II. Évad 97. rész 06/09 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Megérkeztünk a reptérre, én voltam a második mivel Louis előttem ugrott ki. Ő valami hátsó kijárathoz ment, miközben takarta az arcát. A reptéren volt pár rajongó, akik nem foglalkoztak velem, vagy csak rosszalló pillantásokat kaptam, nem érdekeltek. Ahogy kiléptem Paul integetett nekem.
– Hogy, s mint vagy elveszett lány? – nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.
– Köszi jól, hogy megy neked a bébi csőszködés?
– Nehéz, hiába öregednek, de ugyan olyan hülyék – sóhajtott fel fájdalmasan. Szerencsétlen meg tudom érteni.
– Elhiszem.
– Beszállsz addig megkeresem.
– Persze – dobta oda a kulcsot. Beültem az anyós ülésre, majd hátra dőltem a kényelmes bőr ülésekbe.
Kinyílt az első ajtó, majd mikor látta Louis, hogy foglalt, így kénytelen volt hátra menni.
– Hova vihetlek? – fordult felém Paul.
– Haza.
– Értettem – indította a kocsit.
Az út nagyon jól telt. Szinte vágni lehetett a levegőben a feszültséget, köztem és Louis között. Ő a telefonját nyomkodta, én meg a sajátomat. Az interneten böngésztem, amikor kaptam egy üzenetet.
"Csodálatos hercegnőm, Nem mondtad, hogy mikor indul a géped, így csak remélni tudom, hogy már csodálatos angol hon földjén lépkedsz. Hercegnőm tudom, hogy nem lovagias smsbe randit kérni, de nézd el nekem gyönyörűm, de nem tudok várni. Minél hamarabb meg akarom tudni, hogy ma este számíthatok rád egy csodálatos este erejéig. William, a türelmetlen lovag."
Rámentem a válasz gombra, majd elfordítottam a telefont.
"Mond hol legyek és megyek, soha nem utasítanék vissza még egy csodás estét, amit együtt töltöttünk. Samantha, a kíváncsi Angol hon földjén járó."
– Megjöttünk – fordult felém Paul.
– Köszi a fuvart – szálltam ki.
– Szívesen – intett, majd el is hajtott.
Beléptem a házba, először a bőröndben buktam fel utána meg Luckyba. Agyon dédelgettem az én kicsi fiam. Ahogy sikerült elszabadulnom felhúztam a bőröndjeim. Ruhákat betettem a mosógépbe, majd elindítottam. Báli ruhát felakasztottam egy vállfára, majd ajtóra tettem, hogy elvigyem tisztítóba, egyszer biztos odaér. Majd ráveszem Edwardot hogy vigye el.
Adtam a halaknak, majd figyeltem, ahogy egy helyre tömörülnek.
– Mi az öregfiú? – húztam egy széket Lucifer ketrecéhez.
Közelebb jött, majd felült a kezemre, odanyújtottam neki a kekszet, de nem kérte.
– Lucifer, enned kell – simogattam meg a feje tetejét.
Nagyon megviselte már az idő. Az orvos szerint már nagyon öreg és csoda, hogy eddig élt. Szegénykémnek elkezdtek kihullani a tollai, meg alig beszélt. Régen, meg az volt a csoda, ha két percig csendben maradt.
Nagy nehezen rá vettem, hogy egyen egy keveset, majd vissza ment a helyére.
Kattogott a telefonom, elővettem a zsebemből, majd megnyitottam az üzenetet.
"Rose Road 100, várlak, William"
"Pontosan 9-re csengetek, Samantha"
Bementem a fürdőbe, majd engedtem egy kád forró vizet, majd tettem bele nyugtató fürdősót. Sokáig áztam. Magamra csavartam egy törölközött, beálltam a tükör elé. Megmostam a fogam, majd a szekrény elé álltam. Felvettem egy fekete fehérnemű szettet, beálltam a másik szekrény elé. Előkerestem egy ruhát, kivette a kiválasztott darabot, fel akasztottam a szekrényre.
Megcsináltam a hajam, meg egy minimális sminket tettem fel. Felvettem a ruhát, kihúztam a fiókot, amiben az ékszereket tartottam. Meg akadtam a kezem abba a nyakláncba amit Louis adott nekem.
Forgattam az ujjaim között közben meg figyeltem ahogy megcsillant a fényben. Pár percig néztem, majd visszatettem a helyére, megkerestem a fülbe valómat. Gyorsan bele léptem a ruhámba, nagy nehezen fel tudtam húzni a cipzárját. Ahogy kész lettem szét terültem az ágyon.
– Egy vakrandira megyek olyan pasival, akiről mindent tudok, le is feküdtünk, de az arcát soha nem láttam.
Lucy bejött a hangomra, majd feltette a fejét az ágyra és onnan pislogott rám.
– Egy idióta a gazdád – megsimogattam a buksiját, majd megindultam lefelé.
Kivettem a hűtőből egy falat sütit, majd miközben próbáltam kulturáltan meg enni, addig belebújtam a cipőmbe. Táskámba be pakoltam, és vállamra tettem. Bezártam magam után mindent, mire egy hatalmas villám bele csapott az egyik lámpa oszlopba. Pillanatok alatt el ment az áram. Beszálltam a kocsiba, majd megindultam a cím felé.
Megérkeztem, bekopogtam, majd az ajtó túl oldalán lépteket hallottam.
Itt az igazság pillanata, már ha vak sötétbe látok.