II. Évad 16. rész 02/20 D

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Mit csináltatok este? Úgy néz ki a szoba, mintha háborús őzevet lenne.

– Anya? – ült fel Louis, majd tüsszentet egyet.

– Nem kellene ruha nélkül aludnod – adott neki egy zsebkendő.

– De van rajtam ruha – mondta, majd kifújta az orrát.

– Ja egy alsó, és be sem voltál rendesen takarózva. Nem csoda, hogy megfáztál. Zoe hol van?

– Itt vagyok – ültem fel, mondjuk nem látszódtam, mert az paplan pokróc párna mind rajtam volt.

– Mi történt a hátaddal? – nézegette Louis hátát.

– Bevertem az ágyba – mondta.

– Persze. De a szobával mi történt? – nézett körbe.

Tollak hevertek mindenhol, cipők meg pár ruha hevert össze vissza. Az ablak tárva nyitva, de nem emlékszek rá, hogy valaki kinyitotta volna. A falról hiányoztak a képek, össze vissza hevertek a földön. Valamelyiknek az üvege is meg volt repedve.

– Párna csatáztunk – mondta Louis.

– Csinálok teát nektek. Louis te ma maradj mindenféleképpen ágyba.

– De ma akartunk vissza menni – köhögött.

– Betegen nem mész sehova – ment ki Jay.

– Nem hitte el az igazságot – mondta Louis.

– Őszintén? Én sem hittem volna magamnak – ismertem be. – Még mindig örültségnek tartom.

– Ne mond az, hogy nem volt jó.

– Fáj még mindig a kezem – szorítottam a csuklómat.

– Szegény pára. Nem is tudom ki lökött le az ágyról.

– Vigyázz mit mondasz – emeltem a fel egy párnát.

– Este sem találtál el, nem hogy most – cukkolt, mire egyszerűen a képébe vágtam a párnát.

– Beteg vagyok, egy beteget nem szabad bántani – nézett aranyosan.

Elvettem tőle a párnát és már kettővel vertem.

– Ezt azért kapod, amit este csináltál – mondtam neki, mire a lábával megfogta a derekam magára húzott. Elvette tőlem a párnákat a feje alá tette, majd figyelt.

– Tudod idegesítő ahogy nézel – fújtam ki a hajam a szememből.

– Engem nem zavar – simogatta az oldalam.

– De az estét még megkeserülőd – szűkölt össze a szemem.

– Ne mond az, hogy nem volt vicces.
– Mióta vicces az, hogy megfogsz és beledobsz a kádba, majd amikor kijövök nem hagysz felöltözni, mert párnával ütögetsz. Amikor meg végre feltudok öltözni folyamatosan párnával dobálsz.

– Nekem vicces volt – puszilta meg az orrom.

Kiszabadultam az ölelő karjai közül, majd lementem a konyhába. Ott gőzölgő tea várt rám. Öntöttem ki a betegnek meg magamnak, majd vissza mentem a szobába. Louis nyakig be volt takarózva. Befészkeltem magam mellé, majd oda adtam neki az italát.

– Szombaton koncertünk lesz Londonba – törte meg a csendet.

– Mikor akarsz vissza menni?

– Holnap.

Nem mentünk sehova, hanem a beteget ápoltam. Jó nem kell ekkorát hazudni. Feküdtünk az ágyba, ő vagy Tvt bámult vagy a telefonját nyomkodta. Én meg olvastam. Mikor végeztem a könyvvel akkor meg beszélgettünk. Lányok is voltak, hogy megnézzék a haldokló bátyjukat, majd besötétedett. Nem maradtunk fent elrendezni a tegnapi "csatát". Korán lefeküdtünk, hogy holnap ujjul erővel nézzünk szembe a többiekkel.