltam a hajam, miközben újra elkalandozott a gondolatom. Most Louisra gondoltam. Azért voltam, most a szokottnál is fáradtabb, mert kedves időzónák miatta isten tudja hány óra eltolódás volt köztünk. Nem baj megérte fent maradni hajnali háromig, legalább tudtunk pár órát beszélni. Lehetett volna több, csak annyira fáradt voltam, hogy beszélgetés közben bealudtam. Szóval végül is vele, feküdtem és vele keltem, mert még reggel a laptopomon láttam, hogy alszik. Nem akartam felkelteni, szerencsétlennek csoda ha aludni tudott.
Tudtam, hogy nagy a ház, de most hogy már tényleg egyedül voltam benne még nagyobbnak tűnt. Néha akadt társaságom, gondolok itt az új szomszédaimra. Ők soha nem hagynának egyedül, ha rajtuk múlana. Barbara szinte minden nap átjött. Persze ha nem voltam gyorsabb és zártam rá az ajtót, vagy csak mentem el egyszerűen itthonról. Ha így haladunk távol tartási végzést fogok kérni. Én voltam hamarabb itt az én utcám. De hiába mondom a drága új apucijának, hogy tüntesse el a nevelt kölykét a házam közeléből, ő csak nevetve azt mondta, hogy majd megunja, meg ne legyek már ilyen szívtelen. Szóval így állok, de talán legjobban az szokott felhúzni, hogy megérkeztek, hogy mikor eszek és mindig akkor jönnek. Most vagy nagyon akartak vigyázni az alakomra, vagy egyszerűen összeesküdtek ellenem. Tudom, hogy az utóbbi, érzem a csontjaimba.
Mivel sokkal hamarabb magamhoz tértem a kábulatból reggel, mint vártam volt időm rendes reggelit csinálni. Napok többsége abba kimerült, hogy kiestem az ágyból, emberi külső rohanás valami kaját szerezni, majd órán megenni a reggelimet. De ebben az egészbe az a legviccesebb, hogy akkor is ez volt, ha délután kellett felkelnem, mert akkor voltak óráim. Miközben a mikróba melegedett a tejem, addig összekevertem a palacsintának valót. Mire elkevertem a kakaót, addigra pont önthettem is a tésztát a sütőjébe. Megcsináltam magamnak a szokásos 10 darabot, majd mindegyiket egyesével megtöltöttem csokival, legvégül meg leöntöttem csoki sziruppal. Bekapcsoltam a tévét, majd előtte ettem meg az én cukorban igen gazdag reggelimet. Hamarabb fejeztem be az evést, mint a híradós a jelentéktelen híreinek felolvasását. Örültem is, nem tudtam volna tovább hallgatni, hogy milyen cuki tapír született az egyik állatkertbe. Reggel ez a legfontosabb.
Elmosogattam magam után, majd felvettem a táskámat, és megindultam a garázs felé. Kiálltam a kocsival, amire már igazán ráférne egy alapos mosás, de valahogy soha nem érzem rá, vagy csak egyszerűen lusta voltam hozzá. Bezártam magam után, majd megindultam az iskolába, hogy egy újabb izgalmas nap vegye kezdetét. 

III. Évad 26. rész 09/19 H

.:: Leila Szemszöge ::.

– Anya véletlenül nem akarod kinyitni az ajtót. Tele van a kezem – kiabáltam a konyhából.

Választ nem kaptam, de nem is érdekelt. Ha nagyon fontos akkor tud várni, míg letörlöm Leo szájáról a kaja maradékot.

Kivettem a székéből, majd letettem a földre. Megfogtam a két kezét, majd lassan elindultam vele a bejárati ajtóhoz. Egyre ügyesebben tud már járni, félteni nem féltem, hogy beveri magát, mert a pelenkája megvédi a édes baba popsiját.

Folyamatosan nyomkodták a csengőt, sőt már az ajtón is elkezdtek kopogni.

– Mindjárt – morogtam az ajtóban állónak.

Felkaptam az ölembe, majd gyorsan oda futottam. Nagy nehezen el tudtam fordítani egy zárban a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót.

– Szia – lépett be rajta a fiam apja. 

– Mit keresel itt? – csodálkoztam.

– Boldog születésnapot – vett elő egy kis dobozt.

Oda adtam neki a fiát, letette a földre, majd lassan megindult vele felfelé az emeletre. Figyeltem ahogy minden lépcső fokon magasra emelte, majd vissza tette. Nagyokat nevetett az én kis hercegem, mikor nem érte a lábát a talaj.

Kinyitottam a dobozt és egy kulcs csomó volt benne. Fel ismertem azonnal, ez a közös házunk kulcsai, amit ott hagytam az asztalon mikor összepakoltam és végleg elhagytam, csak a fiam miatt.

– Mivel magyarázod? – kérdeztem tőle a kulcsot az ujjamon forgatva.

– Szeretném ha a közelembe lenétek. A város másik felén vettem házat, hogy véletlenül se keljen szembe néznetek a médiával.

– Csak ezért? – néztem rá furcsán.

– Minél több időt akarok a fiammal tölteni – mondta, ezután adott egy cuppanós puszit az arcára.

– Ma... – nyújtotta felém a kis kezeit.

Odaültem melléjük, majd megfogtam a kis aprócska kezeit és adtam rájuk egy csókot. Megölelte a nyakam, ezután visszament Niallhoz. Figyeltem, ahogy teljesen belemerültek a saját kis világokba. Adtam egy puszit Leo hajára és felkeltem a szőnyegről.

– Én nem kapok? – biggyesztette ajkai Niall.

– Már megbeszéltük a múltkori után – vörösödtem bele a gondolatba.

– Szerintem azt te is élvezted – húzogatta a szemöldökét.

– Semmit nem változtál – sóhajtottam fel fájdalmas.

– Ennyire nem kell örülni – fogta meg a lábszáram.

Megszorította a térd hajlatomat, mire összerogytam, majd bele estem az ölébe. Erősen tartott, mintha félne attól, hogy elmenekülnék. Bevallom megfordult a fejembe, de túlságosan is vonzott magához.

– Meg kapom, ami jár nekem – simított végig a hátamon.

– Nem érdemled meg rossz kisfiú voltál – böktem meg az orrát, mire grimaszokat vágott.

– Ezért utaztam ennyit, hogy megbökd az orrom. Azt hittem kapok megint egy olyan forró délután, vagy reggel vagy akármit, mint mikor pár hónapja itt voltam.

– Úgy, hogy Leo itt játszik a szőnyegen ne is álmodj róla.

– Még szerencse, hogy két és fél napig foglak boldogítani a jelenlétemmel. Lesz ott egy este, amikor aludni.

– Anyámék meg fogják hallani – temettem az arcom a nyakába.

– Kivétel, ha elfogadod az ajándékod és összepakolunk. Estére ott leszünk, és újra belebújhatunk közösen az ágyunkba.

– Csak lépjek le, mindent hátra hagyva? – húztam el a számát, és ráztam a fejem.

– Beszélj anyukáddal, kérlek – pislogott rám hatalmasakat.

Megforgattam a szemem, majd elővettem a telefont a melltartómból. Niall egy pillanatot sem mulasztott el a mozdulat soromból. Anya azonnal felvette, majd elmondtam neki röviden mi is történt pontosan. Azt mondta, hogy végre rájöttem, hogy nekem ott a helyem. Meg újra összejöhetnék Niallal, mert nem szereti hallgatni a panaszkodásomat. Szóval egész könnyen belement.

– Szóval pakolunk? – csillogtak Niall szemei.

– Igen – csókoltam meg.

Erre a csókra nem csak ő várt, én is pontosan ugyan annyira akartam mint ő. Lehet hogy talán egy kicsivel jobban.

III. Évad 25. rész 09/06 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel kivittem Louist, ott megígérte, hogy születésnapomra haza jön. Remélem meg is tudja tartani az ígéretét, és nem tesz senki keresztbe neki. 

– Ígérd meg, hogy nem lesz olyan, hogy meglepsz, azzal hogy ott teremsz. Múltkor nem végződött valami jól – simított hátra egy tincsemet.

– Ígérem előtte felhívlak, hogy nőket el tud hajtani.

– Feltétlenül. Minél előbb szólj, mert be vagyok táblázva. Tudod te hány nő akar velem egy ágyba bújni?

– Nem, majd megmondhatod. Remélem vittél koton, nem szeretném ha apuka lennél, vagy valami nyavalyát összeszedj itt nekem.

– Az a nagy bőröndöm fele csak azzal van tele – mutatott az említett darabra.

– Nem is vettem észre miközben pakoltál.

– Jól elrejtettem. A nadrágok szárát tömtem meg vele.

– Gratulálok hozzá – temettem a kezembe az arcomat.

– Köszönöm sokáig tartott míg rájöttem – húzta ki magát.

– Hős szerelmes gyere már, csak rád várunk – kiabált oda Harry.

– Megyek – szólt vissza.

Oda fordult felém. Átölelte a derekam, az ajkait az enyémre tapasztotta. Csak akkor vált el tőlem, amikor már többen oda jöttek és köszörülték a torkukat.

– Majd beszélünk – fogta meg a kezem. Gyengült a szorítás, majd szétváltak a kezeink. Ő már szállt is fel a gépre, vissza fordult majd intett.

– Már is hiányzik – szipogott mellett Amy.

– Már? Még fel sem szálltak a géppel.

– De attól hiányzik.

– Ne itasd itt az egereket – veregettem meg vállát.

– Jó próbálok – törölgette a kezével a szemét.

– Emeld fel a bal kezed – adtam neki az utasítást.

Szót fogadott, mire jól látszott az ezüst gyűrű az ujján.

– Szóval mi történt tegnap? – dörzsöltem a kezem.

– Liam megkérte a kezem, és igent mondtam.

– Azt nem hozzád vágta a gyűrűt, de hogyan?

– Aranyosan – mosolygott bugyuta mosolyával.

– Hogy a kurva anyámba lehet valakinek megkérni aranyosan a kezét?

– Hát úgy – mondta még mindig az idióta vigyorával.

– Reménytelen vagy – sóhajtottam fel.

– Nem is – mondta duzzogva, majd az arcára kiült a jellegzetes megsértődtem rád képe.

– Többségbe ha megkérdezik, hogy kérik meg az ember kezét, akkor nem azt mondja, hogy aranyosan.

– De akkor is aranyos volt.

– Reménytelen eset vagy. Gondolom, hogy a szerelem elvakított, de hogy ennyire.

– Inkább menjünk.

– Jó menjünk innen. Ebben az egyetlen egyben igazat adok.

– Wiii.

– Jaja könyörgöm ne kezd el – sóhajtottam fel.

– Jó – utánozta a kezével a beszédet, ami számomra rettentően idegesítő volt.

Beszálltunk a kocsiba, majd megindultunk haza. Nem tettem ki Amyt náluk. Ki akartam belőle szedni a részleteket.

– Mit szeretnél tudni? – kérdezte a konyhába lépve.

– Mindent? – tártam szét a karom.

– Vitatkoztam vele, majd megmondta, hogy meg akarja kérni a kezem. Lementem a gyűrűért, de nem volt ott. Ezután felmentem az le akartam baszni, hogy át vert, de elővette a zsebéből. Elküldtem a pokolba. Megkérte, hogy válaszoljak és igent mondtam. Bár szerinte nem volt más választásom. Sőt meg adta, hogy mit választhatok. Igen vagy, hülye vagy hát persze. Végül csak annyit nyögtem ki, hogy igen. Erre még azt mondta, hogy nem is volt más lehetőségem. Felkapott és leszedte rólam a ruhákat.... Gondolom tudod mi történt.

– Igen. Lefeküdtetek aludni, mert nem akartad, hogy Liam kifáradjon. Főleg, hogy hallottam mit akart csinálni mikor haza megy.

– Honnan a faszomból szedsz te ilyeneket? Miért? Mikor, kivel mi, mit csinált és kérdeztem már kivel?

– Ki volt hangosítva Louis telefonja – vonta meg a vállát bűnbánóan.

– Elfejtette, hogy ki van hangosítva? – akadt ki.

– Hazudhatok, ha gondolod?

– Miért volt kihangosítva?

– Le volt foglalva a keze.

– Jó nem akarom tudni – lépett el tőlem és a kezét feltartotta.

– Zöldséget aprított.

– Nem hiszem el – rázta a fejét tagadóan.

Kivettem a hűtőből a tegnapi ebédünket, majd elé löktem. Csodálkozott pillantásokkal nézett fel rám. Kihúztam magam büszkén, ezután betettem a mikróban a kaját.

– Előbb utóbb meg kell tanulnom főzni. Liamen múlna minden nap pizzat ennénk.

– Hát igen én tudok választani – igazítottam meg az ingem, közben büszkén húztam ki magam.