II. Évad 47. érsz 07/31 H

Meghoztam az igazi részt. 
Amit ÁPRILIS ELSEJÉN írtam. Az egész rész egy poén volt. Én jót röhögtem rajta. 
Egy nagyon szemét író. ;) ;) :P :P 

.:: Zoe szemszöge ::.

Amíg Soffy itthon volt bemutattam neki apucit. Apuci egy búbos kakas volt, akit követnek a gyöngyösök. Innen kapta a nevét. De nem hallgat rá.

Elmesélte, hogy milyen volt a állatorvosi gyakorlat. Alig várja, hogy ő gyógyítsa az állatokat, teljesen meg van bolondulva értük. Végre eljött a napja, mehetünk a fiúk után.

– Mikor indul a gépünk? – kérdezte Soffy.

– Nem tudom – vontam meg a vállam.

– Mi az, hogy nem tudod? Akkor hogy jutunk el?

– Hívnak.

– Mivel megyünk? – ráncolta szemöldökét.

– Fiúk magángépével, mert a rajongok már nyomoznak így egy kicsi reptéren felvesznek, majd Amerikában is egy kisebb reptéren szállunk le és onnan Paul visz minket a szállodába.

– Ezt mikor találtátok ki?

– Tegnap este – gondolkoztam.

– Rendben, mi lesz addig?

– Egyesekkel ellentétbe nekem nincs bepakolva, szóval. Én bepakolok utána meg szerintem nem fogok semmit sem csinálni.

– Abban verhetetlen vagy.

– Köszi – mosolyogtam.

Soffy lement, hogy egyen valamit, közben én már neki láttam a pakolásnak. Mikor vissza jött még javában a ruhák alatt voltam és kerestem a megfelelő darabot amit elvihetek New Yorkba. Szerencsétlen Soffynak hallgatni kellett a nyavalygásomat, amikor megunt egyszerűen lement Mollyhoz meg a kölykökhöz.

Whisky, hát vele érdekes dolgok történtek az a három nap alatt. Elcsavarta a fejét a szerelem és elfejtett haza jönni. Négy házzal arrébb volt, ott is volt egy Brith rövid szőrű macska. Szóval hivatalosan is átruháztam rájuk. Pedig többségben ő keltett reggelente, és azt átkozottul élveztem. Lusy meg Molly maradt örökre Hillsidebe. Lucifer és Lucy meg Londonba lettek vissza szállítva. Louis akarta, hogy Lucy legyen, a szívéhez nőtt a bajkeverő.
Két óra alatt sikerül bepakolnom. Soffy közben megpróbálta a lehetetlen, Lucyba értelmet nevelni. Én már még kisebb kiskorában fel adtam, főleg amikor a fejére borította a vizet. Egyszerűen apucinak több esze volt mint neki, kezdtem azt hinni, hogy valami borsó volt a fejében az agy helyet. De anyáéknak nem hagynám itt az ördög fajzatot, mert képesek lettek volna, hogy azért lejöttek Londonba, hogy oda adják, még masnit is kötnének a nyakába. Sőt amikor mondtam, hogy csak az egyik kölyök viszem magammal Lucyra egy masnit kötöttek és kijelentették, hogy ő az utú húsvéti ajándékom. Szóval nem volt sok választásom. Megkaptam a saját kutyámat. Jipp Jipp, jobb ajándék nincs is.

– Azt hittem, hogy soha nem leszel kész – könyökölt fel az ágyra Soffy.

– Nem kell mondani. Tudom, hogy lassan pakolok, de csak néha.

– Soha nem láttalak gyorsan pakolni.

– Mert rosszkor voltál rossz helyen.

– Néző pont kérdése.

– Vagy inkább az, hogy kivel voltál – cukkoltam.

– Bagoly mondja verébnek.

– Veréb szép madár és fürge.

– Ja fürge, mint a verseny táncos?

– Csönd még meghallják – fogtam be a száját.

– Én nyertem.

– Ezt a csatát megnyerted, de a háborút még nem.

– Hidd el azt is megfogom. Sötét.

– Szőke.

Fő, hogy értelmesen beszélgettünk. Külső szemlélő ha hallotta a beszélgetésünket, akkor kórházba vinne, majd onnan egyenesen a diliházba.

Megkaptam a telefon hívást és apa már vitt is ki minket a reptérre. Mivel nem tudták, hogy Soffy ki is valójába, én meg beöltöztem kalapárusnak így gond nélkül mehetünk végig. Felszálltunk a gépre, majd irány New York. Már beszéltem is Stevennel, hogy megyek meglátogatni.