II. Évad 45. rész 07/27 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy hiányzik Louis. Elégi érdekes álmom volt, miután bedőltem pihenni a fürdés után. Dupla +18 karikás álomképeim voltak, már perverz álmai is kisértettek, de a mostani, mindegyiket felül múlta. Soha nem néztem volna ki magamból, hogy ilyenekre is képes vagyok. Még a tánc miatt sem, pedig vannak elégé khm...khm mozdulatok.

Sötét volt a szobába, szóval este lehet, vagy csak behúzták a függönyt.

Rászántam magam, így feltápászkodtam. A nagy lendülettől vissza dőltem az ágyba. Rájöttem, hogy szörnyen lusta voltam, mert még felöltözni sem volt erőm mielőtt bedőltem.

Magam elé fogtam a takarót, majd lassan felültem. Becsuktam a szemem és vártam, hogy ne mozogjanak kis karikák előtte.

– Jó reggelt – morogta egy kellemes hang a fülembe.

– Hogy kerülsz ide? – fordultam felé.

– Még tegnap jöttem – kopogtatta meg a fejem.

– Jól van – mondtam neki. Közben ő jót derült rajtam.

– Mit hittél, mi volt ha nem valóság?

– Álom – motyogtam, miközben lejjebb hajtottam a fejem.

– Mi? – emelte fel a fejem az államnál fogva.

– Semmi.

– Na! – nézett a legmeggyőzőbb szemével.

– Lényegtelen – ráztam meg a fejem.

– Kérlek! – csókolgatta a nyakam. – Kérlek! – súgta a fülembe.

– Tényleg lényegtelen.

Így is tudta, hogy voltak perverz álmai, de hogy kétszer sem tudtam megkülönböztetni a valóságot meg az álmot. Ez már szégyen.

– Lécci.

– Nem – hagytam ott.

Vettem egy kellemes zuhant, felöltöztem és készültem a legrosszabbkor. Ahogy kiléptem Louis fogadott, aki még nem adta fel. Addig-addig mondta, amíg be nem zártam a fürdőbe.
Dörömbölt az ajtón. Nem vettem róla figyelmet. Lementem és megnéztem, hogy mit akart anya oda égetni a sütőbe. Mikor meggyőződtem róla, hogy már kész kivettem, majd lefedtem, nehogy kiszáradjon.

A fürdővel az a baj, hogy két ajtaja volt. De ezt most a hasznomra válhat. A "hátsó" ajtó nem látszódik, mert azt használom fogasnak. Louis az ajtó előtt ült és a kezével verte.

– Nem vicces engedj ki – hajtotta rá a fejét.

– Pedig szerintem meg igen – ültem le mellé.

– Hogy kerülsz ide?

– Az ajtón jöttem – mutattam hátra.

– Hamarabb is mondhattad volna – húzott bele az ölébe.

– Minek?

– Hogy ne csináljak magamból hülyét?

– Már az vagy.

– Vicces, de ha már így itt vagy akkor mesélhetsz is a tegnapról – fonta össze a kezét a hasamon, közben az állát a vállamra tette.

– Miért érdekel?

– Mert tudom, hogy titkolsz valamit, nem tudom, hogy mit, de rájövök. Ahhoz meg az kell, hogy jobban átlássak a bonyolult gondolataidon.

– Honnan jöttél rá, hogy van még valami amit nem mondta el senkinek sem? – csavartam ki a nyakam, így rá tudtam nézni.

– Látom rajtad, hogy bajban vagy. Gondolkozol valamin amit nem értesz. Segítséget kérnél, de nem mersz. Vagy inkább magad akarod megoldani a problémát.

– Igaz – hajtottam le a fejem.

– Rám számíthatsz.

Nem merem neki megmondani, mert lebeszélne róla. Így is bizonytalan vagyok egy apró szó és megfutamodok.

– Van valami – törtem meg a csendet. – Egy ajánlat.

– Fogadd el.

– De nem merem.

– Akarod vagy nem?

– Akarom – mondtam ki gondolkozás nélkül.

– Ez is megoldódott – mosolygott.

Felálltam majd kinyitottam az ajtót. Louis továbbra is a földön maradt.

– Jössz? – kérdeztem.

– Nem, addig amíg meg nem mondod, mit képzeltél a tegnapról.

– Jó azt hittem, hogy álom volt. Mehetünk? – kelt fel, ahogy kimondtam, amit tudni akart.

– Milyen perverz álmaid vannak – csipet bele a fenekembe.

– Ne már – csaptam meg a kezét.

– De már – csipet bele újra.

Amikor lementünk hatalmas meglepetés várt. A rokonaim, akiknek nem itt kellene lenniük hanem akárhol, máshol, bárhol.

– Anya – estem kétségbe, Louis kezét megfogtam és nem engedtem el.

– Itt vagyok – jött ki a konyhából.

– Mit keresnek itt? – böktem a nappaliban kávézókra, akik szerencsére nem vettek észre.

– Tegnap mondtam neked – hagyott ott.

– Jó kész. Mi volt még tegnap? – kérdeztem Louistól, mire oda hajolt a fülemhez. Ahogy egyre több dolog derült ki nekem úgy kerekedett ki a szemem.

– Ez nem igaz – ráztam meg a fejem.

– Minden szava. Pontosan így volt.

– Én csináltam ilyeneket? – mutattam magamra.

– Igen – húzta ferde mosolyra a száját. – Szex istennőm – súgta a fülembe.

– Meddig fogom hallgatni? – kérdeztem.

– Addig amíg Dan meg nem öl – mondta ki a végszót.

– Gyere. Itt vannak a rokonok – jött be apa.

– Nem arról volt szó, hogy nem tudnak róla, hogy itthon vagyok?

– Nem is tudtak róla amíg Lucifer meg nem jelent és kikotyogta, hogy itthon vagy – veregette meg a vállam apa.

– Király – vettem fel valami lelkesedést.

Lementünk a nappaliba. Amikor vége lett a sikításnak, mert Louis Tomlinson állt a nappalinkban. Két lány unoka testvérem imádta őket, ilyeneket én miért nem tudtam meg hamarabb, miért csak akkor amikor a fülem tönkre ment?

– Azt hittem, hogy csak valami hülye pletyka – tátotta el a száját Johanna. A kisebbik, míg a nagyobbikat Susannanak hívták. Mind a ketten a barna haj, barna szem parisítás örökölték. Még a termetük is alacsony, Anya vérvonala.

– Mond, hogy csak álmodok – rogyott össze Susanna.

Louis körül folyamatosan legyeskedtek. Ha nem lett volna elég baj, hogy rajongok, de még Louis a kedvencük. Tele volt a fejük meg a kezük, sőt a lábuk is aláírással. Úgy néztek ki mint a fél örültek, vagy inkább teljesek.
Végén már megsajnáltam Louist aki szinte agyon lett ölelgetve puszilgatva, meg szét írta a kezét. Beültem közé és a lányok közé. Amikor fel akartak állni, rájuk néztem és azonnal kapcsoltak. Már megszokták, tudták, hogy velem nem lehetett szórakozni. Én nem a kedves unoka testvér vagyok akit minden hülyeségbe bele rángathatak. Egyetlen egy unoka testvérem van, aki szinte olyan mint ha az igazi lenne. Ő Zack. Sőt majd jön is le Londonba, négy év van közöttünk. Ugyan olyan lusta mint én. Ő gépezni én meg olvasni szeretek, de nem egy hülye játékra tanított meg. Én meg nem egy könyvet nyomtam az orra alá. Ő meghallgatta az áradozásaimat a hírességekről, vagy éppen egy könyvszereplőkről. Tanácsot kért, hogy szedjen fel egy csajt. Nekem panaszkodott, ha valami nem jött össze neki. Vele folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Sőt meg is beszéltük, hogy nyarat itt tölti, mert kíváncsi, hogy milyen szerencsétlen találtam magam mellé, kedves én tanítottam.

Szerencsére nem maradtak sokáig, mert mentek tovább apa testvéréékhez. Majd ha oda beállítanak a lányok akkor is lesz szemöldök ráncolás.