II. Évad 93. rész 06/08 V

.:: Zoe Szemszöge ::.

Elvegyültem a tömegben. Vettem egy pohár pezsgőt, majd arrébb álltam. Nem volt sok kedvem, de Amy ide rángatott, valameddig itt kellett maradnom.

– Egy ilyen csodás angyal mit keres egyedül? – kérdezte egy Brit akcentus.

– Magányt – tettem le a poharam.

– Esetleg lenne kedve egy táncra velem, megtisztelne?

– Csak akkor uram, ha tud táncolni.

– Volt alkalmam megtanulni. Akkor egy tánc erejéig? – nyújtotta a kezét,amit el is fogadtam. – Mi a becses neve angyalom?

– Samantha, és önnek uram? – fordultam vele szembe – bár a rossz megvilágítás miatt nem láttam azt a kevés arcát sem, amit nem takart az álarc –, majd a kezemet a vállára tettem, mire ő a lapockámra helyezte puha kezét.

– William, de ön akármit mond én hallgatnék rá, csak halljam a dallamos hangját – csókolta meg a kezem.

– Kedves William hol lakik?

– Londonból jöttem madám, de ön kegyed melyik városból jött? Oda én is el akarok menni, ahol ilyen angyalok laknak.

– London my lord – kezdtünk el a keringőt.

– Mely részen laknak az angyalok, oda kell költöznöm, hercegnő.

– Kertváros – mondtam mire maga felé fordított – végre a lampionok is megvilágítottak az arcát –, mire jobban szemügyre tudtam venni. Mély kék szemei voltak melyek a lelkembe láttak. Az ajkai édesen suttogtak, de nem hallottam semmit. Túlságosan elvesztem a szemébe.

– Szépségem? – kérdezte mire fel eszméltem.

– Elnézést nem értettem – védtem ki gyorsan.

– Mondom, hogy milyen könnyedén táncol, talán tanulta?

– Igen volt pár év míg versenyeztem.

– Egy ilyen angyal, mindenkit maga mögé állított.

– Mondhatni – fordultam ki, majd megdöntött és egy kézzel tartott.

– Csodálatos hölgy – adott egy puszit a szám szélére, mire bele remegtem.

Felállított pontosan magával szembe. Szemei össze szűkültek az ajkai meg mosolyra húzódott.

– Köszönöm a táncot – hajolt meg, majd kezet is csókolt, mibe bele mosolyodtam.

– Nekem volt a megtiszteltetés.

– Nem hercegnő, nekem – hajolt meg, és újra megcsókolta a kezem és közben bele nézett a szemembe. Megfordult, majd ott álltunk egymással háttal. Közöttünk csak egy kis rész volt. Eszembe jutott Amy mondata. "Csillagos éj alatt vannak a a legszebb bálok".

– Tudta a csillagos éj alatt vannak a legszebb bálok? – kérdeztem miközben felnéztem az égre.

Azonnal megfordult, majd megint a kezét nyújtotta, amit azonnal elfogadtam.

– Remélem nem haragszik meg azért, mert újra csodás tánccal rabolom a drága idejét.

– Nem haragudok egy ilyen kedves lordra.

Mind a ketten felnéztük az égre, mire elment a fejünk felett egy hulló csillag.

Találjam meg a tökéletes férfit, aki figyelmes, humoros, kedves törődik velem, de ami a legfontosabb szeret. De az is elég ha csak kedves és szeret, nem vagyok telhetetlen.

– Mit kívánt hercegnőm?

– Tudja babonás vagyok, ezért sajnálom, de ezt a titkot nem oszthatom meg magával hercegem.

– Megértem, de osszon meg más titkot az életéből.

– Mit meséljek, amivel nem ijesztem el.

– Bármit mondasz én itt maradok, hercegnőm.

– Nem hiszem, hogy érdekel.

– Bármit mondasz érdekel, hercegnőm.

– Miért hercegnő megszólítás?

– Mert ebben a ruhába olyan gyönyörű, hogy még az igazi felségek is megirigyelnek, de ön még egy szakadt ruhában is csodásan festene.

Elpirultam a bókjai hallatán. Nem hiszem el, hogy soha nem találkoztam vele pedig egy városban éltünk. Bár a beszéd stílusa azt mutatta, hogy királyi vagy magasabb körölben jártas. Ki tudta milyen rokoni kapcsolatban van a királynővel. De az sem érdekelt ha egy senki házi, ha ilyen kedves akkor lehet bárki

– Örülök, hogy pár szavam ilyen hatást vált ki. Tudom, hogy van esélyem egy ilyen hercegnőnél.

Nem válaszoltam rá semmit, nem akartam megmondani, hogy mennyire tetszik, hogy minden mondatába el rejt pár bókot.

– Említett még a társalgásunk közepén pár titkot, kíváncsi kennék azokra.

– A volt barátom egy bunkó paraszt állat volt.

– Ezt sajnáltat hallom, az én előző kapcsolatomba a társam egy hisztis kis titok mániás volt.

– Legalább nem vagyok egyedül ezzel.

– Mit lehet tenni, a mai világ már csak arról szól, hogy párommal az ágyba legyek.

– Milyen diplomatikus megnevezés.

– Köszönöm hercegnőm – csókolta meg a kezem.

– Nagy kérés lenne, hagy meghallgassa a panaszaimat az exemről.

– Önnek bármit, de remélem nem bánja, hogy közben én is elmondtam a saját történetem.

– Nem – ráztam meg a fejem.

Lementünk a táncparkcetről, majd egy asztalt elfoglaltunk.

II. Évad 92. rész 06/08 L-V

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel sikerült a ruhákat úgy bele tenni a táskákba, hogy ne gyönyörködjenek. A báli ruháink külön-külön bőröndbe voltak, a többi ruhánktól. Lucifer és Luckyt meg a szőkére meg a barátjára bíztam. Liam kivitt minket a reptérre. Ott nyálas búcsút vettek egymástól, én nem néztem végig így inkább az elsők között szálltam fel. Míg Amy az utolsó pillanatba esett fel.

– Jé, szét tudtatok válni? – csodálkoztam.

– Kell neked egy pasi, hogy ne rajtam szórakozz.

– Inkább egy gyomorgörcs.

– Neked sem lehet a pasikról áradozni.

– Na, ebben igazad van.

– Valami mosolyt, meg kedvességet vegyél elő az egyik táskádból. Velencébe megyünk maszka bálba.

– Jeh, kiugorhatok? – böktem az ablak felé.

– Nem, és mosolyogj – mutatta meg, hogy kell.

– Egyszer talán – legyintettem, majd elővettem a telefont, hogy kikapcsoljam.

Elővettem egy könyvet, majd kinyitottam az elején, és beletemetkeztem a betűk csodálatos világába. Amiben nincsenek idegesítő emberek, akik minden hova magukkal rángattak. Nincsenek kibírhatatlan exek akik kisértenek.

Nápoly és London közötti út gyorsan eltelt, a könyv felével végeztem, mikor leszállt a gép. Megvártuk amíg a többi utas leszállt, majd a legvégén mi is csatlakoztuk hozzájuk. Levettük a csomagjainkat. Ahogy kiértünk a reptérről hívtunk egy taxit, ami elvitt minket a vasútállomásra. Rengeteg vágányok között nagy nehezen megtaláltunk a vonatunkat. Helyjegyek alapján megtaláltuk az ülő helyüket is sikeresen.

– Liam lefoglalt egy befüggönyözött 1 osztályú kabint? – akadtam ki, szerintem jogosan.

– Szereti a kényelmet – vonta meg a vállát vörös arccal.

– Hát szerintem itt nem csak ülni akart.

– Miért kell szegényt bántani?

– Mert pasi – vontam meg a vállam.

– Hé – dobott meg a telefonjával.

– Ne mond azt, hogy nincs igazam?

– Neked, soha – fonta össze a kezét, majd az ablak felé fordult.

Megforgattam a szemem, majd figyeltem az olasz tájat. Apró völgyeken ment végig a vonat. Gyönyörködni a tájban nem lehetett sokáig, mert hatalmas hegyek vettek körbe, amiken keresztül vezetett az utunk. Ahogy a vonat nagyobb kanyarokat vett be látni lehetett a végét. Amikor meg alagút jött nem lehetett látni semmit, mert a fülkében nem volt felkapcsolva a villany. Kiértünk az alagút végéről folyamatosan ásítanom, tátognom kellett, hogy a fülem helyre jöjjön. Az utolsó alagút elhagyása után megpillantottam a tengert. Sirályok lepték el az eget. Kiértünk az erdős hegyekről és végig a tenger mellett mentünk. Velencébe egy hatalmas hídon át lehet eljutni. Ahogy végig mentünk rajta már lehetett látni Velence jellegzetes körvonalát. Az égen madarak repültek, a vízen egyetlen egy hajó sem volt. Minden meghitt és romantikus volt. Azonnal megfordultam én inkább néztem a kék függönyt.

Fék csikorgatva állt meg a vonat a megállónál. Levettük a csomagjainkat, majd magunk után húzva indultunk meg az utcákon. Szereztük egy vízi taxit, ami elvitt minket a hotelhez. Ott kivettük a szobáinkat, ami egymással szembe vannak.

– Megcsinálod a hajam? – kérdezte Amy mielőtt bement volna a szobájába.

– Öltözz fel és gyere át.

– Köszi – csukta be maga után az ajtót.

Elővettem a ruhámat. Szerencsére sehol nem gyűrődött meg. Vettem egy frissítő zuhanyt közben elvégeztem minden női dolgot. Magamra csavartam egy törölközött, majd megszárítottam, felkontyoltam a hajam, majd pár szálat kiengedtem, hogy ne legyen annyira rendezett. Megcsináltam a sminkem, majd a maszkot felerősítettem és pár csatot még bele tűztem, hogy biztosan rajtam maradjon. Egy tudatlan nem tudná leszedni.

Felvettem egy fehér csipkés fehérneműt, majd magamra húztam egy köntöst. A cipőmet, meg a többi kiegészítőt elővettem, mire kinyílt az ajtó és Amy jött be rajta teljes harci díszbe.

– Itt vagyok – állt meg előttem.

– Ha nem mondod fel sem tűnik. Ülj le – húztam egy széket a fürdőbe.

 Megcsináltam a haját, majd a maszkot felkötöttem és egy csattal erősítettem, neki is sokáig tart megszabadulni tőle.

– Kész.

– Köszi – ment ki.

Felvettem a ruhámat, majd fele léptem a cipőmbe. A táskásba eltettem pár dolgot, majd bezártam az ajtót és folyósan Amy esett ki az ajtón.

– Tudod lehetsz lapos sarkúban is.

– Nem jó ez nekem.

– Te tudod, de nem megyek veled a sürgősségire. Amúgy hol lesz?

– Szent Péter tér.

– Szabadtéri lesz?

– Igen.

– Miért nem szóltál? – estem kétségbe.

– Nem tudtad?

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Hát akkor itt az ideje, hogy megtud.

– Nagyon örülök neked.

– Csillagos éj alatt vannak a legszebb bálok, ott a legjobb táncolni.

– Felejtsd el.

– Olasz pasiknak nem fogsz tudni ellen állni.

– Hidd el ellen fogok állni.

– Majd meglátjuk.

Közel volt a hely a hotelhez, így gyalog mentünk a helyszínre. Az egész tér fel volt díszítve lapionokkal, meg égő sorokkal. Több helyre voltak székek meg asztalok elhelyezve. Volt egy pult ahol italt lehet kérni, ez össze volt kötve egy kávézóval. Pincérek jártak körbe kis falatkákkal. A sarokba volt száműzve a zenekar ami egy percre sem állt meg.

– Élvezd Velencét és ne gondolj semmire, csak mulass – hagyott ott Amy.

– Majd megpróbálom – szóltam utána.

II. Évad 91. rész 06/07 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Taxisnak mentem vagy mi? – kérdeztem Amy miközben beszállt a kocsiba.

– Nem, de te olcsóbban dolgozol, de van egy jó hírem – lelkesedett.

– Mi? – pillantottam rá.

– Liam nem tud eljönni vele egy bálba, pontosítok Velencébe egy maszkabálba, de a belépőt meg megkapta. Szóval együtt megyünk el.

– Mikor kell örülni? – húztam fel a szemöldököm. 

– Most, ne haza menj hanem fodrászhoz, kértem idő pontot.

– Ki mondta, hogy megyek?

– Én, szóval irány a fodrász.

– Egyáltalán mikor lesz?

– Holnap este.

– De mi van ha nekem van holnapra programom?

– Nincs, szóval nem fogod lefújni.

– Mi van ha nem akarok menni?

– Jönni fogsz.

– Nem vagy olyan előnybe, hogy parancsolgass.

– Na, lécci – kezdett el hisztizni.

– Miért nem viszed Soffyt?

– Nem ér rá, holnap lesz a vizsgája utána meg mehet gyakorlatra. Szóval, így ugrott csak te maradtál.

– Vigyél el akárkit.

– Nem te jössz és kész, de nem erre van a fodrász – mutatott az útra.

– Hogy ütne el egy kocsi.

– Nem fog, mert benne ülök, ami elütne.

– Szerencséd van.

Letettük a csomagjait, majd a szépség szalont vettük célba. Ott rengeteg időt töltöttünk, nők vagyunk szeretjük magunkat kényeztetni.

– Jó, most már csak ruha kell meg egy jó cipő meg maszk, meg táskákat is be kellene szerezni, meg valami jó kiegészítőket.

– Hé lassíts, nyugi.

– Jó, csak olyan izgatott vagyok.

– Nyugi, ha ilyen idegbeteg leszel nem megyek veled.

– Eljössz?

– El, de csak ha megnyugodsz.

– Jó – vett egy mély levegőt. – Plázába menjünk, mert Liam ott vár.

– Egyedül van?

– Nem, de ő nincs velük, el ment Dontasretbe.

– Ajánlóm – tapostam a gázra.

Nem nagyon foglalkoztam, hogy betartsam a sebesség korhatárt. Minél hamarabb érkezünk meg annál hamarabb mehetek el onnan. A pláza parkolójába megpillantottam Harry kocsiját. Felvettem a szemüvegem, Amy is a szeme elé tette.

– Hol lesznek? – kérdeztem miközben ellenőriztem, hogy bezártam-e.

– Nandon's.

– Mit feltételeztem?

Megérkeztünk egy kajáldához, nem figyeltem a nevét, közben én bementem a Startbuksba és kértem egy karamellás frapucsinot.

– Szia – ölelte meg Amy Liamat.

– Nézzenek oda, micsoda bombázó lett belőled Goldenwin – nézett rám Harry a szemüvege fölött.

– Köszi Styles – ültem le egy szabad székre, majd az italomnak szenteltem minden figyelmem.

– Meg sem ismertelek, ha Amy nem jött volna melletted akkor... – mondta Niall teli szájjal.

– Mire megy ki a játék? - rágcsáltam a szívószálam.

– Semmire csak megváltoztál, régen nem vettél volna fel ilyen ruhát, meg a hajad sem volt ilyen rövid.

– Talán tilos változtatnom magamon?

– Nem csak megszoktuk a régi Zoet.

– Szokd meg ezt – vontam meg a vállam. Elégé érdekes pillantásokat kaptam, de nem foglalkoztam vele.

– Milyen lett a körmöm? – kérdezte Amy Liamet miközben a képébe nyomta a kezét.

– Szép – vonta meg a vállát.

– Vörösre akartam befesteni, de anya nem engedte.

– Anyád? – kerekedett el Zayn szeme.

– Fogalma sincs, hogy milyen ruhát akar, de a vörös csak a vöröshöz megy, de a francia mindegyikhez – vágtam közbe.

– Várjatok – emelte fel a kezét Niall.

– Nem értünk rá egész nap, nekem lenne még mit csinálnom – néztem rá csúnyán.

– Milyen elfoglalt lettél. Nincs időd a barátaidra – kért számon Harry.

– Tudod nagyon rossz titeket látni.

– Mert? – kérdezte Niall.

– Louist juttatjátok eszembe.

– Majd teszünk róla, hogy elfelejtsd – lökte meg az oldalam Zayn.

– Sok szerencsét hozzá – dobtam ki a poharam.

– Oké, kezdjük – csapta össze a kezét Harry.

– Jó – álltam fel.

Harry megfogta a csuklómat, majd megindult valamerre. Egy játék teremnél kötöttünk ki.

– Válasz mibe verjelek meg – mondta Harry.

– Bármiben le tudlak verni, de fogadjunk, ha nyerek te veszed a ruhám a bálra.

– Ha meg én akkor meg vasárnap jössz velem buliba és te fizeted a köröket, ja meg persze, hogy innod is kell.

– Benne vagyok – nyújtottam a kezem.

Oda mentem valamilyen lövöldözős játékhoz, majd beálltunk a helyünkre. Az utolsó pillanatba 10 ponttal túl léptem Harryt, ez csak a szerencsén múlott.

– Ez nem lehet, csak össze-vissza lövöldöztél.

– Ez a taktikám.

– Hány boltba kell bemennem? – sóhajtott fel fájdalmasan.

– Nagyon sokba – veregettem vállba.

Megfogtuk a cuccainkat, majd Harrynek adtam a táskámat, ha már vesztett akkor használjam ki rendesen.

Ahogy az üzlet sorokat jártuk megpillantottam Liam haját. Nem csodálom, hogy a rajongok hamar megtalálják.

– Megtaláltátok a ruhát? – kérdeztem.

– Nem – sóhajtott fel Liam.

– De Harry fizeti a ruhám – böktem rá.

– Mert? – röhögött a barátja kárán.

– Vesztettem – vonta meg a vállát.

– Hát Styles nem kellett volna fogadnod. - paskoltam meg az arcát.

Innentől nem beszélgettünk, csak arról, hogy melyik ruha nézett ki jobban. Több üzletet végig jártunk mire meg lett mindkettőnknek a tökéletes ruhája. Után megvettük a maszkokat, a cipőket meg a kiegészítők. Fiúk fizettek mindent.

Innentől útjaink háromba váltak, majd mindenki ment haza. Liam és Amy közös házukba mentek, hogy felavassák az ágyukat. Harry meg ment a közös házba, mert Nialllal játszani fognak, majd ott. Én meg mentem haza vegyek egy nyugtató fürdőt, meg egy pihentető alvást.

II. Évad 90. rész 06/07 L

.:: Amy szemszöge ::.

Az aréna öltözőszobájában ültem és vártam, hogy végre vége legyen a turnénak. Az utolsó koncertjüket játsszák Londonba.

Utána, meg három hónapig csak a díjátadó, fotózás, meg pár dal felvétel. Szóval csak az enyém lesz. Nekem szünet, neki szünet, jobb már nem is lehetne. Már átvittem Zoeval az összes cuccom Liam házába. Zoe meg kijelentette, hogy három hónapra elmegy a világvégére. Remélem csak szórakozik és nem megy sehova. Lehet hogy utálja Louis, de azért csak meg élnek már egy városba.

Hirtelen kinyílt az ajtó, Liam jött be rajta póló nélkül és a kis füles izét szedegette ki a füléből, majd a zsinórokat húzgálta.

Nem vett észre, hogy itt voltam, levette a nadrágját, majd kivett a hűtőből egy üveg vizet, amit fenékig lehúzott, majd hosszában elfeküdt a kanapén.

Oda mentem mögé, majd rátettem a kezem a hátára. Félelmében hatalmasat ugrott, de szerencsére nem fejelt le.

– Azt hittem, hogy egy rajongó jött be – sóhajtott fel megkönnyebbül.

– Az vagyok, a te rajongód – ültem bele az ölébe, szembe vele és közben a haját piszkáltam.

Ő a kezét a derekamra vezette, átöleltem a nyakát és neki támasztottam az homlokom az övének.

– Most csak nézzük egymást, vagy végre meg is csókolsz? – húzott még közelebb magához.

Éreztem, hogy alattam egyre jobban keményebb lesz a szerszáma, és folyamatosan nedvesíti az alsó ajkát.

– Csak nézzük – mosolyogtam rá.

– A francokat – kapott fel, majd levágott a kanapéra, közben meg teljesen hozzám simult.

Folyamatosan kínzott a nézésével, de véletlenül sem akart megcsókolni.

– Most akkor tényleg csak nézzük egymást? – karoltam át a nyakát.

– Te mondtad – húzódott fél mosolyra a szája.

– Nem gondoltam komolyan, bár imádom a szemeid, de jobban örülnék annak, ha... – nem tudtam befejezni, mert letámadta az ajkaim. Végig húzta a kezét a ruhám cipzárján, majd lehúzta rólam a nyári ruhámat és ledobta a földre.

– Vége a mulatságnak kelletek – jött be Richard. Azonnal felugrottam, majd Liammel egymás mellett ültünk fehér neműbe. – Vegyetek fel valamit – forgatta a szemét.

Felvettem Liam egyik pólóját, ő meg felvett egy mackó nadrágot. Vissza ültünk, mire az ajtó kinyílt és Louis kivételével az egész banda itt volt, meg persze Richard.

– Mi lesz, hogy ide kell jönnünk? – kérdezte Zayn.

– Tervet készítünk – dobott le az asztalra Richard egy dossziét.

– Mihez? – kérdeztem.

– A két önpuszitót le kell ültetni, hogy beszéljenek, mert ha így haladunk, akkor ki herélem azt a szerencsétlent. Az unoka húgomat is ki fogom herélni, ha így folytassa.

– Hogy heréled ki Zoet? – ráncolta a homlokát Niall.

– Megoldom – vonta meg a vállát.

– Jó, de miért nincsenek itt? – mutatott körbe Harry.

– Mert ha felhozod az egyiknek a másik nevét akkor ott hagy, szóval kell egy terv, hogy tudod rá venni őket, hogy beszéljenek.

– Zárjuk be őket egy szobába – ajánlotta Zayn.

– Vagy bilincseljük őket össze – dobta be az ötletét Niall.

– Vagy csináljuk új külsőt nekik és akkor olyan lenne mint ha most találkoztak először.

– Úgy találjátok ki, hogy még a szünet előtt részt kell vennetek egy bálon – vágott közbe Richard.

– Ne már – hisztizett Niall.

– Velencébe lesz egy maszkabál, egy nagy valaki lányának lesz a szülinapja. Élete álma az, hogy találkozzon veletek és ti teljesítitek.

– Elmehetek egy igazi maszkabálba, vagy csak a fiúk vannak meghíva?

– Persze, hogy jöhetsz, de ami a legfontosabb a balfaszt meg az idiótát kibékíteni. Zoe nem vállalta el a munkát, mert összeveszett Louissal – mesélte Richard.

– Nem azért vesztek össze, mert elvállalta a munkát? – kérdezte rá.

– Nem csak Párizsba segített. Úgy mond próba idős volt.

– Akkor a semmin vesztek össze – akadt ki Harry.

– Igen, de ezt Louis nem tudja, így semmi esély rá, hogy magától megindul.

– Mondjuk meg neki – indult meg kifelé Harry.

– Nem fog ránk hallgatni – fogta meg a kezem Liam.

– Akkor meg mit csináljunk? – tárta szét a karját Zayn.

– Tervezzünk – vontam meg a vállam.

– Kinek van egy ép ötlete? – törte meg a csendet Richard.

– Elrabolni? – ajánlotta fel Niall.

– Összekötni őket – dobta be az ötletét Harry.

– Majd minden happy – fejezte be Zayn.

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Ötleted van akkor? – fordult felém Richard.

– Talán – mosolyodtam el.

– Mi? – kérdezte mindenki egyszerre.

II. Évad 89. rész 03/21-22 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Végre szabad esténk volt. Engem meg bezártam a szobába és elmentek szórakozni.

Nagyon kedvesek, ők elfelejthetik, hogy dobták őket, de az, hogy én össze vesztem az asszonnyal több hónapja az nem érdekelte őket.

Sőt már nem is a barátnőm, ha ilyen sokáig nem keresett akkor már nem fog. Én nem megyek hozzá, ő hazudott nekem, ő titkolta el előlem a dolgokat, de én menjek hozzá. Nem érdekelnek az élet szabályai, akkor is én kértem tőle bocsánatot amikor ő volt a hibás. Még egyszer ilyen nem lesz. Akármennyire is hiányzott nem, nem és nem. Inkább szenvedek mint megadjam magam.

Hiányzik az, amikor angyalian rám mosolyog. Hiányzik, hogy nincs, akit megvédjek. Nincs akinek a kezét fogjam az utcán. Nincs aki felháborodik, mert tetkót csináltatok. Talán ez volt egyik ok, hogy csináljak még többet.

Hiányzik, hogy nincs kit esténként ölelnem. Nincs akit este, reggel csókolhatok. Hiányzik, hogy morogjon azért reggelente, nem vagyok hajlandó elengedni. Nincs aki reggel kapálózva nevet azon, hogy csiklandozom. Nincs aki tudok esténkét vigyázni.

Hiányzik, hogy nem látom a kanapén aludni, hogy nem tudok oda menni mellé, hogy betakarjam, majd apró csókot adjak a homlokára. Hiányzik, hogy reggelente nem könyörög nekem, hogy csináljak neki forrócsokit.

Hiányzik, hogy nem lephetem meg azzal, hogy feltűnök az ajtóba. Hiányzik, hogy ilyenkor nem ugrik visítva a nyakamba, és nem akar elengedni. Nincs aki a valóságot össze veti az álmaival. Nincs aki panaszkodik, hogy mi történt vele álmába.

Hiányzik az, hogy perverz dolgokat súgjak a fülébe. Nincs aki kiakad rajta, és nincs aki érvel az mellett, hogy nem hajlandó kitörni a nyakát, mert én láttam valamit a tévébe.

Hiányzik a forró, vad és gyors szexek. Hiányzik a lassú, szenvedélyes és érzéki szeretkezések.

Teljesen nekem adta magát, de elrontottam, mert egy szerencsétlen vagyok, ha meghallgattam meséjét, lehet, hogy egy ágyba feküdnénk és röhögnénk azon, hogy milyen hülyeségen vitatkoztunk.

De ő sokkal hibásabb, mert még a turné elején felajánlotta neki Richard, de még véletlenül sem mondta el. Utálnom kellene ezért, de nem engedi az iránta érzet szerelmem, vonzódás akármi, amit ennek nevezni lehet. Mert nincs egy olyan szabad percem, hogy ne rá gondoljak, egyszerűen hiányzik minden vele kapcsolatos dolog. Hiányzik, hogy nem láthatom a feszes fenekét, hogy nem érinthetem meg.

Hiányzik a közelsége, a haja illata. Nem hívhatom csibének, és nem figyelhetem ahogy bele remeg mikor így szólítom. Azt hiszi, hogy nem vettem éttem, hogy milyen hatást váltok ki nála mikor hozzá érek.

Annyira jó ahogy bele remeg abba, ahogy végig csókolom a nyakát. Hiányzik, hogy nem suttog bele semmit a fülembe. Hiányzik, hogy nincs kit zaklatnom a konyhába. Hiányzik, hogy nincs itt, most amikor a legnagyobb lelki támasz kell nekem. Hiányzik, hogy itt legyen mellettem és tartsa bennem az erőt. Hiányzik, hogy nem piszkálhatom a csodás kis fürtjeit.

Hiányzik a mese mániája meg, hogy mennyire szereti az állatokat. Úgy bánik velük, mintha saját gyerekei lennének. Hiányzik, hogy panaszkodjon arról, hogy mennyire utálja a gyerekeket. Hiányzik, hogy nem látom az ágyban fetrengeni miközben a takaró alatt motyog, hogy nem akar felkelni. Hiányzik, hogy nem küld fenyegető üzeneteket, hogy hol és mikor legyek. Hiányzik, hogy nincs ki mellettem legyen az ágyba. Hiányzik, hogy nincs akit bosszant, hogy sokáig csináltam a hajam.

Hiányzik, hogy nincs kire rárontsak miközben zuhanyzik, nem fröcskölt le senki.

Hiányzik, hogy betegen ápoljon, vagy ápoljam mikor szarul voltam. Akár mennyire is gondoltam magam őröltnek, meg törött szívű hős szerelmesnek, de még az is hiányzik, hogy hallgassam a hiszijét, mikor megjött neki.

Hiányzik minden porcikája, az összes apró porcikája.

Hiányzik, de nem engedek neki. Túl sok mindent tartott titokba.

Szeretem teljes szívemből, szeretni is fogom örökre. Remélem egyszer majd újra tudunk beszélni, de addig számomra ennek a kapcsolatnak végleg vége.

Soha nem voltam híve annak, hogy az exemmel újra össze jöjjek, de ha Zoe itt lenne habozás nélkül újra kezdeném. Addig meg élem úgy az életem, ahogy én akarom.

Az én életem, az én döntésem, hogy baszom el.

II. Évad 88. rész 03/21-22 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Bevágtam magam után az kocsi ajtót, a garázsajtót, bejárati ajtót a konyha ajtót, pedig nem esett útba. Majd legvégén a saját ajtómat.

– Hagytál ép ajtót a házba? – jött be Amy.

– Nem – csaptam be a fürdőszoba ajtaját is.

– Mi a franc kattant be nálad?

– 15 órát vezettem szóval volt időm gondolkodni. Nem érdekel a kis sztárocska csináljon, amit akar, ha csak egyszer, egyetlen egyszer kellett volna meghallgatni a történetem, hogy mit miért csinálok. Meghallgatja akkor most nem tartanánk itt, ott kellett volna befognia a pofáját, akkor minden jó lenne. De neki pofázni kellett.

– Nem gondolhatod ezt.

– Ó, de nagyon is – mosolyodtam el.

– Nem tetszik nekem ez a mosoly.

– Hát van, hogy pár dolog nem tetszik – vontam meg a vállam, majd az akvárium felé fordultam. – Adtál nekik enni?

– Nem, azt mondtad, hogy csak Lucifernek kell adnom.

– Igen csak megkérdeztem.

Elővettem a halkaját, mire mindegyik azonnal feltűnt az üveg előtt.

– Hány van?

– 4 fekete vitorlás 2 koi vitorlás, 2 fehér tapogató, 1 harcos hal, meg úgy húsz Neo, ha nem több azt nem tudom pontosan.

– Bele lehet ennyit tenni?

– 250 literes, ha nem több, nagy a mélysége.
– Hiszek neked, de mikor kattansz vissza?

– Soha – vontam meg a vállam hanyagul.

– Jó, de én megyek vissza fekszek – hagyott magamra.

Engedtem egy nagy kád vizet magamnak. Lucifer meg bejött velem.

– Utálok mindent – panaszkodtam neki miközben beszálltam a kádba.

Utálom, hogy Hillsidebe már nincs miért haza mennem. Molly meghalt, apám utál, anya apám oldalát fogta. Hillsidebe már csak a lovarda maradt nekem. Azzal meg foglalkoztak, mert fontosabb volt nekik, mint nekem. Már nem is értem, hogy miért az én nevemen fut. Talán csak azért, hogy apám ne tegye rá a kezét.

Utálom, Louist. Utálom a mosolyát, amit nem tudok kiverni a fejemből. A nevetését ami engem is mosolyra késztet. Tetoválásai amit az elején utáltam, mert minek teszi tönkre magát vele, de legbelül szexinek tartottam. Utálom minden egyes porcikáját.

Utálom, hogy nem tudom gyűlölni. Rühellem, hogy nem tudta befogni a száját, amivel édes csókokat hagyott a testem össze pontján. Utálom, hogy hiányzik a perverz beszólásai, vagy a vadabbnál vadabb ötletei. Utálom, hogy nincs velem mikor rossz napom volt.

Utálom, hogy egyedül kellett lennem minden este. Rühellem, hogy nem rohangált fel-le a házba egy szál boxerbe, mert nem találta a ruháit. Utálom, hogy amikor a fürdőben voltam a tükör előtt nem állt mellettem és igazította a haját. Utálom, hogy nem tehetem tönkre a gondosan megcsinált frizuráját.

Utálom, hogy nem kötött már bele reggel mit is vegyek fel. Utálom, hogy a konyhába egyedül vagyok, nincs mögöttem, hogy átölelje a derekam, és akadályoztasson. Utálom, hogy nem lógott a nyakamon, hogy segíteni szeretne, közben meg csak ront a helyzeten.

Utálom, hogy ő vitte el Lucky futni, vagy focizott vele kint az udvaron, imádtam nézni ahogy élvezik a gondtalan délutánokat, vagy reggeleket. Utálom, hogy nincs aki elkísér jelentéktelen helyekre. Utálom, hogy nincs kivel kimenjek a parkba.

Nincs aki felajánlja, hogy viszi a táskám. Utálom, hogy nincs aki megvédjen az esőtől. Utálom, hogy reggelente senki nem lepett meg forró csokival.

Utálom, hogy nincs akivel össze tudok bújni egy nyálas film alatt. Utálom, hogy nem botlók fel a cipőjébe, amikor jövök haza. Elegem volt abból, hogy nem ment az idegemre a hülye vicceivel, nem ment az agyamra a fárasztó vitáival. Utálom, hogy nincs kivel a zokniról vitatkozni. Utálom, hogy nincs velem senki miközben szarul vagyok.

Utálom, hogy annyi közös emlékünk van. Utálom, hogy ha rágondolok mindig mosolyognom kell. New York, Bora Bora, Los Angeles, Hillside, London, Dublin és Párizs.

Utálom Párizst, hazudtak amikor azt mondták, hogy a szerelem városa. Minden volt csak szerelem nem.

Utálom ŐT. Utálom, hogy hiányzik. Utálom, hogy csak rá gondolok. Utálom, hogy még mindig mosolygok a közös emlékeken.

Utálom, hogy SZERETEM.

Utállak Louis William Tomlinson. Utállak, hogy még mindig tiszta szívemből szeretlek.

Utállak, mert te, te vagy és még mindig vonzódom hozzád.