II. Évad 5. rész 02/16 H

.:: Louis szemszöge ::.

Mikor felébredtem a kanapén feküdtem és Zoe nem volt sehol és rajtam meg egy takaró volt. Biztos felment, mert úgy emlékeztem, hogy valaki rajtam feküdt. Nagy nehezen felkeltem és megindultam a konyhába hol Peggie sürgött, valamit nagyon csinált, de nem láttam.

– Jó reggelt – köszöntem mire megugrott.

– Jaj, Louis megijesztettél. Neked is.

– Mit csinálsz? – kukucskáltam át a válla felelt.

– Reggelit. Kérsz kávét.

– Köszönöm most nem.

– ÁÁÁÁÁÁ! – hallottam meg Zoe sikoltozását.

Peggie és én egyszerre fordultunk a hang irányába. Minden megfordult a fejembe, de semmi értelmes magyarázatot nem találtam rá. Semmi okot, hogy miért kellett sikítania.

– Ez Zoe volt? – kérdezte aggódva, mire én csak egy aprót bólintottam.

Megindultam fel a szobájához nyomomba Peggie.

– Louis nem tudom mit csinálsz a lányommal, de megtiltom  hogy még egyszer találkozzatok ez volt az utolsó alkalom, hogy láthatod! – dörömbölt az ajtón Dan.

– Én itt vagyok – kocogtattam meg a vállam.

– Akkor ki van bent? – kérdezte Peggie aggódva.

– Nem tudom, de nem tetszik – nyitottam meg az ajtót, de zárva volt.

– Zoe engedj be, én vagyok – kopogtam.

– Agrh! – csapódott valami az ajtónak.

– Zoe szívem nyisd ki – kopogott az ajtón kétségbe estetetten Peggie.

– Ha még egyszer hozzám érsz hallott vagy – ismertem fel Zoe hangját.

– Ki van bent? – kérdezte Dan.

– Nyisd ki az ajtót – sziszegte Zoe.

– Nem maradsz, tetszik, hogy ilyen tüzes vagy – ismerős nekem ez a hang de honnan? – Itt maradsz velem. És élvezzük, hogy kettesben vagyunk.

– Hogy hozzuk ki? – kérdezte Peggie.

– Olyat kapsz ha nem nyitod ki az ajtót, hogy egy életre megbánod – morogta Zoe.

– Ne csinálj semmi hülyeséget – dörömbölt az ajtón Dan.

Hatalmas jajveszékelést hallottunk, meg, hogy az ajtón dörömbölnek. Arrébb álltam és húztam magammal Peggiet is meg Dant meglöktem, hogy menjen hátra. A következő pillanatban az ajtó kiszakadt a tokjából. Azonnal bementem és Zoe azt ajtóban találtam.

– Te csináltad? – suttogtam a fülébe.

Válasz képen csak egy aprót bólintott. – Ideges voltam – kezdett el mentegetőzni.

– Nyugi – szorítottam magamhoz.

A kezeit a nyakam köré fonta és az arcát a vállamba fúrta én az egyik kezemmel derekánál húztam közelebb magamhoz, míg a másikat a lapockájára tettem.

Miközben öleltem körbe néztem a szobában, megláttam Bradet (!!) a padlón, ahogy a férfisságát fogja.
– Ügyes voltál – pusziltam meg a feje búbját.
– Te meg mit keresel itt? – kiabált Dan.
Felkaptam Zoet és megindultam vele a konyha felé. Felültetem a pultra, így egy kicsit magasabb volt tőlem, amit mindig is élvezett.

– Mi történt? – kérdeztem tőle miközben oda adtam neki a forrócsokiját.

– Arra keltem, hogy simogassa az oldalam, meg a hasam. Azt hittem, hogy te vagy. Mikor megláttam, hogy ki az sikítottam, meg kiugrottam az ágyból. Először a falnak nyomott neki utána az ajtónak, közben meg megpróbáltam rólam leszedni a ruhát, még a számat is befogta. Próbált megcsókolni. Legvégén megkóstolta a földet – mosolyodott el a végére.

– Legközelebb, ha elmész felébresztesz mindig – néztem a szemébe.

– Jó – forgatta a szemeit.

– Ne forgasd, mert fel akad – pusziltam meg az orrát.

– Nem fog – nyújtotta ki a nyelvét.

– Vigyázz, mert leharapom.

– Visszaharapok – fenyegetőzött.

Lábai közé léptem, mire bele túrt a hajamba.

Azonnal letámadtam az ajkait. Vinni akartam valahova máshova, ahol csak kettesbe leszünk, amikor köhögést hallottam magam mögött.

Zoe apja vetett rám gyilkos pillantásokat. Arrébb léptem, mire Zoe leugrott és valamit az apja fülébe súgott, mire Dannak kikerekedtek a szemei és értetlenül nézett Zoera.

Zoe mint egy ártatlan kislány mosolygott és arrébb lökte a haját, majd lassan megindult az ajtó felé. Nem bírtam ki hogy ne pillantsak le amikor csak egy bugyi takarta a tökéletes fenekét. Az apja megbökött, mire behúztam a nyakam, majd én és Zoe után indultam.