II. Évad 15. rész 02/19 D

.:: Zoe Szemszöge ::.

– Mióta vagytok együtt? – kérdezte Charlotte.

– Nem rég – válaszolt.

– Louis anya megengedte, hogy én is járjak táncolni – ujjongott Daisy.

– Tényleg és mit szeretnél táncolni? – kérdezte.

Annyira aranyos ahogy próbál egyszerre öt felé figyelni. A keze végig a combomon pihent. Közben meg a lányokkal beszélt.

– Olyan mint a lány a tévébe.

– Sok lány van a tévébe – mondtam.

– Amikor te is ott voltál. Tudod az amerikai.

– Sok pár lépte fel. Nem tudom, hogy melyikre gondolsz pontosan.

– Amelyiken volt maszk – ahogy kimondta nekem a torkomon akadt a pirítós. Louis ütögette a hátam.

– Jól vagy? – kérdezte.

– Igen.

– Biztos, nagyon sápadt vagy – mondta Phoele.

– Igen, csak félre nyeltem – ittam bele a teába.

– De nem láttam, amikor leveszi a maszkot, mert elaludtam – szontyolodott el.

– Zayn és Harry barátnője is táncolnak – mondta Louis.

– És mit? – kérdezte Jay.

– Zayn barátnője balettozik Harry barátnéja meg... – nézett rám Louis.

– Nem jut az eszembe – szimuláltam gondolkozást, majd tagadóan megráztam a fejem.

– Hirtelen nekem sem ugrik be – sóhajtott fel Louis. – Daisy miért akarsz pont olyat táncolni?

– Mert lenne nekem is egy barátom akivel tudnák táncolni és még díjam is lenne.

Louissal egymásra néztünk és szerintem mind a kettőnknek kétszer akkora volt a szeme mint a normális. A díjak csak porfogónak jó. Attól hogy valakivel táncolsz még nem jelenti azt, hogy van kőzetetek valami is.

– Szeretnéd tudni, hogy ki az? – kérdezte Louis.

– Igen – ugrott fel örömébe.

– Ha nagyon szépen megkérem lehet hogy még tanít neked pár lépést is.

– Ismered? – kérdezte Jay.

– Nagyon, nagyon jóban vagyok vele. Sokat segítette nekem és én is neki. Szerintem hogy ha szépen megkérem akkor bármire rá tudom venni – nézett rám.

– Erre nem vennék mérget. Ismerem én is. Elég makacs. Ha valamit kitalál akkor az úgy lesz.

– Igen, de ennek ellenére hatalmas a szíve – fordult vissza a többiekhez.

– Szerinted van ideje eljönni? – kíváncsiskodott Daisy

– Biztos, hogy most ráért.

– Louis hívd fel most – ahogy mondta Louis úgy adta oda nekem a telefonját.

– Mindjárt jövök – álltam fel és mentem vissza a szobába.

Nem tudom, hogy Louis mit talált ki, de ebből jól nem jövök ki. Valahogy beigazolódott az állításom, mert megcsörrent a telefon a kezembe.

– Igen – vettem fel telefonját.

– Szia. Tudsz nekem segíteni?

– Attól függ, hogy miben? – sétáltam.

– Eltudnál jönni ma Doncasterbe?

– Hát nem is tudom. Rengeted a dolgom. Ott van a tömérdek próba meg fellépés.

– Kérlek.

– Mit kapok cserébe? – ha már játszunk akkor legyen tétje.

– Mit kérsz?

– Lepj meg.

– Akkor sok szeretett várlak. Mikor jössz?

– Nemsokára ott leszek – tettem le a telefont.

Visszamentem a konyhába és leültem a helyemre. A reggeli további része viszonylag nyugodtan telt el. Segítettem elpakolni Jaynek, addig a többiek a nappaliba mentek. Miután végeztünk én is oda mentem. Jay elment dolgozni és csak a lányokkal maradtunk.

– Louis mikor jön már? – türelmetlenkedtek az ikrek.

– Már itt van.

Az ikrek kirohantak a ház elé. Felicite és Charlotte felsóhajtottak. Mibe mentem bele.

– Nincs kint – Daisy.

– Ki mondta, hogy kint van? – kérdezte Louis vissza tartott nevetéssel.

– De hát nincs itt. Nem látom – nézett körbe Phoele.

– Kösz lányok, de a barátnőm nem láthatatlan – ölelt magához.

– Végig szórakoztál velünk – akadt ki Phoele.

– Nem kérdeztétek, hogy ki? – vonta meg a vállát.

– Mondjuk ez igaz, de attól meg mondhattad volna.

– Inkább lépjünk túl ezen. Leszerveztem nektek egy tánctanárt, ráadásul meg is zsarolt.

– Mikor zsaroltalak meg? – tettem csípőre a kezem.

– A telefonba.

– Az nem zsarolás volt.

– Én annak vettem – ült vissza a kanapéra.

Miután bemelegítettem és kellően megnyújtottam az izmaimat elkezdődött az okítás.

Louis élvezte a legjobban. Az egész tánc alapja a csípő mozgás, végig a fenekemet nézte, anélkül hogy egy kicsit is leplezné.

– Kifulladtam – rogyott össze Daisy.
– Én sem bírom – mondta Phoele.

– Hogy lesz belőletek táncos? Nem volt ez csak negyven perc. Amikor versenyre készülök, akkor egy hétig miden nap majdnem minden órájába táncolok. A maradékban alszok meg eszek.

– Hogy bírod?

– Hat éve csinálom már hozzá szokott a szervezetem a hajtáshoz – vontam meg a vállam. – Sokkal nehezebb eltitkolni, hogy mit csinálsz. Öt kíváncsi pasi elől aki őrt áll az ajtódnál még este is, hogy minden lépésed figyeljék – néztem Louisra, mire megvillantotta tökéltestes mosolyát.

– Csak féltetlek – nézett nagy szemekkel.

– Mitől?

– Denistől?

– Akit akkor még nem ismertél – helyesbítettem.

– Az részlet kérdése – legyintett.