II. Évad 46. rész 07/29 H

.:: Soffy szemszöge ::.

Három nap és vége a hónapnak. Megkaptam szabadságnak ezt az időt. Ahogy megbeszéltük Zoeval elmentem hozzá és onnan együtt megyünk New Yorkba. Mivel hosszú az út így úgy döntöttük, hogy 29.-én mentem oda.
Reggel a legelső vonattal indultam. Az utam unalmasan telt. Nem volt senki, a fülkében egyedül ültem és olvastam.
Nyolc órás út alatt két könyvet olvastam ki. Még volt egy órám a leszállásig, ezért nem kezdtem bele újba. Rólam azt kellett tudni, hogy gyorsan olvasok. Sokak szerint kísérteties, szerintem meg hasznos.
Ahogy megérkeztem a végállomáshoz kerestem Zoet. Akár merre néztem sehol sem találtam. Remélem nem felejtette el. Leültem az egyik padra és elővettem a telefon. Megkerestem a sötét számát, majd a fülemhez emeltem. Meglepett amikor meghallottam a közelben a csengő hangot. Akkor ezek szerint már itt van. Meg is kaptam a választ amikor előttem termet.
– Szia szőke – mosolygott.
– Szia sötét – keltem fel és öleltem meg.
– Kivel jöttél?
– Egyedül.
– Milyen messze laktok.
– 20 perc séta vagy több. Attól függ, hogy merre megyünk – fogta meg a bőröndöm fogantyúját.
Az állomás elé értünk. Ott nyüzsgött az élet. Azt hittem, hogy ez egy kis város. Alig élnek párán és azok is ritkán mozdulnak ki. Ezek szerint nem. Az egyik fal mellett két ló várt.
– Kik mászkálnak lovakkal? – fordultam a vörös csíkos felé.
– Goldenwinnek – mondta, mire értetlenül néztem rá.
– Szia Zoe – ugrott elő a semmiből egy lány.
– Szia Amanda. Tudod nekem most mennem kell, majd beszéltünk mindenféleképpen – mondta miközben hátrált.
– Múltkor is ezt ígérted.
– Legközelebb ha össze futunk és EGYEDÜL leszek akkor mindenféleképpen megbeszéljük.
– Jó – ment el lehajtott fejjel a kb 10 éves kislány.
– Hú – fújta ki a levegőt, közben meg a homlokát törölte meg.
– Ki volt?
– Egy idegesítő Molly bolond, vagy éppen Aszték, már nem tudom, de tegnap is megállított, amikor meg Louis kísértem el.
– Itt volt Louis? – csodálkoztam.
– Igen, el jött pár napra.
Ahogy oda mentünk a pátosakhoz az egyik prüszkölt, majd megrázta a fejét. Feltettük a bőröndjeimet a hátukra, majd mi is fel ültünk rájuk.
– Hogy-hogy loval jöttél ki? – kérdeztem.
– Kint voltak a rendőrök így kocsi kilőve. Anya apa nincs itthon, szóval vagy gyalog esetleg bicikli, vagy megmozgatom őket – paskolta meg a lova nyakát.
– Hogy hívják őket.
– A tied Aszték, ő meg Zafír – mondta mire a ő lova megrázta a fejét.
Elmentünk hozzájuk, majd letettük a csomagjainkat. Valami titkos ösvényen mentünk az erdőbe. Szorosan követtem nehogy ne tudjak kimenni innen.
– Hova megyünk?
– Adamhoz – mondta, mire össze ráncoltam a szemem, nem rá vallott, hogy ilyen gyorsan cserélgeti a pasijait.
– Az meg ki?
– A lovász fiú, akire Louis féltékeny – válaszolt meg egy fel nem tett kérdést.
Kint várt minket. Zoe megmutatta a többi lovat. Az egyikhez oda ment majd mellé feküdt. Ott volt pár percig, közben én megpróbáltam megszabadulni a kutya lótól. Adam segített megszabadulni a fenevadtól. Mire elvezette Zoe is vissza ért.
Náluk meg három kutya ugrott rám egyszerre, de még be sem léptem a kapun, ők már ott voltak.
– Ekkora szeretettel nem kell fogadni – nyögtem fel.
– Fekszik, nyugszik! – mondta mire felugrotta az ágyra és kényelembe helyezték magukat. – De nem az ágyon – morogta, de nem jöttek le.
Leültünk mi is az ágyra, majd elmeséltem neki, hogy milyen volt az állatorvosnál. Ő meg mondta, hogy mi volt a turnén, meg Leoval. Hillsidebe mi történt vele. Louis, hogy jelent meg. Amikor meg az estihez ért eléggé khm-khm dolgokat mondott. Nekem egy kicsit nagyra nőt a szempillám. Mint kiderült ő azt hitte az egészre, hogy álom. Oké Zoe, akár hogy is nézzük a társaságban én vagyok aki nem perverz. Nekem esett le utoljára, ha rosszra gondoltak. Nem tehettem róla. Ilyen vagyok, de így szeretnek.
A vendég szobába ágyazott meg nekem. Gyors zuhany és már aludtam is.

II. Évad 45. rész 07/27 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy hiányzik Louis. Elégi érdekes álmom volt, miután bedőltem pihenni a fürdés után. Dupla +18 karikás álomképeim voltak, már perverz álmai is kisértettek, de a mostani, mindegyiket felül múlta. Soha nem néztem volna ki magamból, hogy ilyenekre is képes vagyok. Még a tánc miatt sem, pedig vannak elégé khm...khm mozdulatok.
Sötét volt a szobába, szóval este lehet, vagy csak behúzták a függönyt.
Rászántam magam, így feltápászkodtam. A nagy lendülettől vissza dőltem az ágyba. Rájöttem, hogy szörnyen lusta voltam, mert még felöltözni sem volt erőm mielőtt bedőltem.
Magam elé fogtam a takarót, majd lassan felültem. Becsuktam a szemem és vártam, hogy ne mozogjanak kis karikák előtte.
– Jó reggelt  morogta egy kellemes hang a fülembe.
– Hogy kerülsz ide? – fordultam felé.
– Még tegnap jöttem – kopogtatta meg a fejem.
– Jól van – mondtam neki. Közben ő jót derült rajtam.
– Mit hittél, mi volt ha nem valóság?
– Álom – motyogtam, miközben lejjebb hajtottam a fejem.
– Mi? – emelte fel a fejem az államnál fogva.
– Semmi.
– Na! – nézett a legmeggyőzőbb szemével.
– Lényegtelen – ráztam meg a fejem.
– Kérlek! – csókolgatta a nyakam. – Kérlek! – súgta a fülembe.
– Tényleg lényegtelen.
Így is tudta, hogy voltak perverz álmai, de hogy kétszer sem tudtam megkülönböztetni a valóságot meg az álmot. Ez már szégyen.
– Lécci.
– Nem – hagytam ott.
Vettem egy kellemes zuhant, felöltöztem és készültem a legrosszabbkor. Ahogy kiléptem Louis fogadott, aki még nem adta fel. Addig-addig mondta, amíg be nem zártam a fürdőbe.
Dörömbölt az ajtón. Nem vettem róla figyelmet. Lementem és megnéztem, hogy mit akart anya oda égetni a sütőbe. Mikor meggyőződtem róla, hogy már kész kivettem, majd lefedtem, nehogy kiszáradjon.
A fürdővel az a baj, hogy két ajtaja volt. De ezt most a hasznomra válhat. A "hátsó" ajtó nem látszódik, mert azt használom fogasnak. Louis az ajtó előtt ült és a kezével verte.
– Nem vicces engedj ki – hajtotta rá a fejét.
– Pedig szerintem meg igen – ültem le mellé.
– Hogy kerülsz ide?
– Az ajtón jöttem – mutattam hátra.
– Hamarabb is mondhattad volna – húzott bele az ölébe.
– Minek?
– Hogy ne csináljak magamból hülyét?
– Már az vagy.
– Vicces, de ha már így itt vagy akkor mesélhetsz is a tegnapról – fonta össze a kezét a hasamon, közben az állát a vállamra tette.
– Miért érdekel?
– Mert tudom, hogy titkolsz valamit, nem tudom, hogy mit, de rájövök. Ahhoz meg az kell, hogy jobban átlássak a bonyolult gondolataidon.
– Honnan jöttél rá, hogy van még valami amit nem mondta el senkinek sem? – csavartam ki a nyakam, így rá tudtam nézni.
– Látom rajtad, hogy bajban vagy. Gondolkozol valamin amit nem értesz. Segítséget kérnél, de nem mersz. Vagy inkább magad akarod megoldani a problémát.
– Igaz – hajtottam le a fejem.
– Rám számíthatsz.
Nem merem neki megmondani, mert lebeszélne róla. Így is bizonytalan vagyok egy apró szó és megfutamodok.
– Van valami – törtem meg a csendet. – Egy ajánlat.
– Fogadd el.
– De nem merem.
– Akarod vagy nem?
– Akarom – mondtam ki gondolkozás nélkül.
– Ez is megoldódott – mosolygott.
Felálltam majd kinyitottam az ajtót. Louis továbbra is a földön maradt.
– Jössz? – kérdeztem.
– Nem, addig amíg meg nem mondod, mit képzeltél a tegnapról.
– Jó azt hittem, hogy álom volt. Mehetünk? – kelt fel, ahogy kimondtam, amit tudni akart.
– Milyen perverz álmaid vannak – csipet bele a fenekembe.
– Ne már – csaptam meg a kezét.
– De már – csipet bele újra.
Amikor lementünk hatalmas meglepetés várt. A rokonaim, akiknek nem itt kellene lenniük hanem akárhol, máshol, bárhol.
– Anya – estem kétségbe, Louis kezét megfogtam és nem engedtem el.
– Itt vagyok – jött ki a konyhából.
– Mit keresnek itt? – böktem a nappaliban kávézókra, akik szerencsére nem vettek észre.
– Tegnap mondtam neked – hagyott ott.
– Jó kész. Mi volt még tegnap? – kérdeztem Louistól, mire oda hajolt a fülemhez. Ahogy egyre több dolog derült ki nekem úgy kerekedett ki a szemem.
– Ez nem igaz – ráztam meg a fejem.
– Minden szava. Pontosan így volt.
– Én csináltam ilyeneket? – mutattam magamra.
– Igen – húzta ferde mosolyra a száját. – Szex istennőm – súgta a fülembe.
– Meddig fogom hallgatni? – kérdeztem.
– Addig amíg Dan meg nem öl – mondta ki a végszót.
– Gyere. Itt vannak a rokonok – jött be apa.
– Nem arról volt szó, hogy nem tudnak róla, hogy itthon vagyok?
– Nem is tudtak róla amíg Lucifer meg nem jelent és kikotyogta, hogy itthon vagy – veregette meg a vállam apa.
– Király – vettem fel valami lelkesedést.
Lementünk a nappaliba. Amikor vége lett a sikításnak, mert Louis Tomlinson állt a nappalinkban. Két lány unoka testvérem imádta őket, ilyeneket én miért nem tudtam meg hamarabb, miért csak akkor amikor a fülem tönkre ment?
– Azt hittem, hogy csak valami hülye pletyka – tátotta el a száját Johanna. A kisebbik, míg a nagyobbikat Susannanak hívták. Mind a ketten a barna haj, barna szem parisítás örökölték. Még a termetük is alacsony, Anya vérvonala.
– Mond, hogy csak álmodok – rogyott össze Susanna.
Louis körül folyamatosan legyeskedtek. Ha nem lett volna elég baj, hogy rajongok, de még Louis a kedvencük. Tele volt a fejük meg a kezük, sőt a lábuk is aláírással. Úgy néztek ki mint a fél örültek, vagy inkább teljesek.
Végén már megsajnáltam Louist aki szinte agyon lett ölelgetve puszilgatva, meg szét írta a kezét. Beültem közé és a lányok közé. Amikor fel akartak állni, rájuk néztem és azonnal kapcsoltak. Már megszokták, tudták, hogy velem nem lehetett szórakozni. Én nem a kedves unoka testvér vagyok akit minden hülyeségbe bele rángathatak. Egyetlen egy unoka testvérem van, aki szinte olyan mint ha az igazi lenne. Ő Zack. Sőt majd jön is le Londonba, négy év van közöttünk. Ugyan olyan lusta mint én. Ő gépezni én meg olvasni szeretek, de nem egy hülye játékra tanított meg. Én meg nem egy könyvet nyomtam az orra alá. Ő meghallgatta az áradozásaimat a hírességekről, vagy éppen egy könyvszereplőkről. Tanácsot kért, hogy szedjen fel egy csajt. Nekem panaszkodott, ha valami nem jött össze neki. Vele folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Sőt meg is beszéltük, hogy nyarat itt tölti, mert kíváncsi, hogy milyen szerencsétlen találtam magam mellé, kedves én tanítottam.
Szerencsére nem maradtak sokáig, mert mentek tovább apa testvéréékhez. Majd ha oda beállítanak a lányok akkor is lesz szemöldök ráncolás.

II. Évad 44. rész 07/26 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Hat napja a nagy bulinak, lebuktak. Hiába szöktek meg csattan rajtuk az ostor. De soha ne hallgassanak az öregebbre, mert az hülye. Nem tud semmit, ugyan semmit nem tud.
Egy kicsit elvonultam. Lucifer jött velem, Whisky meg hátra maradt anyáékkal. Kölyök meg az anyjuk is otthon maradt. Sőt Lucifer sem akartam, hogy jöjjön, magától jött utánam.
Annyira jó a telefon éles hangjára felkelni. Pedig szeretem ezt a számot.
– Nincs kedved haza jönni? – köszönt anyja.
– Minek?
– Postás volt. Hiányolt és azt mondta, hogy elnéz ide később.
– Haha vicces – morogtam fél komás hangon.
– Az – nevetett. – Gyere.
– Jó, ha felébredtem megyek – tettem le a telefont.
Ledobtam a telefont az ágy másik végébe. Lucifer közelebb húztam magamhoz, majd ölelgettem.
– Nem vagyok Louis – mászott ki az ölelésemből.
Morogva közelebb húztam magamhoz a pokrócot. Nem volt kedvem elmenni a bunkeremből. Talán mire Soffy jön, bár az sem biztos. Nincs semmihez kedvem. Itt akartam maradni egyedül. Csak sajnos anya ezt másképp gondolta. 5 percenként hívogatott. Pedig szeretem ezt a dalt, de valahogy most nem akartam hallani.
Megfogtam a pokrócot magamra csavartam, nem volt kedvem átöltözni. Nem mindegy, hogy milyen póló volt rajtam, úgysem mentem ki az utcára. Nagy nehezen lementem a létrán, majd az ajtóban felhúztam egy cipőt. Louis filingre vettem, nem volt rajtam zokni, eléggé furcsa, de 10 perc sétáig jó volt. Lucifer meg a vállamon utazott.
Ahogy kiértünk az erődből elkezdett ömleni az eső. Lucifer azonnal megindult. Én is szedtem a lábaim. A pokróc valamennyire felfogta a vizet. Így nem csöpögött annyira a víz a fejemből.
– Elegem van  vágtam be az ajtót a lehető leghangosabban.
– Azért a tokjából ne szakítsd ki – fő, hogy érdekli apát, mi van velem.
Kiléptem a cipőmből amiben már kacsa úsztató volt. Lehet, hogy felért egy kisebb tengerrel is. Meglocsoltam az ajtó melletti növényeket azzal a vízzel amit a cipőmből szereztem. Lucifer is szét ázott, felére csökkent a mérete, mint egy kismadár.
Felfelé ment csöpögött belőlünk a víz. De nem is az a durva hanem, hogy 3 vagy max 4 perc alatt szarrá áztunk. Anya örülhet nekünk, ahogy felértem szobámba keseregtem egy törölközőt, majd Lucifert szárazra töröltem, szegény vacogott, vagy valami hasonlott csinált. Ahogy viszonylag megszárad a tollait kezdte rendezni.
Fürdőbe megengedtem a csapot, majd megpróbáltam magamról lehámozni a pólót. Ilyenkor áldtam magam, hogy nem öltöztem fel. A melltartót nem tudtam, hogy vettem volna le.
Ahogy a kád megtelt a forró vízzel öntöttem bele habfürdőt. Szinte ki folyt a sok hab a kádszélén, bele ereszkedtem a meleg vízbe. A hideg zuhany után igazi megváltás volt, nyakig bele merültem a kádba és élveztem ahogy átjárt a meleg. Élveztem ahogy a forróság bizsergeti a bőröm, élveztem az egyedül létett meg a meleget. Közben a többiekre gondoltam.
Louisról annyit tudtam, hogy a családjával volt, mindenki más is. Leila visszament Londonba, hogy beszerezzen mindent az apróságnak, Niall is vele volt. Együtt mennek romantikus pelenka vásárlásra, majd pelust cserére. Soffy az utolsó napjait húzza le állatorvos asszisztens ként, ezen a nyáron, jövőre újra mehet. Amy meg Grace Londonba voltak. Reméltem a házat nem szedték szét. Bár mondjuk hamarabb én mint ők. Harry haza ment, mivel az anyukájának valahogy most volt az esküvője. Zayn csak a családjával akart lenni, meg a testvérei is hiányolták. Liam haza látogatott a szülőföldjére. 
Egy jó órája bent ázhattam a vízben, mire nagy nehezen kimásztam a kádból, majd leengedtem a vizet. Ahogy közeledtem a szobám felé egyre álmosabb lettem. Úgy ahogy voltam törölközőstől bedőltem az ágyba. Amint vízszintesbe voltam már képszakadás történt, a boldog tudatlanság. Álmok csodás világába kerültem. Legszívesebben örökre itt maradnék, csak hát itt nincsenek az őrült barátaim.
– Zoe – kiabálta apa és ezzel megzavarta a békés álmomat.
– Mi az?
– Csengettek, nyisd ki az ajtót.
– De te ott vagy,
– Én nem érek rá, megy a meccs. Anyád meg nem hagyhatja ott a kaját.
Miközben morogva magamra csavartam a törölközőt. Lehordtam mindennek az illetőt. Ahogy a lépcsőn lépkedtem, majdnem megcsúsztam a pocsolyán, amit még én hagytam nem is olyan rég.
– Remélem a postás, pont mint négy napja. Mániája, hogy akkor jön, ha én alig vagyok felöltözve – morogtam.
Kinyitottam az ajtót. Mögötte nem volt senki. Már éppen be akartam csukni amikor hirtelen lepillantottam. Ezt is Whiskynek köszönhetem aki hozzám dörgölődve ment be. A lábtörlőn egy vázában egy csokor rózsa pihent. Nem közönséges rózsa. Közepe hófehér míg a széle mélybordó. Felemeltem a csokrot, majd kiesett belőle egy lapocska.
Lehajoltam értem, majd megnéztem mit rejt a fedő lap. "Hamarosan találkozunk" Csak ennyi állt, se név se semmi, de nem is kellett. Kézírásból azonnal tudtam, hogy ki küldte nekem a rózsát. Pontosan ugyan ilyen rózsát kaptam tőle az első randinkon. Még mindig meg volt valahol, mert megszárítottam. Ha hiányzott csak elővettem és nézegettem, és újra éltem az együtt töltött perceket.
Megfogtam a vázát, majd vissza állítottam bele a csokrot. Felvittem a szobámba. Ahogy elhelyeztem ideiglenes helyén nem kellett sok és megtelt a szoba rózsa illattal.
Felvettem egy egyszerű ruhát – ami farmer rövidnadrág és hasonló kék ujjatlan póló volt –, majd vissza mentem a fürdőbe, majd megszárítottam a hajam. Tükörből rálátni az ajtóra. De én nem foglalkoztam vele. Ki jönne be rajta? Anya vagy apa megkérdezni, hogy ki volt kint. Más senki.
Halkan dúdolgattam még a szemem is becsuktam. Koncentráltam a dalra.
– Mondhatom szép – mondta egy ismerős hanga hátam mögül.
Mire kinyitottam a szemem a mögöttem lévő, már befogta.
– Na ki vagyok? – változtatta el a hangját.
Letettem a hajszárítót, majd ki kecmeregtem a karjai közöl. Utána meg bele vetettem magam.
Hosszasan és lágyon csókolt. Tele élettel és vággyal. Az édes és butító ajkaival nem lehetett beérni. Ahogy ajkaink elváltak, az ölelő karjai közé bújtam, védelmet keresve nála.
– Hiányoztál – suttogta a fülembe.
– Nekem is – motyogtam a nyakába.
– Hogyan kerültél fel ide? – kérdeztem ahogy elengedtem.
– Beszéltem Peggievel. Azért csábított haza ma reggel – ismertette velem a tervet.
Szóltam anyának, hogy elmentünk, volt egy eldugott part, csak kevesen jártak oda. Leültem, és Louis az ölembe hajtotta a fejét.
Egész távolléte alatt beszélgettünk. Még is szinte mindent újra elmondtuk egymásnak ugyan azt, de más személyesen. Míg beszélgettünk végig a hajam piszkálta.
Ahogy egy csapat kiskölyök szaladgált, mi úgy mentünk arrébb. Egészen az erdőben kötöttünk ki. Vissza mentünk a kis házhoz, majd ott folytattuk a beszélgetést.
Megtudtam, hogy a húgai hiányoltak és ragaszkodtak ahhoz, hogy legközelebb a kis Horant is vigye.
Nem maradtunk sokáig. Két okból: Louis és engem is hívogattak, hogy menjünk haza.
Mikor kiléptem megcsapott a hideg. Louis átölelt, majd így mentünk vissza. Az erdőben nem volt annyira hideg. A fák valamennyire felfogták a szelet, ahogy kiértünk, mind a kettőnk megborzongott, majd gyorsabban szedtük a lábunkat.
Ahogy vissza értünk. Anya elkészített a vacsorát. Még sütött is sütit hozzá.
– Mi ez? – kérdeztem miközben megböktem villával.
– Háromszoros élvezet – tette elénk a csokis emeletem habos süteményt.
Louissal össze néztünk, majd pontosan egyszerre mosolyodtunk el.
– Kezdek aggódni értetek.
– Miért? – néztem értetlenül rá.
– Hagyjuk – legyintett.
Elfogyasztottuk a habos sütit, majd visszamásztunk a szobámba. Louis volt az első aki elment zuhanyozni. Közben én megetettem az apró népséget. Mire Louis kijött addigra én végeztem is. Én nem töltöttem sok időt a víz alatt. Minél hamarabb vissza akartam menni a szobába, ahol addigra Louis megágyazott.
Oda másztam hozzá, majd letámadtam az ajkait. Fordított a helyzetünkön. Már fölém tornyosult.
– Akarlak – suttogtam a fülébe. A nyakláncánál fogva húztam el egy csókra. Az a nyaklánc aminek a párja az én nyakamon lógott, amit még titokban tett fel. A csókra mely a válaszát takarta. Azonnal rá jöttem, hogy ő is ugyan így gondolkodott.

II. Évad 43. rész 07/20 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

5 nap alatt, míg otthon voltam. Nyomoztam, apa nagyon jó alapokat adott, és így harmadik napra megtudtam ki is terjeszt rólam nem éppen szép dolgokat. Negyedik nap meg meglátogattam a nagyapámat meg a kisasszonyt. Nem tudom, hogy mi volt közöttük, de ki nem állhattam azt a nőt. De nincs baj, mert az utálat kölcsönös. Jól álcázza magát, de engem sem kell félteni. Mindig mosolyog, hogy ha társaságban volt. Én sem teszek másképp, de egyszer kettesbe maradtam vele.
– Tudom mit akar. Jobb ha addig megy el amíg szépen mondjuk – álltam meg előtte.
– Nem tudsz te semmit. Már nem számítasz neki – sziszegte a fogai között.
– Én mindig is az unokája leszek, de maga csak egy szomszéd – sétáltam ki az ajtón.
– Tudod a dívákkal már nem áll szóba – vágott oda.
– Szóval díva vagyok, mert magassarkút hordok? – fordultam vissza.
– Nem. Viselkedésed is megváltozott.
– Nem is ismer. Maradjon ez így, de ha megtudom, hogy csak kihasználja, akkor megmutatom mire képes egy Goldenwin – nem vártam meg a választ, ott hagytam.
Szombat volt, Leot áthozta Leila, mivel elmennek a szüleivel vásárolni. Nem akartam ma semmit csinálni, csak rendbe tenni az életem. Három emberrel kell beszélnem. Itt az ideje, hogy félre tettem a büszkeségem és felhívtam a rég nem látott barátnőmet. Egy kicsit meglepődött, amikor meghallotta a hangom. Felhívtam az unokatestvérem. Majd újra találkoznak a szomszédok.
– Sziasztok – nyitottam ki az ajtót.
– Helló – ugrott a nyakamba Jade.
– Szeretlek, de a gerincemre még szükségem lesz – sziszegtem neki.
– Miért hívtál fel? – kérdezte Iza miközben bejött.
Iza Alison Richardson
– London két dologra ébresztett rá.
– Mik azok? – kérdezte Jade.
– Ha ki mész az utcára. Kalap, kapucni, napszemüveg, maszk és még akkor is felismernek. Meg a múltad végig kisérteni fog. Mindent helyre kell hozni.
– Hol hagytad az uradat? – kérdezte Jade, miközben szorosan öleltem magamhoz a régi barátnőmet.
– Hányadika van?
– Húsz? Miért.
– Hány óra?
– Délután három miért?
Elővettem egy vastag mappát, kiszedtem belőle az első köteg papír, majd megnéztem, hogy hol is tartózkodott pontosan.
– Kérlek szépen Dublinba van egy dedikáláson.
– Mit dedikál? – nézett értelmetlenül Iza.
– Amint látom ti még mindig nem néztek tévét.
– Hát nem. Szóval ki is a barátod?
– Louis William Tomlinson a(z) One Direction énekese.
Kitágult a pupillájuk, majd megpróbáltak valamit mondani.
– Nem hiszem, hogy nem tudtok semmit. Elégé nagy pórt kavart. "A fiatal táncos lány még nagyobb hírnevet szeretne. Úgy tör be a médiába, mint Louis barátnője" – idéztem.
– Táncos? – ráncolta a szemöldökét Iza. – Nem, hogy abba hagytad.
– Igen. Hillsidebe abba hagytam. Helyette New Yorkba mentem.
– Hol voltál még? – kérdezte Jade.
– Esküvő után mentünk Bora Borára a nászutas lakosztályába – paliztam be őket.
– Gyereket is van már? – mondták csak úgy poénként, mire oda mentem a kanapéhoz ahol Leo szuszogott a kis kosarában, vagy miében. Grace jobban ért az ilyenekhez.
– Bemutatom nektek Leot – emeltem ki a helyéről. – Sőt nagymama is lettem.
Erre a kijelentésre mind a ketten leültek a földre és a fejüket fogták. Rémült arccal néztek rám, meg Leora. Én visszatettem a kiságy izéjébe, majd odaadtam neki a cumiját amivel jól elszórakozott. Lányok még mindig a földön ültek amikor csengettek. Amikor ajtót nyitottam Leila jött be rajta.
– Hát hol van az én kis Horanom – emelte fel a csöppséget. – Köszi, hogy vigyáztál rá.
– Szívesen. Még is csak a keresztfiam – adtam egy puszit a mélyen alvó arcára, majd kikísértem Leilat.
Visszamentem a lányok már a kanapén ültek és elégi furcsán néztek rám.
– Szóval mi az igaz abból amit mondtál? – szegezte nekem a kérdést Jade.
– Nem házasodtam meg, meg nincs fiam. De nagymama lettem képletesen.
– Szóval mi történt veled Londonba? – könyökölt fel Iza.
– Meg New Yorkba – tette hozzá Jade.
Elmeséltem nekik mindent, majd megmutattam nekik az új jövevényeket. Jade agyon dédelgette a két kölyköt. Iza közben folyamatosan faggatott.
– Csajok – törte meg a csendet Iza.
– Igen? – nézett fel Jade.
– Hallgatunk – mondta Lucifer miközben felült a vállamra.
– Ez még beszél is? – csodálkozott Iza.
– Nem ez, hanem Lucifer – védtem a kedvencem.
– Nekem mindegy. De mit csinálunk este? – kérdezte.
– Alszok? – kérdeztem vissza.
– Nem. Megyünk buliba – jelentette ki.
– Mikor is akartál szólni?
– Most. Este nyolckor kezdődik kint a központi parkba. Szabadtéri diszkó. Na van kedvetek? – állt fel teljesen.
– Megengedik neked? – tudakoltam meg, mire megrázta a fejét.
– Egy Nutella elég? – kérdezte, mire bólintottam.
– Szóval akkor a szokásos eljárás? – nézet Jadere aki bólintott egyet.
Szét széledtek. Én maradtam és fetrengtem a kanapén.
– Szia – jött be anya az nappaliba.
– Öt év után rá szántam magam, hogy megbocsátok. Felhívtam.
– És? – kérdezte miközben leült mellém.
– Megszívattam őket. Ez a legkevesebb.
– Ne legyél vele gonosz.
– Nem vagyok, mert belementem az szokásos alkuba – ültem fel. – Bár tudom hogy meg fogom bánni, csak arra kellek, hogy valaki velük legyen.
Apa is hazaért valahonnan, nem részletezte, hogy hova tűnik el.
– Készítem a pálinkát – ment ki a konyhába.
– Ha tudom, hogy mi lesz ma akkor nem kellek fel hatkor, hogy elmenjek Leoért  nyögtem fel.
– Legkésőbb fél hétkor jöttek volna – veregette meg anya a vállam.
Nem öltöztem ki estére, ez úgy is csak Hillside. Itt mentem már ki pizsamában ajtót nyitni. Meg többségbe a postás akkor jött amikor én egyedül voltam és zuhanyoztam. Törölközőben szoktam fogadni, legyen egy pár jó napja neki is.
– Itt is vagyok – dobta le a cuccát a szobámba Iza.
– Miért is akarsz bulizni menni? – tettem fel a kérdést ami egy ideje piszkálta a fejem.
– Kérlek szépen azért, mert Mike megcsalt egy csajjal, csak azért mert én nem mászkálhatok sehova. Megmutatom neki, hogy igen is mehetek akárhová.
– Hány kört ittál? – kérdeztem rá.
– Két pálinka meg egy limbó vagy mi, meg volt valami meggyes izét is.
Beállt a tükör elé és húsz percig a szemét csinálta. Közben én Louissal beszélgettem. Megmondtam neki, hogy kénytelen lesz hallgatni a panaszkodásomat élőben. Válasza: "Akármit mondhatok neki, csak legyek mellette, mert már nagyon várja, hogy kettesben legyünk".
– Jade mikor ér már ide? – jött el a tükörtől idegesen Iza.
– Nem vagyok jós – tettem fel a kezem védekezően.
Eltetettem a telefonom meg pénz a zsebembe, majd anyáéktól elköszöntem. Megmondtam nekik, hogy ha kell legyenek készen. Átmentünk Jadehoz, aki két házzal arrébb ideiglenes lakóhely tartózkodok. Nagyszülei laknak itt. Egy tipikus öregek lakta ház, kandallóval. Mindenhol régi bútorok, amik még csoda, hogy egyben voltak, de mivel eszmei értékük volt így nincs szívük kidobni. Minden hol régi fekete fehér képek, meg rengeted festmény. Megsárgult esküvői fotók, amelyek rengeteg szép emléket idéztek elő. Még több fali szőnyeg amin rengeted kacskaringós minta volt, meg idézet. Házi áldás, híres költök, meg a szokásos régi szövegek.
– Kész vagy már? – kérdezte Iza.
– Nem, még fogat mosok – ment be Jade a fürdőbe.
– Kilencre mondtam a többieknek, hogy ott vagyunk és már kilenc is elmúlt vagy 10 perce – akadt ki Iza.
– Kik lesznek ott? – fordultam felé.
– A volt osztálytársaim. Ismered őket.
– Akkor jó – vontam meg a vállam és leültem a rozoga kanapéra.
Figyeltem ahogy a két őrült rohangált. Iza pakolta be a cuccait Jadenek, közben meg valakivel telefonált aki kiakadt, mert még nem voltunk ott. Talán még van időm lelépni?
– Kész vagyok – állt meg előttem Jade.
– Ne nekem mond. Nem én vagyok az ideges – mutattam Izara.
– Gyertek már – jött oda és pattogott.
– Várj – állított meg Jade. – Melyik gatyát vegyem fel?
– Kék – vontam meg a vállam.
– Nincs kék – rázta meg a fejét.
– Mit kell ennyire agyon parázni. Ez Hillside, itt max annyi történik, hogy az öregasszony pletykál rólad. De nem azt fogják nézni, hogy a jobb lábad ujján lévő köröm megy-e a balhoz – toltam le őket.
– Jól van, morcogi – hagytak ott. Morogva felkeltem, majd utánuk indultam. Jade bedobta a táskáját, majd gyalog indultunk meg a központi park felé.
Ami nem rég lett megcsinálva. A régi fákat, amik több mint 70 évesek voltak kivágták is veszőcskéket ültettek helyettük. Az indok az volt, hogy rossz helyen voltak, nem fértek el tőle az árusok. Leghátul mentem, nem volt kedvem ehhez az egészhez, de tudtam mire képesek, hogy ha részegek. Féltem őket, meg persze hülye voltam. Ők sértettek meg még is én megyek utánuk. Meg kellene tanulnom elengedni őket.
– Sziasztok – ölte agyon a régi osztálytársait Iza.
Név szerinte:
Daren. Átlagos magasság, oldalt egy kicsit feltúrt haj, nagy barna szemek aminek látszik, hogy már találkozott piás üveggel.
Bibi. Alacsony termet, szőke haj zöld szem. Dívának néz ki és úgy is öltözködik, de kedves mindenkivel. Ez meg is látszódik, most találkozott először Jadeval de agyon ölelgette.
Petra. Átlagos magasság, mondjuk a magas sarkú magasabbnak tünteti fel. Barna haja és barna szeme átlagosnak tünteti fel, de sokkal vadabb. Ez meg is mutatkozik, hogy azonnal lehúzta az üveg felét, amiben tiszta pálinka volt.
Tyson. Csapat legkisebb tagja, barna haja és boci barna szemi szinte vonzzák a csajokat. Annak ellenére, hogy szinte mindegyik csaj rajta függött egyikkel sem kavart. Mert még józan volt.
Gerry. A társaság bagósa, az ős ellenségem szomszédja. Tudta, hogy nem vagyunk meg egymás mellet, nem csak ő az egész város tisztába volt ezzel. Fekete hajával kitűnik a tömegből, de nem annyira mint én a frissen festett vörössel. Sötét zöld szemei folyton az üveget figyelték, nehogy valaki többet igyon, mint kellene. Régen a nyakamon lógott, mert meg volt veszve Mollyért. Nem tudtam, hogy volt a saját kutyája vagy nem, de hála istennek elfejtette, hogy ki lakik Iza szomszédjába.
Ez a csapat gyűlt össze. Előkerültek a táska mélyéről a piák. Kínáltak, de vissza utasítottam, kellett egy józannak is lennie.
– Miért? – kérdezte Bibi.
– Kettőt mondok. Szilveszter, meg házavató. Meg van még pár, de ezek a legrosszabbak. Jó vagyok én józanon is – adtam tovább az üveget.
– Milyen házavató? – kérdezte Daren.
– Londoni – vontam meg a vállam, majd kivettem a zsebemből a rezegő telefont.
– Te, hogy kerültél Londonba? – ráncolta a szemöldökét Petra.
– Egyre részegebb vagy – veregettem meg a vállát, majd teljes figyelmem a kijelzőre irányítottam.
Anya meg apa sok szerencsét kívánt, hogy túl éljem.
– Különben mire is iszunk? – kérdezte Tyson.
– Arra, hogy jövőre mehetek érettségizni – mosolyogtam gonoszul.
– Az nem jó – Gerry, azt hiszem kicsit részegek.
Nem tévedtem sokat. Daren volta pia felelős, mert neki kiadták. Hozott vagy 10 üveg sört. A többiek pillanatok alatt benyelték. Szólt valami zene, nem voltam oda érte, de ők az út közepén táncoltak. Én leültem kényelmesen a padra és figyeltem árgus szemekkel őket. Szerencsére az úton nem volt forgalom így nem ütöttek el senkit.
Amikor kerítésen akartak átmászni, meglódultam és lefogtam őket.
– NEM! – mondtam nekik miközben megtartottam Jadet, hogy ne dőljön el.
– De át akarok menni – húzott Iza.
– Mert, ott a nyitott kapu négy lépésre és nem töröd be a fejed sem.
– Nem baj, ez viccesebb.
Jade nem tudott megállni a lábán így végig kísértem. A többiek kitaláltak, hogy elmennek a közeli parkba hintázni, mert miért nem és még hoztak piát. Követtem őket jobbomon Jadeval. Amikor meglátta a hintát mint egy örült úgy indult meg. Szerencsére eljutott úgy, hogy nem verte be magát semmibe. Iza közben ha jól látom Tysonnal vagy Petraval csókolózik, messziről ennyi elég nekem.
Leültem a padra és próbáltam lenyugodni. Minek jöttem el. Csak a baj lesz. Valahogy be is igazolódott az állításom amikor két részeg ment oda Izahoz aki Tysont ölelgette. Jade amikor meglátta, hogy Iza nincs mellette kiabálva megindult felé. Közben kétszer felesett, holnapra lila lesz. Mindenki ott volt.
– Polgárőrség – mondta a kisebbik koma. Amikor kinyitotta a száját érződött az állott pia szag meg a bagó. Egy fejjel volt kisebb nálam. A nagyobbik meg ha kihúzom magam kb. kettő centivel vagy kevesebbel magasabb tőlem.
– Persze – vágtam rá, mire oda figyeltek.
– Nem hiszel nekem kislány – jött oda az idősebbik.
– Hát eltaláltad – mondtam neki mire elfordult. Megfogta Jadet aki el akart dőlni. Leütöttem a mocskos kezét, majd Jadet lepasszoltam Gerrynek, hogy tartsa.
– Hé kislány, vigyázz mit csinálsz a rendőrökkel nem jó vitatkozni – lökte meg a vállam.
– Maga csak ne nyúljon hozzám – bökdöstem folyamatosan a vállát. – Tartsa meg a 10 lépés távolságot, mert olyat teszek amit egy életre megbánok – fújtam ki a levegőt, mert az ideg dolgozott, közben a kezem is mozgott. Elfordultak tőlem, majd Izanak szentelték a figyelmüket.
– Hé kis fiú vedd le a kezed a lányról – mondta a kisebbik.
– Hé haver – kezdett bele Tyson.
– Ne nevez havernak – mondta neki a magasabb fen hangon.
– Hívd részeg disznónak aki régen volt csajjal és azt hiszi, hogy most talált magának estére egy partnert – ültem le és figyeltem az eseményeket.
Ahogy kimondtam mindenki felém fordult. Magasabb megindult felém, de Iza megragadta a kezét.
– Várj. Nem gondolta komolyan. Nézd el neki részeg – védett, mire össze ráncoltam a szemöldököm. Ez izgalmas lesz. Pasi vissza fordult és Tysonnak magyarázott, hogy ne tapizza Izat.
– De én szeretem, ha tapiz – mondta egy kicsit kótyagosan.
– Szereted a faszt? – kérdezte a kicsi miközben oda tette a kezét.
– Nem leszbi vagyok – mondta közben próbált komoly lenni. Több kevesebb sikerrel.
– Akkor miért hagyod, hogy ez a fasz fogdosson.
– Mert segít nekem és szeretem – mondta Iza miközben megkapaszkodott a támaszában.
A koma Iza keze után nyúlt, mire felpattantam, majd megfogtam az utolsó pillanatban.
– Enged el a kezét kislány – mondta nekem a kicsi.
– Te beszélsz? Egy pöttöm nagyobb nálad.
– Polgárőrség, szóval vigyáz a szádra.
– Azt én hol nem szarom le, hogy mit hisztek magatokról. Húzatok el.
– Egy részeg csitri nem mondta meg nekem, hogy mit csináljak. De ha nem vagy részeg, akkor kapd be a faszom – mutatott le a lába közére.
– Nem vagyok részeg és csitri sem és szopd le magad – vágtam pofán.
– Mit képzelsz magadról? – akadt ki majd a kezét oda tette az arcára.
A gyér fényekkel is láttam, hogy ott maradt a tenyér lenyomatom. Remélem egy pár napig ott lesz a kezem nyoma.
– Addig húzzatok a picsába amíg nem teszek olyat amit megbánok – hagytam ott őket.
– Majd ha egy kört bevállalsz velem – kiabált utánam. Felmutatom a középső ujjam, majd mentem tovább. – Kapd be a te az enyémet. 
– Ott a barátod vedd rá őt – ez volt az utolsó mondatom.
Többiek már rég elmentek. Egy messzebb található padon ültek. Iza és Gerry bagóztak. Nem foglalkoztam velük. Amikor oda akarták adni Jadenek megfogtam és széttapostam.
– Irány haza – mondtam nekik.
– De hát jól vagyok – mondta Jade.
– Ha te jól vagy akkor én meg unikornis – vágtam rá, miközben utána kaptam, hogy ne verje be a fejét.
– Mindig is tudtam, hogy az vagy – bökdöste a homlokom. Még szerencse, hogy nem a szemem találta el.
– Irány haza.
– De még bulizni akarok – sírt Jade.
Szó szoros értelembe potyogtak a könnyei. Utána teljesen kikapcsolt az angol beszéde és németül kezdett el hablatyolni. Senki nem értette, hogy mit mondott, de ő teljesen bele érte magát.
– Hagyjad hadd érezzék jól magukat – mondta Bibi.
– Tisztába vagy, hogy most az először voltak ennyire részegek. Az életemet feltenném rá, hogy ki esik nekik az egész este – emeltem fel a hangom.
– Azzal mi a baj? – kérdezte Petra.
– Az hogy én tartom a hátam. Az én felelősségem, hogy épségben haza érjenek. A szüleik azt hiszik, hogy fent vagyunk nálunk és valami szar filmet nézünk.
– Neked is innod kellett volna – mondta Bibi.
– Igen. Akkor az a két fasz ott erőszakolt volna meg titeket. Igazatok van. Sokkal jobb – kiabáltam.
– Jó haza visszük őket – mondta Daren.
– Köszönöm.
Nagy nehezen felemeltük őket a földről. Közben Jade tiszta homok lett, Iza ruhája pár helyen elszakadt. Iza Darenbe kapaszkodott. Jade meg fél kézzel átölelte a nyakát a másikat meg én fogtam.
A 10 perces útból 30 perc lett, egyszerűen nem tudtak lépni. Közben anyáékat megcsörgettem, hogy kiszüljenek. Mire a házhoz értünk már nyitva volt a kapu. Apa meg anya alig bírta vissza tartani a röhögést. Daren segített felcipelni őket a lépcsőn, majd Iza a földre akart lefeküdni, Jade meg az ágyba borult be. Daren majdnem agyon nyomta Izat, mert megrántotta.
– Köszi a segítséget – mondta neki miközben kikísértem.
– Szívesen. Neked meg sok szerencsét.
– Jó bulizást – mondtam neki miközben kiment.
Vissza mentem, majd lerogytam a kanapéra. Anya meg apa jött le az emeltről, vissza fojtott röhögéssel.
– Majd holnap röhögök rajta – mondtam nekik.
– Amúgy Iza szerintem hamarosan kidobja a taccsot.
– Jipp Jipp hurrá – ugráltam. Felpillantottam az órára, és rosszul lettem. Egyre nagy nehezen haza értünk, viszonylag épségben. Izanak vittem fel egy vödröt, hogy abba hányjon, ne a szőnyegemre.
Lezuhanyoztam, mert bagó meg pia szagom volt. Amikor nem is én ittam meg szívtam. Kettő lett mire végeztem. Közben kaptam egy smst Louitól aki megkérdezte, hogy túl éltem-e? Mondtam neki, hogy pár perc és bekapcsolom a gépet.
Bementem a szobámba ahol kellemes kocsma hangulat fogadott. Szólt a zene, meg pia szag volt. Zene német gyerek dalok voltak és Jade énekelte elégé hamisan. Kinyitottam az ablakot, majd betakartam őket. Izat folyamatosan hívták, hogy hova tűnt. Tyson, meg Gerry eljött, hogy megnézzék, hogy jól vannak-e.
Laptopom társaságában kiültem az emelteti nappali ablakába. Whisky fel ugrott az ölembe, majd dorombolni kezdett ahogy elkezdtem simogatni.
– Szia – köszönt álmosan Louis.
– Meghaltam – nyögtem fel.
– Hallgatlak kicsim – furcsálltam, hogy így hívott, de jól esett.
Elmeséltem mindent. Amikor mondtam neki az össze tűzést amibe keveredtem megdicsért. Mivel mind a ketten álmosak voltunk ezért elköszöntem tőle, majd megágyaztam a kanapén. Whisky végig velem maradt. Bementem utoljára rájuk nézni, hátha már meghaltak és nem nekem kell őket megölni. Iza fent volt és elmesélte az egész életét. Hajnali háromig voltam fent. Márt azt sem tudtam hogy hívtak. Ahogy bele estem a kanapéba úgy nyomott el az álom.
~ Reggel~
– Szarul érzem magam – ismertem fel Iza hangját.
– Én is – motyogta Jade.
– Én nem a piától hanem attól, hogy Zoe tegnap hatkor kelt és háromig ápolgatta a lelkem, meg tegnap kihasználtuk. Gondolj bele mi lett volna ha nincs ott? Hogy jutunk haza, vagy mi lesz azzal a két komával. Sőt semmire nem emlékszek, csak arra, hogy Zoe az egyik pofán vágja. Nem tudom miért.
– Nekem az egész este homályon.
– Jó reggelt lányok, mézes pálinkát? – jött fel apa. Ide éreztem a pálinka erős és finom illatát.
– Soha többet nem akarok pálinkát látni – morogta Jade.
– Én sem – értett vele egyet Iza.
Dél előtt nagyjából rendbe szedték magukat és haza mentek. Ahogy kiléptek én úgy feküdtem le aludni.