III. Évad 18. rész 07/04 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Kifogyott a benzin? – fojtottam vissza a haragomat, bár szerintem nem sikerült.
– Igen – fejelte le a kormányt.
– Miért kellett az új kocsival jönni? – fordultam teljesen felé.
– Legalább nálatok fogyott ki, nem az út közepén.
– De nem ide kell jönni, hanem öreganyámhoz. Anyáék már rég elmentek.
– Akkor menjünk gyalog.
Kiszálltunk és a vitánkat folytattunk a kocsinak dőlve. Lucky meg minden gond nélkül átugrott a kerítésen, hogy hátra tudjon menni.
– Nem jó a gyaloglás, mert soha nem érünk oda, így is több órás késésbe vagyunk.
– Akkor meg induljunk most.
– Menjünk biciklivel, akkor még emberi időben ott leszünk.
– Jó, de akkor induljunk.
Kinyitottam a garázs ajtót, majd kitúrtam az egyik kétkerekűt, Louis meg mögöttem hozta a sajátját. Felültünk rá, majd megindultam a családi találkozóra. Közben Louisnak nagyjából levázoltam, hogy mire számíthat, röviden a legrosszabbra. Lucky meg mögöttünk futott, rá fért egy kis mozgás.
Pár perc alatt meg érkeztünk, Lucky lihegve, és nyálazva berohant az ajtón.
– Hát te meg, hogy kerültél ide? – hallotta meg a keresztanyám hangját, Carmen.
– Gondolom nem csuktad be rendesen az ajtót – ismertem meg anyám hangját.
– Nem is voltam hátul.
– Pedig Lusy itt van.
– Szerintem meg Lucky – nézte meg a nyakörvén lévő bilétát.
– De hol van Zoe? – kíváncsiskodott öreganyám.
– Ennyire hiányoztam – léptem be.
– Azt ígérted ebédre itt leszel – mondta anya miközben magához ölelt. Mindenkit üdvözöltem a családba, de nyílt titok volt, hogy nem én érdeklem őket, hanem Louis.
– Én hamarabb ide értem volna, csak valaki eltűnt több órára, majd egy új kocsival jelent meg – vettem elő a legcsúnyább nézésem.
– Legyek azért is én a hibás, mert nem keltél fel reggel korán – próbált meg engem okolni.
– De te tűntél el – böktem meg a mellkasát.
– Úgy vitatkoztok, mint a friss házasok. Zoe nem akarod bemutatni a barátod? – tért a lényegre Carmen.
– Louis – mutattam rá –, de apámat ismerve, már úgy is beszélt róla.
– Ki kérem magamnak, nem vagyok az anyád. Ő pletykált róla.
– Vita nélkül nincs is családi találka – mondta nagyi.
Végül egy 10 perces nincs is igaza öreganyámnak vita után. Louist rendesen bemutattam a családomnak. Az ebédről lemaradtunk, de sütire pont ide értünk. Mama a kedvencemet csinálta, mert tudta, hogy jövök. Mindenki tudta, csak apa nem.
– Kártyázunk, vagy inkább ki akarjátok faggatni? – kérdezte Zacky.
Keresztanyám Carmen, aki egy egész csapat kíváncsi öregasszonynak felel meg. Folyamatosan járta a város, hogy mindig megtudja a legújabb híreket. Apa testvére Zack a lustaság megtestesítője, nem csinált semmit, csak a neten olvasgat, vagy a tévén nézi a meccset. A fiújuk a tőlem négy évvel fiatalabb Zack, de mindenki csak Zackynek hívja, mert utálja.
– Tudsz römizni, vagy Z nem tanított meg? – kérdezte a család legfiatalabb tagja.
– Nem mutatott semmilyen kártya játékok.
– Akkor nem is osztok neked.
Kiosztotta a lapokat, mindenki teljesen bele merült a kártyájába, de azért néha-néha, egy-egy kérdést feltettek nekem. Megtudtam, hogy mi történt a faluban, elnézést kis városba míg oda voltam. Hát azon kívül, hogy valaki elütött egy macskát semmi.
– Még mindig haragszol? – simította végig a kezét a combomon.
– Egy kicsit – mutattam felé egy kettes lapot.
– Ha engedem, hogy haza felé, te vezess akkor megenyhül a szíved – suttogta a fülembe, közben a keze folyamatosan a térdemen volt.
– Nem bocsátok meg ilyen könnyen Tomlinson – tettem keresztbe a lábam, meg egy kicsit elfordultam tőle.
– Ti nem házasodtatok meg titokba?
– Nem – mondtuk egyszerre.
– Pedig úgy vitatkoztok, mint a friss házasok.
– Bátyáddal mi van? Úgy volt, hogy jön – terelte apa a témát, nem épen a legjobb irányba.
– Gondolom a barátnőjével van. Neki meg egy idegesítő 12 vagy lehet hogy csak 11 éves lánya – válaszolt helyettem Louis.
– Valamelyik nap bemászott a kerítésen, mert nem nyitottam neki ajtót. Arra jöttem ki a kádból, hogy kopogtak a szoba ajtón. Fürdeni sem hagyott nyugodtan.
– Amikor meg kint voltam a kertbe, konkréten felmászott a fára amiről az udvart tökéltessen látta és távcsővel figyelte ahogy nyomkodom a telefonom – panaszkodott Louis is.
– Már mondtam Edwardnak, hogy csináljon valamit a nevelt lányával, de ő csak annyit mond nem az apja. Remélem hozzá költöznek. Az is idegesítő, hogy Edward a nyakamon lóg, most még Barbara is, bele fogok őszülni – panaszoltam el én is a bajom, de azért közben történt velem is jó. Megnyertem ezt a kört.
Megkevertem a lapokat, majd oda adtam anyának, hogy ossza ki mindenkinek. Erőteljes kopogást hallottunk, mire Zacky kinyitotta az ajtót, de ült is vissza a helyére. Edward az új barátnője és Barbara jött be rajta.
– De jó, hogy itt vagytok – örült meg nekünk. Az öröm nem volt kölcsönös.

III. Évad 17. rész 07/04 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kiöntöttem mind a két kávét, majd leültem a székre. Lucky azonnal felugrott a bal oldalamra. Társaságába kortyolgattam a kávét, és vártam, hogy Louis is megérkezzen. Valami eszméletlenül fontos dolga akadt kora reggel. Mondta, hogy siet és eltűnt, ennek úgy durván már két órája.
– Hát Lucky itt hagyott minket – fordultam felé.
Elfordította a fejét, a hatás kedvéért, még a nyelvét is kidugta. Úgy nézett ki, mint egy idióta. Sőt inkább mint, aki frissen szabadult az elmegyógyintézetből.
– Legalább értelmesen néznél, akkor nem érezném magam hülyének, bár mivel egy kutyával beszélgetek. Hagyjuk, csak ártok magamnak.
– Megjöttem – dobta le a kabátját Louis.
– Jó, hogy jöttél, már hülyét csináltam magamból.
– Te soha – adott egy puszit a homlokomra.
– Hol voltál? – adtam oda neki a kávéját.
– Majd meglátod – mosolygott.
– Jobb ha nem is tudom – hagytam rá.
– Úgy is megtudod – kortyolt bele kávéjába. Betette a mikroba, majd megvárta, hogy felmelegedjen.
– Jöttél volna hamarabb – toltam le.
– Pedig siettem – kortyolt bele a gőzölgő italába.
– Mikor akarsz indulni?
– Nekem mindegy.
– Akkor megiszod, pakolunk, és megyünk.
Megitta, a kávéját, majd felmentünk a szobánkba. Gyorsan összepakoltunk, majd Louis levitte a cuccunkat, majd ki is vitte. Felvettem nadrágomat, majd lefelé menet elkezdtem az ingemet gombolni. Louis megállított az utolsó lépcső fokon, majd kigombolta az ingemet, és újra begombolta.
– Jobban néznél ki nélküle – adott egy puszit az orromra. 
– Azért ha nem baj, ha felöltözök?
– Nem, az csak nekem jár ki, Lucky is jön?
– Igen, nem merem itt hagyni, mert valamit szétszed. 
Bezártam az ajtókat, majd Louisra néztem, aki egy teljesen új kocsinak dőlt és valamit figyelt.
– Ezt meg honnan szerezted? – kezdtem el masszíroznom az orrnyergemet.  
– Vettem – mosolygott.
– Minek?
– Mert az a legújabb model.
– Minden sztárnak van?
– Nem, nekem van először.
– Vezethetem? – pislogtam rá.
– Most, hogy mondjak neked nemet? – kérdezte miközben egy nagyon sóhajtott.
– Sehogy – villantottam rá a csodás mosolyom, és közben még pislogtam is.
– Nem adom – tette zsebre a kulcsot.
– Csak egy kicsit.
– Majd – nyitotta ki az utas felőli oldalt –, remélem nem tesz semmi kárt a kárpitba – bökött Luckyra, aki kényelmesen aludt a hátsó ülésen.
– Fel sem fog kelni.
– Akkor induljunk, és ígérem, majd vezetheted.

III. Évad 16. rész 07/03 L

.:: Louis Szemszöge ::.

Reggel Luckyt ölelgetve ébredtem fel. Lelöktem az ágyról, majd visszafeküdtem. Zoe reggel lelépett, hogy beszéljen az új menedzserünkkel. Még nem jött vissza, vagy más hova is bement. Felültem, majd végig húztam a kezem a fejemen. Nagyjából magamhoz tértem, így tiszta fejjel tudtam eljutni a fürdőig. Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a meleg vizet. Fél órán keresztül folyattam magamra. Kiléptem a gőzölgő fülkéből, majd a derekamra csavartam egy törölközőt. Odaléptem a tükörhöz, és neki láttam a fogmosásnak. Hallottam az ajtó nyílását, mire oda kaptam a fejem. Zoe jött be fáradt arccal és kócos hajjal.  
– Íggy menytélj elj? – kérdeztem tőle. Remélem értette.
– Nem, csak felhúztam magam  szerzett egy fésűt.
Elővettem a fújós balzsamát, és kentem a hajára belőle, hogy könnyebben ki tudja fésülni.
Befejeztem a fogmosást, majd elkezdtem a vállát nyomkodni.
– Segítsek lenyugodni?
– Tegnapi szex nem volt elég – morogta.
– Tényleg nem vagy valami jó hangulatodba – vettem el tőle fésűjét.
– Ezt mondtam.
Bementem a szobába, és felvettem egy bokszer, meg egy farmert.
– Samantha – próbáltam hatni a lelkére.
– Igen – sóhajtott fel.
– Nem akarsz ilyen dühösen elmenni apádhoz.
– Igazad van.
Magamhoz öleltem, majd visszamentünk a szobába. Tegnap hivatalosan is összeköltöztünk, itt volt minden cuccom, még párnak helyet kellett találni, de idővel az is meg lesz.  
Megmasszíroztam a hátát, mire viszonylag emberien viselkedett. Most meg a kanapén fetreng miközben a talpát masszírozom. Tévébe meg minden hülye csatorna ment.
– Most már elmondhatod mit mondott.
– Csak vitatkoztunk, semmi komoly.
– Majd megkedveled. 
– Inkább megfojtanám.
– Richardot is az elején utáltad.
– De ő a rokonom, azért tűrtem meg.
– Remélem Rich nem lesz a rokonod.
– Tőlem jobban senki sem.
Közelebb húztam a lábánál fogva, majd adtam egy csókot az ajkára. Átkarolta a nyakam, majd az arcát a vállamon pihentette. Rátettem az állam a feje tetejére, majd onnan figyeltem a tévét.