II. Évad 46. rész 07/29 H

.:: Soffy szemszöge ::.

Három nap és vége a hónapnak. Megkaptam szabadságnak ezt az időt. Ahogy megbeszéltük Zoeval elmentem hozzá és onnan együtt megyünk New Yorkba. Mivel hosszú az út így úgy döntöttük, hogy 29.-én mentem oda.

Reggel a legelső vonattal indultam. Az utam unalmasan telt. Nem volt senki, a fülkében egyedül ültem és olvastam.

Nyolc órás út alatt két könyvet olvastam ki. Még volt egy órám a leszállásig, ezért nem kezdtem bele újba. Rólam azt kellett tudni, hogy gyorsan olvasok. Sokak szerint kísérteties, szerintem meg hasznos.

Ahogy megérkeztem a végállomáshoz kerestem Zoet. Akár merre néztem sehol sem találtam. Remélem nem felejtette el. Leültem az egyik padra és elővettem a telefon. Megkerestem a sötét számát, majd a fülemhez emeltem. Meglepett amikor meghallottam a közelben a csengő hangot. Akkor ezek szerint már itt van. Meg is kaptam a választ amikor előttem termet.

– Szia szőke – mosolygott.

– Szia sötét – keltem fel és öleltem meg.

– Kivel jöttél?

– Egyedül.

– Milyen messze laktok.

– 20 perc séta vagy több. Attól függ, hogy merre megyünk – fogta meg a bőröndöm fogantyúját.

Az állomás elé értünk. Ott nyüzsgött az élet. Azt hittem, hogy ez egy kis város. Alig élnek párán és azok is ritkán mozdulnak ki. Ezek szerint nem. Az egyik fal mellett két ló várt.

– Kik mászkálnak lovakkal? – fordultam a vörös csíkos felé.

– Goldenwinnek – mondta, mire értetlenül néztem rá.

– Szia Zoe – ugrott elő a semmiből egy lány.

– Szia Amanda. Tudod nekem most mennem kell, majd beszéltünk mindenféleképpen – mondta miközben hátrált.

– Múltkor is ezt ígérted.

– Legközelebb ha össze futunk és EGYEDÜL leszek akkor mindenféleképpen megbeszéljük.

– Jó – ment el lehajtott fejjel a kb 10 éves kislány.

– Hú – fújta ki a levegőt, közben meg a homlokát törölte meg.

– Ki volt?

– Egy idegesítő Molly bolond, vagy éppen Aszték, már nem tudom, de tegnap is megállított, amikor meg Louis kísértem el.

– Itt volt Louis? – csodálkoztam.

– Igen, el jött pár napra.

Ahogy oda mentünk a pátosakhoz az egyik prüszkölt, majd megrázta a fejét. Feltettük a bőröndjeimet a hátukra, majd mi is fel ültünk rájuk.

– Hogy-hogy loval jöttél ki? – kérdeztem.

– Kint voltak a rendőrök így kocsi kilőve. Anya apa nincs itthon, szóval vagy gyalog esetleg bicikli, vagy megmozgatom őket – paskolta meg a lova nyakát.

– Hogy hívják őket.

– A tied Aszték, ő meg Zafír – mondta mire a ő lova megrázta a fejét.

Elmentünk hozzájuk, majd letettük a csomagjainkat. Valami titkos ösvényen mentünk az erdőbe. Szorosan követtem nehogy ne tudjak kimenni innen.

– Hova megyünk?

– Adamhoz – mondta, mire össze ráncoltam a szemem, nem rá vallott, hogy ilyen gyorsan cserélgeti a pasijait.

– Az meg ki?

– A lovász fiú, akire Louis féltékeny – válaszolt meg egy fel nem tett kérdést.

Kint várt minket. Zoe megmutatta a többi lovat. Az egyikhez oda ment majd mellé feküdt. Ott volt pár percig, közben én megpróbáltam megszabadulni a kutya lótól. Adam segített megszabadulni a fenevadtól. Mire elvezette Zoe is vissza ért.

Náluk meg három kutya ugrott rám egyszerre, de még be sem léptem a kapun, ők már ott voltak.

– Ekkora szeretettel nem kell fogadni – nyögtem fel.
– Fekszik, nyugszik! – mondta mire felugrotta az ágyra és kényelembe helyezték magukat. – De nem az ágyon – morogta, de nem jöttek le.

Leültünk mi is az ágyra, majd elmeséltem neki, hogy milyen volt az állatorvosnál. Ő meg mondta, hogy mi volt a turnén, meg Leoval. Hillsidebe mi történt vele. Louis, hogy jelent meg. Amikor meg az estihez ért eléggé khm-khm dolgokat mondott. Nekem egy kicsit nagyra nőt a szempillám. Mint kiderült ő azt hitte az egészre, hogy álom. Oké Zoe, akár hogy is nézzük a társaságban én vagyok aki nem perverz. Nekem esett le utoljára, ha rosszra gondoltak. Nem tehettem róla. Ilyen vagyok, de így szeretnek.

A vendég szobába ágyazott meg nekem. Gyors zuhany és már aludtam is.