III. Évad 28. rész 09/29 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Este Louis megvárta az éjfélt, majd felköszöntött. Utána azonnal ment aludni, mert holnap valamit hatalmas koncert lesz, mint mindig, fő a változatosság. Nem is volt még egyetlen egy napjuk sem amikor annyi volt a feladatuk, hogy pihenjenek. De nem is kellett ezen meglepődöm elvégre híresek és mindenki őket akarja. Ez van kénytelen leszek rajta osztozkodni. Így is több gond szakadt a nyakukba hogy Zayn kilépett. Volt egy kisebb vita a szólói elosztása közben, de ha minden igaza megoldották, vagy Louis nem ecsetelte. 

Jó volt végre hétköznap is délben kelni, ezért megéri betölteni a huszonegyet. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy iskolába menjek, de kénytelen leszek jövőhéten. Nem baj nyolc hónap múlva ott hagyhatom és akkor hát akkor lesz valami.
– Jó reggelt, szülinapos – ölelték át a derekam.
– Te mit keres itt? – dőltem neki a mellkasának, mire kaptam egy csókot a nyakamra.
– Nem hagyhatlak magadra születésnapodon, meg tudod pasiból vagyok és már régen voltam nővel, főleg veled.
– Te pasi – fordultam felé, közben meg a szemem forgattam.
– Te pasid – csókolt meg nevetve.

Visszadobtam neki a nadrágját, majd felvettem a köntösömet. Megkötöttem, majd vissza dőltem a kanapéra.
– Mit csinálunk ma? – ásított, közben meg magához húzott.
– Hát az én tervem az volt, hogy egész nap pizsamában fetrengek a kanapén vagy éppen az ágyon.
– Tetszik az ötlet, de előbb – dörzsölte össze a kezét, majd feltápászkodott a kanapéról.
– Mit akarsz csinálni? – ráncoltam a szemöldököm, és utána indultam.
Felszaladt a lépcsőn, be egészen a vendég szobáig. Követtem és értetlenül néztem, hogy mit keres itt a szoba röpde.
– Mit akarsz Tomlinson? – kezdtem kétségbe esni.
– Át akarom adni az ajándékod.
– Juj mit kapok? – virultam fel.
– Ott van – mosolygott a ketrec felé.
Értetlenül néztem rá, majd oda fordultam ahova mutatott. Kapkodtam a fejem az új jövevény meg Louis között.
– Mentségemre legyen mondva, sárgát akartam szerezni, de csak piros volt – ölelte át a vállam. – Amúgy tudod milyen nehéz repülőn elhozni őket?
– Köszönöm – fordultam meg, majd átöleltem a nyakát. – Meg tudom.
– Szívesen, Amúgy Talia a neve. Valami hercegnő után lett elnevezve, mert annyira nagyra tartja magát.
– Honnan tudtad, hogy hiányzik Lucifer, nem is panaszkodtam neked.
– De Amynek annyit, hogy abból nekem is jutott – ásított egy hatalmasat.
– Lefekszünk? – kulcsoltam ujjaim az ő kézfejére.
– Mi az nem volt elég egy menet – húzott közelebb magához, majd a vállamnál átkarolt.
– Mindig elfelejtem, hogy csak is csak rosszra gondolsz, pasik – forgattam a szemem, mire bele csípett az oldalamba.
– Vigyázz mint mondasz asszony – kapott fel az ölébe, majd megindult velem a szobánkba.
– Nem vagyok asszony – fontam össze durcásan a kezem.
– Nehogy most kezdj el hisztizni, mert akkor inkább vissza megyek megsüketülni a sikítástól.
– Szóval inkább megsüketülnél mint az én hisztimet hallgatnád? – karoltam át a nyakát, mert lazult a szorítása a derekamon.
– Csak nem tudom, hogy miért kell minden pillanatot tönkre tenned? – lépett be a szobába, majd velem együtt eldőlt az ágyon.
– Sajnálom, de ezért vagyok.
– Lehetnél mondjuk másért is – feküdt rá a hasamra, majd magához húzott a combomnál fogva.
– Legyek a párnád, vagy mi? – nevettem, közben meg a haját piszkáltam.
– Jó lenne – ásított egy hatalmasat.
Ne mondtam semmit, csak elő vettem a könyvet az éjjeli szekrényről, majd fellapoztam. Miközben olvastam minden oldal végén rá pillantottam. A fejezetek végén meg kicsit piszkáltam a haját.
Jó volt vele lenne annak ellenére, hogy ő aludt, én meg olvastam. Lényeg hogy itt van velem. Nekem ez sokkal többet jelent, mint bármi más. 

III. Évad 27. rész 09/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Egy hete annak, hogy Lucky úgy ahogy volt felszívódott. Nem tudtam hova tűnt, hiába csináltam magamból hülyét, hogy a nevét kiabálva mentem végig a nem éppen kicsi városos, nem került elő. Szóval most már tényleg egyedül maradtam, csak abban tudok bízni, hogy legalább valamelyikük visszajön. Louis tudom, hogy nem fog. Hiába ígérte meg, nem úgy alakultak a fellépések, dalfelvételek, mint tervezték. Csúsztak, így is csoda, hogy ha aludni volt idejük. Nem akartam nekik még két nap kiesést, majd karácsonykor megtartjuk a születés napomat. Amúgy is minek neki ekkora felhajtás. Megeszek egyedül egy szelet sütit az elfújok valamit azt közben kívánok egy fagyit, és meg is volt a nagy születésnapozás. Nekem ennyi pont elég. Jó még talán annyit hozzá csapnák ehhez a jeles naphoz, hogy nem mennék be az egyetemre. Tudtam hogy tavaly is így gondoltam, de most megpróbálok minden előadásra bemenni. Már nagyon be szerettem volna fejezni ebben a tanévben, hogy utána soha ne használjam. Régen, meg még most is olyan hülye voltam, hogy azt hittem, nekem való a közgazdaságtan. Már akkor rákellet volna jönnöm, de nem én hülye csináljuk meg, mert miért nem. Megverném az akkori énem, ezzel csak az a baj, hogy tudtam, hogy vissza fog ütni. Az meg nem lenne valami kellemes, elég fájdalmast tudok ütni Louis szerint. Szóval nem hergeltem magam, mert csak sokkal rosszabbul járok.
Reggel, mint már lassan egy szörnyű hónapja, egy igazán idegesítő dallam törte meg az álmaimat, amiben most is mint szinte mindegyikbe egy személy körül forgott. Nem is tudtam, hogy tudok még ilyen feltételek mellett pihenni. Ennyi rémálmom még nem volt, soha. Tudtam, hogy nagyon fontos személy az életembe, de attól nem szeretném minden este látni. Így is elég fárasztó, hogy majdnem minden nap beszélnem kell vele. Mert volt olyan kedves és mindig megjelenik, általában a legrosszabbkor. Ilyen idegesítő, hülye humorral megáldott személyt nem hordott még a föld a hátán. Ráadásul vannak rajongó, hogy ezek mit esznek rajta, csak erre az egy kérdésre kapok választ, és nem fogom tovább szidni. Tudtam, hogy nagyon fontos az ő tantárgya elvégre erre épül az egész tananyag, de hogy mindenki nyal neki, mert ő a legfiatalabb tanár a karba. Jó elismerem, én is megnéztem magamnak, de valahogy nem fogott meg, hogy válláig ért a haja, mint valami lánynak úgy áll. Zaynnak is elég béna, mit elég szerintem úgy néz ki, mint valami kislány, akit megtalált a cukros bácsi. Most meg lehet verni, de akkor is szerintem ez a legjobb szó rá, vagy talán még az, hogy egyre jobban hasonlít haja Taylor Swifttére. Vagy ezzel akarja idegesíteni Stylest, vagy nem vette még észre. De az biztos, hogy ha én találkozok vele, szemközt fogom röhögni, mert szerintem ez a haj viselet, nem áll jó neki.
Még a zuhanyzóig sem jutottam el, de mér világ, haj megváltó gondolataim voltak. Reméltem, hogy egy kellemes meleg zuhany elzavarta ezeket a rémképeket. Nem is tudtam már, hogy mi rosszabb. Zayn új haja vagy tanárom. Bár ha jobban bele gondolok egyik sem olyan rossz, mint az hogy Edward a szomszédba költözött, és minden nap átjött, hogy megnézze hogy vagyok. Hát kb minden nap ugyan olyan fáradt voltam, de esetleg sokkal jobban. De legjobban az idegesített amikor beszólt, hogy miért veretettem szét a kertet. Megmondtam, hogy semmi köze hozzá, hogy milyen hullát ások el a kertbe. Én hülye néha, szinte mindig elfelejtem, hogy rendőr.
Pedig ha tudtam, hogy este bemászik és átvizsgálja a kertet vérfoltok után, akkor megmondtam volna neki az igazat, hogy meg csináltatom a medencét. Nem baj, minden nap egyre okosabb lesz az ember. De legalább kész lett a kert az új medencével. Megérte a bátyámra küldeni a rendőrséget. De azért szerencsénk volt, mert az egyik ismerőse jött ki, ő meg csak jót röhögött azon, hogy feljelentettem a saját bátyámat betörés miatt. Nem voltam megesküdve rá, de mintha az a pasi lett volna, aki beszólt nekem.
Felvettem egy egyszerű farmert, meg egy pólót, ami nem takarta a vállam. A tükör előtt csináltam a hajam, miközben újra elkalandozott a gondolatom. Most Louisra gondoltam. Azért voltam, most a szokottnál is fáradtabb, mert kedves időzónák miatta isten tudja hány óra eltolódás volt köztünk. Nem baj megérte fent maradni hajnali háromig, legalább tudtunk pár órát beszélni. Lehetett volna több, csak annyira fáradt voltam, hogy beszélgetés közben bealudtam. Szóval végül is vele, feküdtem és vele keltem, mert még reggel a laptopomon láttam, hogy alszik. Nem akartam felkelteni, szerencsétlennek csoda ha aludni tudott.
Tudtam, hogy nagy a ház, de most hogy már tényleg egyedül voltam benne még nagyobbnak tűnt. Néha akadt társaságom, gondolok itt az új szomszédaimra. Ők soha nem hagynának egyedül, ha rajtuk múlana. Barbara szinte minden nap átjött. Persze ha nem voltam gyorsabb és zártam rá az ajtót, vagy csak mentem el egyszerűen itthonról. Ha így haladunk távol tartási végzést fogok kérni. Én voltam hamarabb itt az én utcám. De hiába mondom a drága új apucijának, hogy tüntesse el a nevelt kölykét a házam közeléből, ő csak nevetve azt mondta, hogy majd megunja, meg ne legyek már ilyen szívtelen. Szóval így állok, de talán legjobban az szokott felhúzni, hogy megérkeztek, hogy mikor eszek és mindig akkor jönnek. Most vagy nagyon akartak vigyázni az alakomra, vagy egyszerűen összeesküdtek ellenem. Tudom, hogy az utóbbi, érzem a csontjaimba.
Mivel sokkal hamarabb magamhoz tértem a kábulatból reggel, mint vártam volt időm rendes reggelit csinálni. Napok többsége abba kimerült, hogy kiestem az ágyból, emberi külső rohanás valami kaját szerezni, majd órán megenni a reggelimet. De ebben az egészbe az a legviccesebb, hogy akkor is ez volt, ha délután kellett felkelnem, mert akkor voltak óráim. Miközben a mikróba melegedett a tejem, addig összekevertem a palacsintának valót. Mire elkevertem a kakaót, addigra pont önthettem is a tésztát a sütőjébe. Megcsináltam magamnak a szokásos 10 darabot, majd mindegyiket egyesével megtöltöttem csokival, legvégül meg leöntöttem csoki sziruppal. Bekapcsoltam a tévét, majd előtte ettem meg az én cukorban igen gazdag reggelimet. Hamarabb fejeztem be az evést, mint a híradós a jelentéktelen híreinek felolvasását. Örültem is, nem tudtam volna tovább hallgatni, hogy milyen cuki tapír született az egyik állatkertbe. Reggel ez a legfontosabb.
Elmosogattam magam után, majd felvettem a táskámat, és megindultam a garázs felé. Kiálltam a kocsival, amire már igazán ráférne egy alapos mosás, de valahogy soha nem érzem rá, vagy csak egyszerűen lusta voltam hozzá. Bezártam magam után, majd megindultam az iskolába, hogy egy újabb izgalmas nap vegye kezdetét. 

III. Évad 26. rész 09/19 H

.:: Leila Szemszöge ::.

– Anya véletlenül nem akarod kinyitni az ajtót. Tele van a kezem – kiabáltam a konyhából.

Választ nem kaptam, de nem is érdekelt. Ha nagyon fontos akkor tud várni, míg letörlöm Leo szájáról a kaja maradékot.

Kivettem a székéből, majd letettem a földre. Megfogtam a két kezét, majd lassan elindultam vele a bejárati ajtóhoz. Egyre ügyesebben tud már járni, félteni nem féltem, hogy beveri magát, mert a pelenkája megvédi a édes baba popsiját.

Folyamatosan nyomkodták a csengőt, sőt már az ajtón is elkezdtek kopogni.

– Mindjárt – morogtam az ajtóban állónak.

Felkaptam az ölembe, majd gyorsan oda futottam. Nagy nehezen el tudtam fordítani egy zárban a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót.

– Szia – lépett be rajta a fiam apja. 

– Mit keresel itt? – csodálkoztam.

– Boldog születésnapot – vett elő egy kis dobozt.

Oda adtam neki a fiát, letette a földre, majd lassan megindult vele felfelé az emeletre. Figyeltem ahogy minden lépcső fokon magasra emelte, majd vissza tette. Nagyokat nevetett az én kis hercegem, mikor nem érte a lábát a talaj.

Kinyitottam a dobozt és egy kulcs csomó volt benne. Fel ismertem azonnal, ez a közös házunk kulcsai, amit ott hagytam az asztalon mikor összepakoltam és végleg elhagytam, csak a fiam miatt.

– Mivel magyarázod? – kérdeztem tőle a kulcsot az ujjamon forgatva.

– Szeretném ha a közelembe lenétek. A város másik felén vettem házat, hogy véletlenül se keljen szembe néznetek a médiával.

– Csak ezért? – néztem rá furcsán.

– Minél több időt akarok a fiammal tölteni – mondta, ezután adott egy cuppanós puszit az arcára.

– Ma... – nyújtotta felém a kis kezeit.

Odaültem melléjük, majd megfogtam a kis aprócska kezeit és adtam rájuk egy csókot. Megölelte a nyakam, ezután visszament Niallhoz. Figyeltem, ahogy teljesen belemerültek a saját kis világokba. Adtam egy puszit Leo hajára és felkeltem a szőnyegről.

– Én nem kapok? – biggyesztette ajkai Niall.

– Már megbeszéltük a múltkori után – vörösödtem bele a gondolatba.

– Szerintem azt te is élvezted – húzogatta a szemöldökét.

– Semmit nem változtál – sóhajtottam fel fájdalmas.

– Ennyire nem kell örülni – fogta meg a lábszáram.

Megszorította a térd hajlatomat, mire összerogytam, majd bele estem az ölébe. Erősen tartott, mintha félne attól, hogy elmenekülnék. Bevallom megfordult a fejembe, de túlságosan is vonzott magához.

– Meg kapom, ami jár nekem – simított végig a hátamon.

– Nem érdemled meg rossz kisfiú voltál – böktem meg az orrát, mire grimaszokat vágott.

– Ezért utaztam ennyit, hogy megbökd az orrom. Azt hittem kapok megint egy olyan forró délután, vagy reggel vagy akármit, mint mikor pár hónapja itt voltam.

– Úgy, hogy Leo itt játszik a szőnyegen ne is álmodj róla.

– Még szerencse, hogy két és fél napig foglak boldogítani a jelenlétemmel. Lesz ott egy este, amikor aludni.

– Anyámék meg fogják hallani – temettem az arcom a nyakába.

– Kivétel, ha elfogadod az ajándékod és összepakolunk. Estére ott leszünk, és újra belebújhatunk közösen az ágyunkba.

– Csak lépjek le, mindent hátra hagyva? – húztam el a számát, és ráztam a fejem.

– Beszélj anyukáddal, kérlek – pislogott rám hatalmasakat.

Megforgattam a szemem, majd elővettem a telefont a melltartómból. Niall egy pillanatot sem mulasztott el a mozdulat soromból. Anya azonnal felvette, majd elmondtam neki röviden mi is történt pontosan. Azt mondta, hogy végre rájöttem, hogy nekem ott a helyem. Meg újra összejöhetnék Niallal, mert nem szereti hallgatni a panaszkodásomat. Szóval egész könnyen belement.

– Szóval pakolunk? – csillogtak Niall szemei.

– Igen – csókoltam meg.

Erre a csókra nem csak ő várt, én is pontosan ugyan annyira akartam mint ő. Lehet hogy talán egy kicsivel jobban.

III. Évad 25. rész 09/06 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel kivittem Louist, ott megígérte, hogy születésnapomra haza jön. Remélem meg is tudja tartani az ígéretét, és nem tesz senki keresztbe neki. 

– Ígérd meg, hogy nem lesz olyan, hogy meglepsz, azzal hogy ott teremsz. Múltkor nem végződött valami jól – simított hátra egy tincsemet.

– Ígérem előtte felhívlak, hogy nőket el tud hajtani.

– Feltétlenül. Minél előbb szólj, mert be vagyok táblázva. Tudod te hány nő akar velem egy ágyba bújni?

– Nem, majd megmondhatod. Remélem vittél koton, nem szeretném ha apuka lennél, vagy valami nyavalyát összeszedj itt nekem.

– Az a nagy bőröndöm fele csak azzal van tele – mutatott az említett darabra.

– Nem is vettem észre miközben pakoltál.

– Jól elrejtettem. A nadrágok szárát tömtem meg vele.

– Gratulálok hozzá – temettem a kezembe az arcomat.

– Köszönöm sokáig tartott míg rájöttem – húzta ki magát.

– Hős szerelmes gyere már, csak rád várunk – kiabált oda Harry.

– Megyek – szólt vissza.

Oda fordult felém. Átölelte a derekam, az ajkait az enyémre tapasztotta. Csak akkor vált el tőlem, amikor már többen oda jöttek és köszörülték a torkukat.

– Majd beszélünk – fogta meg a kezem. Gyengült a szorítás, majd szétváltak a kezeink. Ő már szállt is fel a gépre, vissza fordult majd intett.

– Már is hiányzik – szipogott mellett Amy.

– Már? Még fel sem szálltak a géppel.

– De attól hiányzik.

– Ne itasd itt az egereket – veregettem meg vállát.

– Jó próbálok – törölgette a kezével a szemét.

– Emeld fel a bal kezed – adtam neki az utasítást.

Szót fogadott, mire jól látszott az ezüst gyűrű az ujján.

– Szóval mi történt tegnap? – dörzsöltem a kezem.

– Liam megkérte a kezem, és igent mondtam.

– Azt nem hozzád vágta a gyűrűt, de hogyan?

– Aranyosan – mosolygott bugyuta mosolyával.

– Hogy a kurva anyámba lehet valakinek megkérni aranyosan a kezét?

– Hát úgy – mondta még mindig az idióta vigyorával.

– Reménytelen vagy – sóhajtottam fel.

– Nem is – mondta duzzogva, majd az arcára kiült a jellegzetes megsértődtem rád képe.

– Többségbe ha megkérdezik, hogy kérik meg az ember kezét, akkor nem azt mondja, hogy aranyosan.

– De akkor is aranyos volt.

– Reménytelen eset vagy. Gondolom, hogy a szerelem elvakított, de hogy ennyire.

– Inkább menjünk.

– Jó menjünk innen. Ebben az egyetlen egyben igazat adok.

– Wiii.

– Jaja könyörgöm ne kezd el – sóhajtottam fel.

– Jó – utánozta a kezével a beszédet, ami számomra rettentően idegesítő volt.

Beszálltunk a kocsiba, majd megindultunk haza. Nem tettem ki Amyt náluk. Ki akartam belőle szedni a részleteket.

– Mit szeretnél tudni? – kérdezte a konyhába lépve.

– Mindent? – tártam szét a karom.

– Vitatkoztam vele, majd megmondta, hogy meg akarja kérni a kezem. Lementem a gyűrűért, de nem volt ott. Ezután felmentem az le akartam baszni, hogy át vert, de elővette a zsebéből. Elküldtem a pokolba. Megkérte, hogy válaszoljak és igent mondtam. Bár szerinte nem volt más választásom. Sőt meg adta, hogy mit választhatok. Igen vagy, hülye vagy hát persze. Végül csak annyit nyögtem ki, hogy igen. Erre még azt mondta, hogy nem is volt más lehetőségem. Felkapott és leszedte rólam a ruhákat.... Gondolom tudod mi történt.

– Igen. Lefeküdtetek aludni, mert nem akartad, hogy Liam kifáradjon. Főleg, hogy hallottam mit akart csinálni mikor haza megy.

– Honnan a faszomból szedsz te ilyeneket? Miért? Mikor, kivel mi, mit csinált és kérdeztem már kivel?

– Ki volt hangosítva Louis telefonja – vonta meg a vállát bűnbánóan.

– Elfejtette, hogy ki van hangosítva? – akadt ki.

– Hazudhatok, ha gondolod?

– Miért volt kihangosítva?

– Le volt foglalva a keze.

– Jó nem akarom tudni – lépett el tőlem és a kezét feltartotta.

– Zöldséget aprított.

– Nem hiszem el – rázta a fejét tagadóan.

Kivettem a hűtőből a tegnapi ebédünket, majd elé löktem. Csodálkozott pillantásokkal nézett fel rám. Kihúztam magam büszkén, ezután betettem a mikróban a kaját.

– Előbb utóbb meg kell tanulnom főzni. Liamen múlna minden nap pizzat ennénk.

– Hát igen én tudok választani – igazítottam meg az ingem, közben büszkén húztam ki magam.

III. Évad 24. rész 09/05 L

.:: Amy Szemszöge ::.

– Biztos, hogy neked is el kell menned holnap reggel? Esetleg nem lehetne este? – szomorkodtam a nappalinkba Liamnek dőlve.

– Sajnos mennem kell – puszilt bele a hajamba –, de lehet, hogy visszatudok jönni születésnapodra. Louis már kikönyörgött magának 3 szabadnapot. Bár ő menedzsert azzal fenyegette, ha ő nem mehet, akkor Zoe fog jönni.

– Igen neki van egy aduásza, de neked mi?

– Lehet, hogy én is ezzel fogom megfenyegetni.

– Ha ilyen rossz miért írtátok alá a szerződést?

– Mert nem gondoltuk volna, hogy ilyen lesz. A listát kellett volna követni.

– Most már tudjátok – húzott jobban magához.

– Nembaj hála Zoe akaratosságának csak turné végéig közöttünk vele szerződést. Már csak újat kell találni.

– Valami kevésbé szemetet, aki elfogadja a hülye szokásaitokat és nem hajt túl titeket.

– Nem is hajt túl. Tegnap este végig itthon voltam.

– Előtte meg két hétig napi egy órát aludtál.

– Az is jobb mint a turné alatt napi 10 perc.

– Ne mentsd, így is utálom. Nem engedett be, mert megbeszélés volt. Mintha engem érdekelnie.

– Miért nem törted be az ajtót?

– Z megcsinálta? – döbbentem le.

– Nem, még nem. Nem akarsz nekem palacsintát sütni? – kezdte el piszkálni a hajam.

– Te is megtudod csinálni.

– De sokkal finomabb, amit te csinálsz.

– Nem baj, nekem most nincs kedvem. Kényelmesen ülök – húztam jobban magamra a pokrócot.

– Kérlek – kezdte el csókolgatni a nyakam.

– Nem fogsz levenni a lábamról.

– Nem is levenni akarlak, hanem azt szeretném, hogy csinál nekem finom palacsintát.

– Csináld magad, én fáradt vagyok.

– Csak nem kifárasztottalak – húzogatta a szemöldökét, közben meg nem lehetett letörölni az arcáról a jellegzetes perverz, kanos mosolyt.

– Nem eleve fáradt vagyok – ásítottam, hogy megtámasszam az állításom.

– De nem megy a palacsinta sütő forgatása.

– Majd gyakorlod – veregettem meg a vállam.

Felvettem a földről a ruháimat, majd magam elé fogtam és felmentem a szobánkba. Megengedtem magamnak a vizet, majd nyakig bele ereszkedtem. Kellemes levendula illata volt.

– Úszóhártyát akarsz növeszteni, vagy ki jössz még ma? – ült fel a kád szélére.

– Csak legjobbtól tanultam – vigyorogtam.

Liam megforgatta a szemét, közelebb hajolt és megcsókolt. Nyaka köré fontam a kezem. Egy erős rántással behúztam a kádba.

Meglepetem vele, nem számított rá. Teljes súlyával rám nehezedet. Rémületében nem tudott semmit csinálni. Csak kétségbe esetten kapálózni. 10 percen keresztül próbáltunk kiszabadulni a víz fogságából, de mindig visszacsúsztunk. Amikor sikerült neki vetettem a hátam a kádnak, Liam meg mellettem lihegett.

– Ha ezt akartad, hogy beszálljak melléd, csak kérned kellett volna – túrt bele a hajába, mire úgy maradt.

– De annyira adta magát a helyzet.

Liam lefröcskölt, bosszúból zuhanyzó fejjel céloztam rá, lehető leghidegebb vízzel. Megfogott egy törölközőt. Azzal védekezett, míg elzárta a csapot. Fegyver nélkül maradtam. Gonosz mosollyal közeledett felém. El akartam menekülni, de elkapott és bele csavart a vizes törölközőben. Kezeimet teljesen leszorított az anyag. Semmivel nem tudtam védekezni, az ellen, hogy a hátára kapjon. Folyamatosan kapálóztam míg ő átvitt a szobába. Rádobott az ágyra és fölém görnyedt. Apró puszikat adott a homlokomra, majd lerántotta rólam a ruhácskámat.

– Hé – csattantam fel.

Széles vigyor ült ki az arcára. Szemében megcsillant valami ami nagyon vonzóvá tette, ahogy fölöttem görnyedt.  Vártam, hogy megcsókoljon. Hiába húztam lejjebb a fejét, túl erős volt.

– Sütsz nekem palacsintát.

– Melyik részét nem értetted a NEM-nek?

– Süssél nekem – pislogott nagyokat.

Kiugrottam alóla, majd elvettem a földről a pólóját és felhúztam. Befordultam a fal felé, majd elkezdtem látványosan hisztizni.

– Ne csináld már – ölelt meg hátulról.

– Ne is szólj hozzám.

– Lécci – adott egy puszit a nyakamra.

– Nem érdekelsz.

– Túl sok időt töltöttél Z-vel.

– Két hete csak az iskolába találkozunk. Ott is aludt, szóval tőle csak ezt tanulhattam el.

– Persze véded a Kis Zoe-dat. Én már nem is számítok – biggyesztette le az ajkait.

– De, csak nem szeretem, ha követelőzöl.

– Akkor kérlek te csodálatos istennő süss nekem palacsintát – nézett rém kölyökkutya szemekkel.

– Rohadj meg – morogtam.

– Ennyire nem kell szeretni. Tudod a gyűlölet egyenlő a szerelemmel – vigyorgott a jellegzetes ostoba vigyorával, amit annyira szerettem az arcán.

Megfogtam a paplant és felhúztam a fejemre. Nem akartam erről tovább vitatkozni. Szóval csináltam magam köré egy gyors falat. Remélem érti a célzást. De mivel ismerem, ezért tudom, hogy nem fog neki azonnal leesni.

– Amy egyetlenem ne hisztiz. Volt okom, hogy palacsintát akartam veled süttetni. Kérlek.

– Persze, hogy kielégítsd magad.  

– Nem, hogy megkérjem a kezed. Nem logikus? – kérdezte.

– Mi? – rúgtam le magamról a paplant.

– Sütsz palacsintát? – húzogatta a szemöldökét.

– Mi a közös a palacsinta és a lány kérés között? – néztem rá értetlenül.

– Tojások közé rejtettem el a gyűrűt.

Kiugrottam az ágyból, majd megcéloztam a konyhát. Feltéptem a hűtőt, nem találtam benne tojástartót, nem hogy gyűrűt. Becsaptam az ajtót és a lehető legmérgesebb nézésem vettem elő.

– Hozzám jössz? – kérdezi mosolyogva. Közben elővette a nadrágja zsebéből egy kis bársony dobozt. Könnybe lábadt a szemem és a nyakába ugrottam

– Attól még rohadj meg – morogtam a nyakába.

– Én is szeretlek – mondta nevetve. – Szóval hozzám jössz?

III. Évad 23. rész 09/01 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel nagyon rosszul esett, mikor megszólalt az ébresztő. Morogva kinyomtam, majd vissza feküdtem a pihe-puha meleg ágyikómba. Tökéletes arra, hogy visszaaludjak. Louis elkezdett bökdösni, mire legcsúnyább nézésemmel rápillantottam. 

– Te kérted, szóval ne néz így rám – emelte fel az egyik kezét védekezően, de közben nem lehetett a mosolyt letörölni az arcáról.

Nem is figyeltem rá, csak felhúzom magam rajta. Kikecmeregtem az ágyból, majd csukott szemmel eltotyogtam a fürdőig. Meleg víztől valamennyire magamhoz tértem, de még mindig simán vissza tudtam volna aludni. Túlságosan is hozzá voltam szokva, hogy szinte délig fel sem kelek.

Magamra csavartam egy törölközött, majd megmostam a fogam a hajamat felkontyoltam.

Visszamentem a szobába, ott Louis fetrengett az ágyon. Elmentem előtte, majd a szekrénybe kezdtem el válogatni a ruháimat.

Felakasztottam a vállfát a szekrény oldalára, majd a fehérneműk között válogattam. Louis mögém jött, majd a vállam felett nézegette az apró ruhadarabokat.

– Melyiket választod? – suttogta a fülembe.

– Piros csipkéset, hátha lesz valami jó pasi az iskolába.

– Vagy amikor haza érsz – adott egy puszit, majd bement a fürdőbe.

Felvettem a farmerom, majd az inget fel felhúztam, de nem gomboltam be. Lementem a konyhába, beindítottam a kávéfőzőt.

Louis jött le félmeztelenül. Nyújtózkodott majd fel ült az asztalra. Oda adtam neki a kávéját, majd fel ültem mellé. Ráhajtottam a fejem a vállára, majd így próbáltam inni.

– Le ne forrázd a bőrömet – adott egy puszit a hajamra.

– Majd megpróbálom, de nem ígérek semmit.

Louis nagy szerencséjére nem ittam le. Csináltam magnak egy tál gabonát, majd azt rágcsálva figyeltem ahogy Louis engem néz.

– Most már el mondhatod, hogy mit nézel – mondtam két falat között.

– Így akarsz menni? – húzta össze a szemét.

– Nem befogom gombolni az ingem.

– Akkor megnyugodtam.

– Te mit fogsz egyedül itthon csinálni?

– Fél óra múlva kezdődik meccs a tévébe ki nem hagynám – hajolt oda, és elkezdte begombolni az ingem.

– Azért Lucky ha fel kell, adj neki enni.

– Jól van – fejezte be az öltöztetésem.

Fél nyolckor elköszöntem Louistól majd sietősen indultam meg. Mivel szép az idő, és semmi kedvem kiállni a kocsival, így inkább gyalog mentem. Jól esett a séta, még jobban magamhoz tértem. Az egyetemen bementem az előadó terembe, majd leültem a hátsó sorokba, és vártam. Nem kellett sokat, Brad vágta le magát mellém. Rosszra számítottam, de semmi nem történt. Kellemesen elbeszélgettünk. Kiderült, hogy túl tett rajtam és lett egy barátnője, akivel kezd a kapcsolata komolyra fordulni. Gratuláltam neki, ő meg bocsánatot kért, amiért olyan bunkó volt. Másra már nem is volt időnk, mert be jött az előadó és kezdetét vette az előadás.

Szerencse, hogy fel tette a netre az anyagot, mert különben bajban lennék. Semmi nem emlékeztem ami elhangzott. Kikapcsolta az agyam, Brad rázott fel a végén, hogy már mehettünk. Nem baj még két előadás és mehetek haza. Azt már csak valahogy kibírom.

III. Évad 22. rész 07/20 D

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Szerinted Harryt megtámadta ide felé egy rajongó? – suttogtam oda Amynek a szertartás alatt.

– Nem tudom, de elég hülyén áll a ruhája.

– Nem csak hülye – ráztam meg a fejem.

– Inkább nem mondok semmit. Mindenki jobban jár.

– Ebben egyet értek. 

Többi részt csendben töltöttük. Az egész meghívott társaság egyszerre röhögött fel, amikor Dan elrontotta az esküjét. Jay nevetett rajta a legjobban. Az biztos, hogy emlékezetes lesz majd. Bár melyik nőnek nem emlékezetes az esküvője?

– Mondtam már, hogy jól nézel ki? – suttogta Louis a fülembe.

– Te meg dögösen – fordultam felé, majd adtam az arcára egy cuppanós puszit.

Végig simított a derekamon, majd ment pózolni a gépek előtt.

– Csak én érzem úgy, hogy folyamatosan figyelnek? – nézett körben már sokadjára Amy.

– Nem, csak engem nem érdekel – vontam meg a vállam, majd elvettem egy pohár pezsgőt.

– Nincs itt Louis, és azonnal alkoholizálsz? – vette el a poharat ami felé nyújtottam.

– Az otthoni dugi piát, már mind megitta. Kénytelen vagyok behozni a lemaradást.

– Jaj te szegény ártatlan szomjas lélek.

– Az is vagyok – koccintottam össze a poharunkat, majd én azonnal meg is ittam. Amy csak kóstolgatta. 

Liam jelent meg mögötte, majd valamit bele súgott a fülébe. Három fiú szinte egyszerre indultak meg a kert egyik sarkába.

– Drága mókuskám, megleszel nélkülem? – tette az állát a vállamra.

– Jaj mézes madzagom, nem hiszem, hogy túl fogom élni a hiányodat.

– Csak sóhajts, és már itt is leszek, cicám – fordult szembe velem.

– Cukorborsókám én annyira szeretlek – tettem a kezem a szívemre.

– Én sokkal jobban, ölelni való macikám.

– Nem én jobban, kutyikám.

– Kincsesszigetem, hiányozni fogsz – lépett hátra egy lépést.

– Nyuszom muszó, siess kétlem, hogy bírnám nélküled.

Louis a szívéhez kapott, dobtam neki egy csókot, amit látványosan elkapott, majd ment tovább. Vissza fordultam Amyhez, nagyon élveztem a döbbent fejét, amit vágott.

– Mennyit ittatok?

– Egy pohárral, hogy az a szerencsétlen, amelyik ott megy, na azt nem tudom mennyit ivott.

– Mi volt ez az egész?

– Ő kezdte – vontam meg a vállam, majd oda adtam a pincérnek az üres poharat.

– Azt mondtad, hogy utálod, ha idétlen beceneveket ragasztanak rád. Louis meg szerintem a legrosszabbakat sorakoztatta fel.

– Ezen vagy fel akadva, hogy szórakozik velem?

– Látod? – tárta szét a kezét.

Még morgott egy darabig, amin én kifejezetten jót szórakoztam, kihasználtam, hogy nem figyel semmire. Folyamatosan cserélgettem a poharát, kell a műsor. Szegényt elég jól fejbe kólintotta az ital. Már értelmes mondatot nem tudott összehozni.

– Leitattad? – esett kétségbe Liam.

– Nem, magától ivott – mosolyogtam a lehető legaranyosabb mosolyommal.

– Ez jó volt – tartotta fel Niall a kezét mire bele csaptam.

– Okos, meg szép is. Tiszta főnyeremény – adott egy gyors csókot Louis.

– Azért ne szállj el magadtól – bökte meg homlokom Amy.

– Nem is tudnék. Szárnyaimat otthon hagytam.

– Rántott csirkeszárny? Csípős a kedvencem – simogatta a hasát Niall.

– Hogy fér beléd ennyi kaja? – ráztam a fejem.

– Sok sport. Mire felmegyek a színpadra megéhezem. Mikor lejövök, már nagyon éhes vagyok.

– Jobb ha többet nem tudok – emeltem meg egy kicsit a kezem.

– Szerintem is – értettek egyet a fiúk.

III. Évad 21. rész 07/06 D

.:: Zoe Szemszöge ::.

Lent kortyolgattam a teámat, amikor Lottie jött le pizsamába. Meglepődött, amikor szeme elé terült a bátya, de nem mondott semmit. Kinyitotta a hűtőt, majd ment is tovább.

– Semmi? Haza jön a bátyjuk és semmi reakció? – esett kétségbe Louis.

– Látod – veregettem meg a hátát.

Fizzy Daisy meg Phoele átrohantak a konyhán, de nem mondtak szegény bátyjuknak semmit.

– Nézd el nekik, késve keltek, és az iskolába időbe be kell érniük. Amúgy is tegnap beszéltél velük.

– Jól van – sóhajtott fel.

– Remélem megelégszel velem.

– Szerintem, igen. - húzott bele az ölébe - Csomagolva vagy?

– Nem téphető csomagolás. - akartam rá nézni, de meghúztam a nyakam.

Fájó pontra tettem a kezem. Nyomkodtam, hogy a fájdalom ne gyötörjön annyira. Nem értem el vele semmit. Sőt egyre rosszabb lett. Louis elkezdte masszírozni, de nem sokat segítette rajta.

– Van egy olyan sejtésen, hogy ez az esti terveimet módosítani fogja.

– Most feléd fordulnánk, de nem tudok – szálltam ki az öléből.

Johanna jött le, mind a két kezében egy-egy síró csöppség. Louis oda lépett, majd az egyiket elvette, mire az anyja bólintással megköszönte, majd ment tovább.

Szegényke annyira megdöbbent, hogy sírni is elfejtette. Átvettem, de egy másodpercre sem vette le a szemét a bátyáról.

– Na Ernest tudod ki a kedvenc öcsém? – nyomta meg az orrát.

– Mivel csak egy van, nagyon nehéz válaszolni.

– Ne is foglalkozz vele, amúgy meg van még négy öcsém – emelte fel a mutató ujját.

– Na őket dajkáld, megnézném, ahogy Harrynak kezdesz egy gügyögni. Biztos érdekes arcot fog vágni. Bár ismerve tuti bele megy a játékba.

– Végén még tisztába is kellene tenni – nevetett.

Louis anyja bejött, majd kicserélte az ikreket. Egy pillanatra sem állt meg. Dan lejött az emeletről és már el is tűnt. Pörgős család. Egy perc múlva már a lányok is elhagyták a házat.

– Itt hagyhatom nektek az ikreket. Még az asztaldíszeket el kell rendeznem – pakolászott a táskájába Jay.

– Persze anya, ha van valami majd hívunk, de csak elbírunk két rosszcsonttal.

Louis már oda is fordult a legkisebb húgához, és értelmetlen szavakat gügyögött neki. Közben meg érdekes arcokat vágott, ami szerinte vicces.

– Sok szerencsét – lépet ki az ajtón.

Ha az nézzük könnyű dolgunk volt. Ernest konkrétan beájult a karomba. Egyetlen egy baj volt. Folyamatosan ringatni kellett, mert sírni kezdett, amikor megálltam. Oda-vissza sétáltam vele, szerencsére elég volt neki ez a ringás is.

Louis meg Doris tök jól elkommunikáltak. Szerintem egyikük sem tudta, mit mond a másik, de élvezték egymás társaságát az a lényeg. Ő szerencsésebb volt mint én. Egész végig ült.

Amikor megjött Jay megkönnyebbülten adtam neki a csöppséget, majd azonnal le is ültem. Megkönnyebbülten felsóhajtotta, Louis jött röhögött rajtam. Legközelebb cseréltünk, akkor én fogok rajta röhögni.

Louis oda jött, majd a kezét nyújtotta és felhúzott a lépcsőről. Összekulcsolta a kezünket, majd minden különösebb cél nélkül megindultunk a városba.

III. Évad 20. rész 07/05 D

.:: Louis Szemszöge ::.

Anya mondta, hogy nem lesz otthon, mert valamit szervez az esküvővel kapcsolatba. Az ikrekre meg az apjuk vigyáz, állítólag elvitte őket a parkba. Csajok meg iskolában vannak, meg kinek milyen délutáni elfoglaltsága van. Ők nem is tudnak róla, hogy jövünk.

– Nem szeretek az anyós ülésen ülni – törtem meg a csendet. Z vett egy mély levegőt, majd felhangosította a zenét.

– Nem akarsz velem beszélni? – halkítottam le.

– Nem akarom hallgatni, ahogy panaszkodsz.

– Bezzeg én szoktam hallgatni, ahogy hisztizel nekem.

– Havonta egyszer kell elviselned, akkor is ritkán szoktam panaszkodni.

– Tényleg? Én nem úgy emlékszek. Nem is olyan régen egész végig szidtál. Megmozdulni sem mertem.

– Moccanni sem mertél? Akkor meg minek tűntél el egy hétre.

– Mondtam, hogy miért mentem, csak túlságosan el voltál foglalva a fal színével.

– Telefont attól fel tudtad volna venni.

– Nem volt térerő.

– Akkor Amy, hogy beszélt Liammel?

– Kiment az erdőből.

– Amire te nem voltál képes.

– Erről akarsz megint vitatkozni? – sóhajtottam fel. – Már számtalanszor bocsánatot kértem.

– Te hoztad fel.

– Legyen igazad.

Rátettem a kezem a combjára, váratlan érintés miatta, sokkal jobban rálépett a gázpedálra.

– Kellene egy olyan kocsi, aki magát vezeti – kulcsoltam össze a kezeinket.

– Minek az? – nézett rám éretlenül.

– Mert, ha nem kell vezetni, gondolj bele mennyi mindent lehetne a hátsó ülésen csinálni. Főleg amikor Hillsidebe megyünk. Nyolc órás út. Mennyi perverz dolgot ki lehetne próbálni.

Kifejtette a kezét, majd erősen a vállamba bokszolt. Csak nevettem rajta, de ő nem vette jó néven a poénomat. Egy órán keresztül beszéltem hozzá, de nem szólt vissza. Tetette, hogy meg volt sértődve. Reméltem csak tetti. Bár a sértődésből vita lesz a vitából meg békülős szex. Ahogy megérkeztünk anyáékhoz, már szállt is ki.

– Samantha, hercegnőm – mentem utána, és próbáltam elkapni a kezét.

– Fejezd be – nézett vissza rám. Végre hozzám szólt.

– Kérlek hercegnőm. Nézd el nekem – fogtam meg végre a kezét.

– Nem – fordult felém.

– Nem szeretsz már Samantha?

– De – sóhajtott fel.

– Akkor megbocsátod nekem ezt a ballépésem. Nem haragszol a meggondolatlan mondandóm miatt?

– Igen William – mondta, mire magamhoz öleltem.

– Akkor este tegyünk hivatalossá a békülésünket – suttogta a fülébe.

Erre csak megforgatta a fejét, majd kézen fogtam mielőtt megint elmenekülhetne. Kitártam előtte az ajtót, miközben meg bement, meg is hajoltam. Csak mosolygott rajtam, de ez a mosoly mindent megért.

III. Évad 19. rész 07/05 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Óvatosan ültem fel, nehogy bevertem a fejem a plafonba.

– Fent vagy? – böktem meg magam mellett egy hajkupacot.

– Most már igen.

Felült, nagy kínszenvedések árán, kifújta a szeméből a haját, de nem ért el vele semmit, visszahullott. A füle mögé tűrtem, a kezem ott hagytam, mire rátámaszkodott. A szemei álmosan csillogtak, de alig lehet látni, mert laposan pislogott. 

– Nem feküdhetek vissza – dőlt rá a mellkasomra.

– Anyának megígértem, hogy délre, de legrosszabb esetre is egyre ott leszünk.

– Csak egy kicsit.

Ellökött az ágyon, és rajtam helyzet magát kényelembe. A paplant is ránk húzta, a kezeimet a a bőre és a bugyija közé csúsztattam két oldalt.

– Tudom mitől lennél éber – suttogtam a fülébe.

– Nincs szex – szavazott le.

– Még meg sem hallgattad, mert nem is azt akartam mondani.

– TE? – könyökölt fel, hatalmas szemekkel.

– Jó, tényleg ezt akartam, ennyire nem ismerhetsz.

– De, te meg ismerhetnél annyira, hogy tud szeretek aludni.

– Addig elég, míg felöltözök.

– Nincs kedved még elmenni boltba.

– Tudod, ha anyádéknál maradunk, nem jövünk el a kis házba, akkor nem lett volna ilyen gond.

– Nem tudom feltűnt, hogy ahogy Edward megjelent az ajtóban körülötte forog a világ. Meg még egy fontos dolog ami miatt, már este indultam volna Donstasterbe? Barbara ott van.

– Jó, ez tényleg jogos, és elég erős érv. Mire vissza érek kész leszel?

– Megpróbálom, de nem ígérek semmit.

– Nők – sóhajtottam fel.

Felvettem a ruháimat, ami a kanapén volta szétdobálva. Megmostam a fogam, majd bele léptem a cipőmbe. Zsebre vágtam a telefont, és a pénztárcát, majd megindultam a nagy világot felfedezni. Annyiszor voltam, már ebbe az eldugott kis házba, hogy minden gond nélkül megtaláltam a kivezető utat. 10 perc alatt beértem a városkába, bementem az első boltba. Megcsapott a frissen sült péksüti illata. Vettem három darab kakaós csigát, meg egy almás pitét, mert tudom, hogy az asszony szereti, sőt ez a kedvence. Luckynak is vettem kaját, majd beálltam a sorba. Jó volt, hogy senki nem akart autógrammot, meg senki nem akart velem közös képet csinálni. Megtudtam volna szokni, hogy ilyen nyugodtam tudok boltba menni. Kifizettem a rendelésem, majd papírzacskóba tették, amit magam elé fogtam.

Ahogy vissza értem Zoe már kávéval várt.

– Milyen fitt vagy – öleltem magamhoz, majd adtam az ajkaira egy forró csókot.

– Ha délig aludtam volna, akkor gondolj bele milyen energia bomba lennék.

– Akkor mit tudtunk volna csinálni az ágyba – tettem bele a kezem a farzsebébe.

– Ennyire nem lehetsz kanos – sóhajtott fel.

– Mondtam, hogy a reggeli kócos éned izgat fel a legjobban.

– Ilyenekre nem vagyok kíváncsi. Ezeket az információkat tartsd meg magadnak.

– Pedig mindent meg akarok veled beszélni.

– De arról ne számolj be, hogy mikor van merevedésed.

– Pedig miattad van.

– Nem érdekel.

Megráztam a fejem, majd oda adtam neki a reggelijét. Luckynak oda adta a a kaját, mire azonnal megzabálta, mint valami malac.

Beleakartam harapni a csigámba, már szinte éreztem az ízét a számba, mikor Zoe oda hajolt és bele harapott, ezzel teljesen tönkre tette a csodálatos pillanatot.

– Ez az enyém – vittem tőle a lehető legmesszebb.

Felajánlotta a pitéjét, mire bele haraptam. Lucky is kunyerált magának pár falatot, majd amikor rá jött, hogy többet nem kap már lefeküdt a földre. Az utolsó darab csigát Zoeval elfeleztük, a lehető legigazságtalanabb módon. Ami úgy történt, hogy kiszedte a közepét, és az utolsó pillanatban éppen, hogy tudtam egy kis falatot leszakítani belőle.

– Indulunk? – kérdeztem miközben az ujjaimról szopogattam le a kakaót.

– Jó, csak szóljunk anyámnak.

– Mindenféleképpen oda kell mennünk, mert ott a kocsi.

– Vissza felé, minden negyedik benzinkútnál megállunk.

– Jó.

– Ja én én vezetek.

– Na nem, ki van zárva – ráztam meg tagadóan a fejem.

– Azt mondtad, hogy vezethetem – biggyesztette le a száját.

– Egy ilyen cuki mosolynak nem tudok ellen állni, de meddig akarsz vezetni? – fohászkodtam magamhoz.

– Hát úgy hazáig.

– Nem csak... – akadt torkomon a szó.

– Nem alkudok. Mehetünk – vette fel a táskáját.

III. Évad 18. rész 07/04 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Kifogyott a benzin? – fojtottam vissza a haragomat, bár szerintem nem sikerült.

– Igen – fejelte le a kormányt.

– Miért kellett az új kocsival jönni? – fordultam teljesen felé.

– Legalább nálatok fogyott ki, nem az út közepén.

– De nem ide kell jönni, hanem öreganyámhoz. Anyáék már rég elmentek.

– Akkor menjünk gyalog.

Kiszálltunk és a vitánkat folytattunk a kocsinak dőlve. Lucky meg minden gond nélkül átugrott a kerítésen, hogy hátra tudjon menni.

– Nem jó a gyaloglás, mert soha nem érünk oda, így is több órás késésbe vagyunk.

– Akkor meg induljunk most.

– Menjünk biciklivel, akkor még emberi időben ott leszünk.

– Jó, de akkor induljunk.

Kinyitottam a garázs ajtót, majd kitúrtam az egyik kétkerekűt, Louis meg mögöttem hozta a sajátját. Felültünk rá, majd megindultam a családi találkozóra. Közben Louisnak nagyjából levázoltam, hogy mire számíthat, röviden a legrosszabbra. Lucky meg mögöttünk futott, rá fért egy kis mozgás.

Pár perc alatt meg érkeztünk, Lucky lihegve, és nyálazva berohant az ajtón.

– Hát te meg, hogy kerültél ide? – hallotta meg a keresztanyám hangját, Carmen.

– Gondolom nem csuktad be rendesen az ajtót – ismertem meg anyám hangját.

– Nem is voltam hátul.

– Pedig Lusy itt van.

– Szerintem meg Lucky – nézte meg a nyakörvén lévő bilétát.

– De hol van Zoe? – kíváncsiskodott öreganyám.

– Ennyire hiányoztam – léptem be.

– Azt ígérted ebédre itt leszel – mondta anya miközben magához ölelt. Mindenkit üdvözöltem a családba, de nyílt titok volt, hogy nem én érdeklem őket, hanem Louis.

– Én hamarabb ide értem volna, csak valaki eltűnt több órára, majd egy új kocsival jelent meg – vettem elő a legcsúnyább nézésem.

– Legyek azért is én a hibás, mert nem keltél fel reggel korán – próbált meg engem okolni.

– De te tűntél el – böktem meg a mellkasát.

– Úgy vitatkoztok, mint a friss házasok. Zoe nem akarod bemutatni a barátod? – tért a lényegre Carmen.

– Louis – mutattam rá –, de apámat ismerve, már úgy is beszélt róla.

– Ki kérem magamnak, nem vagyok az anyád. Ő pletykált róla.

– Vita nélkül nincs is családi találka – mondta nagyi.

Végül egy 10 perces nincs is igaza öreganyámnak vita után. Louist rendesen bemutattam a családomnak. Az ebédről lemaradtunk, de sütire pont ide értünk. Mama a kedvencemet csinálta, mert tudta, hogy jövök. Mindenki tudta, csak apa nem.

– Kártyázunk, vagy inkább ki akarjátok faggatni? – kérdezte Zacky.

Keresztanyám Carmen, aki egy egész csapat kíváncsi öregasszonynak felel meg. Folyamatosan járta a város, hogy mindig megtudja a legújabb híreket. Apa testvére Zack a lustaság megtestesítője, nem csinált semmit, csak a neten olvasgat, vagy a tévén nézi a meccset. A fiújuk a tőlem négy évvel fiatalabb Zack, de mindenki csak Zackynek hívja, mert utálja.

– Tudsz römizni, vagy Z nem tanított meg? – kérdezte a család legfiatalabb tagja.

– Nem mutatott semmilyen kártya játékok.

– Akkor nem is osztok neked.

Kiosztotta a lapokat, mindenki teljesen bele merült a kártyájába, de azért néha-néha, egy-egy kérdést feltettek nekem. Megtudtam, hogy mi történt a faluban, elnézést kis városba míg oda voltam. Hát azon kívül, hogy valaki elütött egy macskát semmi.

– Még mindig haragszol? – simította végig a kezét a combomon.

– Egy kicsit – mutattam felé egy kettes lapot.

– Ha engedem, hogy haza felé, te vezess akkor megenyhül a szíved – suttogta a fülembe, közben a keze folyamatosan a térdemen volt.

– Nem bocsátok meg ilyen könnyen Tomlinson – tettem keresztbe a lábam, meg egy kicsit elfordultam tőle.

– Ti nem házasodtatok meg titokba?

– Nem – mondtuk egyszerre.

– Pedig úgy vitatkoztok, mint a friss házasok.

– Bátyáddal mi van? Úgy volt, hogy jön – terelte apa a témát, nem épen a legjobb irányba.

– Gondolom a barátnőjével van. Neki meg egy idegesítő 12 vagy lehet hogy csak 11 éves lánya – válaszolt helyettem Louis.

– Valamelyik nap bemászott a kerítésen, mert nem nyitottam neki ajtót. Arra jöttem ki a kádból, hogy kopogtak a szoba ajtón. Fürdeni sem hagyott nyugodtan.

– Amikor meg kint voltam a kertbe, konkréten felmászott a fára amiről az udvart tökéltessen látta és távcsővel figyelte ahogy nyomkodom a telefonom – panaszkodott Louis is.

– Már mondtam Edwardnak, hogy csináljon valamit a nevelt lányával, de ő csak annyit mond nem az apja. Remélem hozzá költöznek. Az is idegesítő, hogy Edward a nyakamon lóg, most még Barbara is, bele fogok őszülni – panaszoltam el én is a bajom, de azért közben történt velem is jó. Megnyertem ezt a kört.

Megkevertem a lapokat, majd oda adtam anyának, hogy ossza ki mindenkinek. Erőteljes kopogást hallottunk, mire Zacky kinyitotta az ajtót, de ült is vissza a helyére. Edward az új barátnője és Barbara jött be rajta.

– De jó, hogy itt vagytok – örült meg nekünk. Az öröm nem volt kölcsönös.

III. Évad 17. rész 07/04 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kiöntöttem mind a két kávét, majd leültem a székre. Lucky azonnal felugrott a bal oldalamra. Társaságába kortyolgattam a kávét, és vártam, hogy Louis is megérkezzen. Valami eszméletlenül fontos dolga akadt kora reggel. Mondta, hogy siet és eltűnt, ennek úgy durván már két órája.

– Hát Lucky itt hagyott minket – fordultam felé.

Elfordította a fejét, a hatás kedvéért, még a nyelvét is kidugta. Úgy nézett ki, mint egy idióta. Sőt inkább mint, aki frissen szabadult az elmegyógyintézetből.

– Legalább értelmesen néznél, akkor nem érezném magam hülyének, bár mivel egy kutyával beszélgetek. Hagyjuk, csak ártok magamnak.

– Megjöttem – dobta le a kabátját Louis.

– Jó, hogy jöttél, már hülyét csináltam magamból.

– Te soha – adott egy puszit a homlokomra.

– Hol voltál? – adtam oda neki a kávéját.

– Majd meglátod – mosolygott.

– Jobb ha nem is tudom – hagytam rá.

– Úgy is megtudod – kortyolt bele kávéjába. Betette a mikroba, majd megvárta, hogy felmelegedjen.

– Jöttél volna hamarabb – toltam le.

– Pedig siettem – kortyolt bele a gőzölgő italába.

– Mikor akarsz indulni?

– Nekem mindegy.

– Akkor megiszod, pakolunk, és megyünk.

Megitta, a kávéját, majd felmentünk a szobánkba. Gyorsan összepakoltunk, majd Louis levitte a cuccunkat, majd ki is vitte. Felvettem nadrágomat, majd lefelé menet elkezdtem az ingemet gombolni. Louis megállított az utolsó lépcső fokon, majd kigombolta az ingemet, és újra begombolta.

– Jobban néznél ki nélküle – adott egy puszit az orromra. 

– Azért ha nem baj, ha felöltözök?

– Nem, az csak nekem jár ki, Lucky is jön?

– Igen, nem merem itt hagyni, mert valamit szétszed. 

Bezártam az ajtókat, majd Louisra néztem, aki egy teljesen új kocsinak dőlt és valamit figyelt.

– Ezt meg honnan szerezted? – kezdtem el masszíroznom az orrnyergemet.  

– Vettem – mosolygott.

– Minek?

– Mert az a legújabb model.

– Minden sztárnak van?

– Nem, nekem van először.

– Vezethetem? – pislogtam rá.

– Most, hogy mondjak neked nemet? – kérdezte miközben egy nagyon sóhajtott.

– Sehogy – villantottam rá a csodás mosolyom, és közben még pislogtam is.

– Nem adom – tette zsebre a kulcsot.

– Csak egy kicsit.

– Majd – nyitotta ki az utas felőli oldalt –, remélem nem tesz semmi kárt a kárpitba – bökött Luckyra, aki kényelmesen aludt a hátsó ülésen.

– Fel sem fog kelni.

– Akkor induljunk, és ígérem, majd vezetheted.

III. Évad 16. rész 07/03 L

.:: Louis Szemszöge ::.

Reggel Luckyt ölelgetve ébredtem fel. Lelöktem az ágyról, majd visszafeküdtem. Zoe reggel lelépett, hogy beszéljen az új menedzserünkkel. Még nem jött vissza, vagy más hova is bement. Felültem, majd végig húztam a kezem a fejemen. Nagyjából magamhoz tértem, így tiszta fejjel tudtam eljutni a fürdőig. Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a meleg vizet. Fél órán keresztül folyattam magamra. Kiléptem a gőzölgő fülkéből, majd a derekamra csavartam egy törölközőt. Odaléptem a tükörhöz, és neki láttam a fogmosásnak. Hallottam az ajtó nyílását, mire oda kaptam a fejem. Zoe jött be fáradt arccal és kócos hajjal.  

– Íggy menytélj elj? – kérdeztem tőle. Remélem értette.

– Nem, csak felhúztam magam – szerzett egy fésűt.

Elővettem a fújós balzsamát, és kentem a hajára belőle, hogy könnyebben ki tudja fésülni.

Befejeztem a fogmosást, majd elkezdtem a vállát nyomkodni.

– Segítsek lenyugodni?

– Tegnapi szex nem volt elég – morogta.

– Tényleg nem vagy valami jó hangulatodba – vettem el tőle fésűjét.

– Ezt mondtam.

Bementem a szobába, és felvettem egy bokszer, meg egy farmert.

– Samantha – próbáltam hatni a lelkére.

– Igen – sóhajtott fel.

– Nem akarsz ilyen dühösen elmenni apádhoz.

– Igazad van.

Magamhoz öleltem, majd visszamentünk a szobába. Tegnap hivatalosan is összeköltöztünk, itt volt minden cuccom, még párnak helyet kellett találni, de idővel az is meg lesz.  

Megmasszíroztam a hátát, mire viszonylag emberien viselkedett. Most meg a kanapén fetreng miközben a talpát masszírozom. Tévébe meg minden hülye csatorna ment.

– Most már elmondhatod mit mondott.

– Csak vitatkoztunk, semmi komoly.

– Majd megkedveled. 

– Inkább megfojtanám.

– Richardot is az elején utáltad.

– De ő a rokonom, azért tűrtem meg.

– Remélem Rich nem lesz a rokonod.

– Tőlem jobban senki sem.

Közelebb húztam a lábánál fogva, majd adtam egy csókot az ajkára. Átkarolta a nyakam, majd az arcát a vállamon pihentette. Rátettem az állam a feje tetejére, majd onnan figyeltem a tévét.

III. Évad 15. rész 07/02 L

.:: Louis Szemszöge ::.

Amikor magamhoz tértem a kábulatból az ágy közepén feküdtem szétterülve. Kezemmel Zoet kerestem, de sehol nem találtam. Magamra húztam a takarót, folytatni akartam az álmom. Ilyen nyugodt éjszakám még nem volt.

Az a szándékom, hogy visszaalszok megdőlt, amikor egy fénysugár nem hagyta békén a szemem. Arra pillantottam és láttam, hogy Zoe az ablakba ül és olvas.  

– Jó reggelt – fordult felém.

– Honnan tudtad, hogy fent vagyok?

– Lucky – mutatott a földön fekvőre, aki folyamatosan csóválta a farkát.

– Nem jössz ide? – paskoltam meg az ágyat. – Hiányzol.

Lefeküdt, adtam egy puszit a csupasz hasára, majd ráfeküdtem. Közben meg a combját simogattam.

– Olvasni fogsz? – kérdeztem tőle miközben apró köröket rajzoltam a térdére.

– Beszélgethetünk is.

– Megvárom még a fejezet végére érsz – helyeztem magam kényelembe.

– Köszönöm – túrt bele a hajamba.

Szerintem bealudtam, mert arra ébredtem, hogy Zoe csavargatja a hajam. Nyújtózkodtam, majd átöleltem a lábát.

– Ébren vagy?

– Nem értem miért szeretik piszkálni mindig a hajam?

– Miért ki piszkálta?

– Anya meg El is a húgaim, hiába mondtam nekik, hogy hagyják abba, ők folytatták – motyogtam a hasába. Sajnálatomra abba hagyta a hajam csavargatását. – Nem azért mondtam, hogy abba hagyj – ültem fel, majd magamhoz öleltem.

– Azt mondtad, hogy zavar.

– Igen, mivel ők meghúzták – ásítottam. – Hány óra?

– Három, kávét, reggelit? – kérdezte, mire csak megráztam a fejem.

– Én nem vagyok éhes, de ha te, akkor rá szánom magam, hogy felkeljek.

– Én már bejártam a fél város, meg a többiekkel is beszéltem. Vagy is Harryval nem, mert még délben aludt, és nem akartam felkelteni.

– Mikor keltél?

– Kilenc, mindig felkelek akkor, meg Lucky is felszokott verni, ha beragad az ajtaja. Felkeltem, utána meg Amyvel beszéltem, aki mondta, hogy reggel a kanapén találta meg Liamet. Felkeltette, majd befeküdt az ágyukba. Mivel mind a ketten aludtatok mi elmentünk várost nézni.

– Nem látod eléget? – böktem meg az orrommal.  

– Nem, mindig itthon ülök és várom, hogy haza gyere.

– Mindig is meg akartam kérdezni, mi a véleményed róla.

– Miről? – ráncolta a szemöldökét.

– Arról, hogy összeköltözzünk, elvégre vagy itt vagyunk, vagy nálam.

– Egy feltétellel, te pakolsz ide – emelte fel a mutató ujját.

– Miért pont én?

– Mert, most csináltam meg szobámat, nem fogok innen kipakolni. Az emeltet teljesen átalakítottam. Leila volt szobáját gardróbbá alakítottam, Amy volt szobáját meg teljesen modernizáltam. Kisszobába, meg az akvárium van, minden felszerelésével. Én csak innen akkor költözök ki innen ha rám gyullad a ház.

– Azért remélem ez nem fog megtörténni.

– Én is, még a földszint nincs kész, meg a kerttel is kellene kezdeni valamit.

– Jobb ha nem is tudom.

– Egyszer majd csak kész lesz.

– Mit csinálunk ma?

– Semmit.

– Azért csinálhatnánk valamit.

Felültem, majd bele húztam az ölembe. Meg akartam csókolni, de elfordította a fejét, így csak egy puszit adtam az arcára.

– Moss fogat.

Morogva felkeltem, majd elmentem, hogy megmossam a fogam. Visszamentem hozzá, éppen Luckyt csukta ki a szobából. Mögé mentem, majd oda húztam az ágyhoz. Leültem, majd újra az ölembe húzta.

– Most már nem vagy fáradt? – ölelte át a nyakam.

– Ilyenkor, soha – csókoltam meg végre.

III. Évad 14. rész 07/01 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Hajnali egy elmúlt, de Louis még nem hívott, hogy végzett. Vagy ott elaludt, vagy még mindig veszik fel az új dalokat. Reggel valóság showba léptek fel utána meg valami megbeszélésre mentek, este meg dalokat vettek fel. Amúgy tudom, hogy fontos az új dalok felvétele, de minden az öten úgy beszélték meg, hogy ahogy meg lesz az új menedzser akkor elmennek pihenne, utána meg teljes bedobással a munkájukra figyelnek.

Elővettem a telefont, majd kikerestem a számát, bíztam benne, hogy felveszi.

– Szia – hallottam a hangján, hogy álmos.

– Szia, hol vagy?

– Még itt a közös házba, megbeszéljük a holnapot.

– Akkor gondolom nem jössz át?

– Nem hiszem, kivitél ha eljössz.

– Elmehetek.

– Várlak – tette le a telefont.

Felvettem egy farmert, meg egy normális pólót. Telefont zsebre vágtam, majd Lucky azonnal felugrott amikor látta, hogy valahova menni akarok.

– Te maradsz – mondtam neki, de nem hallgatott rám, jött velem.

Felvettem a kulcsokat, majd bezártam az ajtókat. Kinyitottam neki az ajtót, majd én is beszálltam. Célba vettem az 1D házat. Az ajtót zárva találtam, de nem akartam még zavarni a megbeszélésüket, ezért elő kotortam a kulcsot, majd beléptem. Bent az előtér sötét volt.

Nappaliból jött csak egy kis fény, éppen hogy csak pislákolt. Neki támasztottam a vállam a nappali ajtótokjának.

– Ennyi lenne mára  mondta a menedzser.

– Tényleg ma szabad napjuk lesz?  szóltam közbe.

– A mai napból ami marad szabad, de holnap reggel nyolckor kezdünk.

– Ez egy nagyon jó döntés – adtam oda neki a telefont amin jól látszódik az óra.

– A volt menedzser helyetteséhez van szerencsém? – adta vissza a telefonom.

– Igen, Zoe – nyújtottam a kezem.

– Rich – fogadta el.

– Szóval akkor mai napot megkapták szabadnapnak? – kérdeztem újra.

– Nem, mert...

– Nincs semmilyen fellépés megjelenés betervezve, csak próbák, azokat meg lehet halasztani, az előbb ígérte meg. Nem szép dolog az ígéretet megszegni, mert a végén felbontják a szerződést.

– Most már mindent értek, holnap találkozunk – köszönt el.

Megvártam míg kimegy az ajtón, majd lepacsiztam magammal.

– Jó vagyok? – fordultam feléjük.

– Most le leszünk maradva – esett kétségbe Liam.

– Nem, egy egész hónap be volt tervezve arra, hogy semmit tegyetek, nektek egy napotok nem volt rá. A menedzser keresés alatt is írtátok a dalokat, már több mint a felét felvettétek, jóval előrébb vagytok, most jönne a pihenés. Azt terveztétek, hogy ide-oda mentek, erre itt ültük, mint a barmok, akik több hete nem aludtak rendesen.

– Mi? – nézett rám értetlenül Louis.

– Semmi – veregettem meg a vállát.

– Honnan tudsz ennyi mindent? – csodálkozott Niall.

– Segítettem Richardnak össze állítani a nyári szünetek, onnan.

– Akkor már mindent értek, de én megyek aludni – nyújtózkodott a szöszi.

– Mikor mész meglátogatni a fiad? – kérdeztem tőle.

– Nem tudom mikor lesz rá időm.

– Holnap ahogy felkelsz menj el, de vissza se gyere egy hétig.

– Mi lesz a próbákkal? – ébred fel.

– Csak menj.

– Majd mi fedezünk – mondta Liam.

– Nem, majd én fedezlek mindannyitokat.

– Mit szerveztél? – fordultak mind az öten felém.

– Perrie szabad hetet kapott, csak rád vár – mondtam Zaynnek. – Amy már több napja nem látott, és egész héten otthon marad – néztem Liamre –, Niall téged vár a fiad, meg persze Leila. – hoztam fel az aduászt. – Harry te meg nem akarsz Grace-vel beszélgetni, már emlékszik mindenre, szóval igazán megbeszélhetnétek. Még mindig barátok vagytok – mondtam a hős szerelmesnek.

– Nekem nem mondasz semmit? – fordította rám a fejét.

– Béke jobbost nyújtok apámnak születésnapja alkalmával, szóval fent leszek, ha szeretnél jönni, akkor nem tartalak vissza.

– Mióta tervezed? – tették fel egyszerre a kérdést.

– Elég régóta, hogy véghez is vigyem, nyugodtan menjetek, le rendezek mindent. 

– Kösz Zoe – adott Liam az arcomra egy puszit, majd megfogta a kulcsait és leléptek.

Többi fiú is így tett Louis kivételével. Mi maradtunk utoljára, bezártuk az ajtókat, majd beszállt a kocsiba, ahogy le ült úgy aludt el. Amikor megérkeztem, alig tudtam kiimádkozni a kocsiból, állítása szerint kényelmes és ő itt fog aludni. Amikor nagy nehezen kivánszorgott a kocsiból elterült a kanapén.

– Egyedül kell aludnom? – kérdeztem főlé hajolva.

– Kérek egy kis időt és felérek. 

– Reggel meg lejövök megkérdezni, hogy jól aludtál.

– Jó megyek – ült fel, majd nyújtózkodott. – Régen én ezt hogy bírtam, volt amikor kevesebbet is aludtam.

– Öregedsz – veregettem vállba.

– Három évvel vagy fiatalabb szóval ne gyere nekem ezzel – mérgelődött, miközben megindult a lépcső felé.

– De el értem vele, hogy felkelj – léptem mellé, mire rám nyújtotta a nyelvét.

– Mond azt, hogy nem kell lezuhanyoznom – nézett fájdalmasan az ágyra.

– Szeretlek, de nem fekszel be büdösen az ágyunkba.

– 10 perc múlva nem jövök ki, akkor elaludtam, ne zavarj – indult meg a fürdő felé.

Szerencsére, kijutott épségbe és tisztán. Odadobtam neki egy bokszert, lassított felvételbe magára húzta, majd elterült az ágyon. Lekapcsoltam a villanyokat, és befészkeltem magam mellé. 

– Holnap akkor kelhetek amikor akarok? – ölelte át a mellkasom.

– Igen.

– Akkor estig fel sem kelek, jó éjt – ásította a hajamba.

III. Évad 13. rész 06/30 L

.:: Amy szemszöge ::.

Fiúk már egy hete folyamatosan dolgoztak. Meg egy kisebb turnéról beszélgetek. Liam csak este járt haza aludni. Napközben meg otthon rohadtam egyedül. Volt amikor meg Startbuckba mentem, és felszolgáltam. Majd jártam a várost és próbálok valamit magammal kezdeni.

Ma nem kellett bemennem, így arra esett a választásom, hogy Zoet látogatom meg. Rövid 10 perces séta, és már az ajtóban is álltam. Kopogtam, mire Lucky kinyitotta az ajtót.

– Kell nekem is egy ilyen kutya – csuktam be az ajtót.

– Tudod te hány hónapba telt, mire sikerült neki megtanítanom – jött a konyhából a válasz.

– Mit kotyvasztasz? – ültem le elé.

– Arcpakolást.

– Lazulós nap?

– Igen, bár ez a hét egész végig az volt.

– Nekem tömény unalom – sóhajtottam fel.

Oda lökte a krémet, mire kentem az arcomra. A hűtőt használtam tükör helyet. Zoe is felkelten az arcára, majd elővett a mikróból két forró csokit, tett rájuk tejszín habot, majd az egyiket oda adta.

– Választhatok filmet? – kérdezem tőle.

– Igen, de ne valami béna nyálas romantikát.

– Jó – indultam meg a szobájába.

Lehoztam a laptopot, majd össze dugtam a tévével. Rákerestem a Teen Wolf-ra, majd rámentem az első részre.

– Sorozat? – ült le mellém kukoricával.

– Igen, mindenki dicséri, szóval el akartam kezdeni, de egyedül nem volt rá erőm.

– Remélem tényleg olyan jó, mind ahogy mondják – tette fel a lábát az asztalra.

– Megjöttük – nyitottak be a fiúk.

Megállítottam, majd feléjük fordultunk.

– Jézusom – kapott a szívéhez Liam.

– Kezdő – legyintett Louis, majd adott Zoe hajára egy puszit.

– Hamar végezetek – vett elő egy füzet az asztalról, majd felírt valamit.

– Mit vezetsz? – akartam nézni, de becsukta és eldobta.

– Amit megígértem Richardnak.

– Figyeli a menedzsert, távolról – válaszolt helyette Louis.

– Szóval azért küldesz mindig egy smst, hogy ha végzel.

– Megígértem neki – ült le az asszonya mellé.

– Mit nézünk? – foglalt helyet mellettem Liam.

– Teen Wolf – mondta neki.

– Csak sorozatot ne – nyögött fel Louis.

– Úgy is alszol rajta – tette egy párnát az ölébe.

Louis elterült a kanapén, a lábai lelógtak, feje Zoe ölébe volt. Ő folyamatosan birizgálta az ura haját. Liam hátra dőlt a kanapén, majd azonnal el is nyomta az álom.

– Maradtok? – kérdezte Zoe.

– Szerintem igen – néztem ahogy tátott szájjal alszik.

– Amúgy mi ez a mániája, hogy folyamatosan változtatja a nevét, meg a szokásait? – kérdezte Zoe Liamre mutatva.

– Ja arra gondolsz, hogy rapper, meg cukrász, meg Mrs. Horan?

– Igen.

– Egyszerűen hülye, azon sem lepődnék meg ha gyümölcs akarna lenni a Jogobelába.

Visszafojtotta a nevetését nehogy felébressze a hétalvókat.

Folytattuk a sorozatunkat, majd amikor vége lett, egy újat indítottunk el. Azt sem tudtam, hogy hány részt néztünk meg. De nagyon jó sorozat, megérte, a nyakfájás, amit kaptam.

III. Évad 12. rész 06/23 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Tudod ki mellé költöztél. A szomszéd házba lakik az idegesítő húgom, aki azt hiszi, hogy szerelemes egy kis nyálas szupersztárba – jött be Edward.

Élvezett volt nézni. ahogy szájtátva figyel, és nem ért semmit.

– Ez izgi lesz – figyelt Barbara.

– Szia én vagyok a nyálas szupersztár, aki szereti a húgod – mutatkozott be Louis.

– Én meg az idegesítő húgod, aki szomszédba lakik – fogtam én is vele kezet.

– Ő róla meséltél? – csodálkozott Kat.

– Igen, nem gondoltam, hogy áthívod vacsorára.

– Mehetünk ha nagyon zavarunk – emeltem fel védekezően a kezem.

– Nem mindig is kíváncsi voltam, hogy mi igaz abból amit mondasz róla.

– Szerintem semmit – mondta Louis.

– Ti most szövetkeztek ellenem? – csodálkozott.

– De, hogy drágám – ölelte meg Kat.

– Mióta is vagytok együtt?

– Túl rég óta – sóhajtott fel Barbara.

– Egy éve – mosolygott Kat.

– Mióta is tudom, hogy van bátyám? – fordultam Louis felé.

– Kevesebb mint egy éve.

– Akkor te régebb óta ismered.

– Tudom mesélte, hogy megtalálta a húgát, meg hogy milyen csitri életet él.

– Szépített – néztünk össze Louissal.

Végül is a szócsatáknak vége lett, és egy hétköznapi beszélgetés kerekedett ki. A vacsora többi része kellemesen telt. Annak ellenére, hogy milyennek indult, jól végződött. Barbara nem élvezte, hogy senki nem marakodik, meg Louis szinte átnézett rajta. Este tízig maradtunk utána, magukra hagytuk az ifjú párt, ami nem is olyan fiatal. De legalább Edward hobbit vált. Nem engem fog piszkálni napi 12 órába hanem lehet hogy csak 2-be. Bár már régen járt nálam.

– Ez érdekes este volt – nyitotta ki az ajtót előttem Louis.

– Nagyon, ebben egyet értek.

Kiléptem a cipőmből, majd az első után a zuhanyzóba vezetett. Vettem egy villám zuhanyt, utánam meg Louis lépett be. Megmostam a fogam, majd a hajam kiengedtem.

– Valamit csinálunk este? – ölelte át a derekam.

– Hát tudod – néztem rá nagy szemekkel a tükörből.

– Drága lesz – motyogta.

– Tudom – adtam egy puszit az arcára.

Felvettem a pizsamámat, majd az ágynak a támláját lehajtottam. Laptopot feltettem az éjjeli szekrényre, majd kihúztam egy zsinórt.

A szoba be van kábelezve, hogy a laptopot bármikor össze tudtam kötni tévével.

Levágta magát mellém, majd fél karral átölelt.

– Mennyit kell kibírnom? – adott egy puszit a homlokomra.

– Dupla részes évadzáró.

– De jó nekem – sóhajtott fel.

– Neked a legjobb – adtam egy puszit az arcára.

– Csak is – fordította a figyelmét tévének.