I. Évad 68. rész 12/24 N

.:: Leila szemszöge ::.

– Min gondolkozol? – kérdezte Niall miközben befeküdt mellém.

– Vissza gondoltam amikor Zoe elment.

"– Nem tudom, hogy egyedül merjelek-e titeket hagyni, de nekem el kell mennem. New Yorkban találkozunk – jött le Zoe bőrönddel.

– Jó – mondtuk egyszerre, de nem nagyon figyeltünk arra, mit is csinál, teljesen magunkba fordultunk és sajnáltattuk magunkat.

– Bárcsak itt lenni Liam – sóhajtott Amy.

– Hova ment Zoe? – törte meg a 20 perce tartó csendet Soffy.

– Nem tudom, valamit mondott, de nem figyeltem – válaszolt Grace.

Elkezdtem telefonon zaklatni, de ki volt kapcsolva. Mindenki próbálta utol érni telefonom. Az én fejembe megfordult, hogy hívjuk a rendőrséget, mert valaki elrabolta. Mondjuk ki lenne az a hülye?

Végre felvette azt a göthös telefont.

– Szia.....Leila – köszönt.

– Mit keresel New Yorkba? – tértem a lényegre.
– Denishez jöttem megígértem neki valamit.
– Milyen ígéret?
– Lényegtelen.
– Harry tud róla?
– Nem neki, de nem fogom elmondani, hogy mi mert megígértem neki.
– Miért olyan amit nekünk sem mondasz el. Harry biztos tud róla, vele úgy is jóba vagy.

– Nem. Csak anyáék. Nem véletlenül nem megyek haza ünnepekre.
– Mi az amiről ők tudhatnak mi meg nem?
– ők az egészet tudják de nem olyan rég óta
– Nem értem minek kell titkolózni, nem bízol bennem?
– De bízok, de nem tudom elmondani sajnálom. De egyszer mindenféleképpen megtudod, úgy ahogy a többiek is.

– Jó, majd találkozunk. Szia.

– Szia – tette le a telefont. 

Grace teljesen felhúzta magát azon, hogy Zoe csak úgy minden szó nélkül bepakolt és itt hagyott minket. Szokott őrültséget csinálni, de akkorát még idáig ő sem tett.

– Mi az, hogy nem mondja meg, hogy miért ment el, egyáltalán hol lakik vagy kihez ment? Miért nem mond semmit? – akadt ki.

Egész nap nyugtattam, de teljesen lehetetlen volt jobb belátásra bírni. Bíztam benne, hogy egy kis idő majd jobb belátásra téríti. Szerencsére egyszer csak megcsörrent a telefonom.

– Igen? – vettem fel.

– Hogy vagy tündérkém? – kérdezte egy kedves ír akcentus.

– Nem a legjobban, ideges vagyok.

– Niall te rendeltél kaját.

– Én nem – kiabált ki. – Miért vagy ideges? 

– Mert Zoe New Yorkba van.

– Nézzétek kit hoztam – kiabált valaki.

– Szerintem ő a titkos csomag – bíztam benne, hogy igazam lesz. Akkor tudom, hogy nem esik baja.

– Nézd meg, hogy minden rendben van-e vele, majd szólj mi történt.

– Jó. Csók. Hiányzol.

– Te is, de nézd meg az idiótát – tettem le a telefont.

A lányok itt maradtak éjszakára, amikor tudattam velük, hogy Zoe állítólag még él, nem zuhant le és nincs semmi baja. Már majdnem elaludtam amikor elkezdett csörögni a telefonom.

– Mi van vele? – köszöntem.

– Kiment a bokája, de azon kívül él és virul, most is kint beszélget. Nem mondta, hogy hol mászkált. 

– Köszönöm. De nem mondta, hogy mi történt a bokájával? 

– De azt, hogy semmi baja, majdnem mindig az ez vele. Bemelegítés nélkül csinált valamit. Mást nem mondott.

– Nem, de most leteszlek. Holnap reggel hívlak. Szeretlek.

– Én is. Jó éjt."

– Furcsálltam is, hogy nem mondta senkinek, hogy hova megy. Még Harry-nek sem. Pedig ő tudta, hogy hamarabb ment. Nem tudom mi van köztünk, de jobban megbíznak egymásba mint bennünk.
– Azt mondta, hogy elmondja. Remélem hamar.

– Ne stresszel, nem tesz jót, inkább pihenj – puszilta meg a homlokom.

– Jó éjt – dőltem az ágyra.

– Neked is szerelmem – ölelt meg.

Egymás karjaiba nyomot el az álom.