II. Évad 70. rész 09/01 H

.:: Louis Szemszöge ::.

Nem tudtam hány óra lehetett, mert sötét volt mindenhol, de nem is érdekelt. Zoe itt feküdt mellettem, csak csodáltam.

Ahogy a párnára omlott a haja, meg a csupasz válla kandikál ki paplan alól.

– Szia – hallottam egy dallamos hangot.

– Szia – hajoltam le, majd magamra húztam és hosszasan megcsókoltam. – Már hiányzott ez – öleltem magamhoz.

Ráfeküdt a mellkasomra, mire elkezdtem simogatni a haját.

– Haza jössz velem? – pusziltam meg a fejét.

– Igen – adott egy csókot mellkasomra, nagy nehezen felkeltünk, majd elmentem készülődni.

– Kész vagy? – kérdeztem, mire bólintott.

A kezem nyújtottam neki, majd így mentünk az esküvő helyszínére. Ahogy oda értünk az apja meg Edward azonnal ott termet előtte.

– Ha megbocsátotok – kerülte ki őket, én meg szorosan tartottam a kezét.

Leültünk az asztalhoz, mire Soffy és Adam ültek le mellénk.

– Hogy vagy? – kérdezi Soffy.

– Jól köszi – mondta Zoe, mire magamhoz húztam és adtam az arcára egy puszit.

Zoe Soffyval beszélgetett arról, hogy mikor jön majd vissza Londonba. Én meg szememmel tartottam a családját.

Az esküvő valami csodálatos volt, után meg a fotózás jött. Zoe meg Adam tényleg kitette a lelkét, hogy minden úgy sikerüljön ahogy akarták.

Nem lehet könnyű, de minden fáradságot megért.

Vissza mentünk a kiinduló helyhez. Ami a lovas tanya hatalmas füves területe volt. Itt voltak felállítva sátrak és tele voltak fehér rózsa füzérekkel.

– Hogy vagy? – ült le Peggie, Z mellé.

– Ki oldalán állsz? – kérdezte.

– Egyiken sem, mert mind a kettőt hülyeségnek tartom. Semmin acsarkodtok, mind a hárman.

– Semmin? – emelte fel a szemöldökét Zoe.

Megszorítottam a combját, mire megnyugodott.

– Igen, de ez csak az én véleményem. Amúgy meg tudom milyen érzés, de most nem ez miatt jöttem, hanem valamit szeretnék neked adni. Úgy volt, hogy utolsó nap amikor vissza mész átadjuk, de van egy olyan erős érzetem, hogy amint vége lesz mész. Szóval boldog szülinapot – nyújtott át neki egy kis dobot.

– Köszönöm – ölelte meg Zoe az anyját.

A kis dobozkában egy kocsi kulcs volt. Mikor Z meglátta azonnal megölelte az anyját. A semmiből ott termet Denis. Azt hittem, hogy megszabadultam tőle, de tévedtem.

– Hölgyem? – kérte fel Zoet egy táncra.

Rám pillantott, mire én bólintottam. Azonnal fel állt, majd megszorította a vállam és megfogta Denis kezét.

– Különben ő mit keres itt? – kérdeztem Peggiet.

– Adam bátya – vonta meg a vállát, majd elment.

Figyeltem ahogy Z és Denis elfoglalták a parkettet. Zenészek is őket figyelték, azonnal magukra vonták a figyeltem.

Valaki erősen megragadta a ruhám nyakát, majd elkezdett hátra felé húzni. Senki nem figyelt minket, így könnyen be tudott rángatni az egyik boxba.

– Figyelj szépfiú. Egyszer elmondom mit akarok. Leszállsz a húgomról örökre. Most oda mész és megmondod neki, hogy már nem szereted és elhúzol a francba – szorított neki a falnak Edward.

– Soha – mondtam határozottan, s próbáltam kiszabadulni a szorításából.

– Mit mondtál? – vágott bele a hasamba.

Belevágott még egyet a gyomorszájamba, mire hangosan felnyögtem. Ha nem szorított volna neki a falnak akkor össze estem volna. Több ütést mér még az oldalaimra, meg a gyomromra. Amikor felkészültem egy újabb ütésre, behunytam a szemem. Az ütés nem jött, de a kezem kiszabadult a szorításából. Azonnal a hasamhoz kaptam, majd a földre csúsztam. Mikor kinyitottam a szemem Adammal, Zoevel, Denissal és Soffyval találtam szembe magam. Zoe ott térdelt előttem és kétségbe esett arccal figyelt.

– Jól vagyok – nyögtem fájdalmasan.

– Tudsz járni? – kérdezte, miközben a hajába túrt idegesen.

Adam és Denis segített fel állni, majd két oldalról megtámasztottak.

– Vigyétek el a házhoz, én lerendezem Mr. Goldenwint – mondta Zoe ördögi vigyorral.

Soffynak dobta a kulcsot, majd mind a négyen megindult Goldenwin rezidencia felé.

– Piszok szerencsés vagy ugye tudod? – kérdezte Denis.

– Nem, de miért? – néztem felé.

– Táncba az a fontos, hogy mindig tud mi a lépés meg, hogy a pároddal fel vedd a szemkontaktus. Akkor tűnik csak igazán szépnek az egész. Z végig téged figyelt. Ahogy eltűntél azonnal ott hagyott mindent és megindult a keresésedre. Folyamatosan aggódott, sőt Edwardot fejbe vágta egy lapáttal – mondta, mire mosolyognom kellet. – Az elején szét akartalak szedni titeket, mert azt hittem Zoe az igazi, de ahogy néztem az aggódó arcát tudtam, hogy neki, csak te kellesz. Szóval össze ne törd s szívét, mert én is behúzok neked párat – nevetett, de tudtam, hogy komolyan gondolja.

– Régóta ismerem Z-t és tudom, hogy milyen makacs tud lenni, de ez semmi ahhoz képes, hogy mennyire szeret titkolózni. Ez a legnagyobb baja, de emiatt is az apja a hibás, mert neki semmi nem felelt meg amit csinált. Így kénytelen volt titokba, megszokta és ezért nem mond el soha semmit – mondta Adam.

– Kísérteties, hogy ti többet tudtok róla, mint én.

– Csak a megfigyelések miatt – sóhajtott fel Denis. – Sokáig nem értettem miért akar titokban táncolni. Amikor átmentem hozzájuk és az apja lehordta a táncot megérettem. De nem tudja mai napig, szóval ha lehet ez a kis beszélgetés maradjon közöttünk.

– Persze – bólintottunk rá mind a hárman.

Ahogy megérkeztünk Soffy azonnal nyitotta ki az ajtót, majd felvittek Zoe szobájába, ami inkább hasonlított egy vendég szobára. Régebben tele volt képpel, most meg frissen festett falak.

– Szóval a terv – ült le az ágyra Soffy.

– Elmegyek a kis házhoz, elhozom a cuccaitokat – csapta össze kezét Denis.

– Én meg keresem Dant és feltartom – ajánlotta fel magát Soffy.

– Én meg készítem a kocsit – mondta Adam.

Magamra hagytak a kavargó gondolataimmal. Nem hiszem, hogy voltam valaha ilyen esküvőn, de nem is akarok ilyeneken még egyszer részt venni.

– Hogy vagy? – jött be Zoe, valamivel a kezében.

– Szarul – nyögtem fel.

Oda jött az ágyhoz, majd felhúzta a pólómat, mire az arca eltorzult.

– Ennyire?

– Igen, ez hideg lesz és fájni is fog – mondta miközben elővette egy krémet.

Ahogy hozzám ért megugrottam a fájdalomtól, de a hideg jót tett neki. Miközben a krémet masszírozta bele eltűnt a fájdalom.

– Ezt vedd be – adott egy pohár vizet meg egy szem gyógyszert.

Szót fogadtam neki, mire eltűnt a fürdőbe. Pár perc múlva vissza jött, majd leült mellém az ágyra.

– Sajnálom – kezdte el simogatni a hajam.

– Nem te tehetsz róla – ültem fel, mire újra elő jött a fájdalom, ez az arcomon meg is látszott.

– Feküdj vissza – tette a kézét a mellkasomra.

– Majd akkor amikor a barátnőm belátja, hogy nem ő tehet róla.

– Jó igazad van, csak feküdj vissza – tolt vissza az ágyra. A fejemet bele tettem ez ölébe, mire lekezdte a hajam piszkálni.

– Mennyire tudsz utazni? – törte meg a békés csendet.

– Nem tudom, mennyit kellene kibírnom.

– Olyan röpke nyolc órát – ahogy kimondta felnyögtem.

– Nem lehetne kevesebb, nem Londonba mennénk hanem haza.

– Ha beszélsz anyukáddal, akkor nekem az is jó.

– De hogy megyünk?

– Adam jön le Londonba, mert ott fog tanulni. Így neki is jó, mert nem kell vonatozni. Soffynak is, mert neki sem kell. Nekünk meg nem kell megvárni míg lábra állsz.

Kocsiba felhívtam anyát, hogy meglátogatnánk olyan öt óra múlva. Az okot nem mondtam el neki. Elköszöntünk Denistől aki megígérte, hogy fedez minket. Adam meg Soffy ült elől. Z meg én hátul. Mellettem meg Lucky és Lucifer ültek. Fejem Zoe vállra dőlt, mire azonnal elnyomott az álom.

II. Évad 69. rész 08/31 H

.:: Louis szemszöge ::.

Közeledett a vasútállomást, a vonat lassan siklót be. Néztem a peront hátha látok rajta egy ismerős alakot. Fék csikorgatva megállt a vonat, majd rajtam kívül még egy öreg nő szállt le róla. Nem volt nálam csak egy válltáska, szóval cipekednem nem kellett, de segítettem levenni az öreg nő hatalmas bőröndjeit. Feltettem a fejemre a napszemüveget, majd úgy kémleltem a messzeséget. Zoeval mióta megjött csak pár szót váltottunk akkor is csak arról volt szó, hogy mikor jövök.

Leparkolt egy kocsi és Edward szállt ki belőle. Zoe nem mondta, hogy ő jön értem, szóval nem mozdultam sőt a hátam mutattam neki.

Valaki elkapta a ruhám nyakát, majd behúzott a női mosdóba.

– Mi... – akartam megszólalni, de rá tette a mutató ujját a számra.

– Shhh – mutatott a fejével az egyik ajtóra.

Mind a ketten bementünk, majd hallottam, hogy nyitódott az ajtó. 

– Ki elöl menekülünk? – suttogtam a fülébe, majd a fenekére tettem a kezem és ösztönöztem, hogy ugorjon fel az ölelembe.

– Apám és Edward elől menekülök úgy kb. mióta kiszálltam a kocsiba – motyogta a fülembe.

– Egyik sincs itt – morogta Edward. – Tuti, hogy ezt mondta a telefonba... Ne kérdőjelezd meg az embereim, inkább örülj, hogy le tudják hallgatni a telefonját, bár nem használja a GPS meg nincs rajta így kinyomozni nem tudjuk... Tudom, hogy azt mondta Peggie, hogy egy hotelbe van, de szerintem már rég vissza ment... Ki tudja lehet, hogy van egy terve, hogy elvonja a figyelmünket... Nem, megyek haza, majd ott megtudjuk beszélni, hogy mi legyen modern Júliával és Rómeóval – ez volt a végszava, majd megfogta magát és lelépet.

– Júlia miről maradtam el?

– Elég sok mindenről, de útközben mindent elmesélek – adott egy puszit az arcomra, majd leszállt rólam.

Ahogy kiértünk a mosdóból azonnal körül nézett, majd mikor tiszta volt a levegőt hatalmasat sóhajtott.

Megfogtam a kezét, majd közelebb húztam magamhoz. Belemarkoltam a formás fenekébe, mire a lábait össze kulcsolta a derekam körül, majd megcsókoltam. Nyelveink vad táncot jártak és dominanciáért küzdöttek. Derekánál fogva tartottam őt, majd az arcomat simogatta, vagy a hajam markolta.

– Annyira hiányoztál – hajtotta rá a fejét a vállamra.

– Te is nekem – adtam egy puszit a hajába.

Megfogta a kezem, majd elkezdett húzni az erdő felé. Ott két rég látott ismerős vált. Egy ág mellett álltak, hogy én is fel tudjak szállni rájuk.

– Remélem nem baj, de ha igen akkor gyalogolhatsz – fordult felém.

– Miért a feketét hoztad? – kérdeztem miközben nagy nehezen felmásztam rá.

– Fehér a te szavaiddal élve a menyasszony lova, szóval csillognia villognia kell holnapra.

– Értem. 
– Menjünk – fordította menet irányba a lovam, valami kézjellel.

Lucifer a semmiből jelent meg és szállt le velem szembe. A zöld lombok közül nagyon jól kirajzolódott az rikító sárga tollai.

– Helló – fordította oldalra a fejét.

– Neked is – ráncoltam a homlokom. – Mennyi mindenről maradtam le?

– Majd mindent elmondok, de most kapaszkodj – mondta, majd mutatott valamit a kezével, mire megindult alatt a paripa.

– Mik ezek a kézjelek? – kérdeztem, mire homlok ráncolva felém néz. – Meg emeled a kisujjad és azonnal indulnak.

– Adam tanított be őket, mert a drága nővére lovas esküvőt akar, de életében kétszer ült lovon. Még te is jobb vagy nála – kacsint rám

Az út alatt elmeséltem neki, hogy milyen volt a filmbemutató, meg a többiekkel mi történt. Amikor beértünk az erdőbe a kis házhoz lepattant a lóról, majd kikötötte az egyik oszlophoz. Meglepett, hogy az enyém beállt a lépcsőhöz.

Be akartam mutatni neki mennyire voltam fasza gyerek és le tudok szállni segítség nélkül is. Átlendítettem a lábam és ahogy előre akartam dőlni, hogy majd leugrottam a pázsitra hátra estem. Nem volt valami felejthetetlen érzés találkozni a terasszal. Fájdalmamba lehunytam a szemem.

– Jól vagy? – halottam egy dallamos hangot, mire kinyitottam az egyik szemem, majd egy aggódó arccal találtam szembe magam.

– Igen – nyögtem fel.

– Biztos? – hajolt közelebb az arcomhoz, mire a haja fátyolként eltakart minket.

Megfogtam az arcát, majd közelebb húztam magamhoz, majd letámadtam az ajkait. A kezére támaszkodott, hogy ne dőljön rám.

– Akarlak – motyogtam az ajkába.

Rátettem a kezem a derekára, majd végig húztam a kezem a combján és bele markoltam a formás valagába. Felültem mire lehúzta rólam a pólót. Én meg szenvedtem az ingével. Kuncogott az ügyetlenségemen, de a ruhát nem akartam leszakítani róla, mert tudtam, hogy ez a kedvence. Engem is mosolyra késztetett az ügyetlenségem, de amikor lekerült róla az utolsó gomb is felálltam, majd magam után húztam. Egy lábon ugrálva húzta le a csizmája cipzárját, közben én a sarkamra lépve szabadítottam meg a cipőmtől. Közben Zoe derekát folyamatosan fogta, vagy éppen a nadrágja övével vacakoltam.

– Minek öltöztél fel ennyire – morogtam a nyakába, majd fogammal meghúztam rajta a bőrt.

– Nem számítottam rá, hogy ennyire kanos vagy – markolt bele a hajamba, majd hátra húzta és nyakamnak esik.

– Ne hagy egyedül sokáig, akkor nem leszek ilyen.

Nagy nehezen le tudtam róla szedni a nadrágot, közben ő az enyémet pillanatok alatt lerántotta.

– Kezdesz kijönni a formádból Tomlinson.

– Akkor a mai napot a gyakorlásnak szánjuk – emeltem fel, mire össze kulcsolta a lábát a derekamon.

– Menjünk be – ahogy kimondta oda léptem az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset, de zárva volt.

– Zárva – motyogta az ajkaiba.

– A kulcsa a csizmámba van – karmolta a hátam.

Oldalra fordítottam a fejem, majd láttam, hogy a csizmái szét voltak dobálva. Ezzel nem lett volna baj ha nem lett volna tele levéllel minden.

– Maradunk kint – csatoltam ki a melltartóját.

– Tényleg a terasz padlóján feküdtünk össze – tette fel az állát a szegcsontomra.

– Tanuld már meg, hogy veled nem össze fekszek hanem szeretkezek – öleltem magamhoz Zoet.

Megforgatta a szemét, majd felült, és a ruhái után nyúlt.

– Hova mész? – fogtam meg a kezét.

– A teraszon vagyunk, szóval inkább bemennék.

– Jó öltözz fel. Úgy is gyakorolnom kell ruha levételt – kacsintottam rá, majd elfogadtam a kezét és felhúzott.

Felhúztam a boxerem, majd megkerestem a nadrágom, és átdobtam a vállamon, pólót meg a cipőt a kezembe hagytam. Zoe megtalálta a kulcsot, majd fehérneműbe benyitott.

– Amúgy szégyen, hogy mestert legyőzte a tanítványa – nyomtam neki a falnak

– Majd megtanítalak – kacsintott, hatalmas dörrent az ég.

Azonnal megugrott, majd felvette a ruháit bele lépett a csizmájába.

– Négy perc és itt leszek – adott egy csókot, majd kilépet.
– Lucky – szóltam mire lesett a feje az asztalról.

Felvettem a földről, majd az ölembe ültettem és úgy simogattam.

Megjelent Zoe az ajtóba, a hajából csöpögött a víz, de a ruhája száraz volt.

– Hogy csináltad?

– Titok – kacsintott.

– Gyere zuhanyozzunk le, mert megfázol.

– Második menet Tomlinson?

– Pontosan Goldenwin – kaptam fel a karjaimba.

II. Évad 68. rész 08/26 L-H

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Nekem nagyon nem teszik – morogta Louis, miközben lecsukta a kocsinak a csomagtartóját.

– Vagy apám vagy a vonat. Nem sokkal nyert.

– Amint oda értél azonnal hívj.

– Jó.

– Ígérd meg.

– Jó megígérem, de te meg azt, hogy nem csinálsz jelenetet az esküvőn.

– Megpróbálom – forgatta a szemét, mit figyelmem kívül hagytam és hosszasan megcsókoltam.

Bátyuskám kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Könnyed mozdulattal foglaltam helyet az anyós ülésen.

– Örülök neked – morogta miközben beült hátra. – Nekem kell a szőrcsomó mellett utaznom.
Felmutattam neki a középső ujjam, majd teljes figyelmemet Luciferre szenteltem.

Ahogy apám beszállt én, úgy tettem be a fülest, és bekapcsoltam a zenét. Nem állítottam hangosra, csak kellemes lágy dallamnak hangzott.

– Zoe! – kocogtatta meg apa a vállam, mire a másik irányba fordultam. Jó hosszú út elébe nézünk. Hátra hajtottam a fejem, majd lehunytam a szemem.

– Szerintem még mindig haragszik rád – szólalt meg hátulról Edward.

– Ha nem mondod rá sem jövök magamtól.

– Azóta nem is beszéltél vele?

– Nem, de miből gondolod hogy nem hallja?

– Nő, ráadásul be van sértődve, szóval semmivel nem foglalkozik. Főleg amihez közünk van.

– Szerintem meg pont, hogy figyel.

– Tuti nem akkor megmozdulna az arca.

– Remélem igazad van, de engem akkor is zavar, hogy úgy beszélünk róla, hogy itt ül.

– Ne is foglalkozz vele. Egész idő alatt így fog duzzogni.

– A lányom, nem hagyhatom magára.

– Igaz, őt nem hagyod magára, mikor már felnőtt is meg áll a saját lábán, de amikor én még meg sem születtem akkor elhagytál. Érzem az apai töredékes.

Minden megadtam azért, ha láthattam volna apám arcát. De nem buktathattam le magam, érdekes beszélgetésnek nézünk elébe.

– Szeretem Peggiet.

– Ez nem nagy kifogás, valami eredetibbet is kitalálhatnál.

– Jó akkor mit szólsz ahhoz, hogy anyád egy szajha.

– Nem kell mondanod tudom, nem véletlenül ölték meg.

Miről maradtam le míg duzzogtam és szenvedtem? Nem is volt annyira rossz, hogy nem vonatot választottam.

– Hogy áll a nyomozás?

– Nem találtam semmi nyomot, ami konkrét gyilkosra utalna, de a tippek még mindig meg vannak. Most is folyik a kihallgatás, majd lesz valami.

– Mikor helyeznek át?

– Szeptembert már Londonba kezdem.

Erős érzek arra, hogy felkiáltsak, hogy mi a francról van szó, de most is szerencsére győzött a kíváncsiság.

– Minden lerendeztél a házat is?

– Igen, holnapra lesz teljesen kész, utána mennek a takarítok majd azt is megcsináljak, majd a bútorokat is behordják. Mire megyek vissza már teljesen kész lesz.

– Hol vettél?

– Közel Zoehoz. Rajta akarom tartani a szemem, nem tetszik nekem az az énekes fiúcska, csak kihasználja, majd mikor megunja akkor eldobja.

Kérlek apa, most az egyszer védj meg és akkor nem fogok rád haragudni, csak erre kérlek. Elfejeltem, hogy hazudtál nekem, csak véd meg Louist.

– Peggie teljesen oda van érte, de én nem. Nem az én kislányom életébe való ez a pörgés.

Egy világ tört össze bennem. De próbáltam nem mutatni.

– Amúgy ez a Richard vagy ki, az meg ki nekünk?

– Peggie apjának a testvére és Zoera ő vigyázott nagyon sokáig. Ő mutatta meg neki a lovas tanyát és ő vette rá az apósomat, hogy Zoe nevére íratják a birtokot. Ő adta neki az egyik lovat is, még három vagy öt évesen. Majd se szó se beszéd lelépet. Egészen addig nem hallottunk róla, míg el nem mondtam, az igazat.

– Neki is azt nagyon fontos a családja.

– Az álmait követi. Mead család mindig az álmait követi.

– Tudod még mit nem tudok. Mi volt Zoenak ez a tánc korszaka?

– Ja, nagy álma volt, hogy egyszer híres lesz vele. Sokat is táncolt, versenyekre is kijutott.

– De híres is lett a tánccal.
– Nem ő lett híres, hanem a maszkos páros.
Mintha Lucky megérezte volna, hogy rossz kedvem volt. Bele mászott az ölembe, majd elkezdett össze vissza hadonászni a mancsaival.

– Te sem akartál velük lenni – vakartam meg a fülét. – Valahogy majd csak túl éljük.

Benne maradt az ölembe én meg folyamatosan simogattam. Legalább valamennyire vissza tudtam fogni magam, hogy nem kiabáltak velük. Nem érdekelt, hogy az apám, tőlem aztán az USA elnöke is lehet, de ha bele tiportak a lelkembe azt nem viseltem jól. Főleg ha a saját apám, talán ez fájt a legjobban.

– Hallhatott minket? – kérdezte apa.

Próbáltam vissza tartani a könnyeim, de nagyon nehezen ment. Szorosan szorítottam a szemem.

– Nem. Nem foglalkozik velünk. Vissza térve a kis énekesre – kezdett bele, mire nyeltem egy nagyot.

– Megunja azt ott hagyja, ő meg teljesen össze törik és két évig megint maga alatt lesz.

– Miért két év?

– Mert volt egy barátja akinek a szeme sem állt jól. Pont mint ennek az sztárocskának. Dobta, mire teljesen befordult és két évig maga alatt volta. Sőt titokban adta be a jelentkezési lapját az egyetemre.

– Ahhoz nem kell a szülök aláírása?

– De.

– Hogy csinálta meg?

– Átvert minket. Nem is egyszer. Sokkal többször, mert állítása szerint nem értettük volna meg. De valahogy mindig én tudtam meg légkésőbb. Ott van a táncikálása. Több éve versenyzett, mire megmondták, hogy hova tűnt el mindig. Majd ott van a ficsúr is. Azt is én tudtam meg a legkésőbb. Semmit nem mond el, szinte úgy kell harapó fogóval kihúzni belőle.

– Mindig ilyen volt?

– Nem, miután Leilaval ismerkedett meg, vagy úgy a köröl.

– Lehet, hogy ő volt rá rossz hatással.

Leila a legjobb barátnőm, neki köszönhetem, hogy fel tudtam állni a szakíts után. Csak rá számíthatok. Tudom, hogy volt köztünk vita a terhessége miatt, de így vissza gondolva nem tudnám elképzelni a napokat a keresztfiam miatt. Megbántam, hogy nem akartam ezt a kis csodát. Bár még mindig nem bírom a gyerekeket. Kezd betelni a teli pohár a drága családommal.

– Remélem ő nem lesz terhes.

– Ha igen, akkor magam viszem el abortuszra – mondta apa, mire bele markoltam a az ajtó fogantyújába.

– Nem hiszem, hogy Peggie nem veszi észre, hogy a lányát kihasználják.

– Ő hisz neki, meg úgy van vele, hogy az ő fellángolásuk szerelem.

– Saját kárán tanul az ember.

– Igen ezt anyám tudná a legjobban bebizonyítani, ha nem szúrták volna mellközépen.

– Nem vagy szomorú?

– Nem, sőt örülök, elegem volt belőle, mindig csak bele rontott az életembe, azzal volt elfoglalva, hogy neki jó legyen – szívtelen.

– Hasonlít Zoera.

– Reméljük nem, mert akkor ő is egy kukába végzi tőrrel a mellkasába.

Megváltás volt, amikor kaptam Louistól egy smst.

"Hogy bírod őket?"

"Kielemezték, hogy süket vagyok ezért megbeszélték, hogy te kihasználsz, majd ez is kitárgyalták, hogy Leila rontott el, meg a tánccal csak a maszkos pár hírnevét növeltem, ja meg ha terhes leszek apám személyen visz el abortuszra. De a kedvencem most jön. Ha így élek akkor egy kukába fogom végezni egy tőrrel a mellkasomba. Közel állok ahhoz, hogy kiugorjak a kocsiból."

– Tuti azzal az énekessel beszélget – hajolt közelebb, hogy elolvassa az üzenetet.

– Takarod már anyádba – tettem el a készüléket, majd kivettem a fülest. A vissza pillantóba láttam, hogy szívem ütötte amit mondtam neki.

– Zoe, hogy beszélsz? – akadt ki apa.

– Angolul – fordultam el majd vissza tettem a zsinórt a fülembe, amiből nem is szólt már egy ideje zene.

"Tarts ki, csak két óra és ott vagytok, de még remélem áll az alku, hogy megverhetem Edwardot."

"Csak utánam."

"Tied az elsőbbség."

– Vegyük el tőle a telefonját, mintha azt láttam volna benne, hogy valahol találkozni fognak.

– Ááá nyolc órás az út, a szépfiúnak meg New Yorkba kell mennie.

– Magángépe van, meg tudja oldani.

– Kivétel ha sikerül a tervem.

– Milyen terv?

– Ahogy belép a ház küszöbét Zoe az lesz utolsó alkalom, hogy ki megy. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye az életét megint. Azt iskolát levelezőn elvégzi, mire lediplomázik el is felejti a szépfiút.

Rendben apa, de van egy rossz hírem a terv akkor sem válna volna be, ha nem tudtam volna, de így sokkal nehezebb lesz. Nem baj ezt a játékot ketten játsszák.

Ahogy megérkeztünk a ház elé és már szálltam ki. Nem zavart, hogy a kocsi nem állt meg teljesen és kiugrottam kezembe Luckyval, majd megindultam belé. Anya az ajtóban üdvözölt.
– Add át apának, hogy kapja be. De szóról szóra, és ha kérdi a szobámba leszek, csak viszek valami enni.
Könnyed mozdulattal mentem ki a hátsó ajtón. Az erdőig meg sem álltam. Ahogy beléptem a kis házba azonnal lerogytam a földre. Az önsajnálatomat a telefon hangja zavarta meg.

"Azonnal gyere haza"

Ennyi állt benne, de tudtam, hogy ki küldte és azt is tudom, hogy mit fogok majd csinálni.