III. Évad 20. rész 07/05 D

.:: Louis Szemszöge ::.

Anya mondta, hogy nem lesz otthon, mert valamit szervez az esküvővel kapcsolatba. Az ikrekre meg az apjuk vigyáz, állítólag elvitte őket a parkba. Csajok meg iskolában vannak, meg kinek milyen délutáni elfoglaltsága van. Ők nem is tudnak róla, hogy jövünk.

– Nem szeretek az anyós ülésen ülni – törtem meg a csendet. Z vett egy mély levegőt, majd felhangosította a zenét.

– Nem akarsz velem beszélni? – halkítottam le.

– Nem akarom hallgatni, ahogy panaszkodsz.

– Bezzeg én szoktam hallgatni, ahogy hisztizel nekem.

– Havonta egyszer kell elviselned, akkor is ritkán szoktam panaszkodni.

– Tényleg? Én nem úgy emlékszek. Nem is olyan régen egész végig szidtál. Megmozdulni sem mertem.

– Moccanni sem mertél? Akkor meg minek tűntél el egy hétre.

– Mondtam, hogy miért mentem, csak túlságosan el voltál foglalva a fal színével.

– Telefont attól fel tudtad volna venni.

– Nem volt térerő.

– Akkor Amy, hogy beszélt Liammel?

– Kiment az erdőből.

– Amire te nem voltál képes.

– Erről akarsz megint vitatkozni? – sóhajtottam fel. – Már számtalanszor bocsánatot kértem.

– Te hoztad fel.

– Legyen igazad.

Rátettem a kezem a combjára, váratlan érintés miatta, sokkal jobban rálépett a gázpedálra.

– Kellene egy olyan kocsi, aki magát vezeti – kulcsoltam össze a kezeinket.

– Minek az? – nézett rám éretlenül.

– Mert, ha nem kell vezetni, gondolj bele mennyi mindent lehetne a hátsó ülésen csinálni. Főleg amikor Hillsidebe megyünk. Nyolc órás út. Mennyi perverz dolgot ki lehetne próbálni.

Kifejtette a kezét, majd erősen a vállamba bokszolt. Csak nevettem rajta, de ő nem vette jó néven a poénomat. Egy órán keresztül beszéltem hozzá, de nem szólt vissza. Tetette, hogy meg volt sértődve. Reméltem csak tetti. Bár a sértődésből vita lesz a vitából meg békülős szex. Ahogy megérkeztünk anyáékhoz, már szállt is ki.

– Samantha, hercegnőm – mentem utána, és próbáltam elkapni a kezét.

– Fejezd be – nézett vissza rám. Végre hozzám szólt.

– Kérlek hercegnőm. Nézd el nekem – fogtam meg végre a kezét.

– Nem – fordult felém.

– Nem szeretsz már Samantha?

– De – sóhajtott fel.

– Akkor megbocsátod nekem ezt a ballépésem. Nem haragszol a meggondolatlan mondandóm miatt?

– Igen William – mondta, mire magamhoz öleltem.

– Akkor este tegyünk hivatalossá a békülésünket – suttogta a fülébe.

Erre csak megforgatta a fejét, majd kézen fogtam mielőtt megint elmenekülhetne. Kitártam előtte az ajtót, miközben meg bement, meg is hajoltam. Csak mosolygott rajtam, de ez a mosoly mindent megért.

III. Évad 19. rész 07/05 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Óvatosan ültem fel, nehogy bevertem a fejem a plafonba.

– Fent vagy? – böktem meg magam mellett egy hajkupacot.

– Most már igen.

Felült, nagy kínszenvedések árán, kifújta a szeméből a haját, de nem ért el vele semmit, visszahullott. A füle mögé tűrtem, a kezem ott hagytam, mire rátámaszkodott. A szemei álmosan csillogtak, de alig lehet látni, mert laposan pislogott. 

– Nem feküdhetek vissza – dőlt rá a mellkasomra.

– Anyának megígértem, hogy délre, de legrosszabb esetre is egyre ott leszünk.

– Csak egy kicsit.

Ellökött az ágyon, és rajtam helyzet magát kényelembe. A paplant is ránk húzta, a kezeimet a a bőre és a bugyija közé csúsztattam két oldalt.

– Tudom mitől lennél éber – suttogtam a fülébe.

– Nincs szex – szavazott le.

– Még meg sem hallgattad, mert nem is azt akartam mondani.

– TE? – könyökölt fel, hatalmas szemekkel.

– Jó, tényleg ezt akartam, ennyire nem ismerhetsz.

– De, te meg ismerhetnél annyira, hogy tud szeretek aludni.

– Addig elég, míg felöltözök.

– Nincs kedved még elmenni boltba.

– Tudod, ha anyádéknál maradunk, nem jövünk el a kis házba, akkor nem lett volna ilyen gond.

– Nem tudom feltűnt, hogy ahogy Edward megjelent az ajtóban körülötte forog a világ. Meg még egy fontos dolog ami miatt, már este indultam volna Donstasterbe? Barbara ott van.

– Jó, ez tényleg jogos, és elég erős érv. Mire vissza érek kész leszel?

– Megpróbálom, de nem ígérek semmit.

– Nők – sóhajtottam fel.

Felvettem a ruháimat, ami a kanapén volta szétdobálva. Megmostam a fogam, majd bele léptem a cipőmbe. Zsebre vágtam a telefont, és a pénztárcát, majd megindultam a nagy világot felfedezni. Annyiszor voltam, már ebbe az eldugott kis házba, hogy minden gond nélkül megtaláltam a kivezető utat. 10 perc alatt beértem a városkába, bementem az első boltba. Megcsapott a frissen sült péksüti illata. Vettem három darab kakaós csigát, meg egy almás pitét, mert tudom, hogy az asszony szereti, sőt ez a kedvence. Luckynak is vettem kaját, majd beálltam a sorba. Jó volt, hogy senki nem akart autógrammot, meg senki nem akart velem közös képet csinálni. Megtudtam volna szokni, hogy ilyen nyugodtam tudok boltba menni. Kifizettem a rendelésem, majd papírzacskóba tették, amit magam elé fogtam.

Ahogy vissza értem Zoe már kávéval várt.

– Milyen fitt vagy – öleltem magamhoz, majd adtam az ajkaira egy forró csókot.

– Ha délig aludtam volna, akkor gondolj bele milyen energia bomba lennék.

– Akkor mit tudtunk volna csinálni az ágyba – tettem bele a kezem a farzsebébe.

– Ennyire nem lehetsz kanos – sóhajtott fel.

– Mondtam, hogy a reggeli kócos éned izgat fel a legjobban.

– Ilyenekre nem vagyok kíváncsi. Ezeket az információkat tartsd meg magadnak.

– Pedig mindent meg akarok veled beszélni.

– De arról ne számolj be, hogy mikor van merevedésed.

– Pedig miattad van.

– Nem érdekel.

Megráztam a fejem, majd oda adtam neki a reggelijét. Luckynak oda adta a a kaját, mire azonnal megzabálta, mint valami malac.

Beleakartam harapni a csigámba, már szinte éreztem az ízét a számba, mikor Zoe oda hajolt és bele harapott, ezzel teljesen tönkre tette a csodálatos pillanatot.

– Ez az enyém – vittem tőle a lehető legmesszebb.

Felajánlotta a pitéjét, mire bele haraptam. Lucky is kunyerált magának pár falatot, majd amikor rá jött, hogy többet nem kap már lefeküdt a földre. Az utolsó darab csigát Zoeval elfeleztük, a lehető legigazságtalanabb módon. Ami úgy történt, hogy kiszedte a közepét, és az utolsó pillanatban éppen, hogy tudtam egy kis falatot leszakítani belőle.

– Indulunk? – kérdeztem miközben az ujjaimról szopogattam le a kakaót.

– Jó, csak szóljunk anyámnak.

– Mindenféleképpen oda kell mennünk, mert ott a kocsi.

– Vissza felé, minden negyedik benzinkútnál megállunk.

– Jó.

– Ja én én vezetek.

– Na nem, ki van zárva – ráztam meg tagadóan a fejem.

– Azt mondtad, hogy vezethetem – biggyesztette le a száját.

– Egy ilyen cuki mosolynak nem tudok ellen állni, de meddig akarsz vezetni? – fohászkodtam magamhoz.

– Hát úgy hazáig.

– Nem csak... – akadt torkomon a szó.

– Nem alkudok. Mehetünk – vette fel a táskáját.