I. Évad 78. rész 12/28 N

.:: Zoe Szemszöge ::.

Ahogy megérkeztünk a hotelbe lerendeztem, hogy a szobámat, végleg elhagyom nem jövök többet vissza. Szomorúan vették, hogy a kedvenc vendégük többet nem fog erre jönni. Megnyugtattam, hogy egyszer mindenféleképpen vissza nézek. Louis végig velem volt és hallgatta a beszélgetést.

Már a liftben megszabadultam a magassarkútól, mert feltörte a lábam.

– Tudod, hogy sokkal jobban nézel, ki, hogy ha alacsonyabb vagy nálam.

– Nyugi Louis tudom, hogy kisebbségi érzeted van – veregettem meg a vállam.

Ahogy fel értem az első utam a fürdőbe vezetettek, a ruhámat felakasztottam a szekrénybe. Hogy én hogy fogom haza vinni ezt a sok ruhát? Egy fél gépet elfoglal, ha nem kettőt.

Egy fekete csipkés fehérneműben mentem ki, meg egy köntös volt rajtam.

Éppen a szekrénybe kutakodtam, hogy mit vegyek fel az unalmas bál vagy estre amire el kellett mentem, mert nyertem és tudják, hogy én vagyok. Idáig azért mentem el az ilyen szarokra, mint a verseny támogatóinak a lánya. Ha szerencsém volt anya vagy apa elment helyettem. Ez kb. háromszor volt. A maradék húszon nekem kellett ott lenem.

Ruhám

A szekrény előtt gondolkoztam.

– Louis van öltönyöd? – hajoltam ki.

– Igen, miért.

– Nincs kedved velem tartani a bálra?

– Ott mit kell csinálni? – jött be a gardróbba.

– Beszélni.

– Mikor kezdődik.

– Már rég tart, csak hát én angol vagyok és azok késnek meg elegánsan távoznak – vontam meg a vállam, mire felnevetett.

– Mehetek, a többiekkel mi lesz?

– Ha a lányok nem nyírnak ki, mert angolosan távoztam meg, hogy nem tudtak a táncról. Akkor ők is jönnek. A fiúknak minden féleképen szólj, hogy kezdjenek el készülődni.

– Rendben – ment ki a szobából.

Egyet pislogtam és a lányok már ott álltak előttem. Szinte a pillantásukkal megöltek.

– Válasszatok ruhát, bálra megyünk – mutattam nekik a szekrényre.

– Ezzel nem vágod ki magad a válaszok alól – mondta Soffy.

– Szerintem ez pont rád találták ki – adtam neki egy ruhát a világos térdig érő szívkivágású ruhát.

Felpróbálta, majd összeszűkölt szemekkel elment, hogy le tudjon zuhanyozni. Tuti, hogy tetszett neki. De a bálon fejmosás várt rám.

– Miért nem tudtad elmondani, hogy hova mész? – tette csípőre a kezét Grace.

– Ugye az egyik kedvenc színed – mondtam miközben már félig a szekrénybe voltam. Meg kiemeltem az egyik lila ruhát, aminek a derekán egy kisebb ezüstös dísz volt, és a felső része egyenes volt.

– Szeretem, de ez nem válasz a kérdésre.

– Tudom, de arra a kérdésre, hogy mit vegyél fel arra igen.

– De egyáltalán milyen bál megyünk? – kérdezte miközben meg akadt szeme a kezemben tartott ruhán.

– Tánc – vontam meg a vállam.

– Nem fogok táncolni – mondta Leila.

– Nektek nem is kell, ha szerencsém lesz én is megúszom.

Grace fel próbálta a ruhát, nagyon jól állt rajta. Ő is elment, hogy készülődjön a bálra,

– Louis, hogy jött rá, hogy te vagy az álarc mögött? - kérdezte Amy.

– Úgy, hogy hagytam jeleket neki – turkáltam a rengeteg ruha között.

Nagy nehezen találtam egyet ami Amyre öntötték. Ez az élénk rózsaszínes árnyalat nagyon jól állt rajta, és neki lett a legrövidebb ruhája. Oda adtam neki, majd felkészültem a legrosszabbakra. Ő elment, hogy készülődjön.

– Négy éve ismerjük egymást, már a testvérem vagy. Miért nem mondtad, hogy versenyzel, egyáltalán azt, hogy táncolsz?

– Senki nem tudta, ez mind ezért volt, mert Brad megfenyegetett, még anno. Ő rájött, hogy kit rejt az álarc. Nem éppen kellemes emlékeim vannak arról az estéről. Azt mondta, hogy elmondja mindenkinek. Ez akkor volt amikor még csak otthon táncoltam. Onnan jöttem át ide. A verseny meg Brad miatt.
– Miért nem mondtad el, hogy Brad megint feltűnt?

– Mert lerendeztem. Akkor azt hittem, hogy végleg, most már meg tudom mit kell tennem, hogy örökre kitöröljem az életemből?

– Ugyan mit?

– Azokkal kell foglalkoznom akik fontosan nekem. Veletek és a fiúkkal. Ti vagytok a második családom, néha meg az elsők is – mondtam mire felnevetett, majd megölelt.

– Ettől még haragszok – mondta miközben elengedett.

– Nem tudom kik nem tudnak vigyázni – tártam ki az ajtót.

– Nem örülsz?

– Egyszer biztos fogok, de addig el kell viselned a folyamatos piszkálódásaimat.

– Renden, de attól te leszel a keresztanya?

– Nialllal letisztáztad.

– Igen, ő azt akarja, hogy Louis legyen.

– Akkor amint látom megbeszéltétek – nevettem fel, majd oda adtam a kiválasztott ruhát. Fekete volt egyszerű szoknya résszel, de a hátán durván ki volt vágva és egy nagy masni díszítette.

– Mit csinálsz te ennyi ruhával?

– Ha kell vigyél, mind ilyen alkalmi vagy báli, esetleg fellépő, de van egyszerű hétköznapi is. - nyitogattam sorban ki az ajtókat.

– Ezt biztos, hogy viszont nem látod.

– Csak szét ne tépjétek, Párizsból lett hozatva egy jótékonysági estre, csak akkor lebetegedtem és apának kellett menni. Néha még mindig felhozza és panaszkodik róla. Gondoltam vissza a pillanatra.

"– Nem hiszem el, hogy ilyen szaron kellett részt vennem. Egy életre elegem van a tömegből.

– Ugye tudod, hogy max 70 ember volt ott – mondtam neki a teámat iszogatva.

– Nem, vagy az ötvenszerese.

– Jól van apa te tudod – hagytam rá.

Még fél órát azt hallgattam, hogy milyen kicsi szendvicseket adnak, mag a pezsgő is rossz volt."

Szép emlékek, kár hogy fájdalmasak.

– Megyek elkészülök – ment el Leila.

Az aulában mindenki harci díszben volt.

– Zoe neked nem a pároddal kellene menni? – kérdezte Soffy.

– Nem, én azzal megyek akikkel szeretnék, úgy is ez az utolsó – vontam meg a vállam.

Beszálltunk a limóba. Bent a lányok és a fiúk közösen panaszkodtak, hogy nem mondtam el, hogy én vagyok az álarcos páros női tagja. Végre megérkeztünk. Louis a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele. Ahogy beléptünk és már menni is akartam.