II. Évad 76. rész 11/02 P

.:: Louis Szemszöge ::.

Reggel nyűgösen keltünk. Korán reggel kellett menni egy beszélgetős műsorra. Harry csinált reggeleit ami müzli volt. Liam nem evett belőle. Zoenak írtam egy üzenetet, hogy amint végzünk felhívom, mert már piszkosul hiányzott. Amikor megláttam a válaszát elnevettem magam.

,,Lehet, hogy neked fel kell kelned hat órakor, de legyél tisztelettel rám, a barátnődre, hogy nem keltesz fel. Most, hogy a francba fogok vissza aludni. Amúgy tudod, hogy szeretlek”

Mire elkészültem, már csak Zayn igazgatta a haját. Paul dudált egyet és már mentünk is. Beszálltunk a kocsiba. Én ültem középen mellettem Niall meg Harry foglalt helyett. Szembe Liam és Zayn. 

Amikor kiléptünk a kocsiból rengeteg rajongó őrjöngött. Oda mentünk, hogy csináljanak képet, meg adtunk autógrammot. A lányok táborának Paul vetett véget aki beterelt minket az épületbe.
Bementünk az öltözőbe ahol Lou várt minket, amint beléptünk mindenkinek egy ruhát nyomott a kezébe. Pillanatok alatt felvettünk. Ez volt a könnyebb része, most jöttek a hajak meg a sminkek amit nem értek minek kellett, de nem lehet róla lebeszélni. Mondjuk csak púder, de akkor is idegesít  hogy a fejemen volt. Nem tudtam, hogy a csajok, hogy bírták elviselni, főleg az olyanokon, akiken vagy egy kiló vakolat volt. Liam és Niall hamar kész lettek, velük nem volt gond. Utána jöttem én. Hisztiztem egy sort, hogy nem kellett semmi a fejemre, de vesztettem. A hajamat meg pillanatok alatt meg csinálta. Most jön a kemény dió. Zayn teljesen fel volt háborodva, hogy egy tincs kiállt. Meg, hogy tönkre tették a művét, amit reggel csinált. Végül sikerült megcsinálni, Lou Harry hajával bajlódott aki amint felállt a székből, megrázta a fejér és elsöpörte a szemébe logó tincseket. Ezzel így el is ment másfél óra. Még volt pár perc, hogy a műsorba mi jöjjünk, addig leültünk és felszerelték a mikróportot.

– Lányok lehet sikongatni a tévé előtt. Fiúk fogjátok be a fületeket és gyertek fel. Üdvözöljük nagy tapssal a(z) One Direnctinont – konferált fel minket Tom, a műsor vezető.

Harry befutott és úgy csinált mintha most nyerte volna meg a maratont. Zayn a haját igazgatva ment be. Niall, Liam hátán ment be. Én meg beballagtam és levágtam magam a kanapéra.

– Ez sem minden napi bevonulás volt. Nem csalódtam bennetek fiúk – foglalt helyet Tom az asztala mögött.

– Köszönjük – mondta Liam.

– Na, de most meséljetek egy kicsit a nem rég megjelent klipetekről. Meg, hogy állnak a viasz szobrok?

– A klip nézettségét csak a rajongóknak köszönhetjük. A szobrok meg készülőben vannak. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy rólunk is készülnek ilyen remek művek – mondta Harry.

– Láttuk, hogy mennyi munka van egy szoborral, és ámulatba ejtő, hogy mekkora a hasonlóság – mondta Zayn.

– Igen nagyon nagy, mert a szoborral kezdtem beszélgetni – mondtam mire mindenki felnevetett.

– Minden apró részletre figyelnek – élte bele magát Niall.

– Louis nagyon nyugodt vagy ma reggel, pedig nem ez jellemző rád – fordult felém a műsorvezető.

– Csak nem találom a szavakat – azt ezért még sem mondhatom, hogy gondolatban teljesen máshol vagyok.

– Ennyire lélegzet elállító vagyok? – fordult felém Harry.

– Nem – bokszoltam a vállába.

– Hé ez fáj – dörzsölte az ütés helyét.

– Persze, mert gyenge vagy nem ér sokat az edzés – cukkoltam.

– Gyenge – emelte fel a kezét és mutatta meg a bicepszét. 

– Még gyúrjál – legyintettem le.

– Fiúk vége az izom feszegetésnek, inkább meséljetek a próbákról. Rengeteg mindent hallok róla – könyökölt fel az asztalra Tom. 

– Pedig azok csak szimpla próbák – rántotta meg a vállát Liam.

– Akkor mik azok a képek amik kiszivárognak? – mutatott a képernyőre ahol elég érdekes képek voltak.

– Azok csak szünetek – mondta Zayn. Vele egy időben meg Niall kiabálta be, hogy ezek a képek csak photoshop.

– Menjünk enni – szólalt meg hirtelen Niall, mire mindenki rá nézett.

– Adás közben? – kerekedett ki Tom.

– Parancsolj – adtam oda neki egy tálat, valami sósrágcsák voltak benne.

– Köszönöm – kezdte is már enni. – Van valami más is.

– Na jó most hagyjuk abba a kajáról való beszélgetés, mert megéheztem, mert valaki müzlit csinált reggelire – nézett Liam szúrossán Harryre.

– ne beszéljünk a kajáról, mert most már én is éhes vagyok, pedig reggeliztem – panaszkodott a műsorvezető. Nem tudta mire vállalkozott.

– Mit? – kérdezte Niall.

– Gofrit.

– Van még? – kérdezte Niall.

– Komolyan mondom Louis meg én normálisak vagyunk – mutatott Zayn kettőnkre.

– Ez komoly volt? – kérdezte Liam.

– Bocs mi hárman vagyunk rendesek – javítottam ki.

Még feltettek pár kérdést, majd elköszöntünk, mentünk fotózásra. Közben találkoztunk pár rajongóval, akivel csináltunk közös képeket, a legnagyobb örömükre. Éppen végeztünk a fotózással, amikor egy ismerős alakot láttam elmenni a folyóson.

– Én már láttam valahol azt a csajt – mutattam az irányba.

– Nem tuti csak képzelődsz – veregetett vállba Harry.

– Soha.

– Szóval mára ennyi volt. Mehetünk vissza a hotelba – mondta Richard.

– Végre. Hotel tiszta jó, vízágyas – lelkesedtem.
– Neked víz ágy van bent a szobádba? – csodálkozott mindenki.

– Igen.

– Meddig maradunk? – fordulta oda Niall Richardhoz, aki csak megvonta a vállát. Eléggé hülye fejet vágtunk. Ha ő nem tudta akkor ki?

– Az asszisztens rendezte.

– Van asszisztensed? – csodálkoztunk.

– Igen.

– Szóval nem tudod, hogy meddig maradunk? – csodálkozott Liam.

– Két hétig maradtok. Egy hét munka egy hét pihenés. Mindenki idejön majd – mondta az asszinteszes.

Az asszintesnek rövidre volt vágva a haja, a válláig ért. Tépetten hullott a vállára. Magas sarkú csizma meg farmert volt rajta. Meg egy egyszerű kockás ing ami kiemelte a dekoltázsát. Mindenkire felfigyelt rá. Pasi szemmel nagyon jó nézet ki. Nem volta rajta sok smink csak éppen annyi, hogy kiemelje a szemüvegét. Vastagabb fekete kerete volt. A haját az fogta fel, hogy ne lógjon a szemébe. Annyira más, mint amiket megszoktunk. Szépen szólva kurva szexin nézet ki. Szívesen elvinném egy körre estére, sőt talán kettőre. Ha ilyen dögösen néz ki, akkor milyen lehet az ágyba, ahogy sétál a csípőjét is mozgatta. Csak egy kicsit, de eléggé, hogy be beindítsa a perverz fantáziámat.

– Valaki csípjen meg, mert tuti képzelődök. Vagy ti is látjátok? – csorgattam a nyálam a bombázóra. 

– Ha azt látod, hogy Richardnak ad át egy papír köteget akkor nem – mondta Harry, miközben nyelt egy hatalmasat.

Ezek szerintem nem csak rám volt ilyen hatással. Bár, amelyik pasi nem indult be rá, az buzi. Ilyen csaj ha, valaki előtt elmegy az is elfelejti, hogy van barátnője, legyen akárki is.

– Nem képzelődsz – mondták a többiek, miközben fészkelődtek, mert kezdett kicsi lenni rájuk is a nadrág.

– Ő az enyém – súgtam bele Harry fülébe, majd mutattam a fejemmel, hogy adja tovább. Fiúk bólintottak, hogy tudomásul vették. Jó éjszaka elé nézünk. 

– Szia – mentem oda mellé, miközben a kezem a csípőjére tettem, majd végig simítottam a fenekén, legvégén bele csíptem.

II. Éved 75. rész 10/8 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Egy hete a szörnyű tragédiának. Matt mindig értesít, ha valami történik. Idáig csak annyi volt, hogy Grace ott folytassa az életét ahol abba hagyta. Fiúk meg vissza mentem turnézni. Harry segg részere issza magát minden nap, kivétel amikor bezárják a szobájába, hogy estig józan maradjon. Beszélt Gracével és akármennyi is fájt neki szakítottak, jobb volt Gracenek, hogy csak a felépülésre koncetráljon. Így csendben szenvedünk. Amy meg én az iskolába folytjuk a bánatunkat. Leila meg alig akart kimozdulni a házból. Egész nap Leoval volt. Soffy meg szerencsés Adammal volt, vagy át jött hozzánk, hogy kikapcsolódtunk, volt amikor elmentünk bulizni. Az érdekes volt. Két szerencsétlen hisztizett Leila meg el sem jött.

– Sziasztok – jött meg Soffy, Adammal az oldalán.

– Megjött a párocska – kiáltottam fel Amynak.

– Jöttünk gratulálni.

– Miért? – ráncoltam a szemöldököm.

– A múlt heti vizsgádhoz – mondta Adam.

– Ja – esett le, hogy miről volt szó.

Igen múlt héten a sok dráma között befejeztem a vezetést. A jogosítványom már meg volt így nem kellett a büdös taxikat igénybe vennem, csak ha nagyon muszáj volt.

– Én megyek, jó csajos estét – Adam oda hajolt Soffyhoz majd adott neki egy csókot és lelépett.
– Tolerálhatnál minket – mondta Amy.

– Igen – értettem vele egyet.

– Mi az Zoe hiányzik Louis? – lökött meg Soffy.

– Igen, de nem azt mondtam hogy nem fog hiányozni hanem, hogy nem fogok úgy nyavalyogni mint ti. Nem lesz olyan, hogy pl. Amy megfogja magát és megindul Isztambulba, és nem veszem észre.

– Kedves vagy, hogy rám gondolsz, de miért pont Isztambul? – kérdezte, mire a tévére mutattam, amiben Isztambul jellegzetességeiről volt szó.

– Mit találtál ki mára? – kérdeztem miközben felültem a kanapén.

– Arra gondoltam hogy mivel október van, de az idő csodás ezért elmehetnénk egy kicsit sétálni. Luckyra is ráfér – mutatott a dögre aki a farkát kergette.

– Szerinted azért ilyen hülye, mert nem volt tegnap sétálni? – kérdezte Amy.

– Nem alapból.

– Nem hiszem, van más beütése is. Tegnap egész nap a farkát kergette. Rosszabb mint a pasik többsége. Őt is, mint a többit, csak a farka érdekli.

Csengettek ezért kitotyogtam a pizsamámba, majd ajtót nyitottam. Pizzas fiúra voltam felkészülve, aki szinte minden más nap meglátogat, most éppen a reggelinket hozta volna.

– Szia húgi – jött be Edward.

– Ne hívj már így – hisztiztem, ráadásnak még toporzékoltam is.

– Apa kérdezte, hogy mikor vagy vele hajlandó beszélni.

– Soha – vontam meg a vállam, majd vissza mentem a kanapéhoz.

Újra megszólalt a csengő, de most Amy indult meg az ajtóhoz. Megint nem a kajánk jött meg hanem Leila érkezett meg, mert Leot betette a bölcsibe.

– Most már ingyen lesz a kaja – morogtam.

– Felháborító – értett velem egyet Lucifer.

– Mondom én – kezdtem el vele beszélgetni.

– Egyet értek.

– Köszönöm.

– Ki beszéltetek minket, akkor mehetünk – mondta Soffy.

– Hova? – ráncolta a homlokát Edward.

– Oda ahova te nem jössz – böktem meg a mellkasát.

– Mondtam egy szóval, hogy menni akarok? – pöckölte meg hajam.

– Tényleg, akkor miért kérdezted, nem kell játszani a védelmező szerepét, lehet hogy rendőr vagy, de ez nem jogosít fel arra, hogy folyamatosan a nyakamba lihegj.

– De az feljogosít, hogy a húgom vagy és nem akarom, hogy valami hülyeséget csinálj.

– Azt csinálok, amit akarok, szóval arra van az ajtó – mutattam az ajtó irányba.

Összefonta a mellkasát majd felhúzott szemöldökkel nézett rám.

– Egy rendőrt, nem dobhatsz ki a házadból.

– Bírósági végzésed van?

– Gondolj bele, mi lett volna ha hamarabb ismerik egymást? – hallottam Leila hangját.

– Szerintem az egyik már nem élne – értett egyet vele Soffy.

– De ki? – tette fel a nagy kérdést Amy.

Nem foglalkoztam velük hanem megfogtam egy esernyőt, majd azzal kezdtem el csapkodni Edwardot míg ki nem mentem. Ahogy rácsuktam az ajtót vissza akart jönni, de csak akart. Én belülről nyomtam ő meg kívülről húzta.

Annyira bele merültem az ajtó tartásba, hogy azt vettem észre, hogy a kilincs a kezembe maradt. Arrébb léptem, és figyeltem ahogy az ajtó kiszakadt a tokjából.

– Ezt te csináltad – vágtam rá azonnal, közben eldobtam a kilincset.

– Nem te csináltad – mutattam rá.

– Én – mutattam magamra –, te szakítottad ki a helyéről.

– Te voltál.

– Te voltál.

(jó fél óra múlva, de lehet, hogy több is)

– Te voltál.

– Te voltál.

– Te szakítottad ki a helyéről – vágtam hozzá.

– Te vágtad be annyira, hogy a kezedben maradt a kilincs.

– Most már fogjátok be – vágott fejbe minket Amy.

– Auu! – ugrottam meg.

– Van fogalmad róla, hogy ki vagyok? – kérdezte Edward.

– Egy kiabáló, ideg ölő személy akit már agyon kellett volna ütni – válaszolt helyettem Leila.

– Nem is vagyok ilyen – vágta rá.

– De.

– Nem.

– Ne kezdjétek – vágták rá azonnal egyszerre.

Morogva felmentem, majd felöltöztem és vissza mentem a nappaliba. Ahol egy számomra idegen ember lófrált.

– Ki ő? – kérdeztem Amyt.

– Megcsinálja az ajtót amit ti tönkre tettetek – mutatott rám, meg Edwardra.

– Ő kezdte – mutattam rá azonnal.

– Nem ő volt.
– Komolyan én meg az öcsém nem csináltunk így. Pedig ő csak 10 éves  – fogta a fejét Amy.
– De ő nem olyan köcsög mint ez a vad barom itt mellettem – mutattam a szeretett bátyámra.

– Tudjátok, nem érdekeltek – hagyott ott minket.

Össze néztünk, majd észre vettem egy halvány mosolyt a száján. Én is elmosolyodtam, mire felnevetett.

– Béke? – kérdezte tőlem.

– Béke – fogadtam el a kezét.

– Apával hajlandó vagy beszélni.

– Nem, csalódtam benne, nem fogok azonnal megbocsátani neki, főleg hogy még nem is tudja hogy mi a bajom. Mi lenne, ha te barátnődet szólná le, akkor te is így állná hozzá?

II. Évad 74. rész 10/01 L

.:: Grace szemszöge ::.

Szörnyen fájt a fejem mikor felébredtem. De nem a fejfájás zavart hanem, hogy nem tudtam hol voltam. Emlékszek arra, hogy nem rég volt a ballagásom a középiskolából, hogy anya megengedte a jó érettségim miatt, hogy rúdtancoljak, de hogy kerültem kórházba?

– Grace – szólalt mellettem egy ismerős rekedt hang.

Oda fordítottam a fejem, majd mikor láttam, hogy ki is ült mellettem hatalmasat sikkantottam.

– Harry Styles!

Ahogy sikítottam több embert is bevonzottam a kórterembe. Közöttük volt három nővér akik azonnal lefogtak és be akartak valamit adni nekem. Meg az ONE DIRECTION hiányzó tagjai, ami még szemet szúrt az az volt, hogy 5 idegen lány állt a fiúk mellett és Niall kezében egy gyerek volt. Mögöttük meg a bátyám és anyám figyelt.

– Mi történt? – kérdezte Louis.

– Menjenek ki – zavarta ki őket a nővér.

Egy lány aki eddig Louis mellett állt oda jött Harryhez, majd rá tette a kezét a vállára. 

– Gyere – szorította meg a vállát.

Vegye le a kezét a jövendőbeli férjemről – morogtam magamba.

Harry oda fordult felém, majd követte kifelé. Pillantása szomorú volt, de nem tudtam, hogy miért. Többiek is vele mentek. De egy vörös haja lány bent maradt.

– Kérem menjen ki – mondta neki a nővér.

– Csak valamit mondani szeretnénk.

– Gyorsan – mondta, majd az infúziónak szentelte figyelmét.

– Ki vagy? – kérdeztem tőle.

– Mit csináltál tegnap?

– Az első rúdtánc órám voltam. De ki vagy?

– Egy nagyon jó barátod – mondta, majd kiment.

Láttam az ajtón mielőtt becsukódott mögötte, kisablakon hogy átvette Nialltól a gyereket, majd oda bújt hozzá. Valamiről nagyon lemaradtam.
Bejött egy orvos, majd bele világított a szemembe.

– Hol vagyok?

– Kórházba.

– Kik vannak kint?

– Egy hónapja minden nap bejönnek a barátai.

– Miért nem emlékszek rájuk?

– Mert amnéziája van.

– De ennyire?

– Előfordul, hogy kb két év kiesik.

– És mi történt abba a két évben amire nem emlékszek?

– Majd a vizsgálatok segítenek, hogy vissza kapja az emlékeit. Szeretne beszélni a szüleivel?

– Igen.

– Akkor beengedem őket.

Anya meg a bátyám bejöttek, majd leültem a székekre amik az ágyam mellett voltak.

– Hogy van kincsem? – simította ki anya a hajam az arcomból.

– Rosszul nem értek semmit. Nem tudom, hogy kik vannak kint, vagy hogy mi történt ez velem. Nem értek semmit. Nem tudtam hogy felejthettem el több mint két évet, lehetetlen ilyen csak a filmekben volt. Hirtelen ki nyílt az ajtó, majd a férj lopó jelent meg rajta.

– Matt ki tudnál jönni pár perce? – kérdezte, mire a bátyám bólintott, majd kiment a kórteremből.

– Csak mond meg, hogy ki ez a lány? – kértem anyát.

– Zoe, de miért érdekel, hogy ki. Azt mondtad nem akarsz velük még beszélni.

– Nem Harryra tette a kezét.

– Nem sokat változtál – sóhajtott, majd adott a homlokomra egy puszit.

Ahogy felemelkedett anya láttam, hogy Matt lépett be a kórterembe. Oda lépett hozzám, majd óvatosan megölelt.

– Tudod nagyon megijesztettél – szorította meg a kezem.

– Az lenne a jó ha tudnám, hogy mivel.

– Majd vissza jönnek az emlékeid – simogatta meg anya a hajam. Olyan mintha régen látott volna és nem tudna betelni a látványomból. Nem tudtam mit csináltam az a két év alatt, de volt egy olyan sejtésen, hogy nem voltak szép dolgok. 

II. Évad 73. rész 09/04 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nem tudtam hány óra lehetett, de a telefonom egyszerűen nem akarta abba hagyni a rikácsolást.

– Igen – motyogtam a telefonba.

– Zoe gyere be a kórházba – ismertem meg Harry hangját.

– Mi történt?

– Gracet elütötte az autó.

– Azonnal megyek – kelletem ki az ágyból.

Azonnal felugrottam, majd az első ruha ami a kezembe vettem felhúztam, majd a hajam felkötöttem és hívtam egy taxit.

– Hova? – kérdezte Lucifer.

– Gracet elütötte a kocsi, kórházba van. Valamikor jövök, a házat nem szét szedni.

– Zoe – futott le a lépcsőn Amy.

– Igen.

– Hívtál taxit?

– Igen, mindjárt itt lesz – mondta mire megszólalt egy duda.

Amy kirohant és is szaladtam utána, gyorsan bezártam magam után, majd beültem a taxi hátuljába. Ahogy beszálltam már indultunk is. Hála istennek nem volt forgalom hajnali háromkor így hamar oda értünk. Rendeztem a fuvart, közben Amy előre ment megkérdezni, hogy hol volt a barátnőnk, ahogy beértem, követtem őt. Beszálltunk a liftbe, mire megnyomta a hatodik emelet gombját. Majd jött a várakozás, míg fel nem értünk.

Ahogy kinyílt az ajtó, már láttam Harry meg a fiúkat.

– Itt vagyunk – mentünk oda hozzájuk.

– Mi történt? – kérdeztem miközben leülte.

– Összevesztünk. Erősködött, hogy haza akar menni. Vissza hozzád, de nem engedtem, mert este volt és ki tudja mi lesz vele, meg ilyenkor kik vannak kint. Ezért felajánlottam, hogy elviszem, de annyira megharagudott rám, hogy nem volt hajlandó beszállni a kocsiba. Ott álltam a kocsi mellett és kértem, hogy szálljon be, de nem tette meg hanem megindult a feje után egyenesen az úttestre. És nem voltam elég gyors, hogy elrántsam a kocsi elől – folytok a könnyei Harrynek.

Ahogy mondani akartam valamit egy szőke lány megakadályozott benne, mikor felesett a lépcsőn.

– Soffy jól vagy? – kérdezte tőle Niall.

– Igen, csak a liftet már nem értem el – vonta meg a vállát, majd leporolta magát.

– Itt vagyunk – nyílt ki a lift ajtó és Leila jött ki rajta. Kezében meg Leo volt, aki mélyen aludt.

Niall azonnal elvette a fiát, majd leült a székre és dédelgette, hogy fel ne ébredjen.

– Mikor vitték be a műtőbe? – kérdezte Amy.

– Nem olyan rég. Ahogy ide értünk hívtunk titeket – mondta Louis.

Mivel csak öt szék volt kint a folyóson ezért felváltva ültünk és róttuk a köröket, mint a bezárt állatok. Niall egyszer el ment kávéért. Volt amikor én mentem el. Harry volt a legjobban össze törve, utána Leila. Majd mi többiek, egy szinten álltunk. Leila úgy tekintett Gracere mintha az anyja lenni. Így is hívta, annyira jól megvoltak. Addig várakoztunk, hogy már reggel lett.

– Önök Miss Gilbert hozzá tartozói? – kérdezte egy zöld köpenyes orvos.

– Igen – válaszolt azonnal Soffy.

– Mi történt vele? – kérdezte Amy.

– Túl élte a műtétet, a fejét nagy ütés érte, ahogy a betonhoz csapódott. Többi sérülése nem olyan komoly mint a fejét ért. De túl van az életveszélyen. Még komában tartjuk, de hamarosan fel ébresszük.

– Bemehetünk hozzá? – kérdezte Leila.

– Igen, kettesével. Az intenzíven fekszik – mutatott jobbra.

– Köszönjük – mondtam.

– Leila, Harry bementek? – kérdezte Louis, mire azonnal bólintottak.

Lejjebb mentünk egy szinttel, mivel ott volt az osztály, majd megkérdeztük egy ápolót, hogy melyik szobába volt. Ahogy megmondta Leila és Harry szinte berobbantak. Leültem a székre, mire egy kezet éreztem a derekamon.

– Jobban lesz – suttogta Louis a fülembe.

– Nagyon remélem – motyogtam a mellkasába, mire még jobban szorított.

Ahogy kijöttek Amyvel bementünk. Rossz volt látni azt, ahogy a hatalmas ágyon szétterül az aprócska teste, minden honnan csövek lógtak a testéről. De annyira jó volt látni a kis monitort ami egyenletesen pittyegett. Jelezve, hogy még közöttünk van.

– Nehogy itt hagyj minket. Nem akarom elveszteni a sétáló ébresztő órámat – motyogtam, miközben megszorítottam egy kicsit a kezét.

– Üres lenne a ház nélküled – szorította meg a kezét Amy is.

Kimentünk utánunk még bementek a többiek. Mire mindenki volt nála, látni lehetett ahogy fel kell a nap.

– Nekem mennem kell, mert ma lesz a biosz dogám – mondta Soffy, miközben meg ölelt minket.

– Sok szerencsét hozzá – köszöntük el tőle.

– Neked is pihenni kellene – mondta Louis.

– Úgy ahogy neked – értett vele egyet Liam, miközben Amyt karolta át.

– Maradunk – ráztam meg a fejem.

– Nem szépen haza mentek, Leilaval karon fogva. Egy kicsit pihentek, majd vissza jöttök – mondta Niall.

– Én el nem mozdulok mellőle – mondta Harry.

– Jó – sóhajtott fel Leila.

Felvette a kezében Leot aki már kezdett éledezni, majd Niall mellett oda sétáltak a lift-hez.

– Gyere csibém haza viszlek – karolt belém Louis.

Liam és Amy is velünk tartott. Ahogy haza értünk Lucky farok csóválva fogadott minket. Megfogtam Louis kezét, majd felhúztam a szobámba.

– Maradsz velem? – kérdezem tőle, csak egy aprót bólintott.

Úgy ahogy volt ruhástól bele dőltem az ágyba. Louis is hasonlóképp cselekedett.

II. Évad 72 rész 09/02 D

.:: Zoe szemszöge ::.

Szemebe sütött a nap, ezért eltakartam a kezemmel. Próbáltam vissza aludni, de sehogy sem ment. Louis végig csókolta az ujjperceim, mire elvettem a szemem elől és szemeibe néztem az álmos pillantással.

– Jó reggelt.

– Neked is hősszerelmes – mosolyodtam el.

Megforgatta a szemét, majd közelebb húzott magához, mire a fejem a mellkasára tettem.

– Tudod milyen jól nézel ki kócosan meg meztelenül – suttogta Louis a fülembe.

Felmutattam neki a középső ujjam, majd elfordultam, hogy tudjak aludni.

– Nem, te kapod be – mondta mosolyogva, mire összeráncolta a szemöldököm.

Magam elé fogtam a takarót, majd megindulta a fürdő felé.
– Várj, Zoe nem úgy gondoltam – szólt utánam, de én gyorsan bevágtam az ajtót.
Vettem egy gyors zuhanyt, majd magamra csavartam a törölközött és úgy mentem ki. Kerestem magamnak ruhát, majd nem foglalkozva Louissal vissza mentem és felöltöztem. Felkötöttem a hajam majd lementem a konyhába.

– Jó reggelt – köszöntem Jaynak és a lányoknak.

– Neked is – mosolyogtak.

Louis battyogott lefelé, majd leült mellém. Mikor át akart ölelni kicsit megrúgtam a lábszárát.

– Baj van a paradicsomba? – kérdezte Charlotte.

– Igen – sóhajtott fel Louis, majd teljes figyelmét a reggelijének akarta szentelni. Csak akarta.

– Mit csináltál már megint? – kérdezte tőle Jay.

– Nagy volt a szája – válaszoltam helyette.

A reggeli további része csendben telt. Segítettem elpakolni Jaynak, majd a lányok elköszöntek, mert kezdődik nekik az iskola. Éppen indultam felfelé, mikor meghallottam Jay és Louis hangját

– Mit csináltál szerencsétlen? – kérdezte ki anyja a fiát.

– Semmit.

– Ajánlom, hogy vágódj fel és kérjél tőle bocsánatot.

Vissza mentem a szobájába, majd lefeküdtem az ágyra és a telefonommal szórakoztam, mát több napja próbáltam kijátszani az egyik pályát. Lassan nyílt ki az ajtó, majd Louis dugta le rajta a fejét. Leült az ágyamra, majd békejobbként oda nyújtott egy csoki kelyhet.

– Sajnálom – mondta kiskutya szemekkel.

Elvettem a kelyhet, majd adtam az arcára egy puszit.
– Még mindig haragszok – suttogtam a fülébe.

– Tudom, és sajnálom nem gondolkoztam.

– Farkaddal gondolkoztál.

– Igen – hajtotta le a fejét.

Megettem a csoki kelyhet, majd az asztalra tettem.

– Feküdj le – mondtam Louisnak mire megcsillant a szeme. – Nem az amire gondolsz.

Felhúztam a pólóját, majd elővettem a krémet és belemasszíroztam a sérüléseibe. Mikor végeztem megindultam kifelé.

– Mennyire haragszol rám? – szólt utánam.

– Tízes skálán.

– Igen.

– Nyolc.

Lementem a nappaliba, majd bekapcsoltam a tévét. Lucky ott várt, hogy valaki végre észre vegye. Tegnap jó volt neki, mert lányok folyamatosan vele voltak elfoglalva. Meg persze Lucifer is körbe dédelgették. Belemászott az ölembe, majd onnan figyelte a színes képernyőt. Semmi értelmes nem ment a Tvben, de jobb mint a semmi. Louis kukucskált be a nappaliba, majd lassan bejött.

– Mondtam már, hogy nagyon sajnálom? – nézett rám hatalmas szemekkel.

– Igen – fordultam felé.

– Leülhetek?

– Igen.

Leült mellél. Én a tévét néztem ő meg rám meresztette hatalmas szemeit.

– Leütlek Tomlinson – morogtam.

– De te... – kezdett bele a védőbeszédébe.

– Ha azt mered mondani, hogy én vagyok a hibás, akkor én kimegyek az ajtón, de vissza nem jövök.

– Te... semmi – legyintett.

– Ügyes fiú – adtam a neki egy puszit.

Elkezdte rebegtetni a szempilláit, mire inkább próbáltam nem rá figyelni.

– Tényleg sajnálom – tette rá a kezét a combomra.

Felé fordultam és megadtam magam. Rádőltem a mellkasára, mire belecsókolt a hajamba, majd belefúrta az orrát.

– Mindent sajnálok csibém – puszilt bele a hajamba.

II. Évad 71. rész 09/01 D

.:: Louis Szemszöge ::.

Magamhoz tértem a kábaságból és a szobámba találtam magam, egyedül voltam a sötétségbe. Az éjjeli szekrényen egy pohár narancslé, meg egy szem gyógyszer fogadott. Bevettem, majd nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról. Azonnal megnéztem a hasam és nagyon meglepett. Sokkal rosszabbra számítottam, amekkora ütéseket kaptam csoda, hogy tudtam járni. De csak annyi az egész, hogy egy foltban lila a gyomrom.

Megtámaszkodtam a falba, majd kimentem, vettem egy gyors zuhanyt. Miközben a forró víz engedtem magamra rájöttem, hogy nem tudtam, hogy kerültem fel a szobámba. Felvettem egy tiszta boxert, meg egy nadrágot és átbújtattam fejem egy pólón. Falat támasztva lebotorkáltam a lépcsőn, majd a konyha felé vettem az irányt, mert onnan hallottam hangokat.

– Én jól vagyok. Jobban aggódom Louis miatt – hallottam Zoe hangját.

– Jobban tenné, ha néha csöndben maradna – milyen kedves anyám van.

– Nem, az én hibám. Kár volt elrángatnom oda.

– Nem tudhattad előre.
– De ki tudtam volna következtetni.
Oda botorkáltam mögé, majd átöleltem. – Ne hibáztasd magad – suttogtam a fülébe.

Zoe felém fordult és mondani akart valamit, de egy szűzies csókkal elhallgattattam. Leültem a mellette lévő székre, mire anya nekem is adott egy bögre teát.

– Hogy vagy? – fordultak felém.

– Viszonylag jól. Sőt annak ellenére, hogy mekkorákat ütött nagyon jól.

– Akkor tényleg jó a krém – mondta anya.

– Igen, mikor kicsi voltam estem keltem akkor is mindig ezzel kentem be a lila foltokat. Nem fájtak, de ott maradt a nyomuk.

Nem tudom mennyi idő lehetett, de hirtelen kinyílt az ajtó, majd a lányok rontottak be rajta.

– Louis! – sikoltották, majd oda jöttek. Nem öleltek meg, csak egy egy puszit adtak az arcomra.

– Hogy vagy hősszerelmes? – kérdezte Darcy.

– Köszönöm jól – morogtam.

– Gyere hősszerelmes – nyújtotta kezét Zoe.

Morogva elfogadtam, majd a másik kezemmel a székre támaszkodtam és felálltam. Fal fogása nélkül léptem ki a konyhába. Ahogy látóhatáron kívülre értünk azonnal megkapaszkodtam a falba.

– Nem kellene a nagyfiút játszani – veregette meg Zoe a hátam.

Ahogy felértem a szobámba azonnal eldőltem az ágyon. Hátamon feküdtem és áldtam az istent, hogy ide értem. Zoe leült mellém, majd figyelte az hasamat.

– Nem annyira vészes – próbáltam megnyugtatni.

– Most nem is téged féltek hanem Edwardot.

– Miért? – keltem fel azonnal, hogy egy szintbe legyek vele.

– Félek, hogy betörtem a fejét.

– Úgy is ütődött volt. Azt hitte, hogy szétválaszthat minket.

– Soha – feküdt le.

Én is oda feküdtem mellé, majd össze kulcsoltam a kezeinket. Felnézett rám, mire a fájdalommal nem foglalkozva oda húztam magamhoz. Az ajkam azonnal letámadtam az övét. Kezével a hajam markolta, én meg az oldalán tartottam.

– Be kellene kenni – lihegte.

– Rá ér még – adtam egy gyors csókot a hívogató ajkaira.

– Nem – döntött le az ágyra, majd felvett valamit az éjjeli szekrényről.

– Mindig elrontod a mókámat – durcáztam.

– Sajnálom – hajtotta fel a pólómat, majd adott egy csókot a hasamra.

Forró csókjai után hideg krémtől megugrottam, amin csak mosolygott. Ahogy bekente folytattuk ott ahol abba hagytuk.