II. Évad 100. rész 06/09 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Helló – nyílt ki az ajtót. – El ment az áram, így romba dőlt a tervem.
Nem láttam az arcát, csak a körvonalát. Nagyon gyenge volt a fény, így esélyem sem volt megtudni ki is, pedig arra a pillanatra vártam, hogy megtudjam, hogy ki is ő. Mit rejt az álarc, vagy éppen a sötétség. Mögém jött, majd levette a kabátom.
– Pedig rengeteg tervem volt – suttogta a fülembe.
– Egy kis sötét nem hiszem, hogy meg akadályozza – simítottam végig a kezén.
– Engem zavar, soha nem láttam a hercegnőm csodálatos arcát.
– Majd vissza jön az áram – fordultam felé.
– Meg akarom nézni, hogy néz ki rajtad ez a ruha – húzta meg a ruha szélét.
– Máskor is fel tudom venni? – ragadtam meg a gallérját.
– De az nem lesz meglepetés.
– Majd nem szólok.
– Rendben – adott egy csókot a nyakamra.
Szembe fordult velem, majd adott egy apró csókot. Ahogy elvált az ajka Louisra gondoltam. Megráztam a fejem, majd ráhajtottam a fejem a mellkasára.
– Mi a baj egyetlenem? – csókolt bele a hajamba.
– Apám utál a volt pasim miatt. Én utálom, mert a semmiből rám küldte a bátyámat.
– Nekem idegesítő húgaim vannak, akik folyamatosan azt kérdezgetik, hogy miért nem békülünk ki az exemmel.
– Nekem azt a barátaim mondják.
– Utálom őket ezért, ne ők mondják meg, hogy mit csináljak.
– Ismerős a helyzet.
Megfogta a kezem, majd elkezdett húzni valamerre.
– Volt hűtött pezsgőm. Valamennyire csak hideg még.
Elengedtem a kezem, majd kitapogattam az utat a konyhapultig, majd fel ültem rá. Míg megpróbálta a pezsgőt kiönteni, pár poharat össze is tört.
– Hölgyem – mondta valahol.
– Pulton.
– Ez jó lesz – indult meg.
Pár káromkodás után nagy nehezen találkoztunk.
– Hercegnőm – nyújtotta a poharat.
Kinyújtottam a kezem, majd elvettem egy poharat.
– Ilyen randin sem voltam még – kortyoltam bele.
– Hidd el, én sem – ölelte át a derekam.
Megittuk a pezsgőnket, majd a pultra tettük, ahonnan le is vertük. Megfogta a kezem és behúzott a nappaliba, vagy is csak gondoltam, mert egy kanapén ültünk.
– Olyan csöndes vagy – simította meg a kezem. – Valami bánt?
– Igen, vagy egy papagájom, ami már nagyon öreg.
– Milyen idős? – húzott bele az ölébe.
– Nem lehet pontosan meghatározni, kb 70 évre tipplenek az orvosok.
– Nem fiatal.
– Igaz, de mit fogunk csinálni áram nélkül?
– Csináljuk azt amit a 18. században – söpörte el a hajam.
– Demográfia robbanásra gondolsz?
– Nekünk a töri tanárunk úgy tanította, hogy elment az áram.
– Micsoda véletlen – fontam át a kezem a nyakán.
– Igen – csókolgatta a nyakam.
– Mi lenne, ha felmennénk? – piszkáltam a haját.
– Hát, ha utána kórházba akarsz kerülni akkor mehetünk.
– Miért?
– Mert még világosba is neki megyek az ajtónak, vagy éppen annak ami az utamba kerül. Új ház, még nem szoktam bele.
– Akkor itt maradunk – nyomtam le a kanapéra.

Ránk terített egy pokrócot, majd elkezdte a hajam piszkálni. Én apró köröket rajzoltam a mellkasára. Hirtelen felgyulladtak a lámpák, Tv is megjelent a híradós bemondó koma. Megfogtam a pokróc szélét, majd felkönyököltem, hogy megnézzem ki az én titkos lovagom.

THE END


Írjátok le a kedvenc pillanatokat az évadból. Kíváncsi vagyok kinek melyik. 
Az én kedvencem a beteg humorom legperverzebb változata. 
" Kapcsold ki a tévét  suttogta a fülembe, majd csókot nyomott az érzékeny bőrre.
 Miért?
 Mert elégi morbid, hogy a Hupikék törpikék főcím dala szól miközben szexszelünk.
 Szeretkezünk  csókoltam bele a nyakába, mire elmosolyodott."

II. Évad 99. rész 06/09 L

.:: Amy Szemszöge ::.

– Van egy tökéletes ötletem – mondta Liam, ezzel megtörve az olyan kellemes csendet.
– Mi az? – fordultunk felé egy emberként.
– Menjünk el a szórakozni.
– Hova mennénk? – kérdezte Harry.
– Funky Budhha.
– Tőlem mehetünk – mondta Niall.
– Én is benne vagyok – értett vele egyet Perrie.
– Én megyek az asszony után – mondta mosolyogva Zayn.
– Nem maradok itthon egyedül, meg amúgy is régen voltam csajjal – mondta Harry, mire megforgattam a szemem.
– Amy? – ölelte át a vállam Liam.
– Megyek – adtam az arcára egy puszit.
– Akkor indultatunk is – kelt fel.
– Így? – nézett végig magán Harry.
– Nem, vegyél fel egy pólót – mondta Perrie.
Perrie meg Zayn el ment a közös házukhoz és mondták, hogy majd a buliba találkozunk. Többiek is szét széledtek, hogy fel vegyenek valami normálisabb ruhát. Én is bezárkóztam a fürdőbe.
– Amy nyisd ki. - dörömbölt Liam.
– Tudsz várni?
– Nem, nyisd ki, lécci – verte a fejét az ajtóba.
Elzártam a vizet, majd magamra csavartam egy törölközőt és kinyitottam ajtót. Adott a fejemre egy puszit, majd ledobálta a ruháit és beállt a zuhany alá. Megszárítottam a hajam, majd megmostam a fogam. Mire mindennel kész lettem addigra Liam is ki jött a zuhany alól.
Magára hagytam, majd elmentem felöltözni. Egy kényelmes egybe ruhát vettem fel ami a combom közepéig ért. Tettem fel egy kis sminket.
– Kész vagy?  kérdezte Liam.
– Igen.
– Akkor induljunk – fogta meg a kezem.
Hívtunk egy taxit. Liam lediktálta a címet, majd neki dőltem, és figyeltem a vak sötét London ami felett hatalmas felhők voltak. Amik villámokat szórtak.
– Biztos, hogy menni akarunk? – kérdeztem miközben az égre mutattam.
– Beszélek a többiekkel – mondta miközben elővette a telefonját.
Pötyögött a telefonjával, majd felnézett rám.
– Vissza vinne minket? – kérdezte, mire a taxis bólintott, majd az első helyen megfordult.
Liam kifizette, majd megfogta a kezem és bevezetett a házhoz. Levettük a cipőnket, majd vissza mentünk a szobánkba. Levettem a ruhámat, majd befeküdtem az ágyba.
– Csak aludni akarsz? – mászott oda hozzám és végig csókolta a nyakam.
– Igen.
– Ne akarj – csókolt meg.
– Nem akarok – túrtam bele a hajába.

II. Évad 98. rész 06/09 L

.:: Soffy Szemszöge ::.

– Végre vissza jött az áram – örültem meg.
– Mintha nagyon fel tűnt volna, végig a laptop előtt görnyedtél.
– Meg kellett írni a szakdolgozatot.
– Több hetet írod, már átlépted a megadott oldal számot.
– Jó, jó nem tudom rövidebben leírni.
– Minek írtál bele olyat ami nem kellet bele.
– Mert kell és kész – fontam össze a kezem.
– Szerintem meg nem.
– Olvasd el és elhiszed, hogy igazam van – nyomtam a gépet a képébe.
Szem forgatva elvette, majd leült és olvasni kezdte az irományom. Közben meg átnézte a helyes írási hibákat.
– Egy oldalnyi szöveg felesleges – adta vissza.
– Nem igaz – vettem el tőle. – Adam! – kiáltottam.
– Igen – forgatta a szemét.
– Mond meg, hogy kinek van igaza.
– Nekem – vonta meg a vállát, majd ki ment.
– Talán össze vesztetek? – kérdezte anya.
– Nem csak szerinte vicces engem halálra csikizni.
– Szóval igen.
– Csak egy kicsit.
– Szóval nagyon.
– Igen – sóhajtottam fel. Anyának soha nem tudtam hazudni, és szerintem soha nem is fogok tudni.
– Nem akarod megbeszélni vele.
– Inkább írok még hozzá – nyúltam a gép után.
– Nem – csukta be, a kezébe fogta.
– Jó akkor meg ülök – szóltam utána.
– Makacs vagy mint az apád – hagyott magamra.
Apa nem nevezném annak. Itt hagyott még az előtt, hogy megszülettem volna. Ennyit róla, ez is túl sok.
Adam bejött, majd leült mellém, és vártam, hogy megszólaljak.
– Sajnálom – törtem meg a csenget.
– Én is – fordult felém.
– Szent a béke? – tártam szét a kezem.
– Igen – ölelt meg –, békülős szex? – húzta perverz mosolyra a számat.
– Most nem – fáztam meg a fejem, majd bele fúrtam az arcom a mellkasába.
– Miért? – tolt el egy kicsit magától.
– Mert.
– Akkor ezért voltál hisztis.
– Nem vagyok hisztis, csak rossz napom volt. Nem tudom honnan szeded ezt a hülyeséget.
– Tényleg nem vagy hisztis.
– Igen.
– Tényleg? – ráncolta össze a homlokát.
– NA jó, csak egy kicsit – hagytam rá, hagyj higgye, hogy ez egyszer igaza volt.
– Elolvashatom a dolgozatod?
– Persze – mentem ki a a konyhából, majd oda adtam neki.
Csendben olvasta, az arcáról nem tudtam semmit leolvasni, hogy mire gondol.
– Szerintem is van egy fölösleges oldal, sőt több is. Több mint öt oldalon keresztül dicséred a kutyáid.
– Az a saját vélemény.
– Akkor a maradék 3 mi?
– Az is a saját véleményem, Tetszett a téma ezért írtam róla sokat.
– Tényleg, mert csak három oldal van ami a témáról szól. A 17 oldalból.
– Jó, nem érdekel megcsináltam, nem szólhat.
– Te tudod – vonta meg a vállát.
– Akkor kész – mentettem újra, majd lecsuktam a gépet.
– Jössz velem? – nyújtotta a kezét.
– Hova?
– Fürdeni.
– Igen – fogadtam el, mire felhúzott.

II. Évad 97. rész 06/09 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Megérkeztünk a reptérre, én voltam a második mivel Louis előttem ugrott ki. Ő valami hátsó kijárathoz ment, miközben takarta az arcát. A reptéren volt pár rajongó, akik nem foglalkoztak velem, vagy csak rosszalló pillantásokat kaptam, nem érdekeltek. Ahogy kiléptem Paul integetett nekem.
– Hogy, s mint vagy elveszett lány? – nyitotta ki nekem a kocsi ajtót.
– Köszi jól, hogy megy neked a bébi csőszködés?
– Nehéz, hiába öregednek, de ugyan olyan hülyék – sóhajtott fel fájdalmasan. Szerencsétlen meg tudom érteni.
– Elhiszem.
– Beszállsz addig megkeresem.
– Persze – dobta oda a kulcsot. Beültem az anyós ülésre, majd hátra dőltem a kényelmes bőr ülésekbe.
Kinyílt az első ajtó, majd mikor látta Louis, hogy foglalt, így kénytelen volt hátra menni.
– Hova vihetlek? – fordult felém Paul.
– Haza.
– Értettem – indította a kocsit.
Az út nagyon jól telt. Szinte vágni lehetett a levegőben a feszültséget, köztem és Louis között. Ő a telefonját nyomkodta, én meg a sajátomat. Az interneten böngésztem, amikor kaptam egy üzenetet.
"Csodálatos hercegnőm, Nem mondtad, hogy mikor indul a géped, így csak remélni tudom, hogy már csodálatos angol hon földjén lépkedsz. Hercegnőm tudom, hogy nem lovagias smsbe randit kérni, de nézd el nekem gyönyörűm, de nem tudok várni. Minél hamarabb meg akarom tudni, hogy ma este számíthatok rád egy csodálatos este erejéig. William, a türelmetlen lovag."
Rámentem a válasz gombra, majd elfordítottam a telefont.
"Mond hol legyek és megyek, soha nem utasítanék vissza még egy csodás estét, amit együtt töltöttünk. Samantha, a kíváncsi Angol hon földjén járó."
– Megjöttünk – fordult felém Paul.
– Köszi a fuvart – szálltam ki.
– Szívesen – intett, majd el is hajtott.
Beléptem a házba, először a bőröndben buktam fel utána meg Luckyba. Agyon dédelgettem az én kicsi fiam. Ahogy sikerült elszabadulnom felhúztam a bőröndjeim. Ruhákat betettem a mosógépbe, majd elindítottam. Báli ruhát felakasztottam egy vállfára, majd ajtóra tettem, hogy elvigyem tisztítóba, egyszer biztos odaér. Majd ráveszem Edwardot hogy vigye el.
Adtam a halaknak, majd figyeltem, ahogy egy helyre tömörülnek.
– Mi az öregfiú? – húztam egy széket Lucifer ketrecéhez.
Közelebb jött, majd felült a kezemre, odanyújtottam neki a kekszet, de nem kérte.
– Lucifer, enned kell – simogattam meg a feje tetejét.
Nagyon megviselte már az idő. Az orvos szerint már nagyon öreg és csoda, hogy eddig élt. Szegénykémnek elkezdtek kihullani a tollai, meg alig beszélt. Régen, meg az volt a csoda, ha két percig csendben maradt.
Nagy nehezen rá vettem, hogy egyen egy keveset, majd vissza ment a helyére.
Kattogott a telefonom, elővettem a zsebemből, majd megnyitottam az üzenetet.
"Rose Road 100, várlak, William"
"Pontosan 9-re csengetek, Samantha"
Bementem a fürdőbe, majd engedtem egy kád forró vizet, majd tettem bele nyugtató fürdősót. Sokáig áztam. Magamra csavartam egy törölközött, beálltam a tükör elé. Megmostam a fogam, majd a szekrény elé álltam. Felvettem egy fekete fehérnemű szettet, beálltam a másik szekrény elé. Előkerestem egy ruhát, kivette a kiválasztott darabot, fel akasztottam a szekrényre.
Megcsináltam a hajam, meg egy minimális sminket tettem fel. Felvettem a ruhát, kihúztam a fiókot, amiben az ékszereket tartottam. Meg akadtam a kezem abba a nyakláncba amit Louis adott nekem.
Forgattam az ujjaim között közben meg figyeltem ahogy megcsillant a fényben. Pár percig néztem, majd visszatettem a helyére, megkerestem a fülbe valómat. Gyorsan bele léptem a ruhámba, nagy nehezen fel tudtam húzni a cipzárját. Ahogy kész lettem szét terültem az ágyon.
– Egy vakrandira megyek olyan pasival, akiről mindent tudok, le is feküdtünk, de az arcát soha nem láttam.
Lucy bejött a hangomra, majd feltette a fejét az ágyra és onnan pislogott rám.
– Egy idióta a gazdád – megsimogattam a buksiját, majd megindultam lefelé.
Kivettem a hűtőből egy falat sütit, majd miközben próbáltam kulturáltan meg enni, addig belebújtam a cipőmbe. Táskámba be pakoltam, és vállamra tettem. Bezártam magam után mindent, mire egy hatalmas villám bele csapott az egyik lámpa oszlopba. Pillanatok alatt el ment az áram. Beszálltam a kocsiba, majd megindultam a cím felé.
Megérkeztem, bekopogtam, majd az ajtó túl oldalán lépteket hallottam.
Itt az igazság pillanata, már ha vak sötétbe látok.

II. Évad 96. rész 06/09 N

.:: Louis Szemszöge ::.

– Egész úton nem fogsz megszólalni? – kérdeztem tőle, közben felé fordultam.
– Látod tudod te – fordult el.
– Tudod így elég unalmas lesz az út, fölég, hogy kapásból késik fél órát.
– Mi? – fordult felém, miközben kivette a fülest.
– Légőrvény van, nem lehet felszállni.
– Ez valami vicc – túrt bele a hajába.
– Nem előbb mondta a légiutas kísérő.
– Én nem érek rá ilyenekre.
– Talán randid lesz? – kérdeztem nyugodtam, de belül tiszta ideg voltam. Én nem tettem túl rajta magam, erre neki már is randija lesz. Reméltem csak azért sietett, mert nem szereti Luckyt egyedül hagyni. 
– Igen – mondta miközben elfordult tőle.
– Kivel? – vettem egy mély levegőt, nem szabadott nagyon kiakadnom, mert akkor rá jött volna, hogy még mindig nem tettem túl magam rajta. Francokat még mindig szeretem, de amint látom őt ez teljesen hidegen hagyta.
– Miért érdekel téged?
– Mert nem szakítottunk és érdekel, hogy kivel csalsz meg? – mondtam nyugodtam, de belül már darabokban voltam.
– Nincs hozzá közöd, hogy mit csinálok, szóval nem tartozik rád az sem, hogy kivel, hová, mikor megyek.
– Tudod van hozzá közöm.
– Nincs semmihez közös.
– De van – fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
– Megkérném önöket, hogy ne zavarják az utasainkat – hajolt be az egyik utaskísérő az üléseinkhez.
Szemeim azonnal a mélyen kivágott dekoltázsára vándoroltak. Nem tehettem róla pasiból vagyok, ő meg feltűnően öltözködik, sőt lehet hogy direkt vette fel így a ruhát.
– Rendben – mosolyogtam rá azzal a bugyi nedvesítő perverz mosolyommal, mások szerint. Szerintem csak egy átlagos mosoly.
– Köszönöm – kuncogott, majd meg igazította a ruháját és nevetve elsétált. Közben meg ügyelt arra, hogy rázza a seggét.
– Szóval ott tartottunk – fordultam felé, de csak a hátát láttam. – Zoe! – kocogtattam meg a vállát.
Felém sem fordulva felmutatta a középső ujját.
– Ha ennyire perverz hangulatod van, akkor elmehetnénk a mosdóba.
– Azt szeretnéd? – fordult felém.
– Mindennél jobban.
Fel állt, majd oda hajolt a fülemhez, talán végre bevallja hogy az egész csak valami hülye félreértés, és még mindig szeretett.
– Soha – mondta, majd bele térdelt a tökeimbe.
Hatalmasra nyílt a szemem, majd azonnal oda tetem a kezem. Sikítani akartam a fájdalomtól, de nem jött ki hang a torkomon. Zoe vissza ült a helyére, majd onnan nézte a szenvedésem.
Csak arra az időre vettem el lüktető férfiasságomról a kezem, mikor a kedves légiutas kísérő hozott nekem jeget, ami nagyon jól eset.
– Most miattad fáj – panaszkodtam.
– Mit csináljak veled ha ennyire balfasz vagy?
– Te térdeltél tökön – mondtam felháborodva.
Mindenki ránk kapta a tekintetét, már megint a figyelem központjában vagyunk. Csak az interneten ne mosolyogjak vissza. Már láttam is a szalag címeket. Louis Tomlinsont a barátnője megfosztotta tökeitől. Zoe Goldenwin herélést végzett a repülőn, képekkel. 
– Ez nem volt szép.
– Nem szakítottunk, de már be akartál nyúlni a szőke ribanc bugyijába – fonta össze a kezét a mellei alatt.
– Te meg itt dicsekedsz, hogy randid lesz.
– Nem dicsekedek – motyogta.
– De, hogy sietni kell, mert randid van.
– Nem te kérdezted, hogy miért sietek.
– Mert érdekelt, de megbántam.
– Használhatnád a borsónyi agyad, bár tudom hogy tőled az hatalmas teljesítmény lenne.
– Persze neked meg köles nagyságú, és csak titkokkal van tele.
– Kölesbe nem fér annyi titok.
– Elfejtette, hogy soha senkinek semmit nem mondasz el.
– Tudod csak várni kellett volna és minden kis részletet megtudtál volna, de nagy volt a szád, így jártál – kezdett el hadonászni a kezével.
– Hány évig, majd ha nyugdíjas leszek akkor elmondod?
– Nem.
– Értelmetlen ez a beszélgetés.
– Na ebbe egyet értünk.
– Oké – fontam össze a kezem.
– Rendben – tett hasonló képen.
Egymással háttal ültünk, már amennyire az engedte az ülés. Megkezdődött a felszállás, ahogy elértük a repülési magasságot, betettem a fülest, majd csak a zenére figyeltem. Sokkal jobb társaság, mint Zoe.

II. Évad 95. rész 06/09 V

.:: Zoe Szemszöge ::.

Ahogy átfordultam a másik oldalamra, nem találtam senkit. Az első, ami végig futott az agyamon, hogy az egészet csak álom volt.
Feltápászkodtam, majd 10 perces szenvedés és vita után, a hajamból ki tudtam szedni a maszkot. Az ágyon találtam egy papírt, amire gyöngy betűkkel volt írva egy kis üzenet.
"Felejthetetlen volt az este hercegnőm. Annyira angyalian aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. Remélem ennek a csodás estének, még lesz folytatása. Bátorkodtam a számodat kinézni a telefonodból, remélem nem baj. Majd hívj, vagy hívlak, de egyet megígérhetek, ha te is akarod akkor lesz folytatása, de remélem, hogy több is lesz. Egyetlen Gyönyörű Hercegnőm... William"
Feltápászkodtam, majd felvettem a köntösöm. A ruhát össze hajtottam, majd megindultam a fürdő felé. Mikor nekem vágódott az ajtó.
– Mi történt veled? – jött be Amy.
– Felkeltem, de te, hogy jöttél be?
– Nyitva volt – vonta meg a vállát. – Ki van szíva a nyakad. Lefeküdtél valakivel? Ki volt az?
– Nem kérdeztem, hogy hívják, meg amúgy is hogy jegyzek meg annyi nevet – néztem rá értetlen fejjel.
– Mi? – akadt ki és közben hatalmasra kerekedett a szeme.
– Te mondtad, hogy élvezzem az estét – vontam meg a vállam, közben meg mosolyogtam.
– De én arra gondoltam, hogy találkozol Louissal és kibékültök.
– Hát nem, de mit is keres itt? – tettem a kezem a derekamra és közben a legcsúnyább nézésem vetettem be.
– Hát őőő... hát őőő Szia – szaladt ki, majd hangosan bevágta maga után az ajtót.
Összepakoltam a cuccaimat, majd bementem a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá, majd gondolkodtam az estén, Williamen, az életen, meg az esti hancúron, főleg azon.
Nagyon csúnyán kiszívta a nyakam, kentem rá alapozót, meg leengedtem a hajam, biztosra mentem.
Kihúztam a cuccaim, ott Amy várt lehajtott fejjel.
– Szóval mi volt ez a Louis is a bálon van miközben az egész bandának Londonba kellene lennie?
– Semmi.
– Ne akarj újra összehozni, nem fog sikerülni.
– Már rájöttem.
Nem beszéltünk, csak felszálltunk a vonatunkra. Amy meg Liam egy másik fülkébe ment Harry meg velem tartott. Leült, majd egy elkezdett integetni nekem. Ha ezzel akart kiengesztelni nagyon rosszul csinálta.
– Az ez egész bál arra ment ki, hogy újra összejöjjünk? – túrtam bele a hajamba.
– Mondhatni, de csak rontottunk. 
– Legalább már belátjátok. Amúgy Amy és Richard találta ki?
– Hogy jöttél rá? – csodálkozott
– Mert tudd valamit Richard amit ti nem, de ha tudnátok akkor minden értelmet nyerne. Nem lenne vita.
– Akkor mond el.
– De nem lehet, titoktartási szerződést nem engedi.
– Szerződés? – kerekedett el a szeme.
– Igen, egyszer majd mindent értetek.
– Ezek a Goldenwinnek – sóhajtott fel.
– Ez Mead vonás.
– Sajnálom én tévesztettem művésznő.
– Köszönöm.
Innentől nem beszélgettünk. Én a könyvem olvastam Harry meg a telefonján játszott, és nekem ez pont megfelelt. Nem akartak akkor senkivel sem beszélgetni, elég baj, hogy a barátaim így kibasztak velem.
– Magén géppel megyünk – mondta Harry miközben levette a cuccaim.
– Ti mentem – böktem rájuk.
– Menj te – vonta meg a vállát Louis.
– Menj csak én el vagyok magam.
– Hölgyeké az elsőbbség – hajolt meg, közben gúnyos vigyor volt az arcán.
– Kis sztárocska nem való a rendes járatra, mert a végén valami baja lesz.
– Legalább rólam tudják, hogy hova megyek.
– Még mielőtt megölitek egymást szálljatok fel – mondta Richard.
– Nem – vágtuk rá egyszerre.
Richard fújtatott, majd bement a reptérre, mivel mi előtte vitatkoztunk. Pár másodperc múlva vissza jött és hozzám meg Louishoz vágott egy borítékot.
– Londonba találkozunk – hagyott ott minket a többiekkel.
Louis és én ott maradtunk még a többiek megindultak. A borítékra rá volt írva, hogy pontosan hol és mikor kellett felszállnom.
Fordultam volna, hogy felvegyem a csomagom, de nem találtam sehol. Éppen kétségbe akartam esni, mikor Harry küldött egy smst, hogy nála van és majd megtalálom a házamba.
Leültem egy szabad székre, majd az órát figyeltem. Nem foglalkoztam a tőlem pár székkel ülő exemmel, akivel nem is szakítottunk hívatalosan.
Megszólalt a hangos bemondó, először olaszul utána meg angolul mondta el, hogy fel lehet szállni a gépre. Én voltam az első, aki átvilágítottak, majd felszálltam a gépre. Szerencsére a jegyem ablak mellé szólt. Átállítottam a telefont, majd hátra dőltem és vártam, hogy induljunk.
Miközben figyeltem ahogy pakolnak felfelé leült valaki mellém. Oda fordítottam a fejem, de csak annyit láttam, hogy Louis védekezően emeli fel a kezét.
"VÉGED" küldtem el az smst Richardnak, majd repülő üzem módra kapcsoltam a telefonomat.

II. Évad 94. rész 06/09 V

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Egy cipőben járunk, neked hazudott mint a vízfolyás, engem meg sem hallgatott.
– Hát hercegnőm szerencsétlenek vagyunk mind a ketten.
– Sajnos William ebben egyet kell hogy veled értsek.
– De zárjuk le a múltat, mindjárt eljön az éjjel. Az a legszebb tánc, amikor csak egy pár van fent, a legügyesebb. Tartson velem, legyen másoknak is emlékezetes ez az este, a csodálatos tehetségétől.
Felállt az asztaltól, a kezét nyújtotta. Gondolkodás nélkül elfogadtam, majd mellé álltam. Magasabbra emeltem a kezem, majd így vezetett ki. Beálltunk a kör közepére, magával szembe fordított, mire az óra harangja megkondult. Varázslatos és emlékezetes éjfél.
Felzendült egy lágy dallam, majd William vezetni kezdett. Amikor forgatott volt alkalom megnézni, hogy ki táncolt. Csak mi voltunk fent. Páran minket figyeltek a többiek meg csendben társalogtak.
Amikor volt alkalmam nézelődni, Amyt kerestem, de mikor tehettem, akkor William szemébe néztem. Valami csodásak voltak azok a mélykék lélekbe látó szemekben. Ahogy végi lett a keringőnek mind a ketten meghajoltunk, kaptunk egy kisebb tapsot is.
Levonultunk a tánctérről, majd elmentünk kávéházhoz, mivel ott hagytuk a cuccainkat, amiket felvettünk.
Ahogy kiléptünk a bál helyszínéről kirázott a hideg. William azonnal a hátamra terítette a zakóját, és a táskámat meg lovagiasan cipelte. Hotelig végig kísért. 
– Köszönöm ezt a csodás estét – fordultam felé.
– Nekem volt megtiszteltetés.
Levettem a zakóját, majd visszaakartam neki adni, de inkább a hátamra terítette.
– Sokkal jobban áll rajtad hercegnőm. 
– Köszönöm – adtam egy puszit az arcára.
Megindultam az ajtó felé, mellettem William jött. Rákaptam a tekintetem, kérdést sem kellett feltennem azonnal válaszolt. 
– Nincs Velencében sok hotel.
Kiszálltunk a liftből, de ott két felé váltak útjaink. A szobám ajtajában állva még utoljára vissza pillantottam. Becsuktam magam után az ajtómat, először a szörnyű ruhámtól szabadultam meg, vagy is csak akartam, mert sehogy sem sikerült lehúznom a cipzárját. Forogtam körbe-körbe, hogy el érjem a cipzárt, de egy kopogás meg akadályozott benne.
– Sajnálom, de most félre teszem a jó modorom – lépett beljebb.
Becsukta maga után az ajtó, és hirtelen minden fény kialudt.
– Mióta vagy ebbe a szobába? – suttogta a fülembe miközben a derekam simogatta.
– Nincs messze az ágy, de a bőröndöm az út közepén van – fordultam vele szembe.
Nem láttam semmit ezért végig simítottam az arcán. Ahogy megtaláltam a száját azonnal megcsókoltam.
– Ugorj! – morogta a fülembe.
– Ebbe a ruhába nem tudok.
Végig tapogatott, mire megtalálta a cipzárt, amit óvatosan húzott le. Lehullott a ruha mire kiléptem belőle, majd arrébb rúgtam. Már nem érdekelt, ha össze gyűrődik.
Leszedtem a zakóját, meg az ingét, közben megszabadult a nadrágjától. Ott álltunk maszkba és fehérneműbe, vak sötétbe. Pedig mennyire kíváncsi voltam az arcára.
Nagy nehezen elbotorkáltunk az ágyig. Ott ledöntött, majd végig csókolta a fedetlen testem. A tollas maszka folyamatosan csikizett, ezért végig kuncogtam az érintéseit.
– Még soha nem csináltam ilyet – motyogtam.
– Én sem hercegnőm, de valami láng vagy szikra nem engedi, hogy abba hagyjam.
– Ne is hagyja abba, szeretem az új dolgokat – húztam fel egy csókra.
– Azt hiszem az én kívánságom teljesült – morogta a nyakamba, majd megszívta.
– Mi volt az?
– Egy tökéletes partner, tied?
– Az enyém is hasonló – húztam meg a haját.