.:: Zoe Szemszöge ::.
– Mióta vagytok együtt? – kérdezte Charlotte.
– Nem rég – válaszolt.
– Louis anya megengedte, hogy én is járjak táncolni – ujjongott Daisy.
– Tényleg és mit szeretnél táncolni? – kérdezte.
Annyira aranyos ahogy próbál egyszerre öt felé figyelni. A keze végig a combomon pihent. Közben meg a lányokkal beszélt.
– Olyan mint a lány a tévébe.
– Sok lány van a tévébe – mondtam.
– Amikor te is ott voltál. Tudod az amerikai.
– Sok pár lépte fel. Nem tudom, hogy melyikre gondolsz pontosan.
– Amelyiken volt maszk – ahogy kimondta nekem a torkomon akadt a pirítós. Louis ütögette a hátam.
– Jól vagy? – kérdezte.
– Igen.
– Biztos, nagyon sápadt vagy – mondta Phoele.
– Igen, csak félre nyeltem – ittam bele a teába.
– De nem láttam, amikor leveszi a maszkot, mert elaludtam – szontyolodott el.
– Zayn és Harry barátnője is táncolnak – mondta Louis.
– És mit? – kérdezte Jay.
– Zayn barátnője balettozik Harry barátnéja meg... – nézett rám Louis.
– Nem jut az eszembe – szimuláltam gondolkozást, majd tagadóan megráztam a fejem.
– Hirtelen nekem sem ugrik be – sóhajtott fel Louis. – Daisy miért akarsz pont olyat táncolni?
– Mert lenne nekem is egy barátom akivel tudnák táncolni és még díjam is lenne.
Louissal egymásra néztünk és szerintem mind a kettőnknek kétszer akkora volt a szeme mint a normális. A díjak csak porfogónak jó. Attól hogy valakivel táncolsz még nem jelenti azt, hogy van kőzetetek valami is.
– Szeretnéd tudni, hogy ki az? – kérdezte Louis.
– Igen – ugrott fel örömébe.
– Ha nagyon szépen megkérem lehet hogy még tanít neked pár lépést is.
– Ismered? – kérdezte Jay.
– Nagyon, nagyon jóban vagyok vele. Sokat segítette nekem és én is neki. Szerintem hogy ha szépen megkérem akkor bármire rá tudom venni – nézett rám.
– Erre nem vennék mérget. Ismerem én is. Elég makacs. Ha valamit kitalál akkor az úgy lesz.
– Igen, de ennek ellenére hatalmas a szíve – fordult vissza a többiekhez.
– Szerinted van ideje eljönni? – kíváncsiskodott Daisy
– Biztos, hogy most ráért.
– Louis hívd fel most – ahogy mondta Louis úgy adta oda nekem a telefonját.
– Mindjárt jövök – álltam fel és mentem vissza a szobába.
Nem tudom, hogy Louis mit talált ki, de ebből jól nem jövök ki. Valahogy beigazolódott az állításom, mert megcsörrent a telefon a kezembe.
– Igen – vettem fel telefonját.
– Szia. Tudsz nekem segíteni?
– Attól függ, hogy miben? – sétáltam.
– Eltudnál jönni ma Doncasterbe?
– Hát nem is tudom. Rengeted a dolgom. Ott van a tömérdek próba meg fellépés.
– Kérlek.
– Mit kapok cserébe? – ha már játszunk akkor legyen tétje.
– Mit kérsz?
– Lepj meg.
– Akkor sok szeretett várlak. Mikor jössz?
– Nemsokára ott leszek – tettem le a telefont.
Visszamentem a konyhába és leültem a helyemre. A reggeli további része viszonylag nyugodtan telt el. Segítettem elpakolni Jaynek, addig a többiek a nappaliba mentek. Miután végeztünk én is oda mentem. Jay elment dolgozni és csak a lányokkal maradtunk.
– Louis mikor jön már? – türelmetlenkedtek az ikrek.
– Már itt van.
Az ikrek kirohantak a ház elé. Felicite és Charlotte felsóhajtottak. Mibe mentem bele.
– Nincs kint – Daisy.
– Ki mondta, hogy kint van? – kérdezte Louis vissza tartott nevetéssel.
– De hát nincs itt. Nem látom – nézett körbe Phoele.
– Kösz lányok, de a barátnőm nem láthatatlan – ölelt magához.
– Végig szórakoztál velünk – akadt ki Phoele.
– Nem kérdeztétek, hogy ki? – vonta meg a vállát.
– Mondjuk ez igaz, de attól meg mondhattad volna.
– Inkább lépjünk túl ezen. Leszerveztem nektek egy tánctanárt, ráadásul meg is zsarolt.
– Mikor zsaroltalak meg? – tettem csípőre a kezem.
– A telefonba.
– Az nem zsarolás volt.
Miután bemelegítettem és kellően megnyújtottam az izmaimat elkezdődött az okítás.
Louis élvezte a legjobban. Az egész tánc alapja a csípő mozgás, végig a fenekemet nézte, anélkül hogy egy kicsit is leplezné.
– Kifulladtam – rogyott össze Daisy.
– Én sem bírom – mondta Phoele.
– Én sem bírom – mondta Phoele.
– Hogy lesz belőletek táncos? Nem volt ez csak negyven perc. Amikor versenyre készülök, akkor egy hétig miden nap majdnem minden órájába táncolok. A maradékban alszok meg eszek.
– Hogy bírod?
– Hat éve csinálom már hozzá szokott a szervezetem a hajtáshoz – vontam meg a vállam. – Sokkal nehezebb eltitkolni, hogy mit csinálsz. Öt kíváncsi pasi elől aki őrt áll az ajtódnál még este is, hogy minden lépésed figyeljék – néztem Louisra, mire megvillantotta tökéltestes mosolyát.
– Csak féltetlek – nézett nagy szemekkel.
– Mitől?
– Denistől?
– Akit akkor még nem ismertél – helyesbítettem.
– Az részlet kérdése – legyintett.