II. Évad 51. rész 08/02 N

.:: Zoe szemszöge ::.
(+18)

– Zoffynak vége – jelentette ki.
– Ez csak valami vicc. Még csak most kelhetnek fel.
– Nem. Zayn fen van és Perrie hívta telefonom. Nem tűnt fel neki, de már tudtok, hogy van valami megint közöttük, még Jesy, Jade és Leigh-Anne is tudták.
– Mikor?
– Találkoztak az utcán, majd minden jött magától.
– Mióta?
– Egy hónapja, ahogy Amerikába értünk. De már tudja, hogy tudom.
– Hadd nyírjam ki – indultam meg az ajtó felé.
– Zayn sokkal jobban érdekel mint én? – görbült lefelé a szája. Sőt még a kezeit is össze fonta mellkasa előtt.
– Jobban, mert őt herélés várja.
– Jó az csinálhatod Zaynnel. Velem nem akarsz ilyen csinálni, ugye? – mondtam miközben be állt közém és az ajtó közé.
– Nem állt szándékomban – kerültem ki.
– Semmit nem kapok. Még egy köszönöm puszit sem amiért megosztottam veled ezek az infókat? – fogta meg a derekam és az állát a vállamra támasztotta.
– Ennyire véded Zayn? – tettem rá a kezeim az övéire.
– Ha megölnéd a rajongók merényleteket szerveznének a számodra – nyomott egy apró csókot az ajkaimra.
– Kivétel, ha nem derül ki, hogy én voltam. Csak te tudnál róla. Amúgy is nem ölném meg, csak megleckéztetném.
– Inkább maradj velem. Olyan rég voltunk kettesbe – simogatta a hasam.
– Egy feltétellel! – tartottam fel az ujjam. – Ha kiderítesz nekem valamit.
– Mit szeretnél egyetlenem? – csókolgatta a nyakam.
– Azt majd később megtudod.
– Lécci. Mond el – fordított meg majd felemelt a combomnál fogva.
Rákulcsoltam a lábaim a derekára, majd adtam egy rövid csókot az ajkára.
– Mond el szépségem.
– Deríts ki nekem, hogy Amy emlékszik-e még arra, hogy megígértette velem, hogy tanítsam meg táncolni.
– Rendben, majd Liam nyomoz – tett le.
Ahogy el engedett én úgy löktem őt az ágyra. Arrébb túrtam a hajam, majd hosszasan megcsókoltam.
– Akarlak most – húzta felfelé a felsőm szélét. Végig csókoltam a nyakán, majd lehúztam róla a pólóját. Vad csókcsatába kezdtünk, de valaki megköszörülte a torkát.
– Örvendek Zoe. Nem is tudtam, hogy beugrasz ma – mondta a vendégünk.
– Én is neked – morogtam Louis vállának támasztva a homlokom.
– Nem úgy volt, hogy csak este jössz?
– Már tegnap este megérkeztem – mosolyogtam.
– És nem jöttél át? – akadt ki Louis.
– Nem, hisz akkor most nem durcáznál itt nekem, meg különben is éjfélkor ért be a gép. És akkor aludhatok.
– Hát pont nem – morogta Louis.
– Jaj akkor majd veled külön pótolom! – néztem rá.
– Tudott mit hagylak titeket, majd ha kiéltétek perverz vágyaitokat egymáson akkor gyertek le reggelizni – mondta Harry.
– Jaaaj, mert benned egy csöppnyi perverzség sincs Harry – mondtuk Louisszal együtt.
– Jól mondtátok nincs – ment ki az ajtón.
– Lemenjünk, most vagy majd később? – kérdezett Louis.
– Ráér később is. Hol is tartottunk? – löktem el az ágyra.
Magára húzott, majd megszabadított a ruháimtól. Én is leszedtem róla az utolsó darabokat. Felgörgetett magának egy gumit, majd maga alá fordított és belém vezette méretét. Befogtam a száját, nehogy valaki meghaljon minket. Ő is hasonló képen tett, fő az óvatosság. Nem akartuk, hogy Harry vagy valamelyik másik fiú ránk nyisson.
Miután mind a ketten a csúcsra jutottunk, Louis kidobta a kotont, majd mellém feküdt és figyeltük a plafont.
– Tényleg tegnap este megjöttetek és nem mondtad el?
– Nem akartalak felébreszteni, mert koncertetek volt. Gondoltam pihensz.
– Rád mindig van időm.
– Ezt én tudom, de nem viselném el ha miattam lenne a csodás szemeid alatt karikák – könyököltem fel.
– Pedig mennyivel jobb lett volna ha itt vagy mellettem.
– Sokkal – mosolyodtam el, majd adtam neki egy csókot.
– Le kéne menni – könyökölt fel ő is.
– Menjünk – fogtam magam elé a takarót, majd felkeltem.
– Csodás tested van – mondtam miközben megcsókolta a hátam.
Szembe fordultam velem, majd adtam egy lágy csókot az ajkára. Felvettem a ledobált ruháim. Louis meg az alsóját kereste.
– Ezt keresed? – emeltem fel a darabot.
– Köszi – vette ki a kezemből, majd bele is lépet.
Gyorsan felöltözött addig én meg rendbe szedtem magam. Ne látszódjon, hogy mit csináltunk amíg a többiek lent voltak.
– Sziasztok – köszöntem bandának meg a Little Mixnek.
– Zoe – ölelt meg Perrie. – Régen nemnyire vágtatok át? – kérdezte, mire Harryvel össze nevettünk. – Ezek szerinte nagyon.
– Eltaláltad – mondta a göndörke.
– Az isten verjen meg hol vagy te lány?
– Nem kell kiabálni itt vagyok – mondtam Richardnak.
– Kész?
– Kész – bólintottam, majd elment.
Mindenki a reggelijével volt elfoglalva. Hirtelen Soffy felkelt, majd motyogott valamit és lelépett. Ahogy Soffy lelépet az anyuka és az apuka ment megetetni a gyereküket. Grace, meg ment segíteni. Mivel ő imádja az olyan gyerekeket akik még nem tudnak menni. Liam és Amy meg csak elmentek. Zayn megérkezett és egy csókkal köszöntötte Perriet. Majd a kaja végén faggatni fogom. Be is következet amikor leléptek a lányok, hogy interjúra menjenek.
– Hallgatom Mr. Malik  mondtam neki.
– Hát úgy volt, hogy egy hónapja összefutottam Perrievel, majd meghívtam egy kávéra.
– Zayn – húzta fel a szemöldökét Louis. – Az igazat.
– Komolyan akarjátok tudni jó – ült le velünk szembe. – Az igaz az, hogy Soffy eléggé elkerülte a közös együttlétünket. Aztán összefutottam Perrievel és hát az ágyba kötöttünk ki.
– Más? – kérdeztem.
– Szerintem ennyi – indult kifelé.
– Szóval akkor ideje nyomoznod – veregettem meg Louis vállát.
– Igen is Miss Goldenwin – hátrált kifelé Louis.
Felmentem a szobánkba és ott az eleven barátaim fogadtak.
– Milyen volt a napotok? – ültem le Grace és Leila mellé.
– Titokzatos kisasszony, mikor akartad közölni, hogy megjössz?
– Most. Megjöttem.
– De esetleg nem reggelikor kiabálva jönnél be – tolt le Grace.
– Jobb, mintha suttogva, köszöntem volna, vagy esetleg elmegy a hangom és tátogok.
– Attól függ.
– Mitől? Naptól vagy a reggelitől? – kérdeztem, miközben Lucifer fel szállt a vállamra.
– Naptól – forgatta meg a szemét.
– Jó, ha le megy akkor szólok, hogy megjöttem – miközben mondta Lucifer vadul bólogatott.
Még maradtak pár percig, majd mindenki ment vissza a szobájába. Leila futva, mert Leo hiányolta az anyját.
– Kiderítettem. Emlékszik – mondta Louis miközben bedőlt az ágyba.
A nap többi részében, mindenki pihent és pihent. Ki nem tudtunk menni, mert ellepték az ajtót a rajongók. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése