II. Évad 87. rész 03/21 L-H

.:: Zoe Szemszöge ::.

Mivel Edward egy hétig békén hagyott, Amy meg iskola, munka és ágy között szalonozott. Így nem mentem el sehova, csak a szobámban olvastam vagy a tévét bámultam. De már kénytelen voltam kimozdulni a búvó helyemről.

– Holnap jövök – mondtam miközben felvettem a táskámat a vállamra.

– Szólták nekik, hogy mész?

– Tudnak róla, mert hamarosan lejár a szerződés, hosszabbítani kell.

– Attól én még felhívnám őket. Lehet hogy nincs otthon senki.

– Nekem az lenne a legjobb. Nem akarok vele találkozni. Túl sok a közös múltunk.

– Fel a fejjel, majd ha kell beolvasok beki.

– Ettől nem kell féltened. Lucky – kiáltottam mire pórázzal a szájában oda jött.

– Maradni – szólalt meg Lucifer.

– Majd Amy figyel rád – simogattam meg a buksiját.
Amy kezére felszállt, majd bevitte a helyére. Luckynak kinyitottam az ajtót, az ablakot egy kicsit lehúztam, így kitudott rajta nézni. Ahogy elindultunk  azonnal kidugta a fejét. A hátsó kocsi ablaki tiszta nyál volt, ahogy lobogott a nyelve meg a füle. Nem tartotta kint sokáig a fejét, vissza fordult felém és folyamatosan a reggeli forrócsokimmal szemezett.

– Eszedbe se jusson – vettem el onnan, majd meg ittam a keveset ami benne volt.

8 órás út alatt megálltam tankolni, Lucky miatt, hogy egy kicsit mozogjon, meg nehogy a kárpitot tegye tönkre. Meg persze elmentem egy Startbuks mellett ezért bementem kávéért, mert már kimerültem a vezetés alatt. Így lett kilencórás az út.

Leparkoltam a ház előtt, csak egy kicsit görbén, majd ott maradtam és vártam.

Kinyílt az ajtó, apa jött ki rajta, de szerencsére nem vett észre – pedig elég görbén álltam, hogy feltűnő legyen –, így nem kellett vele találkoznom. Kiszálltam a kocsiból, Lucky meg az ablakon ugrott ki. A ház ajtajához érve kopogás nélkül rontottam be.

Anya a kezét törölgetve jött ki a konyhából – Mit hagytál itthon? – kérdezte fel sem nézve.

– Büszkeségem valahol elhagytam, a jó modoromat, meg az életkedvemet is – mondtam, mire azonnal felnézett.

– Zoe? – csillogtak a szemei.

– Olyan rossz – öleltem meg.

– Mi kincsem?

– Nem tudom mi van?

– Gyere igyál egy kis teát, és közben meséld el – tette a kezét a hátamra.

– Apa mikor jön? – tettem fel a legfontosabb kérdést.

– Este. Elment, mert a szerződésen kell valamit módosítani.

– Mit akart vele csinálni? – ráncoltam a szemöldököm.

– Holnap kell meghosszabbítani. Holnap éjféltől már nem érvényes. Módosítani akarja, hogy elvágja a kereseted, így kisajtolja belőled hogy haza gyere.

– Hivatalba kell menni a papírokért, majd öregapámhoz hogy alá írja? – kérdeztem, mire csak bólintott. – Mindjárt jövök.

Beszálltam a kocsiba Lucky megint az ablakot vette igénybe, hogy beüljön a kocsiba. Hillside kicsi város, mi a legszélén laktunk, a hivatal meg a másik végébe volt. Végig mentem az egész városon, így már mindenki tudta, hogy haza jött a sztár exe, ami valójában igaz is meg nem is, mert még nem szakítottunk hivatalosan, de 6 vagy akárhány hónap után nem hiszem hogy minden rendbe jönne. Magamból kiindulva tuti, hogy vitatkoznék vele.

Fék csikorgatva álltam meg a városháza előtt, profi sorfőt megirigyelnél. Azonnal kiugrottam, Luckynak meg intettem, hogy maradjon a helyén.

– Jó napot – köszöntem a titkárnak.

– Jó napot, miben segíthetek?

– Szerződés meghosszabbításhoz szükséges papírok kellenek.

– Azonnal hozom – ment el hátra.

Megkaptam a papírokat, majd megindultam öregapám felé. Végig mentem a falu elnézést város másik felén, szóval most már tuti, hogy megjött a Goldenwin lány.

Csöngetés nélkül törtem be öregapámhoz. Végig jártam az egész kertet, de sehol nem találtam. Remélem, hogy otthon volt és nem csak elfelejtette bezárni az ajtót. Bementem a házba és ott találtam ahogy apámmal beszélgetett.

– Szia lányom – jött oda papa, majd megölelt.

– Szia papa hogy vagy? – erőltettem magamra egy mosolyt közben fél szemmel Dant figyeltem.

– Jól aranyom, mi szél hozott erre?

– Meg kell hosszabbítani a szerződés.

– Nem is tudom – vakarta a fejét.

– Mi lesz veled ha nem lesz meg a havi jövedelmed? – szólt közbe Dan.

– Szóval papa megtennéd, hogy alá írod?

– Nem tudnál munkával megélni, ott hagynád mint a táncot, vagy a díj ugratást. Vagy kirúgnának mint az iskolából. Nem tudnál semmit sem végig csinálni.

Vettem egy mély levegőt, majd vissza nyeltem amit mondani akartam.

– Hol a papír? – kérdezte papa.

– Itt – vettem elő a kabát zsebemből.

Oda adtam neki, mire aláírta a nevét, közben meg apa teljesen megsemmisült.

– Köszönöm – adtam egy puszit az arcára.

– Szívesen aranyom.

– Köszönöm még egyszer, de megyek.

– Pápá.

Integettem majd becsaptam magma utánam az ajtót. Beszálltam a kocsiba és kifújtam a bent tartott levegőt.

– Túl éltem – sóhajtottam.

Lucky rám nézett félre billentett fejjel. Elég ostobán festet.

Otthon tea várt a nappaliba, megfogtam egy bögrét, majd leültem anya mellé. Elmeséltem neki az egész történetet. Gratulált a sikeres végzettségemhez és annyit mondott Louissal kapcsolatba, hogy ne csináljak semmi hülyeséget, mert még nem szakítottunk. Összeszedtem az itt maradt cuccaimat. Bepakoltam a kocsi hátuljába.

– Molly? – kérdeztem, mert feltűnt, hogy nem legyeskedik körülöttem.

– Kint van a két ezüst fenyő között.

Összeráncolt a homlokkal mentem ki. Ott nem láttam semmit, csak egy friss föld részt. Leültem török ülésbe, majd csak bámultam ki fejemből.

– Most már nincs senkim – mondta Luckynak aki elkezdett bökdösni.

Felugrottam, közben meg kattant bennem egy kapcsoló. Öt hónapig sírtam az a fasz után, aki hazugnak hívott. Itt a búcsú ideje, végleg.

Kattant már bennem ez a kapcsoló, amikor kitöltöttem a jelentkezési lapomat. Azóta nem is kattant vissza, most is csak rosszabb lesz.

– Anya – kiabáltam.

– Igen.

– Elviszem a maradék cuccom, ja meg 6 hónap után rájöttem, hogy végleg vége Louis mindennek. Azóta, hogy össze vesztünk nem is beszéltünk. Szóval végleg vége számomra. Az iskolát meg végleg ott hagyom, nem kezdem jövőre újra. Úgy sem leszek könyvelő.

– Csak ne bánj meg semmit.

– Már túl sok mindent megbántam.

II. Évad 86.rész 03/20 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Reggel beültem a kocsiba, majd meg sem álltam a Startbuckig. Ott nem volt nagy sor, kikértem a vaníliás frapucsinot. Kiültem az erkélyre, majd a italomat iszogatva olvastam a neten. Beugrott egy sms, Amy írt, hogy ha a szokott helyen vagyok akkor kérjek neki egy frapucsinot. Kikértem az italát, mire megérkezett.

– Milyen órával kezdesz? – kérdeztem tőle.

– Statisztika, de duplán. Utána meg jövök ide dolgozni.
– Ma kezdesz?

– Igen délutános vagyok.

– Sok szerencsét délutánra Lucky fésülésest terveztem be.

– Tudod lennék a helyedbe.

– Mert elhagytak, hazugnak neveztek és kicsaptak az iskolából.

– Nem van saját házad. Kisujjad sem kell mozdítanod, de mindent meg tudsz venni.

– Igen fel sem lehet becsülni az azt érzést, hogy apám utál, Louis utál, mindenki utál.

– Tudom, hogy ezzel nem érek el semmi, csak felhúzlak, de Louis nem utál – kezdte el kavargatni az italát a szívószállal.

– Igazad van gyűlöl. Soha nem fogom tudni megmondani neki az igazat.

– Mi az igazság? – kapta rám azonnal a tekintetét.

– Mindegy, semmit nem érek el vele.

– De beszélhetnétek.

– Miért eljön?

– Nem – hajtottam le a fejem. – De te is beszélhetnél vele.

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Ő ment utánad Hillsideba, most engedj te.

– Talán, de ha nem haragszol be kell mennem a rendőrösre.

– Minek? – akadt fel a szemöldőlőket.

– Edwardhoz.

– Lecsukták?

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Akkor minek mész oda?

– Mert ott dolgozik, talán?

– Mi ott takarító?

– Nem gyilkossági nyomozó.

– Mikor dolgozik? Folyton a nyakadon lóg.

– Nem is szoktak reggel gyilkolni az emberek

– Attól még van papírmunka.

– Kapitánynak csak alá kell írni szinte. 

– A bátyád ilyen nagy valaki?

– Igen mit tudom én honnan helyzeték át.

– Nem néz ki valami rendőr típusnak.

– Nem, de viszek neki kávét.

Lementem rendeltem egyet, extra cukorral mert tudtam, hogy utálta. Megfogtam a poharat, beszálltam a kocsimba, majd feltettem a kávét a pohár tartóra. Gyújtást adtam a kocsinak és csatlakoztam a forgalomhoz. Szerencsémre a dugót eltudtam kerülni így hamar az őrsre értem. Leparkoltam egy szabad helyre és az italt megfogva megindultam. Nem tudtam pontosan hol volt az irodája csak annyit tudtam hogy a harmadikon volt. Beszálltam a liftbe majd még belépett mellém két egyenruhás.

– Hova? – kérdezte az első aki barna hajú volt.

– Edward Johnson Goldenwin – mondtam, majd a fülest betettem a fülembe.

Mind a ketten furcsán néztek rám, de nem szóltak semmit. Benyomták a harmadik emelet gombját, majd a lift ajtó hangosan bezáródott.

– Szerinted mit akarhat tőle? – suttogott a szőke, de még ennek ellenére is hallottam.

– Nem ő az új titkárnő, hisz kávéval jött – kérdezte a kettes.

– Nem, ide nem vesznek fel ilyen jó seggűeket.

– De az a patológus annak jó segge van.

– Jó de ő nem titkárnő.

– De csak neki van jó segge, a többi túl izmos.

– Ebben igazad van, de a többinek nagy csöcse van.

– Szerinted ennek nincs?

– De ritka amikor inden jó rajta.

– Én jobban szeretem a rövid hajúakat.

– Mit markolsz rajtuk mikor előtted térdelnek? Azért jó a hosszú haj, mert azzal tudod diktálni a tempót. Én hagyom nekik, hogy saját tempójukba csinálják.

– Túl sok mozgás teret adsz nekik. A kis kurvák azért vannak, hogy parancsolgass nekik.

– Drágábbak úgy.

– Ugyan, elmész egy buliba és fogsz egy szukát mint ez itt.

– Szerinted hány feles után menne bele?

– Innen megmondom, hogy nem bírja a piát, meg a nők 80%-ka bírja az egyenruhás pasikat.

– Ja majd így megyek be, hogy legyen egy egyéjszakás kalandom. Amúgy is túl öreg vagyok ehhez.

– Egy éve vagy itt különben is a húszas éveidben jársz.

Hála istennek meg állt a lift. De sajnos ahogy kiszálltam ők is követtek engem.

– Te így jobb a segge.

– Ja, szívesen megdöngetném.

– Zoe! – kiáltotta Edward.

Azonnal megálltam majd felé fordultam.

– Szia Edward. Ki a barátnőd?

– Tom, a húgom szóval szállj le róla. Te is Edmund.

Hatalmasat nyeltek majd elakartak menni, de elkaptam a nyakkendőjüket.

– Minden egyes szót hallottam szóval jobb ha többet nem találkozunk.

Ahogy elengedtem őket azonnal megfordultak majd helyet foglaltak.

– Szóval mit keresel itt? – tért rá a lényegre Edward.

– Szépen megkérlek arra, hogy fejezd be azt, hogy folyamatosan hozzám jössz. Soha nem volt testvérem és nem is én kértem. Én utálom a társaságot, egyedül szeretek lenni.

– Nem fogom hagyni, hogy egyedül maradj.

– De én úgy akarom. De ha ezt nem fogod fel akkor tudlak sajnálni.

– Biztos, hogy nem te mondod meg.

– Pedig igen – vágtam le az italát majd otthagytam. 

Beszálltam a kocsiba, és azonnal gázt adtam a haza felé tartó úton megejtettem egy bevásárlást. Otthon az új szobám fogadott.

Ahogy beléptem teljesen ledöbbentem, végre megkaptam álmaim szobáját. A barnás falak amik ki emelték az új ablakok mély barna fakeretét. Az ablakon kívül zöldell a kert, ilyenkor minden olyan békés volt. Visszafordultam a szobám felé amit egy kis halvány kék fény világította meg az ágyamat. Mindig is akartam egy akváriumot, az ágy támlája felett volt az ajtóból azonnal fel tűnt. Az ágy lábánál meg kovácsolt vas volt, így fel tudom tenni rá a lábam, de ha zavart volna le lehetett szerelni. Az ággyal szembe a falra lett felszerelve a tévé. Az ágy balján voltak az ablakkal megegyező színű szekrények, meg a fürdő ajtó ami csak egy kicsivel világosabb. Az ágy jobbján az íróasztal fölötte meg az egész falat polcok tarkítják, rajtuk az összes könyvem, meg volt pár kép is. A padló is le lett cserélve, parkettára lett lecserélve rajta és a közepén egy bolyhos barna szőnyeg. Egy kicsit barna mániás lettem, mert még az ágy takaró is olyan volt, sőt Lucky ágyát is lecseréltem egy színbe sokkal jobban illőhöz, szóval az is barna. 

Felhoztam a konyhából a halakat, majd egyesévvel engedtem bele őket. Mikor végeztem neki dőltem az ágynak és figyeltem a békés világot. Lucky felugrott, majd a fejét az ölembe tette, mire füle tövét vakartam.
– Mi lenne ha elmennék valahova? – kérdezte tőle, mire rám nézett. – A papagáj szigeten szívesen körülnéznék, kell egy kis kikapcsolódás – dőltem rá, mire teljesen elnyúlt az ágyon.
Olyan jó epre illata volt, megérte tegnap megfürdetni. Erőt gyűjtöttem, majd elmentem, vettem egy gyors zuhanyt, majd bedőltem az új és puha ágyikómba. Lucky meg a saját helyén helyezte magát kényelembe. Lucifer meg ki sem jött, szegény már öregszik, az orvosok nem mondanak semmi biztatót, mert nem tudták, hogy pontosan mi volt a baja. Remélni tudtam, hogy egyszer csak meggyógyul. 

II. Évad 85.rész 03/19 L

.:: Amy szemszöge ::.

– Biztos, hogy haza kell menned? – fogta meg a kezem a reptéren.

– Igen, de már csak négy hónap – öleltem át a nyakát.

– Nem tudsz hamarabb jönni? – adott egy puszit az orromra.
– Nem, mert ott az iskola, a vizsgákat szétszedték. Így minden hónapban lesz egy ha nem több, meg felvettek a Starbuckba. Nem hiányozhatok első nap.

– Sehogy nem tudlak rá venni?

– Nem – ráztam meg a fejem.

– Megkérjük kedves utasainkat szálljanak fel a Londonba tartó járatra – szólalt meg egy idegesítő hang.

– Hamarosan találkozunk – adtam egy utolsó csókot neki, majd felszálltam a gépre.

Ahogy felértem a gépre nagy nehezen megtaláltam a helyem, bele süppedtem az ülésbe, a telefonomat átállítottam, majd megkerestem a fülhallgatómat és megkerestem rajta a zenét.

Ahogy földet ért a gép kicsatoltam a biztonsági övemet, majd utolsónak szálltam le a gépről. Odamentem a szalaghoz levettem a bőröndömet és fejemet lógatva megindultam kifelé. Megláttam Z kocsiját majd kinyitottam a hátsó ajtót bedobtam a csomagom és beültem előre.

– Indulhatunk! – szólaltam meg.

– Elnézést, de ki maga? – kérdezte egy idegen hang.

Azonnal odanéztem és egy 60-as éveiben járó öreg tatával találtam szembe magam.

– Sajnálom rossz kocsi – mondtam elvörösödve.

Kivettem a csomagjaimat majd visszasétáltam a járdára és elém gurult egy kocsi. Kétszer is meggyőződtem róla, hogy most jó autóba szállok-e be. A csomagjaimat bebasztam hátra majd én is bevágódtam előre.

– Na meg volt a nagy búcsú? – kérdezte a sofőr.

– Igen – morogtam.

– Meg ne egyél! – emelte föl a kezét, de a kocsi lassan gurult.

A szívverés egyet kihagyott, ahogy megláttam, hogy mit csinált. Kikerekedett szemmel nyúltam a kezei után közben kiabáltam vele.

– Te normális vagy? Tedd már vissza a kormányra a kezed! Nézd vezetés közben itt a helye a kezednek – tettem a kezét a kormányra.

– Remélem nem baj, de be kell menni a bevásárlóközpontba.

– Ne! – vágtam rá miközben még mindig remegtem a sokktól.

Végig száguldott az utcán, mindent kerülgetett, ami mozgott. Szerintem a hangyákat is próbálta kikerülni. Valami lassú Trabant kéne neki, nehogy megöljön valakit az első kanyarban. Megérkeztünk a Tescoba vettünk fejenként egy-egy kocsit majd bementünk.

– Remélem, ezzel nem akarsz száguldozni.

Nem mondott rá semmit csak egy csúnya pillantással nyugtázta a nem tetszését. Körülbelül olyan fejjel nézhetett rám mint aki itt akart hagyni és kidob az utcára. Elővett egy listát a zsebéből majd ketté tépte. Az egyik felét oda adta majd áttanulmányoztam. Éppen szóvá akartam tenni, hogy minek neki májva színű festék, de mire feleszméltem már csak a távolodó alakját láttam. Azért kellett neki festék, mert szétverte a házat vagy felújítsa. Remélem az utolsó, de úgyis tudtam, hogy az első. Lehetetlenség itt bármit is megtalálni, utálok vásárolni és minden egyes perccel jobban utáltam. Ez kemény 3 perc alatt játszódott le bennem. Több, mint egy óra alatt megszeretem a lista felét plusz ami nekem kellett. Na jó megtetszett, de csak az édességek miatt. Végig húztam a pénz tárok előtt a járgányt és megláttam Z-t. Odahúztam mellé a kocsit, majd kipakoltam azokat a cuccokat amiket Zoe írt fel.

– A többit nem teszed fel? – csodálkozott.

– Nem, külön fizetem.

– Tedd fel őket.

– Nem kell.

– De tedd fel őket.

– Így is a terhedre vagyok.

– Nem vagy a terhemre csak tedd fel most!

– Nem – vágtam rá.

– MOST! – szólt rám

– Nem! – ráztam meg a fejem.

– Szeretnéd, hogy Liam a hírekből tudja meg, hogy vásárolni voltál – bökött egy csapat lány felé akik folyamatosan közeledtek felén és 1D-s cuccok voltak rajtuk.

– Utállak! – fordultam el.

Feltettem a szalagra, mire Zoe gonosz mosolyt ejtett meg felém. Végre mi kerültünk sorra, Zoe állt a pénztárnál én meg pakolta bele a kocsiba a cuccost. Mire végeztünk a rajongók ott álltak körülöttünk. Zoe oda jött mellém az ajándék matricával a kezében, amit az egyik rajongó kezébe nyomott. Megfogtuk mindketten a kocsinkat és megindultunk kifelé. A rajongók pedig követtek minket. Bepakoltunk mindent a járgányba és mikor beakartam szállni Zoe megállított.

– Mit szeretnétek? – mosolygott a rajongókra.

– Egy képet kérhetünk – szólalt meg a legbátrabb.

Megcsináltuk a képet velük és már indulhattunk is végre haza. Otthon nem voltunk egyedül nagyon sokan lézengtek ott, ebből csak Edwardot ismertem a maradék 10-et nem.

– Mit keresnek ezek itt? – böktem feléjük.

– Szoba átalakítást csinálunk.

– Melyiket?

– A sajátomat.

Kiszedtem a bőröndömet majd felcipeltem a szobámba. Kipakoltam, a szennyest bedobtam a mosógépbe, majd elkezdtem … majd hirtelen kopogtak az ajtómon.

– Gyere! – kiáltottam.

Edward jött be tescos szatyrokkal.

– Zoe küldött – emelte fel.

– Köszi – vettem el tőle.

Elpakoltam mindent, majd megindultam kifelé. A folyosón Luckyban buktam fel, akit ha jól láttam egy ágy lábat rágcsált. Nagy nehezen kikerültem és benéztem Zoe volt szobájába. Ahogy belestem csak a két ajtó maradt a helyén. Mást nem igazán láttam, mivel folyamatosan mászkáltak az emberek.

– Miért lesz átalakítva? – fordultam Zoe felé, aki a másik szobából jött ki Luciferrel a karján.

– Kitört az ablak és ki kell cserélni ezért, ha már szét verjük a szobát, akkor legalább csináljuk rendesen.

– Milyen lesz?

– Holnapra kész lesz és este jönnek meg a bútorok.

– 1 hét alatt megtudták csinálni?

– Igen. Lehetetlen?

– Nagyon.

Lementünk a konyhába, ahol Edward olvasott. Elhiszem, hogy félti a húgát, de könyörgöm nincs saját élete? Egyáltalán van munkája? Zoe kilökte az ajtón majd utána dobta az újságot ami fejbe találta.

– Mindig ilyen kedves vagy vele?

– Áhh, dehogy sokkal kedvesebb vagyok. Mit csinálunk?

– Vacsorát!

Pillanatok alatt előpakoltunk majd neki láttunk megcsinálni a kaját. Én pucoltam a krumplit addig Zoe rántotta ki a húst, amint végeztem a feladatommal Zoe bedobta a sütőbe, és visszafordult a húshoz. Rántott még sajtot és karfiolt is, ahogy kész lett a vacsora a bútorok is megjöttek. Edward felvitette a szobába majd leült mellénk enni. Zoe felment, hogy rendezze a szobáját Edwardot pedig befogtam mosogatni és mivel közben eszembe jutott, hogy ki kellett teregetni elmentem megcsinálni. Ahogy végeztem bezárkóztam egy kurva forró és kellemes zuhany után bebújta a pihe-puha ágyba.

II. Évad 84.rész 03/10 L

.:: Amy Szemszöge ::.

– Mi lesz a válasz? – kérdezte miközben a hajam simogatta.

– Legyen igen – adtam egy csókot neki.

– Milyen jó lesz minden estét így zárni.

– Álmodik a sztárocska – pöckölte meg az orrát.

– Hé, ez fáj – fogta meg.

– Ne legyél telhetetlen.

– Sajnálom, de ilyen vagyok. Szeretem a szexet, főleg veled – markolt bele a fenekembe.

– Én is szeretem, de attól még nem lesz minden este.

– Pedig igazán meggondolhatnád. Reggeli vagy esti körök, néhány gyors menet, vagy lassú. Mikor mihez van kedved.

– Ne is gondolj ilyenekre.

– De gondolok.

Megforgattam a szemem, majd felültem az ágyon. Felvettem a ruháimat a földről, majd magam elé fogtam és bementem a fürdőbe. Megengedtem vizet a kádba, levettem az egyik polcról egy adag fürdősót, bele öntöttem a vízbe, mire lilára színezte. Bele ereszkedtem a forró lilás folyadékba.

– Beszállhatok? – ült oda a szélére Li.

Felültem, mire beszállt mögém. A hátam neki döntöttem a mellkasának és átölelte a derekam, majd egy csókot adott a hajamba.

– Mikor szeded ki belőle ezeket a csikókat? – forgatta az ujjai között az egyik tincsem.

– Tegnap tudtam rávenni Zoet, hogy fesse be. Szóval még egy ideig ilyen marad. De nem tetszik?

– De, csak a sima barna sokkal jobban áll.

– Csak az a baj, hogy ilyen színt lehetetlen kapni.

– Sötétebbre kell befesteni, mert itt a nyár kiszíja a színét és olyan lesz mint az igazi.

– Honnan tudsz ilyeneket?

– Niall festeti a haját, meg Lou is szokta mondani.

– Olyanokról beszéltek, hogy milyen az ideális hajfesték.

– Igen abból következett, hogy milyen a jó csaj.

– Ezt már hamarabb elhiszem.

– Mit feltételezel rólunk, hogy mit csinálunk míg turnézunk?

– Énekeltek?

– Nem hanem a szabadidőbe?

– Ja, meccsre mentek, dalt írtok, csajoztok, részegedtek meg fociztok.

– A turné buszon?

– Aludtuk.

– Napi átlag 1 órát jobb napokon 2 alszunk, de akkor is a hotelbe, a buszon beszélgetünk.

– De miről?

– Azokról, amikről nem szabad tudnod.

– Ne már kérlek – fordultam meg, majd feltérdeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.

– Nem, van olyan amit ti sem mondotok meg. Szóval így igazságos, hogy erről nem tudtok.

– Mi érdekel?

– Sok minden. - ült fel így egy magasok voltunk.

– Elmondom, ha te is elmondod, hogy miről beszélgettek.

– Nem, bár érdekel pár dolog.

– Mi érdekelnek? 

– Nem fogok bedőlni neki – vágta rá azonnal.

Duzzogva elfordultam, mire felnevetett. Megfürödtem, majd kiszálltam a kádból, magam köré csavartam egy törülközőt. Megkerestem a bőröndömbe a fogkefémet. Mikor meglett beálltam a tükör elé. Figyeltem ahogy Li kimászik a kádból, a nyakára tette törülközőt, majd be állt mellé.
– Nincs kedved megborotválkozni? – kérdeztem miközben megfogtam a fogkefémet és felé böktem.

– Mert? – ráncolta a szemöldökét.

– Szúrsz – böktem meg a fogkefe végével az arcát - Az sokkal jobb ha puha az arcod.

– Talán – fúrta bele az arcát a nyakamba, eredményeképpen felsikoltottam.

– Még egyszer ilyet ne csinálj – böktem meg a mellkasát.

– Jó megborotválkozok – sóhajtott fel.

– Köszönöm – adtam egy puszit az arcára.

Végre be tudtam fejezni a fogmosást, később kimentem a szobába. Ott magamra vettem egy pólót, majd felhúztam egy bugyit.

– Mindenki! – kiáltotta Harry.

Liam pillanatok alatt kijött borosta mentem arccal, a derekára volt egy törököző csavarva. Azonnal ment kifelé. Fogalmam sincs, hogy mi történik, de a mindenkibe én is bele tartozok, ezért én is vele tartottam.

– Szóval? – ült le az asztalra Li, majd a térdére könyökölt.

Niall és Zayn a fotelekben foglaltak helyet. Harry meg a kanapén terült szét.

– Szakítottatok? – kérdezte Liam.

– Nem – rázta meg a a fejét Louis mire meg is szédült.

– Megbocsátasz neki ha ő jön ide? – kérdezte Harry.

– Azonnal – kezdett el bólogatni.

– Elmész hozzá, hogy bocsánatot kérj? – hajolt közelebb Niall.

– Soha – rázta megint a fejét.

– Mi miatt vesztetek össze? – tette fel a kérdését Zayn.

– Hátba szúrt, az én életem hátba szúrt, szövetkezett ellenem. Meg támadott – fogta a fejét.

– Mit csinált? – kérdeztem én is.

– Segéd lett.

– Mit mondtál neki, hogy elment? – kérdezte Niall izgatottan.

– Hazug – suttogta erőtlenül.

Louis teljesen kidőlt. Harry megfogta a lábát, majd behúzta a szobájába.

– Összegezzünk! – csapta össze a kezét Zayn.

– Miért nem kérdezzük meg Richardot, hogy mi volt ez a segéd lett? – kérdeztem.

– Mert nem válaszol, Zoe nem mondta?

– A házban tilos az One Directionról beszélni, vagy bármihez, amihez közötök van.

– Bekeményített – bólogatott elhúzott szájjal Zayn.

– Igen, beszélgess vele úgy, hogy ha nem figyelsz és olyat kérdezel tőle, amit nem tetszik neki hozzád vág valamit. Addig nem akkora baj, amíg nem a konyhába van késsel a kezében.

– Ilyenkor nem mondj semmit – esett kétségbe Liam.

– Nem is szoktam.

– Mindkettőnek agyára ment a vita – sóhajtott Niall.

– Igen inkább arra kell gondolnunk, hogy miként hozhatjuk újra össze őket. Nem fogok ilyen elmeháborodottal együtt élni. Még régen azt tartottam rossznak, hogy szó nélkül lelépett Louishoz. Ez sokkal rosszabb.

– Jó majd kitalálunk valamit – simogatta a szakállát Zayn.

Szét széledett a kis csapat. Mindenki ment a saját szobájába, hogy nyugovóra térjen. Liam behúzott a közös szobánkba, majd az ágyra lökött. Fölém mászott és adott egy hosszas csókot.

– Szép álmokat – gördült le rólam.

– Neked is – fúrtam bele az arcom a nyakába.

– Az lesz, mert itt vagy – adott egy csókot a nyakamra.

Hatalmas levakarhatatlan mosollyal az arcon aludtam el. Az álmom meg maga volt a mesék meséje az én hercegemmel.

II. Évad 83.rész 03/03 L-LA

.:: Amy szemszöge ::. 

– Zoe! – kiabáltam az ajtóból.

– Igen jött le pizsamába.

– Elmentem, majd egy hét múlva jövök – fogtam meg a bőröndöm.

– Rendben elleszek – vonta meg a vállát. 

– Ha van valami, akkor hívj.

– El leszek egy hétig nem kell még egy dada, így is Edward a nyakamon lóg.

– Csak segíteni akar, meg én is.

– Nekem most az a legnagyobb segítség, ha végre leszálltok rólam és sehol sem kell meghallanom kis bandácskát.

– Tudod, hogy lehetetlen. Híresek, mint a Beatles.

– Nem baj, itt tilos kimondani bármit, ami velük kapcsolatos.

– Jó, de vigyáz magadra.

– Vigyelek ki?

– Azt megköszönném, de nem akarsz felöltözni?

– Jó vagyok így – vonta meg a vállát.

Felvette a cipőjét, meg a kulcsot felkapta a kezébe. Kinyitotta a garázsajtót, betettem a csomagomat, majd beszálltam az anyós ülésre. Ahogy kihajtott úgy csukódott be az ajtaja. 

– Zoe! – fordultam felé.

– Igen – kapta rám a pillantását, majd vissza fordult az útra.

– Li felajánlotta, hogy költözzek hozzá, amikor visszajönnek.

– Igen, de mi a lényeg?

– Hogy nem tudok mit mondjak neki?

– Életed szerelmével vagy egy szerencsétlennek, akinek elege van az ellenkező nemből? Nehéz választás, nem is tudom mit válasszak. 

– Nem akarlak egyedül hagyni.

– Nyugodtan költözz hozzá, most gonoszul fog hangzani, de én jól járok. Nem kell néznem, hogy mennyire boldogok vagytok, jobb nekem egyedül. Már ha tudok egyedül lenni, Edward folyamatosan nyakamon lóg.

– Csak figyel rád.

– Addig fog, míg meg nem verem.

– Ne legyél vele ilyen gonosz.

– De az vagyok elvette az apámat.

– De nem direkt.

– Nem érdekel.

– Valaha megbocsátasz neki?

– Talán egyszerre.

– És neki.

– Soha. – Megállította a kocsit majd leparkolt. – Jó mulatást Los Angelesbe, ne menj kaszinóba részegen ne feküdj össze senkivel, gumit mindig húz a társad farkára.

– Komolyan anyám nem csinált így.

– Látod én jobb anya vagyok nem akarom, hogy valami himlőt összeszedj.

– Okééé. Pá anya csak úgy halkan megjegyzem, csak Livel fogok lenni.

– Attól még húz gumit a farkára.

– Jó szia – szálltam ki a kocsiból.

Leadtam a csomagom, majd leültem az első szabad székre és vártam.

"Komolyan mondom Zoe megörült. Elkezdett kiselőadást tartani arról, hogy húz gumit a szerszámodra." Írtam Liamnak egy smst mire azonnal jött is a válasz.

"Nem annyira rajongok gumiért, jobb szeretem a szexet nélküle."

"Milyen jó, hogy szedek gyógyszert."

"Igen *perverz mosoly*"

"Megyek, mert most gurult be a gép, majd gyere ki értem."

Beszálltam a gépre, majd még indulás előtt megnéztem, hogy mit írt vissza, így is mellettem lévő csúnyán nézett rám.

"Várlak a reptéren kocsit béreltem, hogy ne kelljen hotelig várnom."

"Kanos állat." írtam neki, majd eltettem a telefont.

Az út valami felejthetetlen volt. Egy pedofil állat ült mellettem, folyamatosan perverz dolgokról beszélt. Menjek vele be a mosdóba, mert megnézne ruha nélkül, meg azt is mondta, hogy kikötözne és megdugna az utcán. Leszállt a gép, mint a villám úgy mentem le, felvettem a bőröndöm, majd ráültem, mivel a székek foglaltak voltak.

– Tudod jobban örültem volna, ha állsz és megcsodálhatom a feneked – szólalt meg mögülem egy rekedt hang.

– Szállj le rólam – ütöttem oldalba.

– Elhiszem, hogy nem volt valami felemelő Zoeval lenned, de ne engem verj ezért – háborodott fel Li miközben lejjebb tolta a szemüvegét.

– Jaj csak te vagy – sóhajtottam fel.

– Több lelkesedést, még a pasid vagyok.

– Mi az, hogy még? – akadtam ki.

– Tudod mit kezdjük újra az egészet – fordult meg majd elment pát méterre.

Megráztam a fejem, majd vissza ültem a helyemre.

– Szia – ölelte meg a vállam.

– Örvendek – fordultam felé.

Nyomtam az ajkaira egy puszit, majd megfogta a bőröndömet. Az egyik kezével a csomagomat húzta maga után másikkal meg az én kezem fogta. Oda vezetett egy sötét kocsihoz, majd kinyitotta nekem az ajtót. Betette a cuccomat hátra és helyet foglalt mellettem.

– Mennyire vagy az ellen, hogy a kocsiba csináljuk? – húzott bele az ölébe.

– Kicsit nagyon.

– Képes vagy csak így itt hagyni? – mutatott a nadrágjára.

– Igen, ugye milyen szívtelen vagyok.

– Te nem lehetsz szívtelen rám. Nem hagyhatsz így kanosan magamra – nézett rám kiskutya szemekkel.

– Sajnálom Li, így jártál – adtam egy puszit az arcára.

– Ennyivel nem értem be – markolt bele a fenekembe.

Rátapadt az ajkaimra, Nem finomkodott azonnal átcsúsztatta a nyelvét a számba. Annyira vad volt és más. Mindig a kedves és aranyos énjét mutatja. Kényelmetlenül éreztem magam, attól ahol csináltuk. Mi van ha egy lesi fotós meglát vagy egy rajongó?

– Hé mi a baj? – emelte fel a fejem.

– Semmi, csak menjünk.

– Látom, hogy valami nyomja a lelked.

– Zoe, perverz vadidegen, és valaki megláthat, nem akarok az újságok címlapján lenni.

– Vadidegen? 

– Egyen egy pedofil állat, de nem akarok róla beszélni. minél hamarabb el akarok felejteni.

Az út alatt újra elmesélte, amit telefonban, nem zavart csak élveztem, hogy hallhatom a hangját. Ahogy megérkeztünk a hátsóajtóhoz Paul átvette a kocsit és hozta a cuccomat is. Legfelső emelten volt a lakosztályuk.

– Sziasztok – kiáltottam el magam.

– Helló – öleltek meg a fiúk sorba kivétel Louis.

– Cső – intett, majd felvette a kabátját, és minden szó nélkül lelépet.

– Itt van Amy – mondta azonnal Liam, ahogy becsukódott az ajtó.

– Örülj – mondta Zayn, majd a többiek felé fordult.

Játszottak egy kő-papír-olló-t Harry mint vesztes megfogta a kabátját és Louis után indult.

– Ez meg mi volt? – néztem értetlenül.

– Megy részegedni és mivel még nem szakítottak van az a halvány esély, hogy visszakapjuk a régi Louist, így mindig valaki követi részegen haza hozza, majd faggatjuk. De menjünk – fogta meg a kezem majd a szoba felé húzott.

– Csak óvatosan – kiáltott utánunk Zayn.

– Ne kezd már te is – akadtam ki.

– Csak még nem akarom, hogy kölykök rohangáljanak a folyosón.

Nem mondtam rá, semmit, csak követtem Liamet a szobájába. Ahogy beléptem az ágyon ült, nekem háttal.

– Gondolkoztál azon, hogy oda költözz hozzám? – kérdezte miközben maga alá gyűrt.

– Igen, és már tudom is a választ.

– Akkor ne felejtsd elmondani – csókolt meg és már közben húzta is le a ruhámat.

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kitettem Amyt, majd megindulta az új törzshelyem felé. Találtam egy kis cukrászdát, oda szoktam elmenni mikor egyedül akartam lenni. Nem zavart, hogy pizsamába voltam. Egy kényelmes nadrág amit mások az utcára is felhúznak, meg egy hosszú ujjú póló. Melltartót megvettem fel reggel. Hajamon egy kicsit látszik, hogy ma még nem látott fésűt, de más így állítja be. Meg tornacipő volt rajtam zokni nélkül. Miért emlékeztet minden rá? Miért nem tudom elfelejteni? Miért nem tudom gyűlölni?

Kocsi hátsó üléséről elővettem a dzsekim, amiben benne volt a telefonom meg a pénztárcám. Vagy három napja itt tároltam.

Leparkoltam ez épület elé, majd kabátomat megfogva léptem be, mire felettem megszólalt a kis harang.

– Örvendek – fogadott mosollyal a pincér, aki mellesleg Jack. Mindig itt dolgozott a szülei ez a hely.

– Helló – ültem le az ablak melletti kétszemélyes asztalhoz.

– Szokásos? – kérdezte miközben egy poharat törölgetett.

– Igen

Elővettem a telefonom, majd megkerestem rajta a 13 okom volt-ot, majd kikerestem hogy hol hagytam abba és folytattam az olvasást.

– Parancsolj – tette le elém a forrócsokit, meg egy szelet málnás sütit.

– Köszi – mondtam, miközben leült mellém.

– Ne vedd tolakodásnak, de az az új divat, vagy most keltél ki az ágyból?

– Második, kivittem a barátnőmet a reptérre és nem volt kedvem felöltözni.

– Nem félsz, hogy meglátnak?

– Régen ha így kimegyek, akkor három napig ha nem tovább arról lett volna szó, hogy milyen őrült vagyok és hogy jöhettem össze egy hírességgel.

– Óóóó milyen híresség?

– Az egyik kornyikáló az öt tagú fiúbandából.

– One Direction.

– Igen, de megköszönöm ha nem kellene hallanom semmit amihez közük van.

– Vége?

– Nem csak 4, de már lehet, hogy 5 hónapja összevesztünk.

Levágtam egy falatot a sütiből, majd elkezdtem piszkálni. Megint azt a joghurtos málnás torta szeletet ettem, mindig ezt ettem, mikor itt voltam.

– Fel a fejjel – veregette meg a vállam, majd magamra hagyott.

Megettem a desszertem, megittam az dupla csokis italom, majd letettem az asztalra a pénzt és elhagytam az épület. Beültem a kocsiba, majd minden cél nélkül gázt adtam. Kiértem a városból, egyetlen egy célom volt, hogy messze legyek a város zajától. Egyedül akartam lenni az ezt csak a nagy semmi közepén tehetem meg. Megérkeztem egy kiserdőhöz, voltam már itt. A közepén egy kis halas tó és pár pad van, amit csak a mókusok használnak. Kivettem a kocsiból egy zacskó mogyorót, majd megindultam a rengetegbe. Leültem az első padra, majd megzörgettem a csomagolást, mire három mókus futott le a fáról. Kettő a padra állt fel mellém a harmadik meg a földről figyelt. Adtam a mellettem állóknak, akik a kezüket nyújtogatták. Kivették a kezemből, majd a pofazacskójukba tömve elrohantak.

Földön ülő feljött mellém és ő is nyújtotta a kezét. Adtam neki, azonnal megtörte és megcsócsálta a benne lévő finomságot. A társai visszatértek, sokkal szemtelenebbek voltak a zacskóból lopkodták ki a kaját, majd futottak.

– Itt hagytak Mogyi? – kérdeztem tőle mire felnézett rám.

Nyújtottam neki még egyet, amit mellettem tört meg. Megjelent a többi erdő lakó apró rágcsáló, akik folyamatosan lopkodták a mogyorót. Vettem ki egy marokkal, hogy maradjon még mielőtt elviszik.

Megették az utolsó szemig, még egy kicsit üldögéltem Mogyi végig maradt velem.

– Pápá – intettem miközben felálltam. Beszálltam a kocsiba és megindultam haza felé.

Ahogy kinyílt az ajtó Lucky akart fellökni. Nagy nehezen meg tudtam állni a lábamon, leguggoltam, megszeretgettem az én kis ördögöm.

De ez az öt hónap alatt annyit elértem, hogy kicsit hallgasson rám. Ugyan olyan szeleburdi, meg őrült, de ha rászóltam akkor abba hagyta.

Konyhába beérve Lucifer fogadott a kupi közepén. Kiborította az edényét amiben a kajáját tartom.

– Mit csináltál? – tette oda a kezem mire felült rá.

– Kekszet akartam – nyújtotta ki a lábát.

Levettem a másik dobozt, majd adtam neki, visszament a helyére. Feltakarítottam a kupit, amit csinált. A helyét is kitakarítottam majd visszavittem a szobába pont mind régen.

Nappaliba össze pakoltam, mire csengetek. Megérkezett a Tv amit tegnap rendeltem. A kanapé már nem kényelmes, így inkább beszereztem egy Tv, hogy az ágyikomba szenvedjek.

Felszerelték a készüléket, kifizettem a szolgáltatásaikat, majd Edward váltotta őket.

– Itt meg mi történt? – vette le a zakóját.

– Semmi – vontam meg a vállam.

Levette a nyakkendőjét, majd kilépett a cipőjéből, majd megigazította az ingét.

– Hoztam kaját a Nando's-ból.

– De jó – morogtam.

– Már megint mi a bajod?

– Túl sok ahhoz, hogy egy élet alatt elmondjam.

– Te tudod – legyintett le.

Leültünk a pulthoz, majd előszedtem a tányérokat a lábamnál lévő szekrényből, addig Edward evőeszközöket keresett.

– Mikor hagysz nekem szabad teret? – néztem fel rá miközben felszúrtam egy borsot a villámra.

– Mikor bebizonyítod, hogy meg leszel egyedül is.

– Meg vagyok, szóval nem kell anyáskodnod.

– Hogy amikor kirúgtak az iskolából, hogy élsz meg?

– Goldenwin lovarda, meg ott van a menedzsment vizsga is.

– Akkor miért nem csinálsz vele valamit?

– Mert azzal, hogy rágják a fülem, hogy csináljak valamit nem fogom. Majd ha akarom.

– Minek kell ilyen makacsnak lenned?

– Mert ilyen a természetem, megszoksz vagy megszöksz.

– Majd lesz valami.

– Az biztos, hogy senki kedvért nem változok meg.

– Apával...

– Nem érdekel, de békén hagyhatnál vele nem fogok neki megbocsátani, majd ha tesz valamit.

– De ismerd el, hogy igaza volt...

– Nincs és nem is lesz, de ha erről akarsz beszélni akkor arra van az ajtó, és felejtsd el, hogy ki vagyok – keltem fel, majd kimentem és kinyitottam neki az ajtót.

– Jó egy idegeid jegyelem a témát – csukta be az ajtót.

– Örökre elég lesz.

Innentől nem beszéltünk, ahogy segített elpakolni haza is ment. Végre egyedül lehettem. Kihasználtam ezt és vettem egy forró fürdőt, majd befeküdtem az ágyamba. Magamhoz öleltem a pokrócom aki még soha nem hagyott magamra, majd próbáltam vissza tartani a könnyeim. Nagy nehezen sikerült elaludnom.