II. Évad 24. rész 02/24 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Megcsókolhatja a menyasszonyt – mondta a pap.

Tapsvihar közepette elcsattant az ifjú pár első csókja, mint férj és feleség. Grace még könnyezte ezt a megható pillanatot.

Mindenki a templom elé ment. Ott az ifjú párt dobálták rizzsel, meg aki a környékén volt. Én gyorsan elmentem. Nem szerettem volna egy kiló rizzsel a nyakamba haza menni.

Hirtelen minden nő, lány, kislány össze gyűlt a menyasszony mögött. Én a lehető legmesszebb mentem.

– Te nem mész oda? – jött mellém Louis.

– Eltaláltad. Jó vagyok én itt.

Louis rátette a kezét a derekamra, majd magéhoz húzott. A homlokát az enyémnek támasztotta.

– Mit tudtak meg? – kérdezte halkan.

– Annyit, hogy utánam jöttél. Fiúk? – suttogtam.

– Szint úgy.

– Köszönöm a nyakláncot, de mikor tetted fel?

– Reggel míg aludtál.

Átlépte a minimális távolságot, majd megcsókolt. A csókunknak az vetett véget, hogy valami a fejemnek repült. Megfogtam és ijedtem hátra ugrottam, még egy aprót sikítottam is, és eldobtam, neki Louisnak.

– Már a férjed is meg van! – kiabálta az egyik nő.

Mikor észhez tértem a sokkból addigra a többiek is oda jöttek. Louis vissza adta a rózsa csokrot. Én ívesen el akartam hajítani a picsába, de Grace megfogta a kezem.

– Ez nem jelent semmi, csak babona.

– Nem a mi családunkba – szagoltam bele. Csak hatalmas fejű mélyvörös rózsák alkották, annyi volt rajta még a díszítés, hogy a szirmokra gyöngyök voltak ragasztva.

– Mert? – kérdezte Soffy.

– Anya és apa családjába is végig az házasodott, aki elkapta a csokrot. Anyáék esküvőjén apa testvére kapta el. Négy hónap múlva ott volt a lagzi.

– Akkor ezért álltál olyan mesze? – kérdezte Harry.

– Igen. Jobb félni mint megijedne, de most nem jött be.

– Én tervezem az esküvőt – mondta Grace.

– Ne álmodj – tettem fel a kezem.

Fintorgott egyet, majd elment. Harry utána ment, biztos fel akarta vidítani, mert tönkre törtem az álmait, nem annyira hatott meg. Ha lesz is esküvőm én fogom csinálni, úgy ahogy én akarom, nekem senki nem szóljon bele. Talán a jövendőbelimnek megengedem. 

– Milyen az illata? – kérdezte Amy.

– Édes és butító – mondtam. Felhúzták a szemöldöküket és úgy néztek rám.

– Jól vagy? – kérdezte Leila.

– Nem – vontam meg a vállam.

Louis fél karral átölelt, majd adott a fejemre egy puszit és mentünk a következő megállóhoz. Onnan már nem mentünk sehova. Ott lesz a torta, ezt az egyet szeretem, az esküvőkbe.

Viszonylag józan mindenki, nem egy kört ittunk az ifjú pár boldogságára. Amy akarta a legjobban elfejteni, mert ő nem szarozott a pohárral, hanem az üvegből nyakalta. Az anyja nem nézte jól szemmel, de a férje nem engedte, hogy tönkre tegye a boldogságát. Én kaptam egy vázát a csokornak, hogy mindig a szemem előtt legyen, kedvesek.

Éppen a menyasszony húzták be középre, hogy táncoljon amikor csörgött a telefonom. Nagy nehezen előkerestem a táskából, közben mindent az asztalra borítottam.

Ahogy megláttam, hogy kikeres oldalra fordítottam a fejem.

– Louis? – böktem meg.

– Igen.

– Miért hívsz? – mutattam fel neki a telefont ahol egy olyan kép volt róla. amit egy óvatlan pillanatban kaptam le.

– Jó kép.

– Tudom, de miért hívsz?

– Vedd fel. Lehet, hogy fontos dolgot akarok – vonta meg a vállát.

– Ne igyál többet.

– Jó.

Kinyomtam a telefont. Oldalra fordítottam és figyeltem a kezdődő balhét.

II. Évad 23. rész 02/24 L

 .:: Zoe szemszöge ::.

– Jó reggelt. Jobban jársz ha fel kelsz, mert még tudom magam türtőztetni, de nem sokáig. Nem mindig látlak vizes ruhába, főleg, hogy nincs rajtad melltartó – suttogta lágy hangon Louis.

Nem akartam felkeni. A hátamra fordultam, és próbáltam visszaaludni. Miközben forgolódtam észrevettem, hogy vizes az ágy. Jól mélyed aludhattam.

– Jobb ha felkelsz, vagy kirángatlak az ágyból – suttogta a fülembe. Felnevettem, de nem kellek fel.

– Olyat teszek amit egy életre megbánok. Addig ébredj fel, amíg nem hozom a forró csokit. Kicsim ébred. Hasadra süt a nap – suttogta a fülembe, majd a lábaimat levette az ágyról. Adott az orromra egy puszit.

Azt hittem, hogy végre fel adta, de tévedtem. Megfogta a derekam, majd megcsókolt. Csók közben felhúzott ülő helyzetbe. Megigazítottam a hajam, közben végig a száját rágó Louis néztem. Oda hajolt és hosszasan megcsókolta, közben felhúzott, ülő helyzetbe.

– Nem akarok felkelni – akartam vissza dőlni, de Louis elkapta csípőm.

– Gyere, mert mindenki a mester fodrászra várja.

– Tudnak egyedül is fésülködni – hunytam le a szemem és rá dőltem a vállára.

– Tudod, hogy itt vannak a szobába? – suttogta.

– Attól tudok aludni – mondtam, mire felnevetett.

– Nem fogják hagyni. Hidd el – adott a fejem búbjára egy puszit, majd lazított a szorításán. – Eléggé csúnyán néznek ránk – suttogta.

Elengedtem Louis majd szembe néztem a négy gyilkossal plusz a négy őrjöngőnek.

– Nagyon jó fiúk ti menjetek akárhova, csak kifelé – mondta nekik Leila.

– Ne már akkor nem tudjuk meg mi van köztük – nyavalygott Niall.

– Mert szerinted Louis marad?

– Ja. Akkor pápá csajok – húzta ki Louist az ajtón.

– Most elmész. Varázsolsz magadra valami elfogadható külsőt, felveszed a ruhát, miközben meg a hajakat csinálod elmeséled, hogy mi is van most pontosan – mondta Amy.

– Igen is – mentem be a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a fehérneműmet, meg egy köntöst rá. A hajamat meg hagytam, had száradjon meg.

– Ki lesz az első? – nyitottam ki az ajtót.

– Majd én – mondta Grace, majd helyet foglalt a széken amit behozott.

Kimentem és hoztam be pár könyvet, mert túl alacsonyan volt.

– Szóval mi óta is vagy te rózsaszín? – fogtam a kezem közé a haját.

– Tegnap este mentem le fodrászhoz és ő csinálta.

– Megcsaltál? – háborodtam fel, majd két részletbe szedtem a haját, és elkezdtem befonni.

– Szerintem nem értér rá este.

– Miért mit csináltam?

– Nem volt itt Louis.

– Nem.

– Végre a témánál vagyok. Szóval hallgatlak – mondta Amy.

– Mit mondjak? – fordítottam meg Gracet, hogy elől is megigazítsam a tincseit, majd a tegnap elhúzott virágos csatot bele tettem a hajába.

– Az igazsággal beelégszek – mondta Leila.

– Könnyebbet nem tudtok kérdezni? – dobtam le a könyveket a földre és a székbe be ült Soffy.

– Mi olyan nehéz az igazságba?

– Akár mit mondok szarul jövök ki – kezdtem fonni a szőke haját.

– Nem hiszem – tette karba a kezeit Grace.

– Én meg tudom.

– Zoe, így nem lesz jó, fel kellett volna kontyolni – mondta Grace.

– Előbb nem tudtad volna mondani? – kezdtem el szétszedni.

– Te, meg hogy össze jöttetek? – vágta rá Leila.

– Meddig fogtok ezen lovagolni? – fogtam egybe a haját, majd lent megkötöttem, és elkezdtem tincsenként felcsavarni az ujjaimra, majd úgy oda tűzni.

– Sokáig – vágták rá egyszerre.

– Miért jönnék ki szarul, hogy ha elmondod, mikor jöttetek össze? - kérdezte Soffy.

– Mert hazudni nem akarok az igazságot meg nem tudom – húztam ki pár szálat, hogy rendezetlen legyen, majd neki is tettem a csatot.

– Ennyire feledékeny te sem lehetsz – húzta fel a szemöldökét Grace.

- Nem feledékeny vagyok, de éppen nem naptárral a kezemen rohangálok – végeztem el a szőke tincseknél az utolsó simításokat is.

– Van a telefon – mondta Amy.

– Ami lemerült – fújtam lakkot a kontyra.

Soffy fel állt és Leila ült le a helyére. Elővettem az ollót, majd annak is neki estem, még tegnap mondta, hogy vágni kell a végéből, mert nagyon töredezik, és nem akart a fodrásznál senkivel találkozni ezért megkért, hogy én csináljam meg.

– Tudod mit azt mond el hogy jöttetek össze – ajánlotta Grace.

– Igen.

– Hogy? – kíváncsiskodott Soffy.

– Szépen – fejeztem be Leila haját.

– Nem akarlak elkeseríteni, de úgy beszéltük meg, hogy göndörnek kellene lennie – mondta Grace.

– Mély levegő – dugtam vissza a hajvasalót, majd minden tincsen újra átmentem, de úgy, hogy őfelsége kívánságát teljesítsem.

– Azon kívül, hogy szépen még hogy.

– Utánam jött és Lucifernek hála elmondta,a hogy mit érez. Pont.

– Hova ment utánad? – nézett éretlenül Soffy.

– Amikor eltűntem, akkor haza mentem. Louis meg eljött.

– Várjál egy perce – tette fel a kezét Leila.

– Várok.

Leila miközben vadul gondolkodott addig Amy vette át a helyét.

– Milyen legyen?

– Fonott – mondta Grace.

– Nem akarsz véletlenül esküvő szervezőnek elmenni? – ugrattam.

– Megfordult a fejembe.

– Szóval – jött oda Leila. – Louis azt hazudta nekünk, hogy otthon van, de az anyja is elismerte, sőt még a húgi is ujjongtak, hogy ott van. De végig veled volt.

– Nem – vágtam rá.

– Fel adtam. Várom a magyarázatot.

– Valameddig Hillsideban voltunk, majd onnan átmentünk  Doncasterbe.

– Nem mondták volna, hogy ott van valaki.

– Mert megkértük rá őket.

– A nyakláncot mikor kaptad? – kérdezte Soffy.

– Milyen nyaklánc? – néztem értetlenül.

– Ami a nyakadban lóg.

Elvégeztem az utolsó simítást, majd oda kaptam a nyakamhoz. Az ujjaim beakadtak egy lánca. Feljebb emeltem, hogy megnézzem, mi volt rajta. Egy ezüst fél szív volt és egy L betű volt bele gravírozva.

– Szóval mikor kaptad? – kérdezte Amy.

– Este amikor lefeküdtem még nem volt rajtam. Sőt reggel amikor Louis át jött akkor sem.

– Miért reggel jött át? – nézett furcsán Grace.

– Az urad smssel keltett fel, én meg Louist, és átjött.

– Többit később, most öltözz, mert így is késésben vagyunk.

Felvettem a ruhát, majd a cipőt is. A táskámat a vállamra kaptam és indulásra készen voltam.

– Akkor ki részegedik le velem? – kérdeztem a fiúktól.

– Én – mondta Harry és Louis egyszerre.

– Senki, ez esküvő nem kocsma.

– Átmegyünk – vágta rá Louis.
– Nem – rontotta el a kedvünket Grace.

Beszálltunk a kocsikba, majd a megbeszélt helyre hajtottunk. Mindenki ott volt. Annak ellenére, hogy egy óra múlva kezdődik. Gyorsan letelt az idő, majd Louisba karolva mentem a menyasszony után. Akinek sellő fazonú ruhája volt, ami szerintem eszméletlenül ronda volt.

II. Évad 22. rész 02/24 L

.:: Soffy szemszöge ::.

– Ébredj Darky és Suzy nem eteti meg magát – jött be anya a szobámba.

– Még öt percet – nyöszörögtem.

– Nem, kelj – húzta le rólam a takarót.

– Anya álmos vagyok.

– Nem kellett volna hajnali 3-ig beszélni Zaynnel.

– De nem tette le – védtem magam.

– A te telefonodon nincs olyan aranyos piros gomb?

– Nem, mert érintő képernyős – védtem magam.

– Akkor meg simogathattad volna a piros csikót.

– Igaz – adtam meg magam.

– Akkor meg miről van szó?

– Semmiről.

– Emlékszel mit mondtam, amikor Zaynnel kezdtél járni?

– Igen, hogy kerüljem a médiát.

– Meg a másik, hogy ne romoljanak a jegyeid. Vesd bele magad a tanulásba.

– Jó, de nem én vagyok a hibás a tanárok rosszul adják le az anyagot.

– Vagy túl nagy a rózsaszín köd és nem látsz ki alóla.

– De... – akartam védeni magam.

– Ezentúl figyelj.

– Jó – adtam meg  magam.

– Én megyek. Jó mulatást az esküvőhöz.

– Nem jövök haza – szóltam utána.

– Csak védekezzetek.

– Zoenál leszünk.

– Lesz abba még két csavar.

– Nem hiszem.

– Én meg tudom. Szia – küldött egy lég puszit, majd elment.
Felkötöttem a hajam, felvettem egy egyszerű pólót meg hozzá egy farmert. Mivel elég hűvös volt kín így felvettem egy jó meleg pulóvert. Ahogy kiléptem az ajtón két szempár szegeződött rám. 
– Gyertek kaja van – mondtam nekik, mire mint az örültek elkezdtek felém rohanni. Ahogy oda értek feldöntöttek. Két 22 kilós kutya, volt rajtam. Csoda, hogy kaptam levegőt. Mikor megunták, hogy végig csókoljanak végre leszálltak rólam. Kezdem érteni, hogy Zayn miért féltékeny rájuk.

– Imádlak titeket – töröltem le a nyálam magamról.

Oda adtam nekik a kaját, majd leporoltam magam. Még kint voltam velük, úgy két vagy talán három órát. Megpróbáltam a lehetetlent és leporoltam magam. Több kevesebb sikerrel, majd bementem  hogy vegyek egy jól megérdemelt zuhanyt. Beálltam alá és elkezdtem énekelni. Ahogy végeztem, magamra csavartam egy törölközött. Léptem ki az ajtón, úgy csengettek. Rápillantottam az órára és tudtam, hogy az én lovagom jött meg. Sőt el vagyok késve.

Megigazítottam az ideiglenes ruhámat, majd kimentem, hogy kizárjam a kaput. Hatalmas szerencsém volt. Suzy és Darky nem jött oda.

– Tetszik a ruhád – húzta perverz mosolyra a száját.

– Akkor nem baj, hogy ha ebbe megyek az esküvőre? – éppen hogy takarja a fenekem.

– De. Nyugodtam menj előre – mondtam miközben megfordított.

– Még egy csókot sem kapok? – cövekeltem le.

– De amint beérünk. A szomszédod már egy ideje a formás fenekeden legelteti a szemét.

– Szóval szerinted formás? – fordultam felé.

– Igen, meg a szomszédod szerint is. Szinte csorog a nyála. Menjünk be – fordított meg és szorosan mögöttem jött.

Szem forgatva bementem a szobámba, majd az orra előtt becsuktam az ajtót.

– Hé! – szólt meg.

– Felöltözök.

– Mi az láttalak már meztelenül.

– Nem baj. Maradj kint.

Így is késésben voltunk. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem. Felvettem a cipőmet  a táskámba beletettem a szükséges dolgaim. A hajam felkötöttem, mivel úgy beszéltük meg hogy a magán fodrászunk, Zoe megcsinálja majd a hajunkat. Ezért oda megyünk és onnan az esküvőre.

– Be jöhetek? – kukucskált be az ajtó résén Zayn.

– Nem! – mondtam miközben kikerülve mentem a kijárat felé.

– Még van egy óránk a találkozóig – fogta meg a kezem és vissza húzott.

– Nem mert úgy lett beszélve, hogy délre megyünk Zhez.

– Itt vagyok. Nem kell menni sehova.

– A másikhoz, aki tuti, hogy még alszik.

Mérgelődve beletörődött  hogy mennünk kellett. Bezártam az ajtókat, Zayn kinyitotta nekem a kocsit. Gyorsan beült mellém, majd adott egy forró csókot az ajkaimra. Mire oda értünk Louis és Limy páros kivételével mindenki ott volt.

– Grace? – csodáltam meg az ismét rózsaszín hajú lányt.

– Igen.

– Mi lett veled? Bele estél a festékes vödörbe? – röhögött Zayn.

– Nem, de be kellene menni, valahogy felkelteni a hét alvót.

– Hívjuk Louis neki van kulcsa – ajánlotta Harry miközben elővette a telefonját.

– Addig én hívom Amyt. Neki is biztos van kulcsa – mondta Leila.

Harry beírta a barátja számát, majd a füléhez emelte. Hirtelen az ajtó felé kapta a fejét. A telefont lejjebb vette a füléről és rátapadt az ajtóra.

– Ti is halljátok vagy csak képzelődök? – fordult felénk.

Oda mentünk és hallottunk ahogy egy telefon csörgött. Ez aztán az évszázad felfedezése, a telefonok csörögnek ha hívják őket, csak tudnám, hogy ez miért is fontos. 

– Egy telefon csörög, mi van akkor? – néztem éretlenül.

– Ez Louis csengő hangja – mondta Niall.

– De hát este még otthon volt?

– De reggel már nem – emlékeztette őket Zayn.

– Mi a faszt keres itt? – akadt ki Harry.

– Inkább örülj neki. A végén nem kell hallgatni a hisztijüket – mondtam neki.

– Mint ha mondanának bármit is – morgott Niall.

– Igaz. Mióta vissza jöttek azóta alig beszélnek. Ha meg felhozzuk nekik a másik nevét, úgy csinálnak mintha életükben először hallották volna – mondta Grace.

– Sziasztok – jött meg Amy és Liam. 

– Helló – mondtuk egyszerre.

– Bocs a késésért – jelent meg Louis.

Értetlenül kapkodtunk a fejünket az ajtó meg Louis között. Bátran ki mertem jelenteni, hogy nem értek ebből semmi. Hogy került ide, amikor a telefonja bent volt?

– Hívtunk – eszmélt fel Niall.

– Bocs, csak elhagytam a telefonomat.

– Hol? – kérte számon Harry.

– Tegnap szerintem még a házba. De miért állunk itt?

– Ezt akartam kérdezni – jött előre Amy, majd kinyitotta az ajtót. Grace előre tört.

– ZOE SAMANTHA GOLDENWIN AJÁNLOM, HOGY KÉSZ LEGYÉL MIRE FELÉREK! – kiabálta.

– Én is – nyögött fel Harry.

Követtük a kiabáló rózsaszínt. Aki Zoe szobája ajtaját verte. Mikor fel értünk szinte berontott. Ki nem hagyhattuk, hogy nézzük mi történik. Zoe az ágyon aludt teljes nyugodtan. Lucifer, meg a szárnyával integetett nekünk.

– Kelj fel. Elkésünk – hozta le róla a takarót.

– Vizet a nyakába – mondta Leila.

Amy hozott egy nagy vödör vizet és egy könnyed csukló mozdulattal Zoen landolt. Két dolgon lepődtem meg. Egy nem kell fel. Kettő nem kiabált. Ezzel annyit értünk el, hogy a jobb oldaláról átfordult a balra.

– Na jó. Következő ötlet? – kérdezte Grace.

– Lökjük le az ágyról – mondta Harry.

– Az nem jó – mondta Louis.

– Miért nem?

– A végén valamiét eltöri. Inkább valami zajt csapjunk.

– Hozom a serpenyőt – ment ki Amy. Fúik még énekeltek miközben mi csapkodtunk, ugráltunk az ágyon.

– Él még egyáltalán? – hajolt oda hozzá Liam. – Van légzése.

– Ha valaki fel ébreszti, fizetek érte – fújtattatott Grace.

Erre a kijelentésre Niall oda ment és megcsikizte Zoe lábát, aki válaszul megrúgta. 

– Próbáltátok kedvesen? – kérdezte Louis.

– Kopogtam – vonta meg a vállát Grace.

Louis oda guggolt Zoe ágyához.

– Jó reggelt. Kész a reggelit. Mit kérsz hozzá kávét vagy forró csokit? – kérdezte lágy hangon.
Zoe nem válaszolt csak a hátára fordult. Valami megcsillant a nyakán. Ahogy közelebb mentem, hogy megnézzem mi a hasára fordult. Közelebb hajoltam és szerencsém volt. Pont kilógott egy fél szív volt rajta egy L betűvel. Louis nyakára néztem. Az övén is pont ugyan ilyen volt csak Z betűvel.
Louis oda hajolt Zoe füléhez és valamit suttogott, mire Z felnevetett. Még mondta a magáét, közben, meg letette Zoe lábait a földre. Adott az orrára egy puszit, mitől felkuncogott. Oda bújtam Zaynhez, aki azonnal átölelte a derekam és körbe néztem. Mindenki döbbent képet vágott. 

Louis oda hajolt Zoehoz és hosszasan megcsókolta, közben felhúzta, ülő helyzetbe.

Zoe arcáról nem lehetett letörölni a mosolyt. Megigazította a rakoncátlan tincseit, közben le sem vette a szemét Louisról. Louis beleharapott az alsó ajkába, majd fél oldalas mosolyra húzta a száját.

– Nem akarok felkelni – akart vissza dőlni, de Louis elkapta derekát. 
– Gyere, mert mindenki a mester fodrászra vár.

Alig várom, hogy minden hímnemű egyed kimenjen a szobából, magyarázattal tartozik nekünk.

II. Évad 21. rész 02/24 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Kivágom azt az ember aki kitalálta a telefont. Meg azt a hülyét is aki hajnali hatkor ír egy smst. Nagy nehezen megkerestem a telefont a vak sötétben elég nehéz volt. Mikor meg képernyő fénye kiégette a szemem pöttyöket láttam magam előtt. Sokat pislogtam, majd visszanyertem a látásom.

Szia, eltudnál jönni, fontos dolgot kell mondanom, nem várhat reggelig. XxX Louis.

Kikerestem a telefon számát és vártam, hogy felvegye, el tudja mondani telefonba is.

– Igen? – kérdezte álmos hangon.
– Mit szeretnél mondani ami nem ér rá reggelig? – tértem a lényegre

– Én semmit.

– Akkor miért kaptam smst?

– Tőlem nem. Miért gondoltad, hogy én küldtem.

– Szia, eltudnál jönni, fontos dolgot kell mondanom, nem várhat reggelig. XxX Louis – olvastam fel.

– Akkor valaki a nevembe akart veled beszélni – hallottam ahogy csukódik egy ajtó.

– Jó éjt – nyomtam ki a telefont.

Visszadőltem az ágyba és figyeltem a fekete semmiséget. Nagyon megnyugtató volt, de nem altató.

Vajon ki akart velem beszélni Louis nevébe, vagy ki akarta, hogy beszéljek Louissal? Lányok azok elráncigáltak volna hozzá nem üzeneteket küldözgetnének a nevébe, hogy menjek. Sőt inkább Louisnak mondanák, hogy menj már. Akkor meg csak a fiúk maradtak. De melyik találta ki, hogy beszéljünk? Niall teljesen el volt havazva a gyerekkel. Zayn meg ilyenkor alszudt. Liamnél meg ott van Amy, lelki támogatást kap, mint hogy ha ő házasodna. Harryt megkértem hogy ne avatkozzon bele. Szóval meg is van ki a hunyó.

Elővettem a telefont. Kikerestem a gyanúsított számát, ahogy megnyomtam a zöld gombot a fülemhez vettem.

– Mi az? – szólt bele álmod hangon Grace.

– Add az urad – mondtam kicsit sem nyugodtan.

– Alszik.

– Akkor keltsd fel.

– Jó – halottam, hogy Harry nyöszörög.

– Mit akarsz? – kérdezte, hallottam hogy egy ajtó csukódik.

– Mit beszéltünk meg? Nem avatkozol bele.

– Ha én nem avatkozok bele akkor soha nem beszéltek – láttam a szemem előtt ahogy megrázza a fejét.

– Szoktunk beszélni.

– Jó, akkor másképp fogalmazok. Mind a ketten annyira makacsak vagytok, hogy soha az életbe nem mondjátok el egymásnak, hogy mit is éreztek.

– Miért vagy ebbe olyan biztos?

– Mert mind a kettőtöket ismerlek azért. Most leteszem és te átmész és beszélsz vele, vagy ő megy át, nekem mindegy, csak ne kelljen a hisztiteket hallgatnom.

– Nem. Jó éjt – tettem le a telefont.

Visszadőltem az ágyba és vártam, de hogy mire azt nem tudtam. Ha egyszer be alszok akkor innen csak erőszakkal tudnak vagy azzal sem kirángatni az ágyból.

– Jó reggelt – ugrott be valaki az ágyamba.

– Alszok – húztam a fejemre a takarót.

– Akkor aludjunk együtt – ölelt magához.

– Mit keresel itt? – fordultam felé.

– Gondoltam átugrok. Nincs senki sem, aki le tud buktatni.

– De én – szólalt meg Lucifer.

– Repülsz ha egy rossz szót is szólsz – vágtam hozzá egy párnát.

– Nem tudom miről van szó – csukta be a kalitkája ajtaját.

– Szerintem is – fordultam vissza Louis felé.

– Mit csináltál este, hogy nem aludtál? – húzott magára.

– Jó pasikat nézegettem a neten.

– Találtál valaki?

– Igen, valami bandában énekel és Williamnak hívják.

– Ki az? – tolt el magától.

– Te – bújtam vissza hozzá.

– Már megijedtem, hogy találtál valaki mást.

– Attól nem kell tartanod. Kérdezhetek valamit?

– Akármit – ölelte át a derekam.

– Mikor kezdődik az esküvő?

– Kettőkor, nekünk egyre ott kell lenni.

– Tökély, de miért is?

– Koszorús lány vagy, én meg a kiserőd.

– Tényleg – csaptam magam fejbe.

– Aludj, majd ha hallom, hogy jönnek átmegyek a másik szobába.

– Jó éjt.

Louis karjai közt gyorsan elnyomott az álom, remélem azért fel tudok kelni reggel anélkül hogy egy hulla módjára járkáljak.

II. évad 20. rész 02/23 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

A koncertet a fiúk végig énekelték és hülyülték, én meg végig kiabáltam. Nem szurkoltam vagy lelkesítettem őket, hanem Richardnak mondtam a magamét, meg ő nekem. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy megtűrjük egymást. Én nem szólok be neki. Ő nem szól be nekem. Még köszöni sem köszönünk nehogy kísértést érezünk, hogy valami csípős megjegyzést mondjunk. Neki és nekem is tetszett az ötlet. Vajon meddig bírjuk? A koncert és a "békülés" hamar lement. Utána jött a buli. Leila és Liam próbálták a részeg bandát haza vinni. Sikerült nekik, mert fiúk közös házába keltem reggel Louis szobájába.

– Hogy kerültünk ide? – kérdeztem a mellettem fekvőtől.

– Liam és Leila haza hozott, majd valami volt. Nem tudom nem emlékszem – fogta a fejét.

– Én meg arra emlékszem, hogy megint vitatkoztam Richarddal, majd megbeszéltük, hogy úgy csinálunk mintha idegenek lennénk. Hátha akkor valami rendeződik.

Fel akartam ülni, de valami hiányoltam magamról. A ruhámat. Csak egy bugyi volt rajtan. Ahogy oda fordulta Louishoz akkor állt fel az ágyról és nekem háttal volt. Rajta semmi sem volt. Felvett egy boxert, majd oda adta az egyik pólóját.

– Mi volt este? – kérdezte.

– Nem tudom – törtem a fejem, ami a cselekedettől csak jobban fájt.
Némán bámultunk ki és vártuk, hogy az isteni szikra megjöjjön és megmondja, hogy mi is volt valójában. Még egy-egy fájdalom csillapított is bevettük, hátha segít.

Louis elment lezuhanyozni, majd egy magára csavart törölközőben jött ki. Kényelmesen felöltözött, majd miközben a pulcsija gallérját igazgatta beugrott minden.

"– Magatokra lehet titeket hagyni? – kérdezte Leila, miközben leültetett Louis ágyára.

– Igen – vágta rá Louis, majd lement, hogy hozzon fel fájdalom csillapított reggelre.

– Ha rosszul vagytok szóljatok – ment ki a szobából, majd becsukta az ajtót.

– Szóval mit csinálunk? – kérdezte Louis, miközben levette a fél ruha tárát. Oda jött hozzám, majd elkezdett csókolgatni, meg lehúzta rólam az sötétkék egybe ruhámat és a földön landolt.

– Hagyj aludjak, Nagyon fáradt vagyok – néztem kölyök kutya szemekkel.

– De csak mert én is – fogta meg a derekam, és magára húzott. Mivel kényelmetlen volt melltartóban aludni azért kikapcsoltam és egy laza csuktó mozdulattal ledobtam. Rátettem egy párnát a mellkasára, majd úgy próbáltam elaludni, de a zene még mindig dörömbölt a fülembe."

Megnyugodtam, hogy nem volt semmi. Louistól kunyeráltam egy melegítő nadrágot, meg egy pólót, azért nem akarok koktél ruhában reggelizni. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a fehérneműmet és rá a ruhát és irány a konyha.

Mire leértünk már a többség lent volt. Valamennyien az asztalon könyököltek és várták, hogy hasson a fájdalom csillapító. Az asztalon péksütit sorakoztak és isteni illatok szálltak minden felé. A csapat hiányzó tagjai is lejöttek. Csendben reggeliztünk, majd szétváltunk. Mindenki ment haza, és lelkiekben készült a holnapi esküvőre.

Lehordtam mindennek. Szerencse, hogy senki nem volt itt, de volt  egy valaki.

– Nem hiszem le hogy nekem kell tettetnem a szépet – akadtam ki.

– Tettetni – mondta hűséges idegesítőm Lucifer.

– Fogd be, mert véged.

– Véged.

– Hülye madár.

– Okos madár.

Ott zártam ki a szobámból egészen le a nappaliig. Ott Molly figyelte a fekete képernyőt. Legalább lesz társasága. Vissza mentem a szobámba majd próbáltam megnyugodni.

Én úgy készültem, hogy kiolvastam egy trilógia utolsó részét. Hajnali háromkor csuktam be a könyvet, de teljesen a hatása alatt voltam, így aludni nem tudtam. Egy óra forgolódás után végre elaludtam.

II. Évad 19. rész 02/22 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Arra ébredtem, hogy Louis csókolgassa a nyakam, majd lejjebb húzza a pizsamámat és végig csókolta a vállam. Majd add egy cuppanós puszit az arcomra.

– Éledj, hamarosan betörnek ide – suttogta a fülembe.

– Mi van ma?

– Neked iskola, nekem próba meg koncert. Meg lehet, hogy ma lesz a ruha igazítás.

– Milyen ruha? – ültem fel.

– Esküvőre – kopogtatta meg a fejem.

– Anyám borogass. Mond a többieknek, hogy meghaltam.

– Majd te megmondod nekik – ült fel.

Kinéztem az ablakból és csodáltam ahogy esik a hó, kísérteties mennyire meg tud változni az idő járás az egyik napról a másikra. Tegnap kellemes volt, ma meg szar. 

– Imádom a londoni időjárást – sóhajtottam fel.

– Már megint esik ez a szar – jött mögém Louis.

– Igen – dőltem neki a mellkasának. – Mikor mondjuk el nekik?

– Bora Bora után? – ölelte át a derekam.

– Nekem tökéletes.

– Nekem is – csókolta meg a nyakam. – Alig várom, hogy a tengerparton süttettessük magunkat. Szállodai ágyat is fel kell majd avatni – suttogta a fülembe.

Ahogy mondta én csak mosolyogtam rajta. Ott hagytam és elmentem felöltözni.  Elhanyagolhatatlan fekete farmert vettem fel, hozzá egy barna fekete csíkos pulcsit, leakasztottam a hosszított barna kabátom, de azt csak a fekete táskára tettem rá, majd így akasztottam a vállamra. Louis is felvett egy pólót meg farmert, és erre húzott egy pulcsit.

– Van három másodpercetek eltüntetni a jeleket, hogy mit csináltatok este – mondta Harry.

– Siess Louis nem ágyaztunk be – ugrattam őket.

– Most szépen elmondjátok, hogy mit csináltatok este – ült le Harry.

– Louis meséld el te.

– Miután bezártatok és megettük a kaját. Először Zoe, majd én mentem el zuhanyozni. Ahogy megfürödtünk befeküdtünk az ágyba és aludtunk. Majd reggel nem tudtam aludni, ezért felkeltettem Zoe, mert tudtam, hogy hamarosan valaki beront.

– Egyszerűen lehetetlenek vagytok – sóhajtott fel, majd kiment.

Belecsaptam Louis kezébe, majd  előtte mentem le a konyhába. Ott nem várt semmi reggeli csak egy szerencsétlenkedő bagázs.

Elkezdtem tojás rántottát csinálni 10 fő részére. Hamar meglettem, majd mindenki csenden ette meg a kajáját.

– Lányok! – kelt fel Grace. – Megyünk. Még a ruhák nincsenek teljesen kész. Az utolsó simításhoz ti is kellettek – csapta össze a kezét.

Louisnak dobtam a kulcsot, majd követtem a lányokat.

Mire oda értünk a vőlegény húga is megérkezett. Velünk egy idős.

Mivel megoszlottam a vélemények a színről, így három fajta lett csináltatva. Grace és Emma – vőlegény húga – halvány rózsaszínt húzták fel. Amy és Soffy meg a sötét zöldet. Leila meg én a lilát kaptuk. Ránk igazították a ruhát, majd mentünk is.

Én megörültem, hogy mehetek haza, de kibasztak velem, mert az iskolánál tett ki minket Leila, ő meg haza ment. Engem meg itt hagyott a börtönbe. Kedves nővér mondhatom.

Az első két óráról sajnálatosan késtünk, így a harmadikra mentem be, ami irodalom. Végig aludtam az órát és irány haza. Nem zavart, hogy szakadt az eső, csak minél messzebb Bradtől. Ahogy haza értem vettem egy forró fürdőt, miközben áztattam magam olvastam.

Mivel Louis ragaszkodott hozzá, hogy menjek el egy a koncertjükre, én meg hogy nem megyek, mert minek. Volt egy kisebb vita, de végül rávett, hogy menjek el. Mivel este lesz nem tudom hol azért felültem az ablakba egy száll fehérneműbe és folytattam az olvasást, ahol abba hagytam.