I. Évad 81. rész 12/30 N

.:: Zoe szemszöge ::.

– Hol voltatok? – kérdezte Harry miközben leültünk a kanapéra.

– Liftben – vontam meg a a vállam és már vártam milyen megjegyzéseket kapunk.

– Majdnem kér órán keresztül? – húzta fel Zayn a bal szemöldökét.

– Louis vitted magaddal az ajándékot? – kérdezte Harry.

– Nem – dobta le a vödröt.

– Minek nektek vödör? – kérdezte Zayn.

– Megakartunk titeket szívatni, de nem jött össze – panaszoltam.

– Idáig is szívattatok nem volt elég? – tette a csípőjére a kezét Grace.

– Ne mond, hogy nem tetszik a tetkó – mondta vissza tarot röhögéssel Louis és komoly fejet vágott, ha helyesen akarok fogalmazni akkor próbált.

– Nem. De igazán békén hagyhatnátok minek.

– Ezzel egyet értek én is – mondta Soffy.

– Támogatom – szólat fel Amy.

– Gondolom akkor tudod az én válaszom is – vágott közbe Leila.

– Elvettétek a mókánkat – szomorogtam el.

– Igen, mit fogunk csinálni? – lógatta az orrát Louis.

– Találjátok ki – vonta meg a vállát Harry és bement a szobájába.

A többiek is szét széledtek. Visszavittük a vödröket, majd bementünk a szobámba. Én elkezdtem a ruhákat válogatni, hogy melyiket tartom meg melyik tetszene a lányoknak és melyeket adom jótékonysági célokra. Louis leült a TV elé és valami gagyi szappanoperát nézett.

Végeztem a ruhák válogatásával, majd leültem mellé is néztem a szenvedését.

Örömtáncot jártam amikor vége lett.

– Ne most nem tudom, hogy ki csalja az asszonyát – szipogott Louis.

– Az egyik koma egy másik nővel.

– Jó, akkor megnyugodtam – dőlt vissza a kanapéra.

Kapcsolgatta a TVt amíg egy karaokei csatornához nem ért. Az egyik kedven számom kezdődött rajta. Ahogy elkezdődött úgy énekeltem én is, Mivel szét volt szedve duettre, Louis is beszállt. Végül egy karaokei napot tartottunk, Louis is meg én is énekeltem külön, de főleg együtt, a számok több mint a felét végig szórakoztunk. Amikor Louis lányos hangon énekelt én röhögtem, Whisky meg menekült. Szerencsétlen macska ideg bajt fog kapni tőlünk, a végén tényleg rá fog szokni a piára.

– Nem kapok levegőt – dőltem le a kanapéra a hasam fogva.

– Talál nem tetszik a hangom?

– Nem, túl magas.

– Szerintem meg alacsony – nézett komolyan.

Nem sokáig bírta, mert én már szakadtam a nevetéstől. A földön feküdt én meg a kanapén próbáltam vissza nyerni az eredeti színem, mert tiszta vörös lettem a levegőt hiánytól.

– Holnap mi lesz? – törtem meg a csendet.

– Nem tudom, szerintem elmegyünk valahova és jól érezzük magunkat.

– Más néven, meg elmegyünk lerészegedni.

– Pontosan – bólogatott.

Szétváltunk, ő ment fürdeni és meg megetetni a menekültet. Csináltam magamnak egy teát, mire megittam Louis is kijött. Egy törölközővel a derekán.

Csak egy óráig voltam bent, pedig hajat is mostam. Ahogy kiléptem a konyhában egy érdekes látvány tárult elém. Kerestem egy tollat, majd Louis mögé lopakodtam.

– Aláirtatom? – kopogtattam meg a vállát.

– Már kérni szeretem volna.

A másik oldalt alá írtam, majd a tollat eltettem és mentem, hogy befeküdtem az ágyba. Louis még felvettem magára a pizsamát és ő is befeküdt mellém, egy toll volt a kezébe.

– Én is aláírhatom? – lóbálta.

– Nem is tudom – húztam az agyát.

Addig-addig győzködött, hogy bele menjek, hogy a csípőmnél alá írja.

– Majd eladom valami fanatikus rajongónak – gondolkoztam hangosan.

– Részesedést kérek – mondta komolyan.

– Nem fogom el adni a kedvenc bugyim – háborodtam fel.

– Tudom, hogy ezért a kedvenced, mert aláírtam.

– Óóó istenem van egy eredeti bugyim, amit maga Louis William Tomlinson írt alá, ha nem haragszol, akkor most elájulok – mondtam mint egy örült fanatikus rajongó.

– De haragszok.

– Jaj, ne megfogom bántani a Nagy Louist – legyeztem magam.

– Kérlek hagyd abba – mondta nevetve Louis.

– Ne, megbántottam a Louis, milyen rajongó vagyok – szipogtam.

Louis egyszerűen nevetve elfordult. Én is igazak álmára hajtottam a fejem.