II. Évad 42. rész 07/15 H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Három napja, hogy közöttünk volt a hatodik banda tag, de már a fél világ ismerte. Végén nagyobb lesz a híre mint az apjának. Hétvégén úgy terveztük, hogy körül járjuk majd a várost, de mivel a rajongók ellepték a kijáratott így meghiúsult a tervünk. Telefonon beszéltem Soffyval és úgy beszéltük meg, hogy 29.-től 31.-ig Hillsideben tölti majd. Onnan irány New York.
Leila össze pakolta a cuccait, majd Leot betette a hordozóba. Louis és Niall vitt ki minket a reptérre. A többiektől még a szállodában elbúcsúztunk.
– Két hét és megyünk utánatok – adtam egy puszit Louis arcára.
– Montrosebe induló járatra kérjük utasainkat kezdjék meg a beszállást.
– New Yorkba találkozunk – adtam neki egy csókot, majd ott hagytam.
Az utat szívesen végig aludtam volna, csak hát előtte nem beszéltem Leoval. Mivel Louis az összes hajgumim eltüntette így kénytelen voltam kiengedett hajjal mászkálni.
Leo felébred így ringattam. Hát egy kicsit nagyon megtetszek neki a haja és bele csimpaszkodott. Utálom a gyereket és a jelek szerint ők is. 
Montrose szállt le a gépünk. Ott apa ki jött értünk. Leilat haza vittük, majd megindultunk haza.
Ahogy beléptem az ajtón azonnal össze futott a nyál a számba. Mesés illattok terjengtek mindenhol. Frissen kisült piskóta meg a csoki össze téveszthetetlen aromája. Keveredik a sült hús nyálcsorgató illata. Idáig nem voltam éhes, de ahogy egyre beljebb mentem úgy kezdett el korogni a gyomrom.
– Hallom valaki éhes – mosolygott anya. Oda mentem hozzá, majd szorosan megöleltem. Közben meg az ujjam bele nyomtam a csoki krémbe. Nem csak az illata, de az íze is mesébe illő volt. Még, hogy nem léteznek mesék. Egyenek ebből a krémből és meggondolják magukat. Citrom annyira kiemeli a csokit, és ad neki egy különleges ízt. Szinte szét olvadt a számba. Szerelmes lettem a krémbe.
– Nem nyúlkál – tolt el az édességtől.
– Pedig finom – vettem el tőle a fakanalat.
Sóhajtott egyet, majd hagyta, hagy nyalakodjam ki magam. Próbáltam úgy enni, hogy ne legyek nyakig csoki. Nagyából sikerült is mert csak szakállam nőt. Finom szakállam.
Anya kajájában az a jó vagy éppen nem jó. Kinek mi. Nekem jó. Hogy akkor is eszel amikor tele vagy, mert nem tudod letenni.
– Nyert a süti – dőltem hátra apával egyszerre.
– Ha kipihentétek magatokat akkor össze is pakolhattok.
Apával egyszerre nyögtünk fel. Nagy nehezen felhúztam a székről, majd a kezébe nyomtam a söprűt.
Fél óra alatt ragyogott az egész konyha. Vettem ki magamnak egy utolsó sütit, majd megindultam fel a szobámba.
Whisky kényelmesen feküdt az ablakomba. Észre sem vette, hogy meg jöttem.
Molly meg a kölyköt meg a hátsó kertben voltak. Mivel Lucy szétrágta apa kedvenc papucsát így száműzve lettek.
Kipakoltam a bőröndömből, majd adtam enni Lucifernek.
Felvettem valami kényelmes ruhát, majd felkötöttem a hajam. Kiléptem az udvarra és vissza is mentem. Molly és Lucky tiszta víz volt. Az ajtóba vártak, hogy mikor is megyek ki. 
Bementem a konyhába, majd hoztam ki jutalom falatot. Eldobtam mire Lucy mint valami örült megindult utána. Molly meg csak a fejét emelte fel.
Mielőtt Lucy vissza ért volna én felugrottam a korlátra.
Kis ördög fiúka ott vinnyogott.
– Zoe csinálj valamit a kutyáddal – kiabálta anya.
– Azon vagyok – válaszoltam kicsit talán túl hangosan.
Fogtam egy rongyot, majd a fejére dobtam. Amíg le akarta szedni a fejéről hoztam egy törölközőt.
Miközben törölgettem végig rágta a kezem. Ahogy száraz lett oda mentem a szeretett anyjához és viszonylag szárazra töröltem.
Véletlenszerűen megfogtam egy könyvet, majd kifeküdtem a fűre. Lusy oda feküdt mellém is közben figyelte, ahogy Lucy szét rágta a lábam.
Az egész udvar úszott a napba. Néhol a fák alatt volt egy kicsi árnyék, de nem sok. Én a kedvenc bükk fám alá ültem. Innen belátni az egész udvart, de én nem ládtam. Mennyiszer bújtam ide amikor hallgatózni akartam, vagy amikor még kicsi voltam és az unokatestvéremmel bújócskáztunk.
Estig kint voltam. Akkor is azért mentem be, mert Louis hívott Skypon.

II. Évad 41. rész 07/12 D

.:: Zoe Szemszöge ::.
~ Július 12 Péntek, Dublin~

Soffy haza ment és már kezdte is a munkát. Leila meg kórházba olt. Az apuka meg éppen koncertezett Dublin másik felében. Grace és Amy ideges rója a köröket mellettem. Én az ujjaim ropogtatom. Várjuk, hogy ki jöjjön valaki az ajtó mögül és mondjon valamit. akármit.
Ez a nap, felejthetetlen. De kezdjük az elején, akkor minden sokkal tisztább lesz.

Reggel kapkodva keltünk, mert késésben voltunk. Éppen, hogy levegőt tudtunk venni. Grace meg Amy maradt Leilaval mert rosszul volt. Így egyedül maradtam a fiúkkal. 
Interjúra kellett menniük és meghívták a csajaikat is. Csak én mentem. Csámcsogtak rajtunk egy ideig, majd irány a koncert helyszín. Ott próbáltak. Közben megérkeztek Niall anyja is akik folyamatosan Leila iránt érdeklődött. Annyi kérdést tett fel, hogy nem győztem pislogni. 
Ha idáig nem lett volna elég Lou szólt, hogy segítsek neki. Mind kiderült figyelnem kellett Luxra, mert egyszerre hat felé nem tudott figyelni. Egyetlen jó pillanat volt amikor Louis meg a hajszárító találkoztak. Semmi több, de ez felejthetetlen.
Ahogy kész lettek addigra meg is telt a terem. Kimentek és köszöntötték a rajongókat. Addig én vissza vittem Luxt Lounak. 
Éppen hátra dőltem volna, amikor is Richard jelent meg mellettem és mondta, hogy mit kellett volna csinálnom. Miközben magyarázott hívtak. 
– Ezt fel veszem – utaltam arra, hogy ez fontos.
– Csak siess – hagyott magamra.
Fülemhez emeltem a telefont. És vártam. Közben folyamosan kérdeztem, hogy mi van, hol vannak.
– Gyere a kórházba Leila szül – mondta Grace, majd letette.
Zsebre vágtam a telefont, majd 180° fordulat és irány lett volna. Csak Richard vissza húzott.
– Még nem mondtam el.
– De Leila szül – mutogattam az ajtó felé.
– Menj – sóhajtott fel.
Hívtam egy taxit, majd mondtam neki, hogy siessen, mert éppen most születik meg a keresztfiam.
Félórás útból ennek köszönhetően csak 17 perc lett. Adtam neki bora valót, majd gratulált, majd el is tűnt.
Megkérdeztem a nővért, aki folyamatosan nyávogott és megkért, hogy beszéljek Louissal, hogy küldjön neki egy autógrammot. Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy hol vannak a többiek.
Azóta itt tördeltem a kezem és vártam, a lányok tövig lejárták a lábukat, Soffynak is dobtunk egy smst, hogy mi a helyzet. Hirtelen kinyílt az ajtó, majd az szülés orvos jött ki rajta.
– Hol az apa? – nézett körbe.
– Koncerten – vontunk meg a vállunkat. – De minket az anyuka meg a gyerek érdekel.
– Mind a ketten jól vannak. Be lehet hozzájuk menni – mondta, majd kinyitotta az ajtót.
Leila bent feküdt és az ölében a kisfia volt. – Bemutatom nektek Leo James Horant – mosolygott.
Grace azonnal a kezébe vette és babusgatta, meg gügyögött neki. Én is kezembe vettem, majd figyeltem ahogy édesen szuszog. Oda adtam Amynek is majd megindulta kifelé.
– Hova mész? – kérdezte Grace.
– Az apukának is tudnia kell.
Ahogy mentem a folyóson már hívtam is egy taxit. Ugyan az a koma volt aki hozott, ilyen véletlenek is ritkán vannak, legalább gyorsan oda érek.
– Jó estét – nyitotta ki az ajtót.
– Önnek is – diktáltam le a címet.
– Keresztfia?
– Jól van és megyek szólni az apukának.
– Ki az?
– Niall Horan.
– Megszületett a gyereke?
– Igen.
– A lányom teljesen oda van azért a bandáért, meg alig várta, hogy megjöjjön a hatodik banda tag is. Idézve az ő szavait.
– Ritka az olyan rajongó, de most hol van? v kérdeztem.
– Otthon.
– Akkor tegyünk arra egy kitérőt. Legyen egy emlékezetes estéje – mosolyogtam.
Pár perc és megérkeztük egy kis kertes házhoz. Közben meg tudtam, hogy a lányát meg őt is hogy hívják. Steven előre ment, majd felvezetett a lánya szobájához. Próbáltam úgy menni, hogy a magassarkúm ne kopogjon annyira.
– Apa? – jött ki egy 14 éves lány.
– Igen? – fordult felé. Engem takart az ajtó.
– Te kopogtál?
– Nem.
– Akkor ki?
– Az egyik utasom – nyitotta kijjebb az ajtót, hogy rám lásson.
– Helló – köszöntem.
– Atya úr isten – kapkodta a levegőt.
– Van kedved velem jönni. Koncertre?
– Igen – ugrott meg majd bement a szobájába. – Jó leszek így?
– Igen, csak gyere Adele – mondtam neki.
Az arcáról le sem lehetett törölni a vigyort. Beszálltunk a mind a ketten a kocsiba, majd a sofőr gázt adott. Az ajtóban Paul várt, értetlen tekintettel.
– Szia...sztok – csodálkozott.
– Bemutatom Adelet. Hatalmas rajongó – toltam magam elé. – Még Leo Horant is szereti – tátogtam le, mire beengedett.
Hát igen. Nem kicsi pórt kavart amikor kiderült, hogy Niall apuka lesz. Minden rajongó pár kivételével fel volt háborodva. Ritka az aki nem kint rosszat,
Oda adtam neki a jegyem, majd bevezettem a pihenőbe. Legalábbis én így hívom.
– Ha valaki kérdezi, hogy mit keresel itt, akkor mond azt, hogy a rokonom vagy. Én engedtelek be. Ha Richardot látod mond meg neki, hogy színpad mellett várom – mondtam neki mire bólintott és teljes figyelmét a berendezésre irányította.
Oda mentem az oldal falhoz, majd vártam, hogy abba hagyják a dalt. Ahogy figyeltem őket látta, hogy Louis tiszta víz volt. Ennyire nem tudott a kornyikálásba leizzadni, megint valami hülyeséget csináltak. 
Ahogy vége lett a számnak integettem nekik. Louis azonnal észre is vett, majd odajött.
– Mit szeretnél? – kérdezte miközben megrázta a haját.
– Szólj Niallnak, hogy megszületett a fia – mondta.
– Mi? – vette ki a füléből azokat az izéket. Fő a szakmai megnevezés.
– Szólj... Niallnek... hogy... megszületett... a... fia – artikuláltam.
Baszhattam, mert éppen egy új dalba kezdtek bele.
– Nem hallom – hajolt közelebb. Közben meg a kivetítő is minket vett. Király, jobb már nem is kell.
– MEGSZÜLETETT NIALL FIA – kiabáltam.
Még, hogy nehéz elhallgattatni a fanokat. Nekem sikerült egy mondattal. De nem csak a fanok maradtak csendbe hanem úgy kb. mindenki. Ha film lenne akkor most jönne az, hogy betesznek egy tücsök ciripelést. Sőt már hallottam is a fejembe. A filmekbe is idegesítő, de ott és akkor különösen az volt.
Niall amikor meghallotta elkezdett ugrálni a színpadom. Egy bak kecske megirigyelte volna a tehetségét.
– Én nem is zavarok, csak ezt akartam mondani – suttogtam Louis fülébe. – Meg hány dal van még?
– Kettő – adott az arcomra egy puszit, mire ujjongott a tömeg.
– Jó. Van bent egy rajongó. Leo párti.
– Tényleg? – csodálkozott.
– Igen. Majd jöttök – hagytam őt őket.
Vissza mentem a pihenőbe, majd beszélgettem Adelelel. Kiderült, hogy a kedvence Zayn, meg Harry.
Gyorsan lement a két szám. Niall mint az őrölt úgy rontott be. Amikor meglátta, hogy nem egyedül voltam fokozatosan lassított, majd a végén meg is állt.
– Sziasztok – csodálkozott.
– Szi szi szia – dadogta Adele.
– Niall bemutatom neked Adelet. Horan párti – mondtam mire felragyogott a szeme. Csinált vele egy képet, majd aláírta a karját és már ment is átöltözni. Fokozatosan szállingóztak be a fiúk. Csináltak képet, meg aláírták a karjait. Annyira boldog volt.
– ZOE – jött be Richard.
– RICHARD – vágtam a szavába, de őt nem zavarta.
– SAMANTHA.
– OLLIVER.
– GOLDENWIN.
– MEAD – köszöntem neki.
Éppen folytatni akarta amikor meglátta Adelet aki éppen Harryvel társalgott. Nem mondott semmit csak megfordult és elment. Felhívtam Adele apját, hogy jöhet a lányáért. Steven megköszönte, majd felajánlotta, hogy elvisz minket. Megint ott voltunk 17 perc alatt. Annyira gyorsan mentünk, hogy elmosódtak a házak meg az emberek. Ahogy bementünk a kórterembe Niall az volt az első hogy felvegye a fiát. Niall teljesen el volt foglalva a fiával. Leilat kilengedezték így együtt mentünk vissza a hotelhez.

II. Évad 40. érsz 07/02 L

.:: Zoe szemszöge::.

Reggel arra ébredtem, hogy Louis simogatja a hátam. Nagy köröket írt le a gerincem mentén.
– Jó reggelt – adott egy csókot a homlokomra.
– Neked is.
– Ki aludtad magad? – mosolygott.
– Mondhatni. Még van pár hónapom amivel le vagyok maradva, de majd behozom Hillsidebe.
– Meddig maradsz?
– Augusztusban már New Yorkban leszek.
– Mit fogok csinálni addig?
– Fel szedsz pár csajt, meg énekelsz – mondtam neki, mire csak megforgatta a szemét. Adtam az arcára egy puszit. Így kicsit megenyhült, annak ellenére hogy beszóltam neki.
Valaki dörömbölt az ajtón, nem zavart kivételesen, hogy megzavartak minket.
– Gyertek ki. Richard akart valamit mondani – mondta Soffy.
– Kellünk oda? – kiabáltam ki.
– Igen.
Nagy nehezen felültem. Erőt gyűjtöttem, majd elmentem, hogy lezuhanyozzak. Magamra csavartam egy törölközőt, majd úgy mentem ki. Louis utánam ment bent. Felvettem egy világos szürke ruhát, meg beléptem a hasonló színű cipőmbe, majd vissza mentem megcsinálni a hajam. Felkötöttem, majd akartam kimenni de egy kéz vissza húzott. Kibontotta a hajam majd útnak engedett.
Megforgattam a szemem, majd ott hagytam. Felkaptam egy kalapot, majd kimentem a nappaliba.
Ott volt mindenki csak Louis hiányzott. Nem kellett sok és ő is megjelent. Beült Harry és közém, furcsa volt így szemüvegbe látni, általában inkább vakoskodik mint hogy feltegye.
– Végre – csapta össze a kezét.
– Először is Zoe? – fordult felém. Hátra dőltem, majd a kalapot a szeme elé húzta. – Akkor később. De a lényeg. Ezen a héten még itt lesznek fellépések, meg egy interjú. Utána megyünk tovább Írországba, közben Soffyt kitesszük. Írországba két hét. Ahogy Leila szül utána mennek haza Zoeval. Ahogy letelik a két hét egy hét pihenő. 29.-én irány New York. Zoe és Soffy meg külön jön utánunk Augusztusba. Majd 20 vissza a premierre. Lányok maradnak. Majd mi megyünk vissza Amerikába. Amerika után meg jöhet Európa. Novemberbe meg Párizsba jönnek a csajok. Majd utána Márciusba Los Angelesbe. Majd Májustól három hónap pihi – mondta röviden. – Z? – fordult felém.
Kalapot forgattam az ujjaimon, majd figyeltem, vártam. Közben folyamatosan kattogott az agyam. Louis megszorította a combom, mire elvettettem a bennem kavargó gondolatokat. Itt nem segítenek. Ezer meg egy ellen példát tudok felhozni, de egy mellette mindegyiket kiüti.
– Igen.
– Köszönöm. Fiúk irány az interjú – csapta össze a kezét.
Ahogy kiléptek mi bevackoltunk magunkat a Tv elé és béna vígjátékokat néztünk. Közben meg kibeszéltük, fiúkat. Egy igazi csajos délutánt tartottunk. Mivel megéheztünk ezért Leila kivételével megindultunk a közeli Nando'sba. Leadtuk a rendelésünket, majd leültünk az egyik asztalhoz.
– Ki tudja, hogy Leilanak mit kell vinni? – kérdeztem.
– Írj neki smst – vonta meg a vállát Amy.
Mint kiderült azért nem emlékszek arra, hogy mit kért, mert nem kellett innen semmi neki.
– Mi lesz velünk szeptemberről? – tette fel a kérdést Amy.
– Semmi – vontam meg a vállam.
– Túl könnyen kezeled a helyzetet – rázta meg a fejét Soffy.
– Hidd le nem várom a szeptember, de nem azért, mert akkor megyünk vissza, hanem az iskola miatt.
– Te lány – rázták meg a fejüket, majd a kajára összpontosítottak.
Leilanak vittünk haza salátát, hátha meggondolta magát, de ha neki nem kell, akkor meg Lucifer szívesen megeszi.