II. Évad 64. rész 08/21 L

.:: Louis Szemszöge ::. 

Az after partiról jöttünk vissza, mindenki hulla fáradt volt. A lányok már aludnak, Zoe még a klubba elnyomta az álom.

– Teljesen hulla vagyok – dőltem hátra, mire Zoe nyögött egyet, mert a feje lecsúszott az ölembe.

– Szerintem mindenki – ölelte át Niall Leilat.

– Nem Richard, és Paul még pörög – mutatott előre Harry.

– Tényleg Harry mit szólsz ahhoz, hogy egy csaj menyasszonyi ruhában jelent meg? – lökte meg Liam.

– Ne is mond, nem tudok rá megfelelőt szavat találni.

– Fiúk megjöttünk – szólt hátra Paul.

Kinyitották az ajtót, majd nagy nehezen felkeltem. Felkaptam Zoe, majd az ölembe vittem be. Felvittem a szobámba, majd betakartam és lementem a többiekhez. Csak a fiúk voltak lent, meg persze Richard és Paul.

– Megjöttem – ültem le a földre.

– Csak annyit akarok mondani, hogy csúszunk egy hetet. A New Yorki bemutató nem változott, de utána van egy szabad hetetek, majd teljes gőzzel bele a munkába.

– Jó – ásította Harry.

Paul és Richard leléptek, mi meg szétszéledtünk a házban. Gyorsan lezuhanyoztam, majd mikor mentem vissza a szobába az ágyon nem volt senki.

– Zoe? – mentem oda, de nem találtam sehol.

Lenéztem az ágy mellé és láttam, hogy a földön fetrengett. Felültettem az ágyra, majd levettem róla a ruháját, levettem a melltartóját, majd rá adtam az egyik pólómat. Ahogy engedtem úgy dőlt bele az ágyba. Mellé feküdtem, majd lekapcsoltam a kislámpát. Felé fordultam és figyeltem ahogy ölelgeti a takarót és motyogott neki valamit.

Ásítottam egyet, majd megfordultam. Már majdnem vissza tudtam aludni amikor éreztem az orromon Zoe levegő vételét. Kinyitottam a jobb szemem, majd láttam, hogy Z még mindig aludt. Becsuktam a szemem és vártam, hogy újra elnyomjon az állom. Nem tudtam egy furcsa érzéstől. Mintha figyelnének. Kinyitottam a szemem, de csak azt láttam, hogy Zoe alszik. Átfordultam a másik oldalamra. Az ajtóba nem állt senki. Kezdek rémeket látni. Egyszerűen nem tudtam vissza aludni, mert valaki folyamatosan figyelt. Most vagy szellem költözött a házba, vagy én kattantam meg.

Felkeltem az ágyból, majd oda mentem a szekrényhez, felvettem valami ruhát. Ahogy megfordultam a tükörből Zoet láttam, ahogy a szemével folyamatosan bejárta a szobát, ezek szerint ő figyelt. Hála istennek nincsenek szellemek a házba.

Ledobtam a ruháimat, majd befeküdtem mellé és magamhoz öleltem és egy jó nagy cuppanós puszit nyomta a fülébe, mire azonnal felugrott.

– Most zúg a fülem miattad – vágott hozzám egy párnát.

Megfogtam a párnát és vissza dobtam neki. – Nem tudtam miattad aludni.

– Nem én tehetek róla, hogy horkolsz és felkelek rá – vágott nekem egy másik párnát.

– Nem is horkolok – dobtam meg egy párnával, de gyorsabb volt így a párnánál az ágytámlába fel akadt és több száz apró darabban ment tovább.

Tátott szájjal nézte ahogy a tollak lebegtek a szobában. Mivel nem figyelt ezt az előnyt kihasználva ledöntöttem a lábáról, majd az ágyon kötöttünk ki. Én voltam felül és folyamatosan mosolyogtam.

– Tudod ugye, hogy nem vagy könnyű.

– Milyen kritizálós hangulatodba vagy ma. Szerinted horkolok és még kövérnek is tartasz. Ez a hála, hogy nem hagytalak a buliba?

– Voltunk buliba? – nézett megdöbbentem rám.

– Igen – veregettem meg a fejét.

– Én ilyenre, miért nem emlékszek?

– Mert már ott bealudtál – gurultam le róla.

– Ebből semmi nem igaz – fonta össze a kezét a melle alatt.

– De minden szava – húztam közelebb magamhoz, majd az ölembe ültettem.

– Nem hiszek neked – rázta meg a fejét.

– Kérdez meg bárkit ezt fogja mondani.

– Szerintem meg nem – emelte fel az orrát, majd elfordította a fejét.

– Most hagy ne mondjam, hogy mire emlékeztetsz – mondtam nevetve.

– Cöö – szállt ki az ölemből, majd a fürdő felé vette az irányt.

Csak a szemem forgattam rajta, majd utána mente. Neki támaszkodtam az ajtónak és figyeltem ahogy fogat mosott. Ilyenkor előnyös, hogy szinte két helyen élt. Neki is voltak itt cuccai meg nekem is nála. Bár minden egyszerűbb lenne ha össze költöznénk. Majd egyszer felhozom neki.

– Tudod min gondolkodtam – léptem mögé, majd arrébb löktem a haját és apró puszikkal hintettem be a nyakát.
Eltolt magától, majd folytatta a fogmosást. Leültem a kádra és figyeltem minden mozdulatát. Ahogy végzett én úgy keltem fel és mentem mögé. Újra félre söpörtem a rakoncátlan göndör fürtjeit, majd végig csókoltam a nyakát.

– Mikor lesz az esküvő? – kérdeztem, majd adtam egy újabb puszit a nyakára.

– 1.-én – nyögte ki nagy nehezen.

– Mikor mész fel.

– 26-án. De miért kérded? – vette szaggatottan a levegőt.

– Miért mész egyedül? – csókolgattam tovább a nyakát.

– Mert... – hagyta abba, mert bele haraptam a nyakába.

– Hagyj menjek veled.

– Talán – suttogta, mire megszívtam a nyakát. – Louis! – mondta erőtlenül.

Tovább szívtam a nyakát, míg egy vörös folt nem maradt ott. Adtam rá egy csókot, majd vissza löktem a haját.

– Ez nem volt szép – fordult felém, majd vissza a tükörhöz, hogy megnézze a nyakát.

– Az enyém vagy, és ezt mindenkinek tudnia kell – öleltem át a derekát, majd szorosan magamhoz húztam. – Csak az enyém vagy – adtam a hajába egy csókot, majd megfordítottam és össze forrtunk egy csókban.