II. évad 63. rész 08/20 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel Louis folyamatosan bökdösött, hogy kelljek fel. Nem volt hozzá semmi kedvem. Alig pár órája feküdtem le és már keljek fel. 

– Hoztam kávét is – ült le az ágyra.

Felültem, majd nyújtózkodtam. Louis vállának dőltem, majd elvettem tőle a kávét és lassan kortyolgattam. 

– Jobban vagy? – simította meg az arcom.

– Egy kicsit, bár ha többet aludnék akkor még élőnek is nevezném magam, nem hullának – ásítottam. 

– Menj és öltözz fel – állt fel és magával húzott engem is. – Nem fogok leskelődni – lökte meg egy kicsit a derekam.

Bementem a fürdőbe, engedtem magamra hideg vizet, hogy felébredjek. Mikor végeztem a zuhanyzással beszárítottam a hajam, majd felvettem a ruhámat.

– Kész vagy? – jött be Louis.

– Igen – igazította meg a sminkem, majd kiléptem a fürdőből.

– Csodás vagy – kacsintott, majd adott egy csókot.

– Sok szerencsét. 

– Kell is – hagyott egyedül

Ő meg a fiúk megindultak a film bemutatóra. Mi meg majd később csatlakoztunk hozzájuk. Szóval mindenki itt volt, Little Mix és a csajok.

– Végre kész vagy – sóhajtott fel Leila.

– Jól van, nekem volt szörnyű éjszakám. Én kiabáltam végig hajnalig. 

– Tényleg nem is mondtad el, hogy akkor van bátyád vagy nincs – könyökölt fel Jade.

– VAN. JHEEE. Szerintetek családon belül ölöm meg akkor azért lecsuknak?

– Igen – vágta rá Grace.

– Jó, akkor öngyilkosságnak állítom be.

– Vagy tűrd meg – mondta Amy, mire mindenki tátott szájjal nézett rá.

– Úgy ismered mint, aki kedves tudna lenni? – kérdezte Leila, mire hozzá vágtam egy párnát.

– Szoktam kedves lenni – fontam össze a kezem a mellkasomon.

– Nagyon, nagyon ritkán és csak akkor amikor senki nem lát.

– Haha nagyon viccesek vagytok – forgattam a szemem.

– Gondoljatok bele. Mi történne a világgal ha kedves lenne? – nézett előre felé Grace, mire mindenki oda kapta a fejét.

– Ha nem tetszik a rendszer ami ebben a házban van akkor ott az ajtó lehet kimenni – mutattam az ajtó felé, mire jót nevettek. – Nem szokásom, hogy szórakozok – mondtam mire mindenki dermedt arccal nézett rám.

Annyira jó volt nézni a kétségbe esett arcukat.

– Szerintetek mennyire lehet mérges? – suttogta Leila.

– Annyira, hogy még hallom is – mosolyogtam rájuk.

– Szóljatok rám, ha itt van akkor nem beszéljünk róla – mondat Perrie.

– Szólok – ültem le a kanapéra.

– Jól vagy? – ült le mellém Leigh-Anna.

– Ideges vagyok a premier miatt, felbukkant a bátyám, hamarosan haza kell mennem, meg iskola is lesz. Már azt sem tudom, hol áll a fejem.

– Túl vállalod magad – ült oda mellém Amy.

– Tudom, de ha én nem csinálom akkor ki?

– Találtok volna mást aki megszervezi az esküvőt, a premier miatt meg majd aggodnak a fiúk, te csak azzal foglalkozz, hogy ezt a kevesebb mint két hetet pihenéssel töltsd – monda Leila.

– Nem rám jellemző inkább bevállalok minden hülyeséget, csak hogy lekössem magam. 

– Csak egy napot lazíts – veregette meg a vállam Jessy.

– Majd májusba, akkor talán ráérek – mondtam mire felnevettek. 

Mindenki csendben maradt és várta, hogy a kocsi megjöjjön értünk. Amy meg Grace teljes sokban volt, mert még nem nagyon mutatkoztak a nyilvánosság előtt. Leila meg azért volt ideges, mert nem tudja, hogy mi lesz Leoval. Mert az anyja meg az apja lejöttek erre a hétre így ők vigyáztak rájuk. Leigh-Anna meg Jessy nem idegeskedik, hisz minden nap a rivalda fényben fürödtek. Perrie idegesen figyelte a kezét.

– Perrie itt vagy még közöttünk? – lóbáltam meg a kezem a szeme előtt.

– Igen – sóhajtott fel.

– Félsz a rajongóktól, hogy mit fognak szólni az eljegyzéssel kapcsolatba? – kérdezte Grace.

– Igen – forgatta az ujján a gyűrűt. 

– Hidd le engem hamarabb akarnak a vízbe fojtani mint téged, szóval ilyenen miatt ne is aggódj – öleltem meg, mire felnevetett. Így sikerült elterelnem a gondolatait.

A beszélgetésünket a duda vetett véget. Megjött a kocsink, ami egy limuzin volt. Richard szerint kellett a felhajtás. Még is csak mi voltunk a(z) One Direction barátnők.

Ahogy oda értünk a kamerák folyamatosan kattogtak. Mindent mozdulatunk meg lett örökítve.

Riporterek csak úgy bombáztak minket a kérdéseikkel. Érteni nem értettük belőlük semmit, de amikor meglátták Perrie gyűrűjét akkor hirtelen mindenki elfejetett, hogy ott voltunk és oda ment a jegyeshez és a barátaihoz.

– Végre megjöttél – jött oda mellém Louis.

– Mikor kezdődik a film? 

– Nem sokára, mikor mindenki beér – fűzte össze az ujjainkat.

Niall és Liam is mellettünk jött. Beültünk mint a hatan a mozi terembe a kényelmes fotelekbe. Nem kellett sok és szinte mindenki be özönlött. 

Ahogy elsötétült minden Louis úgy csúsztatta a kezét a combomra. Hátra dőltem és minden figyelmem a filmnek szenteltem. Nem foglalkoztam azzal, hogy Louis folyamatosan simogatja a combom. 

II. Évad 62. rész 08/19 H

Olyan szemszögbe írok amiben soha nem írtam, sőt nem is fogok, de így sokkal átláthatóbb, szóval remélem azért így is tetszik.

.:: Dan Szemszöge ::.

Mint minden nap ma is nagy nehezen kelletem fel, de éreztem a fájó lábamba, hogy más mint a többi. 

– Elmentem – kiabáltam a anyámnak.

– Várd meg az öcséd.

– ZACK gyere már! – emeltem fel a hangom, mire megjelent az egyetlen öcsém tele szájjal. 

Felvette a táskáját, majd így indultunk meg a buszhoz. Éppen, hogy fel tudtunk szállni, így ülőhelyünk nem volt. Fél órát végig zötyköltük, majd az elsők között szálltunk le. 

– Majd megyek haza – hagytam magára öcsit, és mentem a saját termem felé.

Miközben a tökéletes kifogáson gondolkoztam, hogy milyen szöveggel tudnék meglógni az utolsó órámról, hirtelen nekem jött valaki.

– Nem tudsz vigyázni – háborodtam fel.

– Sajnálom – szabadkozott a lány.

– Tudod ez drága lesz – álltam az útjába.

– Tényleg nagyon sajnálom, de most órára kell mennem.

– Még találkozunk – hagytam ott, majd én is beültem a saját órámra.

Egész nap szenvedtem. Senkit nem érdekelt, hogy nem akartam iskolába lenni. Anya szart rám nagy ívben. Kijelentette, hogy maradok, mert neki nincs ideje, hogy kikérjen. 

De legalább a buszmegállóban voltam. Kevesen voltunk így nem kellett állnom, remélem. 

Egy váratlan csaj jelent meg a buszmegálló másik felén. A busz befutott, elsőként ugrottam fel. Leültem az egyik szabadon lévő helyre. Mivel nem sok szabad hely volt a "valahonnan ismerős csaj" elindult felém.

– Szabad? – kérdezte tőlem, mire mosolyogva bólintottam.

– Ráérsz este?

– Miért?

– Mert lesz egy buli és nincs kedved velem eljönni?

– Lehet róla szó.

– Szuper – bólintottam. 

– De legalább a neved elárulhatnád? - nézett rám érdeklődve.

– Dan Goldeniwn.

– Susan Mood. 

Megérkezett a busz így leszálltam és a lelkére kötöttem, hogy legyen a diszkóba.

Bementem a szobámba ott levágtam a táskámat és elkezdtem készülődni. Amint elkészültem az öcsém lelkére kötöttem, hogy ha anyám kérdezik mondja azt, hogy a barátomnál vagyok tanulni. Tök természetes ellenes, hogy én tanulok, de ha anyám meghallja akkor nála minden rám szabott feladatot áthárítja az öcsémre.

Diszkóba hatalmas tömeg volt. Amint kiszúrtam Susan azonnal oda mentem hozzá. Sikerült rá vennem, hogy töltsön velem egy felejtetlen éjszakát. 

~ 3 hónap  múlva~

Meglepett, hogy valaki kopogott hajnalok hajnalán. Mivel rajtam kívül senki nem ébredt fel, ezért kénytelen voltam én ajtót nyitni. Mielőtt kitártam volna felhúztam egy mackónadrágot, mert pucéran nem nyithattam ajtót. Amikor kitártam Susannal találtam szembe magam. 

– Hatalmas baj van – lihegte.

– Mi a baj? – kérdeztem miközben beengedtem.

– Terhes vagyok – suttogta.

– Hogy mi? – kerekedett ki a szemem.

– Mondom terhes vagyok, amikor a diszkóba voltunk, nem védekeztünk, mondván, hogy úgy sem lesz semmi baj.

– Jézusom – ültem le. 

– Te csináltad, hozd is helyre.

– Még is hogy? Vegyem ki belőled gyereket.

– Nem fogom egyedül felnevelni.

– Én meg nem hagyom ott Peggiet.

– Gondoltál volna rá, mielőtt megdugtál.

– Bocs, hogy férfiból vagyok.

– Nem találtál más kurvát?

– Alkalmas voltál rá – vigyorogtam perverz mosollyal.

– Kapd be.

– Nem én, majd te – kacsintottam.

– Hülye fasz. 

– Fizetek tartás díjat, de azt mondod, hogy az apja meghalt, esetlen 18 évesen elmondhatod neki.

– De még mennyire, hogy fizetni fogsz. 

– Rendben, majd még beszélünk, de senki nem tudja meg, hogy az én gyerekem. 

Kicsuktam a gyerekem anyját, majd vissza mentem a szobába.

– Ki volt? – fordult felém Peggie.

– Csak egy barátom – válaszoltam lazán.

– Aki csaj? – vonta fel a szemöldökét.

– Nem ez még az előtt volt mielőtt összejöttünk.

– Mi? – nézett vérbe forgó szemekkel, majd hirtelen felpattant. 

– Lefeküdtem egy csajjal aki most terhes lett.

– Te meg csalsz engem?!

– Persze ott van Rosalinda, meg Annabell, Ingrid... – soroltam, mire fejbe vágott. – Hé vicceltem, az jóval előtted volt.

Hirtelen kivágódott az ajtó, majd anyám meg Zack jelent meg az ajtóba.

– Itt meg mi folyik? 

Igen, nem szóltam senkinek, hogy ma átjön Peggie. 

– Semmi – léptem elé, majd takartam, mert ruha nem volt rajta. Talán szólni kellett volna, hogy este átjön. Saját kárán tanult az ember. 

~ 7 év múlva ~

– Dan – jött be Peggie boldogan. 

– Mi van édesem – ültem fel a fotelba.

Elkezdett valamit lóbálni a szemem előtt amiből semmit nem láttam belőle.

– Nem lenne egyszerűbb, ha megmondanád – húztam bele az ölembe.

– De az úgy nem volna érdekes – csókolt meg.

– De nekem sokkal egyszerűbb lenne.

– Terhes vagyok. 

– Neeeeeeeeee.

– Mi van? – akadt ki.

– Csak eszembe jutott a 8 évvel ezelőtti éjszaka.

– Még nem beszéltettek.

– Nem, csak fizetek – vontam meg a vállam.

– Ne búslakodj, minden csak jó lesz – adott még egy csókot. 

II. Évad 61. rész 08/19 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Itt vagyok – suttogta Louis a fülembe. – Minden helyre fog jönni.

Megfordultam, majd a nyak köré csavartam a kezem. Közben folyamatosan a hátam simogatta.

– Nincs baj csibém – mondta, mire elengedtem.

– Ez meg honnan jött? – döntöttem meg egy kicsit a fejjem.

– Még mindig érződik rajta a tojás – fogta meg egy tincsem, majd elkezdte csavargatni.

Erre felnevettem, majd letöröltem a könnyeimet a szememről, nincs idő sajnáltatni magam. Nem fogott ki rajtam egy kis káosz, amúgy is nem rám volt jellemző, hogy az egereket itatom. Az a Zoe régen meghalt az újnak meg ezekre nincs ideje.

– Velem tartasz? – kérdeztem tőle.

– Hova?

– Egy igazi Goldenwin vitába.

– Csak ha megüthetem Edwardot.

– Majd amikor nem látják ennyien.

– Szavadon foglak – adott egy csókot.

Mikor kiléptük ott a harmadik világ háború fogadott. Nem tudtam eldönteni, hogy ki kiabál jobban. Megfogtam egy poharat, majd hozzá vágtam a konyha falához. Hirtelen mindenki csendben maradt.

– Ki miért jött? – kérdeztem.

– Holnapi nappal kapcsolatban – mondta Richard.

– Hallgatlak.

– Délben indulunk ott Lou vár minket. Majd a fiúk előre mennek, rád meg számítok – mutatott rám.

– Nem megy sehova – szólt közbe Edward.

– Hallgass a neved – mondtam neki, mire morogva vissza dőlt a falnak.

– Csak ennyit akartam és már itt sem vagyok, meg elrendeztem mindent.

– Köszi és szia.

– Mi meg csak azért jöttük, hogy megbeszéljük az esküvőt – mondta Adam.

– Milyen esküvő? – kérdezte Edward.

– Kuss! – mordultam rá.

– Menyasszony ragaszkodik a hintóhoz.

– Megpróbálom, de nem ígérek semmit.

– Köszi, mi már megyünk is – ragadta meg Soffy kezét majd kimentek.

– Mi is megyünk, mert csak lazulni jöttünk át – kelt fel Harry a kanapéról, majd utána ment mindenki.

Grace és Amy is velük tartott. Lassan mindenki kiment, majd egy ajtó csapás jelezte, hogy elmentek.

– Minek köszönhetem a látogatást? – fordultam anyámék felé.

– Tartozom egy magyarázattal – kezdett bele apa.

– Hamarabb is mondhattad volna mielőtt beállít, helyesbítek – mutattam a falat támasztóra –, beront hozzánk és magával akar vinni.

– Nem tudtam, hogy idejön.
– Legalább mond el az igazat. De még ma lehetőleg most – fontam össze a kezem a melleim alatt.

Louis leült az egyik fotelbe a lehető legmesszebb a többiektől, de velük szemebe. Apa anya mellet ült, Edward meg apa oldalán a karfán. Én leültem Louis foteljének karfájára, de a kezem nem engedtem le.

– Nem akarsz eltűnni? – kérdezte Edward Louist.

– Eszemben sincs – mondta össze szűkült szemekkel.

– Nem is tudtam, hogy a család része vagy.

– Én meg a létezésedről nem tudtam – vágott vissza, mire mind a ketten elmosolyogtunk. A kis családom többi tagjának nem tetszett annyira a beszólás.

– Viselkedjetek – morogta anya.

– Igazatok van én vagyok a hibát, mert ti titkoltátok, hogy van egy bátyám. Tiszta logikus – sóhajtottam fel.

– Majd, ha apád elmondja akkor más véleményed lesz.

– Hát nem. Ebben biztos vagyok – fordulta apa felé és vártam, hogy elkezdje.

– Minden ott kezdődött, hogy... – kezdett bele apa a történetébe.

II. Évad 60. rész 08/19 L

.:: Louis Szemszöge ::. 

– Anya – jött be Amy.

– Mi van? – kelt fel halál komásan.

– Van itt egy fura fazon aki magával akar vinni isten tudja hova.

– Mond meg neki, hogy anyád halott – húzta a fejére a takarót.

– De itt áll az ajtóba.

– Akkor üzenem neki, hogy a kicsi húgával nem érdemes kötözködni – kelt fel, majd bement a fürdőbe és jó hangosan bevágta maga után az ajtót.

– Mi a baja apa? – kérdezte Amy, mire azonnal oda kaptam a fejem.

– Mi van? – akadtam ki.

– Mi a baja anyának? – gondolkozz, gondolkozz. Áh hagyjuk nem megyek vele semmire.

– Megjött neki – bólogattam.

– Ja akkor értem – ment ki.

Hirtelen bejött az ajtón Edward. Szinte vörös volt a feje a dühtől.

– Összepakolt már? – kérdezte.

Itt fogyott el a türelmen, kikeltem az ágyból, majd oda álltam elé.

– Nem és nem is fog – emeltem fel a hangom.

– Ki vagy te neki, egy senkije. Miért hallgatna pont rád?

– Tudod mit nem értek, minek toltad ide a segged, tökéltessen el voltunk nélküled. Igazán maradhattál volna ott ahol voltál.

– Fiúk elég – állt közénk Zoe.

– Indulhatunk? – kérdezte tőle Edward.

– Te most halál komoly azt hiszed, hogy hátra hagyom az életem, mert te az egyik napról a másikra feltűnsz? – kerekedett el a szeme.

– Ez nem élet – morogta.

– Mert a te életed mi? Valami unalmas semmit nem érő – vágtam hozzá élesen a szavakat.

– Te neked ehhez semmi közöd, szóval hozzál innen, te kis pénz sóvár....

– Kuss! – kiáltotta el magát, mire Edward kénytelen volt csendben hallgatni. – Válasz. Vagy magadtól mész ki, vagy kirugdoslak, de úgy, hogy a saját anyád nem ismer meg – dobott felé egy ördögi mosolyt.

– Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd az életed.

– Nem, hogy örülnél, akkor több részed lesz az öröklésből. Várj nem, mert te nem vagy a rokonom, hiába akarod velem elhitetni.

– Mit érek el azzal, hogy hazudok neked?
– Na erre inkább nem válaszolok, de kérlek menj el – mondta közben meg az ajtó felé mutogatott.
Ahogy Edward kilépet a karjaimba vetette, magát, mire elkezdtem simogatni a hátát és a hajába adtam puszikat, még lehetett érezni rajta a tojást, de annyira puha lett tőle.

– Elegem van – nyöszörögte.

– Nyugi, már elment – emeltem fel az állát két ujjammal.

– De mi van ha igaza van?

– Akkor is miért nem keresett fel hamarabb.

– Lehet, hogy csak most tudta, meg hogy van egy húga.

– Kérdezd meg Dant.

– De nem akarok velük beszélni.

Megforgattam a szemem, majd adtam neki egy gyors csókot. Vagy is nem így terveztem el, de a csengő megszólalt.

– Nyitom – morogta, majd szinte füstölgő fejjel ment el ajtót nyitni. – Te még itt vagy, tudod mit nem érdekelsz – ennyit hallottam. Magamra vettem egy melegítő nadrágot, majd úgy mentem ki. Lent a fiúkkal találtam szembe magam meg a lányokkal. Majd hirtelen megjelent az ajtóban Perrie is, mögötte meg Soffy jött meg egy számomra nem kedves emberrel.

– Sziasztok – köszöntem nekik.

– Végre felkeltél – pacsiztam le a fiúkkal.

– Te Zoenak mi a baja? – kérdezte Soffy.

– Beütött nála a ménkő, ja amúgy az a pasi aki itt rontja a levegőt. Edward – mutattam a falat támasztóra.

Hirtelen megint csengettek. Richard állt kint az ajtóba.

– Zoe?

– Nem tudom – vontam meg a vállam, majd beengedtem.

Mire vissza ültem a kanapéra, újra megszólalt a vendég jelző. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót és Dannal és Peggievel találtam szembe magam.

– Zoe?

– Nem tudom – vontam meg a vállam, majd beengedtem őket. Elégé szép kis csapat gyűlt össze a nappaliba.

– Ki tudja hol van Z? – kérdezte Leila.

– Szerintem senki – válaszolt Niall miközben átvette a fiát.

Amúgy az egész szobába érezhető volt a feszültség. Először is köztem meg Edward között, Perrie és Soffy között, Zayn és Adam között, végül Richard és Dan között. Fiúk meg alapból feszülten érezték magukat, mert volt három idegen a társaságukba és nem tudtak feloldódni, mert szinte érezhető volt, hogy itt vér fog folyni.

– Nyálas herceg, hol a húgom? – kérdezte tőlem Edward.

– Na ide figyelj, fogd meg magad és most azonnal menj el, még szépen mondom, vagy olyat teszek amit megbánok – mondtam a szavakat gondolkozás nélkül.

– Senkit nem érdekel, a véleményed... – akarta folytatni, de a feje mellett elrepült egy pohár, majd a falon szét tört.

– Kuss! – mondta Zoe. – Igaz vagy nem igaz? – fordult Dan felé.

– Igaz.

– Köszönöm – ennyit, mondott, majd megindult a konyha felé.

Gondolkozás nélkül utána mentem. Még mielőtt kitudott volna menni szorosan magamhoz öleltem hátulról, mire éreztem, hogy remegett a válla.

II. Évad 59. rész 08/18 L

.:: Louis Szemszög ::.

– Te mész – motyogta a nyakamba.

– Miért?

– Mert rajtam csak törölköző van.

– Oké – keltem fel, de semmi kedvem nem volt hozzá.

Nem volt arról szó, hogy valaki is jön fog. Sőt megbeszéltük, hogy mindenki egyedül marad, mert a turné alatt úgy sem tudtunk normálisan "beszélni".

Kitártam az ajtót, majd egy teljesen idegen állt velem szembe.

– Üdvözöllek szőke herceg fehér lovon, de hol a húgom? – köszönt kicsit sem barátságosan.

– Miben segíthetek? – dőltem neki az ajtónak.
– Mondtam a húgom keresem.
Próbálj meggondolkodj normális ember módjára. Vagy összekevert Nialllal a szőke hajra utalva. De Gracenek is lehet a testvére mivel neki is van bátya, de Harry nem szőke. De lehet, hogy csak gúny miatt mondta, szóval fogalmam sem volt, hogy ki keresett itt. Próba szerencse.

– Leila már rég elköltözött – első tipp.

– Nem őt keresem.

– Grace meg nincs itthon.

– Nem így hívják.

– Amynek meg öccse van szóval passz kit keresel.

– Samanthat keresem – lépett előrébb.
– Nem ismerek semmilyen Samanthat.

– Itt lakik.

– Itt nem lakik semmilyen Samantha, biztos, hogy rossz helyre csengettél be, de ha nem haragszol akkor én megyek, a barátnőm vár rám fent a hálóba, pápá – akartam becsukni az ajtót.

– SAMANTHA! – kiáltotta el magát.

– Értsd már meg hogy nincs itt semmilyen Samantha.

Hirtelen éreztem kettő ölölelő kezet a derekamon, majd Z a vállamra tette a fejét. Hirtelen beugrott, hogy a második neve Samantha. Átkozottul beégtem, szégyen hogy nem tudtam a barátnőm középső nevét.

– Samantha a második nevem az első Zoe.

– Szemét, tudtam valahogy keresztbe akart húzni – morogta nekem.

– Ki vagy? – kérdeztem.

– Edward Jonhson Goldenwin.

Én hatalmasakat pislogtam és tátott szájjal néztem.

– Hallgatlak – fordultam Zoe felé.

Mikor megláttam az arcát amiről kb annyit olvastam le, hogy ő sem tudott semmit, kicsit megnyugodtam, mert ezek szerintem ezt nem titkolta előlem.

Z kényszerében felnevetett, majd leült az egyik fotelre.

– Most tényleg ki vagy? – kérdeztem tőle.

– A bátyja és elegem van belőle, hogy folyamatosan lejáratja a családot. Szóval Samantha pakolj össze, haza viszlek.

– Jó – bólogatott, mire Edward elment.

– Te képes vagy elmenni egy idegennel aki azt mondja, hogy a bátyád? – akadtam ki.

– Mi van? – ugrott fel.

– Mi az, hogy mi van. Bele egyeztél, hogy elmész.

– Én nem megyek sehova – rázta meg a fejét. – De te is láttad?

– Ez most meg hogy jön ide?

– Megkergültem – bólogatott.

Szerencsétlen azt sem tudta, hogy hol volt. Én is ki voltam akadva, de én arra, hogy csak úgy rávágta, hogy haza megy. Lehet hogy nem tudta mit kérdezett, de engem nem érdekelt. Idegesít, hogy egy vad idegen, aki azt mondta, hogy Goldenwin már megy is vele. Mi van ha valami pedofil állat, vagy csak az egyik utca sarkon meg akarja erőszakolni, majd elvágja a torkát? Azt biztos míg ez a csávó Londonba lesz, Z csak felügyelettel teheti ki a lábát.

Mire fel eszméltem a gondolkozásból, már csak Lucy társaságát élveztem a nappaliba. A konyhába nem volt, szóval megindultam a szobája felé, ott benyitottam és láttam, hogy az ágyba fekszik.

– Mikor jöttél fel? – bújtam be mellé a takaró alá.

– Pár perce – vonta meg a vállát.

– Mi a baj? – kérdeztem, majd felemeltem a kezem mire a vállamra hajtotta a fejét.

– Kiderült, hogy van egy bátyám, bár nem biztos, apa még nem válaszolt, sem anya, meg fáj a hasam.

Rátettem a kezem a hasára, majd simogatni kezdtem.

– Ezért voltam manapság akkor olyan hisztis.

– Nem vagyok hisztis – húzta el az orrát.

– Pedig ez vagy ilyenkor, higgy nekem – adtam egy puszit a feje búbjára.

Laptopot levettem az éjjeli szekrényről, miközben betöltött a rendszer megbeszéltük, hogy melyik filmet nézzük meg, Terminálra esett a választásunk.

A film közepe tájékán bealudt. Ahogy vége lett a filmnek én az interneten bogarásztam.