II. Évad 39. rész 07/02 L

.:: Louis szemszöge ::.
(+18)

Miközben kisétált folyamatosan a formás fenekét néztem.

– Menjünk ki – ismertem fel Richard hangját.

Visszafordultam a tévéhez amin már az esti 18 karikás műsorok mentek Nem nézni hanem csinálni akartam, szóval tovább kapcsoltam. Majdnem mindenhol ez ment. Vagy pornó ment vagy horgásztak. Már annyira meguntam, hogy megálltam egy mese csatornán, ahol éppen a Hupikék törpikék daloltak. Figyeltem, a macskát meg Hóküszpókot ahogy valami eszement ötlettel állnak elő.

Hirtelen kinyílt az ajtó. Oda fordultam, de nem láttam senkit, hogy be jött volna rajta. Visszafordultam a tévéhez. Nagyot ugrottam ijedtembe, amikor megnyikordult az ajtó. Oda mentem, majd becsuktam.

Visszafeküdtem az ágyba, hogy aludjak. Tvt felkapcsolva hagytam, hogy Zoe ne üsse be magát megint valamibe, majd befele fordultam és sikítottam egyet. Mielőtt leeshettem volna az ágyról elkapta a kezem és megtartott.

– Húúú – mondta mosolyogva.

– Nem vicces – vettem szaggatottan a levegőt, közben meg a kezem a szívemre tettem.

Befészkelte magát a párnák közé, közben vetett egy pillantást az ajtóra, majd teljes figyelmét rám szentelte.

– Mit akart Richard?

– Felajánlott valamit – vonta meg a vállát.

– Mit?

– Nem mondta a részleteket – morgott.

– Nyugi – húztam magamhoz közelebb.

– Nem tudod mennyire idegesítő. Öt éves korom óta rám sem hederít. Semmi életjelet nem adott magáról, most meg az én segítségem kellene neki. Nem tudom mit tegyek. Az eszem rengeted pro és kontra példát hozott fel.

– Az eszed teljes mértékben a vizsgákra van hangolva. Soha nem mondtad, hogy mi van közted és Richard között.

– Még amikor kicsi voltam négy éves anyáék folyamatosan járták az országot. Papa nem ért rá mindig, hogy rám figyeljen azért megkérte a öcsét, hogy figyeljen rám. Nincs sok emlékem arról az időszakról de az belém éget, ahogy Richard megmutatta az eldugott lovasbirtokot, majd ötödik szülinapomra egy utánfutóval jött. Ajándéknak oda adta Asztékot, majd azt mondta, hogy el kell menni Londonba. De senki nem örül neki, hogy oda megy ezért nekik mást mondott megkért, hogy senkinek ne mondtam tovább. Megtettem soha senkinek nem említettem.

Fáj, hogy nem bízik meg bennem annyira, hogy elmondja, de ha erőltettem akkor csak rosszabb lesz.

– Zoe – mondtam neki, de nem figyelt fel. – Zoe! – emeltem fel az állát.

– Igen – nézett bele a szemembe.

Szemében fájdalmat, dühöt és haragot láttam, meg vágyat. Adtam egy csókot az ajkára.

– De kérdezhetek valamit? – vettem komolyra a formát.

– Igen.

– Mennyire legyek féltékeny a pokrócra? – utaltam arra, hogy itt vagyok tőle pár méterre és még is azt ölelgeti.

– Kicsit – dobta maga mögé.

Kinyújtottam a kezem, közelebb húztam magamhoz, majd elkezdtem a nyakát csókolgatni. A hátára fordítottam, mire az arca letorzult a fájdalomtól. Azonnal leszálltam róla, mire felült.

– Jól vagy? – kérdeztem tőle.

– Viszonylag, csak még mindig fáj a hátam. Nem baj, hogy ha reggel folytatjuk?

– Vagy? – kapcsolt be a perverz fantáziám.

– Mit találtál ki? – ráncolta a szemöldökét.

– Akarlak – csókoltam meg szenvedélyesen.

Hasára fektettem, majd az egész hátát apró csókokkal leptem el. Minden helyre ahol beütöttem adtam rá egy puszit. Közben a pólómat, amit nem tudtam, hogy került hozzá a szoba másik végébe száműztem. Közben magamról leszedtem a bokszert. Lehúztam róla a bugyiját, majd az ölembe ültettem. Fenekénél fogva húztam magamhoz közelebb.

– Várj – tette a kezét a mellkasomra.

Kiszállt az ölemből, majd én elmentem egy gumiért. Felgörgettem, majd vissza mentem hozzá az ágyhoz. Közelebb húztam magamhoz, közben végig csókoltam. Ő a hajammal játszott, majd a tarkóm simogatta.

– Kapcsold ki a tévét – suttogta a fülembe, majd csókot nyomott az érzékeny bőrre.

– Miért?
– Mert elégi morbid, hogy a Hupikék törpikék főcím dala szól miközben szexszelünk.

– Szeretkezünk – csókoltam bele a nyakába, mire elmosolyodott.

Kérésére kikapcsoltam, majd vissza tértem a nyaka csókolgatásához.

Amikor belé hatoltam körmeit belemélyesztette a hátamba. Vártam egy kicsit, hogy megszokja a méretem. Segítettem neki mozogni. Közben folyamatosan csókokkal halmoztam el. Valami eszméletlen, hogy milyen csípő mozgása volt. Már ezért megérte táncolnia.

– Louis – suttogta a fülembe, majd bele harapott a nyakamba.

Ettől a mozdulatától azonnal a csúcsra jutottam. Kiszálltam belőle, majd kidobtam a gumit. Ő a hasán feküdt. Befeküdtem mellé, majd magamra húztam és ránk terítettem a paplant.

– Szeretlek – adtam egy jó éjt csókot neki.

– Én is – mosolygott, majd egy kispárnát tett a feje alá.

Elképesztő, hogy mennyit tud aludni. Nem rég kelt fel, de már azonnal vissza is aludt.

Ez a lány. Megőrjít, bolondulok érte.

II. Évad 38. rész 07/01 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Ahogy kezdtem magamhoz térni nyújtózkodtam. Közben bevertem a kezem, valamibe.

– Kurva életbe – morogtam.

Elkezdtem tapogatózni. Az ágy végét kerestem, de akár merre nyúlkáltam, hogy megtaláltam az éjjeli szekrényt sehol sem volt. Addig-addig ügyeskedtem amíg a földön nem kötöttem ki, először seggre ültem le, majd el is dőltem. Hátam nagyon bevágtam, remélem azért belilulni nem fog.

– Rohadj meg – mérgelődtem.

Nem érdekelt semmi, de tényleg. Megfogtam és lehúztam a paplant, meg valamit a fejem alá. Ahogy megtapogattam a földet akkor tudatosult benne, hogy nem tudtam hol voltam. Az én szobámba szőnyeg van. Nem parketta.

Nagy nehézségek árán, de kinyitottam a szeme. Egy teljesen idegen szobába voltam. Most vagy elraboltak, vagy amíg aludtam teljesen átalakították a szobámat. Egyik sem túl jó dolog.

– Végre, hogy felkeltél – jött oda Lucifer.

– Hol vagyok?

– Ezt hagyta neked az urad – adott oda egy agyon csipkedett lapot, amit nagyon nehéz volt kiolvasni.

"Csak én raboltalak el, nem volt szívem felkelteni. Hotelben vagyunk, ha a cuccodat keresed szekrénybe tettem őket. Várom már az estét. Csók XxX Louis."

Felültem, majd előtúrtam a köntösöm és felfedező útra indultam. Összesen ötször vágtam ba a jobb lábam kisujját, de csak a jobbot. Egyszer felakadtam a kilincsbe, így az oldalamon tuti lila folt lesz. Jól indul, szét verem magam.

– Megjöttetek? – hallottam meg Leila hangját.

– El sem mentem – nyitottam be az első szobába, ami üres volt. Végig mentem az összesen, mire megtaláltam Leilat, ahogy pizsamában a kerek hasán pihenteti a kezét, is úgy ült a fotelbe, hogy közbe tudja nézni az ölében lévő laptopot.

– Nem mentél el?

– Nem, aludtam – vontam meg a vállam.

– Kezdesz ellustulni – mondta miközben félre tette a gépet.

– Mindig is lusta voltam – óvatosan ültem le, mert még mindig sajgott a hátsó felem.

– Ennyire azért nem.

– Soha nem keltem hétnél hamarabb. Négy hónapja hatkor kelek.

– Jaj te szegény.

– Igen. Mikor mentek el?

– Vagy három órája vagy valami hasonló. Hamarosan jönnek. Mit csináltok este?

– Alszok? – kérdeztem vissza.

– Szerintem meg nem. Mást hallottam Louistól.

– Ugyan mit? – könyököltem a térdemre, majd az állam a kezemre tettem és teljes figyelmem Leilanak szenteltem.

– Mikor valakivel telefonált... – Ahogy kimondta a tablettát vagy valami hasonló szót az agyam kattogott. – Zoe itt vagy? – lóbálta a kezét a szemem előtt.

– Igen, csak eszembe jutott valami.

– Mi?

– Hogy azok akik fogamzásgótlót szednek több mint kétszeresére nő a....

– Állj. Lehet, hogy az utolsó vizsgát statisztikából volt, de most már visszakapcsolhatnál, sima üzemmódba.

– Megpróbálom.

– Megjöttünk – kiabálták a lányok.

Felsegítettem Leilat, majd kimentünk a nappaliba. Szerencsére hoztak kaját, ilyenkor annyira szeretem, hogy előre gondolkodnak.

– Felébredtél? – csodálkoztak a többiek.

– Igen.

Louis oda jött és ahogy a kezét az oldalamra tettem én felszisszentem. Ahogy a hátamra tette a kezét ott már nem bírtam vissza tartani. Főleg, hogy itt szorított magához.

– AÚÚÚÚ! – léptem hátrébb.

Louis szemében rémület volt míg a többiek meg értetlenül néztek rám.

– Bevertem a kezem a falba. Seggre ültem, majd a hátamra estem. Felakadtam a kilincsbe és a kis lábam ujját elintéztem – ahogy mondtam a többiek úgy nevetek.

Elfogyasztottunk a vacsoránkat, majd mindenki vissza vonult a szobájába. Adtam Lucifernek is kaját, majd bementem Louis után a fürdőbe. Megúsztam egyetlen egy lila folttal, az oldalamon. Felvettem Louistól "kölcsön kért" pólót, majd egy bugyit.
Szobába sötétség uralkodott. Azt a minimális fényt csak a Tv szolgáltatta amin híradó ment. Éppen egy megtalált holttestről volt szó. Majd a közlekedési balesetek jöttek. Mindig csak a rossz híreket

mondták be. Az emberek figyelmét ez kelti fel. Meg persze az, hogy melyik sztár éppen mit csinál.

Befeküdtem Louis mellé. Első dolga volt, hogy a hajam kibontsa.

Az egyik keze végig vándorol a combom belső felén.

Felkönyököltem, majd adtam egy apró csókot a szájára. Ő sokkal többre vágyott.

Minden egyes csókja után csak jobban szeretem. Már ha lehet fokozni. A tökéletes pillanatot kopogás zavarta meg.

– Zoe? – mondta egy hang, majd kopogást hallottam újra.

– Igen – ültem fel.

– Ki tudnál jönni pár perce? – ismertem fel Richard hangját.

Adtam Louisnak egy gyors csókot, majd kimentem.

– Mit szeretnél? – kérdeztem miközben becsuktam az ajtót.

– Menjünk ki – mutatott a folyosóra.

Ahogy ott álltunk zavartnak tűnt. Mintha ha bajba lenne.

– Van egy ajánlatom.

– Hallgatlak – szenteltem neki a figyelmem.

II. Évad 37. rész 06/01 L

.:: Louis szemszöge ::.

– Hotelbe találkozunk – mondta Richard, majd utunkra engedett minket.

Mindenki külön kocsival ment a csajokért. Ahogy oda értem Zoe házához Grace nyitott ajtót.

– Harry?

– Majd jön. Zoe?

– Alszik – sóhajtott. – Sehogy sem bírom felkelteni.

– Hagy aludjon.

– Akkor, hogy megyünk?

@Zoe_Goldenwin Ideje felkelni.

– Majd ha indulunk, akkor felkeltem – legyintettem.

Beléptem a szobájába. Minden ablak tárva nyitva volt. Tényleg mélyen aludhatott.

Becsukogattam őket, mert elégi borult volt az idő.

Nem volt szívem megzavarni az álmát. Úgy is mindig panaszkodik, hogy nem tud aludni.

Készítettem róla egy képet, majd feltettem Twitterre. Rengetegen írtak hozzá.

Összeszedtem Zoe bőröndjeit, majd levittem a kocsiba őket. Liamba és Harry ütköztem akik éppen a kocsiba pakoltak be.

– Bezártok? – kérdezte Grace.

– Persze – csaptam le a csomagtatot.

Beszálltak a kocsiba, majd elhajtottak. Lucifer meg a cuccait betettem az első ülésre, a hátsóra meg párnákat tettem.

Felmentem Zoeért, óvatosan felemeltem. Hihetetlen hogy nem ébredt fel amikor bevertem véletlenül a lábát az ajtóba. Csak megfordult.

Ahogy betettem a kocsiba magához ölelte a pokrócot és szuszogott tovább. Nem tudtam mennyire gáz, de ilyenkor féltékeny voltam egy rongy darabra. Ha megtudja, hogy így hívtam élete nem tudom hányadik szerelmét akkor nekem végem.

Megnéztem még egyszer, hogy nem maradt valami bent, majd bezártam.

Szálloda kint volt a külvárosban, szerencsére elég eldugott helyen. Mivel a házunkat kinyomozták ezért minden cuccunkat ide hozattuk. Richard majd keres egy másik helyet.

Lementem a föld alatti garázsba. Kijöttek segíteni a szállodában dolgozó bőrönd hordok, vagy kik. Felkaptam Zoe aki csak nyöszörgött egyet.

Lakosztályban öt külön szoba volt. Mivel mi voltunk az utolsók így a legtávolabbit kaptuk. Ahogy beléptünk a bőröndös csávók letették a cuccot és már mentek is.

– Zoe mért is van pizsamába? – kérdezte Grace.

– Meg mondjuk úgy miért alszik? – kérdezte az ura.

– Shhhh alszik – suttogtam.

Letettem az ágyra, majd betakartam. Lucifer oda furakodott a kezéhez, mire megemelte, hogy alá beférjen. Írtam neki egy papírt, majd magára hagytam.

– Miért nem ébresztetted fal? – kérdezte Niall.

– Nem volt szívem – vontam meg a vállam.

– Hős szerelmes – forgatta a szemét.

– Mondja az apuka. Leila? – néztem körül.

– Bent a szobába.

– Indulás – jött be Richard.

Feltápászkodtunk, majd mind az öten gépiesen egyszerre indultunk meg.

– Várjatok. Kettő hiányzik – nézett végig rajtunk.

– Zoe alszik. Leila meg bent fekszik és olvas.

– Már is bealudt? – csodálkozott Richard.

– Fel sem kelt. – mondta Liam. – Louis kézben hozta.

– Soha nem hittem Rochernak.

– Az ki? – kérdeztük egyszerre.

– Nagyapja.

Lányok is jöttek velünk. Lou megcsinálta hajunkat. Utálom. Fél órát bajlódok vele, erre neki nem tetszik és hasonlóan megcsinálta.

Megettük a szokásos gumicukor adagunkat, Zayn elszaladt fogat mosni. Ahogy vissza ért.

– Hajrá – mondtuk egyszerre, majd kimentünk a színpadra.

Nagy sikítás kiabálás fogadott minket.

II. Évad 36. rész 05/31 L

.:: Zoe Szemszöge ::.
~ Június 31.~

Neji

A négy hónapom úgy tudnám jellemezni, hogy magolás. Vizsgák voltak. KRESZbe is bele kezdtem. Négy hónap kemény tanulás után végre lezárhatom erre az évre. Az iskolába minden vizsgát megcsináltam ami kell. KRESZ meg az elsősegély meg lett. Szeptembertől meg kezdek vezetni. Leilanak kevesebből kellet vizsgáznia. Ilyenkor éreztem azt hogy én is terhes akarok lenni. Az orvos azt mondta neki, hogy lehetőleg ne mozogjon. Más szóval. Egész nap fekszik, alszik. Egyetlen aki vele volt az Neji. Ha tudtunk akkor átmegyünk. Volt már olyan is, hogy Harry aludt nála, nehogy valami baja legyen, mivel Niall Írországba ment esküvőre. Mindenki szeme rajta.

Nagy pór kavart, hogy Louis és én járunk. Az iskolába elégi nagy vihart volt. Akkorát, hogy engem ki is rúgtak a szurkoló csapatból. Pont a kupa előtt. Hát egyedül kellett Rihannaoussal szenvedniük. Én örültem neki. Grace nem, mert egyedül marad a dívák között.

Grace vele mi történt a négy hónap alatt? Minden és ezzel asszem mindent elmondtam.

Kaptam egy új lakó társat. Mivel annyira összeveszett az anyjával. Természetes Harryn, hogy az anyja kinyitott az ajtót és mondta, hogy lehet távozni.

Leila volt szobájában így ő tengeti a minden napokat. Ami nem is lenne baj, ha nem kapná el az anyai ösztön. Kb mindig. Néha jó, hogy anyáskodó, de valamikor nem. Ha nem nézzük, hogy nem hagyott aludni akkor minden jó. Volt pár emlékezetes hajnalom.

"– Jó reggel Zoe – nyitott be az ajtómon.

– Kifelé.

– De hát már hat óra. Mire elkészült lesz hét, majd utána eszünk és mehetünk a suliba.

– Kifelé. Alszok – dobtam meg valamivel, asszem telefon volt."

"– Jó reggelt – húzta le a paplant.

– Kifelé.

– Tegnap is ezt mondtad nem vagy valami eredeti.

– Alszok.

– Gyerünk kelj fel. Mindjárt dél és még nincs kész az ebéd, segíteni kéne benne.

– Rendelj pizzat – morogtam."

"– Jó reggelt – nyitotta ki az ablakom.

– Csukd be. Vámpír vagyok nem bírom a napot.

– Max lusta. Szóval kelj. Ma lesz a vizsga.

– Igen délután.

– Nem akarod átnézni?

– Hajnali háromig tanultam. Egyetlen amit akarok az a pihe-puha ágyamba tölteni a délelőtt."

" – Kelj.

– Hol marad a jó reggelt?

– Lent van Louis.

Azonnal felugrottam és Louis helyet egy hegynyi mosatlan edényt találtam.

– Szivacs ott van a pulton."

"– Jó reggelt.

– Meghaltam. Holnap újra éledek.

– Jó megmondom Louisnak.

Szemöldököm ráncolva mentem le. Közben figyeltem, hogy ha felmosót szivacsot vagy parfist látok vissza tudja menni.

– Nappali – kiabált utána. Louis egy kicsit megváltozott, mert porszívó alakja van."

"– Louis lent vár – rontott be a szobámba.

– Nem hiszek neked.

– Pedig igaz.

Elővettem a telefonom, majd beütöttem a számát.

– Szia hol vagy?

– A konyhátokba.

Ahogy ki mondta már dobtam is el a telefont, majd indultam meg lefelé. Amikor megláttam, szorosan öleltem.

– Azért levegőt vehet? – kérdezte.

– Hiányoztál – motyogtam a mellkasába.

– Te is nekem – adott a fejemre egy puszit."

"– Figyelj Zoe. Mollyval kellene valamit csinálni hullajtja a szőrét. Az aszmám miatt nem jó, meg a bútort is tönkre teszi.

– Jó megfürdetem, de aludhatok?

– Nem, mert Lucifernek is hullik a tolla, meg Whiskynek is.

– Jó – keltem ki az ágyból."

"Átmentem Leilahoz és a fotelig jutottam. Ott össze húztam magam a lehető legkisebbre, majd álomra hajtottam a fejem. Kb 20 percig. Telefonom csörgött.

– Itt hagytad a levest – mondta Grace.

– Megyek – sóhajtottam."

Grace megkeseríti az alvásomat. Többségbe áthívom Louist, mert akkor nem jött be. Vagy én megyek el. Jó is lenne, csak neki sincs ideje mindig. Vagy én fulladtam bele a tanulni valóba, vagy ő a munkájába. Négy hónap alatt két kezemen meg tudtam számolni, hogy hányszor látta 10 percnél tovább. Amikor meg már zombi üzemmódban voltam, akkor meg bemegyek a mozi terembe. Hátra dőltem egy széken. Bekapcsoltam egy filmet és próbáltam aludni. Többségbe meg az iskolába pihentem ki a fáradalmaimat. Nem egyszer volt, hogy mikor felkeltem már másik óra volt. Betudták, hogy vizsga időszak volt ezért vagyok ilyen fáradt a sok tanulástól.

Amy teljesen jól viselte a korai kelést. Nem tudtam miből voltak, de engem kikészített. Az anyjával nem rendeződött helyzet. Rosszabbodni nem rosszabbodott.
Soffy mindenkinél többet tanult, mert csak. Vagyis ez volt az indoka. Az elején ezt mondta. Most, hogy végzett mindennel kiderült, hogy ezért hajtott ennyire, hogy a gyakornoki hónap után jöhessen velünk. Egy hónapos "munka" előtt volt neki egy hét pihenője. Volt egy balett bemutatója amire mindenki elment. Valami csodás volt, ha nem néztük a harisnyás pasikat, az nagyon zavaró volt.

Június hónap húzós lesz neki. Végig segíteni kell az orvosnak.

Molly meg a kölyköt. 

Molly és Lusy

Lucky

Luckybe valami ördög veszett el. Minden szét szedett meg rágott. Sárosan mászkált. Nem tudtam ki az apja, de biztos, hogy rá hasonlít.

Lusy meg az anyjára ütött. Nyugodt szófogadó. Nem csinált semmi hülyeséget.

Mivel ők meg Whisky nem jön velünk turnéra, így anyáéknál töltötték azt a négy hónapot. Lucifer meg vissza szökött. Szóval ő jött velünk. Neji meg Leila szüleinél tanyázott majd.

Fiúk. Ők meg teljen erőbedobással forgattak, fotózásokra, interjúkra jártak, gyakoroltak. Szabad perceikben aludtak meg ettek.

Négy nehéz hónap után végre jött a "szabadság". Bár, hogy mi lesz azt még nem tudni. Másnap már indultunk is. Hála istennek délután. Végre aludhatok.

II. Évad 35. rész 03/04 L

.:: Zoe szemszöge ::.

– Ebből elég – mondtam a velem szemben ülőnek.

– Szerintem is – állt fel.

– Elhiszem, hogy nem jó neked ez, de nekem sem. Egyszerűen nem ismerek rád. Még New Yorkban jöttem rá, hogy miért is vagy ismerős. Nem azért mert a tévében szerepeltél – ráztam meg a fejem. – Mi lett veled? Régen nem ilyen voltál. Mindig azt nézted, hogy másiknak mi a jó. Most meg azt nézed, hogy neked mi a jó. – Böktem meg a mutató ujjammal a mellkasát. – Ki akarod tenni Niall a bandából. Miért? Fogad el. Mindenki így szerető őket. Külön-külön is sikeresek lennének. De együtt sokkal többre tudják venni. Fogad el, hogy Leila terhes. Szerinted én örülök neki? – mutattam magamra. – Egy kicsit sem. Fiatal még ahhoz, hogy belefulladjon a szaros pelenkákba. De nem mutatom ki. Miért mert tiszteletben tartom a döntését. Fogad el, hogy Amy teljesen megváltozott. Elfogadom, hogy Soffy most csak az iskolájával van elfoglalva. Fogad el, hogy Graceből néha, sőt szinte mindig előtör az őrült rajongói énje. Fogad el engem is, mint a legmakacsabb – mutattam saját magamra újra. – Most mi is benne vagyunk a fiúk életébe. Nem tudom meddig leszünk. Lehet, hogy ez csak egy rövid szerelem. Lehet, hogy tovább tart, nem tudom. De azzal, hogy folyamatosan vitatkozunk, nem teszünk egyetlen egy lépést sem előre. Mindjárt nyár. Fiúk turnéra mennek, és ragaszkodnak hozzá hogy mi is velük tartsunk. Ássuk el a csata bárdot, ami nem is tudom, hogy mi idézett elő.

– Hol az a kislány aki régen a térdemig ért? – mutatta a magasságot. – Hol az a kislány aki azért sír, mert nem oda ültették az asztalhoz mint ahova ő elképzelte? Most egy éles nyelvű sokkal makacsabb nő áll előttem – mutatott rám, mire büszkén kihúztam magam. – Amikor kicsi voltál, mindenki azt hitte, hogy majd otthon élsz, olvasol egész végig. Meg néha kámforrá válsz, majd visszajössz. Erre minden fogadást felrúgsz és mész a saját fejed után. Kiderült, hogy nem is voltál végig olyan esetlen. De mindent titokba csináltál. Média előtt nincs titok, ízekre fog szed. Tudom, hogy rád a kedvesség nem hat. Azt hittem, hogy ha elüldözlek akkor megvédelek. De te megint mindent fordítva csináltál. Megváltoztál. Először nem ismertem rád. Majd hirtelen beugrott. De amint látom a sírást lecserélted, kiabálásra. Akkor is makacs voltál, de most már sokkal rosszabb vagy.

– Hé! – löktem meg.

Kitárta a karját, hogy öleljen meg. Szorosan szorítottam magamhoz a nagyapám testvérét. Anyai ágon.

– Attól még nem örülök, hogy együtt vagy Louissal – suttogta a fülembe, hogy senki ne hallja.

– Csodálkoztam volna. De kénytelen leszel elfogadni – veregettem meg a vállát.

– Amúgy meg le a kalappal előtted. Szépen kivédted a médiát.

– Köszi.

– Szeretlek anya – mondta a rádiós. – Szóval akkor Zoe most rokonságba vagy a fiúk menedzserével?

– Igen.

– Ti tudtátok? – fordult feléjük. Ők nem mondtak semmi csak tátott szájjal néztek minket. – Szóval nem. De akkor végérvényesen is vége a vitának?

– A vitának vége. Amíg valami hülyeséget nem csinált – mondta Richard.

– Ez hülyeségnek számít – mentem oda Louis mellé.

Még szerencse, hogy a szélén ült. Először adtam neki egy apró csókot az ajkára, majd hosszasan megcsókoltam.

– Igen az – mondta Richard sóhajtva.

Fiúk és Leila, meg az rádiós ipse is döbbenten nézett. Sőt Leilanak még a szája is tátva volt.

– És most jön az, hogy megköszönöm anyámnak, hogy rossza helyre adta be a jelentkezésemet. Szóval akkor hallgassuk a szaftos részleteket. Mióta is vagytok együtt? – könyökölt fel a rádiós.

– Úgy egy hete, talán kettő – válaszolt Louis.

– Hogy jöttetek össze. Rengeteg találgatás megy, hogy mi is van köztetek. Juj ne kíméljetek, Ez olyan izgi – tapsikolt.

– Szépen – válaszoltam tömören, miközben oda húztam egy széket.

– Ne már! Valami izgi vagy legalább valami piszkos részleteket mondjátok el.

– Nincs se izgi se piszkos részlet.

– De izgi van –  vágta rá Harry.

– Hallgatlak – kúszott közelebb Mason.

– Szívesen elmondanám, de ha kinyitom a számat, akkor egyszerre 10 akarnának megölni. Vagy lehet, hogy többen.

– Többen – vágtuk rá gondolkodás nélkül.

– Szavatos storyk nélkül hagyjátok a hallgatókat. Ez nem járja.

– Nincsenek szaftos storyk. Csak egy pár – húzta a hallgatok agyát Louis.

– Egyetlen egyet – könyörgött Mason. – Csak egy rövidet.

– Szeretem – mondta Louis.

– Én is – mondtam.

– Szaftosabbat? – pislogott mint egy kiskutya.

– Nálam nem vállnak be a kiskutya szemek – mondtam nevetve.

– Mindenkiknél beválik a kiskutya szem – makacsolta meg magát.

– Nála? Soha – értett egyet Zayn.

– Jó akkor próbálkozok másnál – fordult Leila felé. – Hallgatlak. Milyen szaftos storyd van Nialllal.

– Van egy pár, de az titok is marad – kacsintott.

– Tudják miért örülök, hogy Zoe is lejött? – könyökölt fel Richard.

– Nem – vágta rá mindenki.

– A műsor időnek vége. Minden kedves rajongónak szép napot kívánok. A fenyegetéseket Twitterre várom. Az első betelefonáló feltehet egy kérdést. Sőt válaszolni is fogunk rá, majd választhat egy dalt, amivel a reggeli műsort zárjuk – mondtam a mikrofonba. Mindegyik vonal éget. Rangom megnyomta egy gombot. – Te vagy a szerencsés. Hogy hívnak? Halljuk a kérdést.

– Ashley vagyok. Hallgatok, hogy jöttetek össze. Részletesen.

– Egy bulin megfogtam magam és haza mente. Louis utánam jött – kezdtem bele.

– Mivel külön megkértek rá, hogy ne menjek utána, ezért csak azért is utána mentem. Megmondtam, hogy nem a semmiért kajtatok hat hónapja – folytatta az uram.

– Mivel részletesen kérted ezért megmondom, hogy a kedvenc müzli tálamat törtem szét amikor megláttam fél komásan Louis ahogy az asztalnál reggelizik. Milyen számot kérsz?

– Legyen az She's Not Afraid.

– Az egyik személyes kedvencem. További szép napot.

– Hamarosan jelentkezünk – mondták a fiúk egyszerre. – Köszönünk mindent. Szeretjük a rajongóinkat.

Benyomta Mason a számot, majd kikapcsolta a mikrofonokat.

– Gratulálok nektek. De ha legközelebb jöttök, akkor Zoet ne hozzátok.

– Nem is megyek el. Itt maradok egész héten – dőltem hátra.

– Haha, nagyon vicces.

Levettünk magunkról a fül hallgatót, majd mindenki a fejére húzott valamit. Felvettük a napszemüvegeinket. Irány ki a tömeg. Öngyilkossági kísérlet is meg van a mai napra.

Louis haza kísért. Ahogy beléptünk az ajtón vártam a legrosszabbra.

– Azt ígérted, hogy nincs több titok – esett nekem.

– Hogy mondjam el?

– Akárhogy, nem élő adásban akarom megtudni, hogy mi van veled, de az főleg nem hogy rokonja vagy a menedzserünknek.

– Bocs Louis miközben kiabáltam vele és elment a hangom akkor jutott eszembe, hogy rokonok vagyunk, de nem foglalkoztam vele, mert nem érdekelt.

– Emlékszel Hillsideben mit ígértél? Szavadat, hogy nincs több titok. Akkor nem voltál néma. Elmondhattad volna, de nem tetted. Szerinted mennyire esik szarul, hogy nem mondod el? Azt hittem megbízol bennem annyira, hogy elmondasz mindent.

– Sajnálom, de ha hiszed ha nem nekem szelektív a memóriám. Csak a düh miatt vágtam a a fejéhez. Amúgy eszembe se jutott volna.

– Amúgy elmondtad volna valamikor?

– Egyszer biztos.

– De miért hazudtál?

– Mikor?

– Amikor azt mondtad, hogy nincs több titkod.

– Mert nem titok.

– Akkor miért nem mondtad? – tette csípőjére a kezét.

– Soha nem kérdezted.

– Fúúú – fogta a fejét.

– Ennyire nem fájhatott – mondtam neki.

– De – ült le a kanapéra.

– Tényleg sajnálom – mondtam miközben leültem mellé.

– Csak azt mond meg miért nem osztottad meg velem. Nem bízol bennem?

– De bízok. Csak elfelejtek dolgokat pl. nevek vagy személyekkel milyen rokoni kapcsolatban vagyok. Fogad el a barátnődnek van a legrosszabb memóriája. Már ha még az vagyok

– Mindig is az maradsz.

– Tényleg?

– Halál komoly – bólogatott –, legközelebb mond el. Nem akarom, hogy egy titok közénk álljon.

– Jó – bólintottam, mire belehúzott az ölébe.

Kaptam tőle egy hosszas csókot, majd szétváltak útjaink. Én mentem tanulni ő meg ment énekelni.