I. Évad 76. rész 12/28 N

Mivel el értük a 20 rendszeres olvasót ezért hoztam egy új részt. Jó olvasást.

.:: Louis szemszöge ::.

Ahogy Zoe elhagyta a szobát Liam és Amy jött be, mind a ketten teljesen fel voltak már öltözve és kivételesen nem látszottak fáradtnak.

– Hova megy makacsság királynéja? – kérdezte Amy.

– Nem tudom – vontam meg a vállam.

– Akkor ki tudja? – érdeklődött Liam.

– Hát nem én, de és most megyek.

– Hova? 

– Sétálok, kiszellőztettem a fejem.

– Csak érj vissza tízre, mert Richard akkor jön értünk, a lányokat meg külön kocsival viszik, mert kiderült, hogy ott leszünk és rajongókra számítunk.

– Oké, sziasztok – hagytam őket magukra.

– Minek Zoenak ennyire ruha? – hallottam még Amy hangját.

Az utcákat ellepte a hó. A közlekedés szinte lehetetlen volt. Csak pár bátor ember próbálta meg a kocsit használni a félősök inkább gyalogoltak. Egy szerencsém volt, hogy már a hóesés el állt. A karácsonyi világítások ki voltak kapcsolva, de ha este lenne akkor megvakulnék tőle. Annyira színes és rengeteg, hogy az ember szeme nem bírta. 

Ahogy róttam az utcákat az egyik bolt kirakatán megakadt a szeme egy nyakláncon. Ahogy megpillantottam Zoe jutott eszembe és amit mondott. Nem az, hogy fél a szerelemtől, de nem is tudom kibe eshetett bele. Talán abba a Denis kölyökbe, belém meg tuti nem, hisz csak barátként tekint rám. Mondjuk a reggeli csók mást mond. Sőt lehet, hogy van esélyen nála. Majd kiderül minden időbe. De vissza térve a nyakláncra azonnal bementem és megvettem. Ahogy fizettem már ki is találtam, hogy fogom oda adni neki. Abban a rövid kis szünetben ami a társas tánc előtt lesz.

Ahogy visszaértem a hotelba mindenki a lent várt a hallba.

– Tudod mi az a 10 óra? – kérdezte Richard.

– Igen – tettem zsebre az apró dobozt.

– Akkor miért késtél 10 percet.

– Rosszak voltak az út viszonyok – vontam meg a vállam.

– Nincs időm a hülyeségeidre, gyerünk – tapsolt.

Beszálltunk a kocsiba, a lányok már ott voltak a csarnokba. Ahogy megérkeztünk és kiszálltunk a rajongók elkezdtek sikongatni meg sírni. Akivel csak tudtunk képet csináltunk vagy adtunk autógrammot. Nagyon jó volt látni a mosolyt az arcukon.

Beültem a helyemre, majd sorban utána a többi tag is megérkezett. Már nem bántam meg, hogy én kerültem ebbe a székre.

– Hány perc múlva kezdünk? – hajoltam oda Candice-hez.

– Már kezdődik – fordult a színpad felé.

Párbajok elkezdődtek, minden tánc után megbeszéltük, hogy melyik volt a legjobb és ki nyert, majd pár kérdést is feltett a műsorvezető.

– Pár perc szünet és folytatjuk – mondta a tőlem legtávolabb ülő személy.

Felpattantam és a nyaklánccal együtt megindultam az öltözök felé.

Ahogy kerestem végig görcsösen tartottam az ékszert. Ahogy megtaláltam az ajtót és kinyitottam legszívesebben vissza vágtam volna és futottam volna az ellenkező irányba.