I. Évad 75. rész 12/28 N

.:: Zoe szemszöge ::.

Reggel Louis karjaiba ébredtem. Óvatosan kiakartam mászni a karjai közül, de szorosabban magához ölelt.

– Louis engedj el – bökdöstem a kezét.

– Csak még pár percet – húzott magához még közelebb.

– Nem engedj el, nekem még el kell készülődnöm is.

– Majd később érsz oda.

– Az nem fog menni.

– De egyedül nem tudok aludni – nézett rám kölyök kutya szemekkel.

– Kapsz 20 percet – mondtam, mire megpuszilta a nyakam, majd belefúrta az arcát.

Nagy nehezen elértem a szoba telefont és rendeltem valami reggelit, addigra mire Louis felébredt. Óvatosan megindultam, hogy majd kijutok, de még álmában sem engedett el. Fel adtam a lehetőséget, hogy felkelek, inkább én is vissza feküdtem.

– Hogy baszna keresztbe egy patkány! – kiabálta valaki a folyóson.

– Mit nekem patkány, olyan szőrös vagy, hogy ha öt perccel később születtél volna akkor majom lennél – ismertem fel Grace hangját.

– Mit ne mondjak kedves vagy, és ezért korrepetáljalak bioszból – mondta a magáét Harry

– Ennyit a te kedvességedről, tőled aztán meg is bukhatok és ismételhetem az évet, téged az sem zavar.

Louis a fejére húzta a párnát, így a kezével elengedett, kihasználtam az alkalmat, fogtam két párnát és kitártam az ajtót. Mind a kettőt fejbe vágtam velük.

– Este vezessétek le az energiátokat, halkan, ne itt ordibálva – vágtam be az ajtót.

– Miért ilyen ideges? – kérdezte Harry.

– Ő Zoe, ha valaki felkelti az ott helyben meghal – mondta Grace.

Már csak azért is aludni fogok. Ilyen makacs gondolatokkal feküdtem be az ágyba, hozzá bújtam Louishoz és vártam, hogy elaludjak. Már csak pár perc volt, hogy elaludjak, erre valaki elkezdett kopogni. 

a lehető legváltozatosabb káromkodás, ami a számat elhagyta és kedves gondolatokkal nyitottam ajtót. Az mögött az egyik megszeppent pincér állt, és egy tálcát tartott a kezében.

– Köszönöm – vettem el tőle.

Tálca tele volt minden finomsággal, meg egy újság is rajta volt.

– Jó reggel Louis – ültem le az ágyra.

– Még egy kicsit.

– Kaptál 20 percet, most már kelj fel, még reggeli is van.

Mivel hideg van ezért bebújtam a takaró alá és onnan kezdtem el enni. Louis is csatlakozott hozzám, majd együtt falatoztunk tovább.
– Tudod még hiányzik a desszert – fordult felém. A szeme furcsán csillogott. Teljesen bele vesztem azokba a csodás kék íriszekbe. Annyira elkalandoztam a gondolataimba, hogy azt vettem észre, hogy Louis közelít felém. Volt egy kis távolság közöttünk, amit én léptem át. Már nagyon rég óta vágytam a csókjára, csak mindig tilos volt. Mondjuk ez nem zavartat, hogy barátnője volt. Furdalt is a lelkiismeret pár percig. A tiltott gyümölcs a legfinomabb.

– Hmm kapok repetát? – suttogta a számba.

– Ha időben elkészülök, akkor igen – bújtam ki a takaró alól.

– De az soká lesz – görbült le a szája.

– Majd sietek. Talán – csuktam be magam után az ajtót.

Beálltam a zuhany alá The Lazy Song-ot énekeltem. Mikor kész lettem, magamra csavartam egy törölközött. Megcsináltam a hajam, majd kimentem a ruhámért, mert szerencsésen kint hagytam.

– Ezért meg érte várni – ölelt magához hátulról Louis.

– Emlékszel amikor fogadtunk?

– Mikor fogadtunk?

– Akkor amikor fent tartottatok a színpadon – kopogtattam meg a homlokát.

– Ja tényleg, de ki nyert?
– Én, szóval mit szólsz hozzá, ha most húzom be rajtad a masszírozást.

– Nem is tudom, legyen. De hogy nem felejtetted el?

– Ha nyerek az megmarad örökre. Minden versenyre emlékszem amit nyertem, de amin csak második lettem arról fogalmam sincs.

Míg Louis bement fürödni addig én felvettem egy bugyit, megkerestem a testápolót és lefeküdtem az ágyra, mivel nem volt valami jó idő ezért a derekamra tettem fel egy pokrócot és úgy vártam a kényeztetést.

Amikor Louis hozzá ért a hideg kezével a bőrömhöz egy kicsit megugrottam.

– Bocsi – mondta.

A következő percek össze mosódtak egyszerűen élveztem a kényeztetést.

– Valamit nem értek – szólalt meg hirtelen.

– Mit?

– Ha ilyen tehetséges vagy a tánchoz, akkor miért nem mutatod meg a világnak.

– Ma leveszem az álarcot.

– Mikor?

– Legszívesebben fellépés előtt, de maszk nélkül nem tudok fel lépni.

– Miért?

– Mert félek – ültem fel, közben magam elé fogtam a pokrócot.

– Mitől? – adta oda a köntösöm.

– Attól, hogy rontok.

– Ugyan ez hülyeség, ügyes vagy. Nem fogsz rontani és nem ettől kellene félned.

– Nem is ettől félek a legjobban, de az már mindegy, mert bekövetkezett – kaptam fel a ruháim.

– Mi?

– Hogy bele szeretek valakibe – mentem be a fürdőbe.

Felöltöztem, majd Louis kikerülve megindultam az ajtó felé.

– Sok szerencsét – mondta.

– Köszönöm, remélem majd találkozunk a shown kívül is – mentem el.

I. Évad 74. rész 12/27 N

  .:: Louis Szemszöge ::.

Zoe ott aludt az ágyon Whiskyvel. Hogy jutott fel amikor végig az ajtóban álltunk. Láttam ahogy kimegy. Kettő volt belőle, vagy tudott teleportálni. Esetleg titkos hátsó ajtó. Másik lépcső vagy lift? HOGY?

– Ez meg hogy? – bökött az alvó lány felé Harry.

– Én nem értek már semmi – ült le Leila a földre.

– Én sem, nyugi ezzel nem vagy egyedül – ült le mellé Niall.

Mint valami idióták úgy ültünk a földön és figyeltük az alvó lányt.

– Keltsük fel és kérdezzük meg tőle, hogy vitte véghez ezt – mondta Harry és már meg is indult a fürdő felé.

Egy pohár vízzel tért vissza. Zoe nyakába öntötte, aki egyszerűen fel ült és vérben forgó szemekkel nézte a göndörkét.

– Te tudod, hogy ma milyen fárasztó napom volt, hogy holnap kétszer rosszabb lesz, de nem neked fel kell kelteni. Csak azt nem értem, hogy minek? Mert nem mondok semmi, hogy hol voltam.

– Engem az érdekel, hogy jöttél fel – állta a tekintettét.

– A lábamon – morgott és közben csavarta ki a hajából a vizet.

– De hol, hisz ott álltunk és nem láttuk, hogy jössz – szált be a vitába Zayn is.

– Egyezünk meg abba, hogy ha még egyszer valaki valamilyen kérdést fel tesz, akkor én nem mondom el a titkom. Nem mondom el ami böki a csőrötöket. Soha! – ment be a fürdőbe.

– Beszélj vele – tette a kezét a vállamra Harry, majd kiment.

A többiek is követték kifelé, majd maguk után becsukták az ajtót.

Nem sokkal miután elment Zoe kijött magára csavart törölközővel. Én mentem utána, gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a magammal hozott bokszert és kimentem. Zoe nem volt sehol.

– Hova tűnik el mindig a gazdád – simogattam meg az iszákost, mire elkezdett dorombolni.

Befeküdtem az ágyba és a plafont tanulmányoztam. Nagyon izgalmas volt, tiszta és fehér. Már majdnem bealudtam a tanulmányozásba, amikor megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Oldalra fordulta és Zoe barna igéző szemével találtam magam szembe.

Ahogy belenéztem, mindenre rá jöttem. Hogy nem jutott előbb eszembe.

– Mit szeretnél? – törte meg a csendet a mesés hangjával.

– Tudom, már hol láttam ezek a szemeket? – kérdeztem.

– Gondolom rajtam, mert még nem vitte el senki – mondta komolyan.

– Meg még a táncgálán is láttam egy maszk alatt – mosolyogtam rá.

– A szemem árult el? – könyökölt fel.

– Igen a szemed. Túl jellegzetes – követtem a példáját.

– Meg még mi?

– A mozgásod, az éles válaszod, a határozottságod. Mikor akartad elmondani?

– Akkor akartam elmondani, hogy ha nyerünk.

– Denis a páros másik tagja, és amikor eltűntél, akkor végig vele voltál. Igaz? – kérdeztem, mire csak bólintott egyet. – Mi van közöttetek? – tértem a lényegre.

– Semmi – mondta határozottan.

Nem kérdeztem többet. Ő vissza feküdt az oldalára és hamarosan hallottam az egyenletes szuszogását.

Nem bírtam, ki hogy ne öleljem magamhoz. Karjaimba zártam és így nyomott el az álom.

I. Édad 73. rész 12/27 N

.:: Louis Szemszöge ::.

– Na milyen volt? – kérdezte Soffy már a kocsiba.

– Nem tudom honnan, de ismerem – mondtam ki.

A maszk mögül leskelődő, igéző barna szeme, amit soha nem feledek. Tudom, hogy már valahol láttam, de hol? A kecses mozgás is ismerős, de kinél láttam. A határozott válasz, de hol találkoztam már vele? Miért vagyok ilyen hülye, hogy nem jövök rá?

– Louis megérkeztünk – lóbálta a kezét a szemem előtt Zayn.

Ahogy beléptünk a szállodába, az egyik recepciós oda adott egy borítékot nekem.

– Zoe kisasszony küldi – ment vissza a helyére.

A borítékban egy kulcs volt, amit még annyira sem értettem. Miért adja nekem borítékba, amikor elkérhetem a recepcióstól is? 

– Ez meg mi? – kérdezte Zayn miközben elvette.

– A szobakulcsunk – vontam meg a vállam és zsebre tettem.

– Minek adta oda a szoba kulcsot, bármikor elkérheted? – mondta Leila.

– Nem adják ki a kulcsot senkinek sem – válaszolt rá Harry.

– Hisz szobatársak vagytok.

– Attól még csak Zoenak adják oda – mondta Zayn.

– Én ezt nem értem – rázta meg a fejét Grace.

Elmagyaráztunk neki, hogy miért mindig Zoenak adják csak oda a kulcsot. Nagyon csodálkoztak mikor teljesen megértették a szoba lényegét.

– Mennyin titka van még? – tette fel a költi kérdést Leila.

– Sok – mondta egy hang mögülünk.

Oda fordultam és egy számunkra idegen fiú nézett vissza rám az ajtó félfának dőlve. Próbált menőnek tűnni az össze-vissza hajával, meg a hanyag stílusával, de nem sikerült neki.

– Ki vagy te? – tette fel azt a kérdést Niall, amire mindenki tudni akart azonnal.

– Denis Redway.

– Óóó a titokzatos ismerős – mondtam össze szűkölt szemekkel, hűvös hangnemben.

– A dalos pacsirták, meg a barátnők – mondta ugyan abba a hangnembe mint én.

Éppen válaszolni akartam, amikor egy kalap repült neki Denis fejének. Ami nem kicsit fejbe vágta.

– Legközelebb pontosabb leszek – mondta Zoe, majd mint ha mi sem történt volna felvette a kalapját és ment tovább.

– Nem vársz meg? – szaladt utána Denis.

– Nem, maradsz és elgondolkozol, hogy mit tettél ma, meg a fiúkat is, hogy hívtad? – csapta be az ajtót.

– Nők – sóhajtott fel, miközben megrázta a fejét.

– Na jó, utána megyek – indult meg Leila, de Niall vissza fogta.

– Nem ismered New Yorkot, meg nem tesz jött nektek, hogy ha eltévedsz – mondta miközben magához ölelte.

– Ki ismeri New Yorkot? – nézett körbe Leila.

– Annyira mint Zoe senki – motyogta Denis.

– Nem hiszem, nem ide valósí – morogta.

– Nem is az egészet ismeri, hanem a környéket, de jobban mint én – mondta.

– Miért mert te ide valósí vagy? – kérdezte Harry.

– Nem, de többet vagyok itt az iskola miatt, amúgy én is Hillsideben laktam.

– Soha nem láttalak – gondolkodott Leila.

– De találkoztál is velem nem egyszer, csak nem tudtad, hogy ki vagyok, de én megyek, Sziasztok, holnap még látjuk egymást – ment ki az ajtón.

– Ez egyre furább – mondta Amy.

– Nagyon – értett vele egyet Liam.

– Már azon sem lepődnék meg, hogy ha kiderülni, hogy ez a valaki gyilkos – mondta Soffy.

– Asszem én sem – nyomta meg a lift gombot Grace.

A fölfele után csendben telt csak a lift zenét lehetett hallani, ami nem volt mást mint a One Way Or Another. Előkaptam a kulcsom a zsebemből, majd kinyitottam az ajtót. Ott velem együtt mindenki döbbenten nézte az elé táruló jelenetet.

I. Évad 72. rész 12/27 N

.:: Louis szemszöge ::.

26.-a eseménytelenül telt. Ha azt nem nézzük, hogy Soffy próbálta elmagyarázni, hogy milyen fajta táncok vannak – még videókat is mutatott nekem –, a végén fel adta. Mivel én csak a rúd táncot jegyeztem meg.

Ma reggel amikor fel keltem, nem volt a szobába senki. Átmentem a többiekhez, de Zoet ott sem találtam.

– Zoe? – kérdezte Harry, miközben kikapcsolta a TVt.

– Nem tudom, őt keresem – vontam meg a vállam.

– Biztos elment a rokonához – mondta Grace, miközben befészkelte magát Harry mellé.

– Ahhoz a Denis kölyökhöz.

– Óóó, már neve is van – nevetett fel Harry.

– Nem vicces – morogtam, majd magukra hagytam őket és bementem a szobába.

Ott Whisky fogadott, ahogy simogattam a nyakörvénél valamibe bele akadt a kezem. Egy papír volt rajta.

Elmentem, nem akartalak felkeneti titeket, ma még látjuk egymás, sokszor. Z

Ez meg mit akar jelenteni? Nem értettem belőle semmit. Mindegy jobb ha elkezdek készülődni vagy leharapja a fejem Richard. Asszem igaza lett Zoenak, még nem mutatta ki a foga fehérjét.

Ahogy készletem már meg is jelent. A Hotel előtt szerencsére nem volt egyetlen rajongó sem. Így gondtalanul tudtunk elmenni.

– Ki tud valamit Zoe-ról? – kérdezte Leila, miközben eltette a telefonját.

– Én találtam egy üzenetet Whiskyn – mondtam.

– Már reggel iszol? – kérdezte Leila.

– Nem. A nyakán volt.

– Minek iszol reggel? – kíváncsiskodott Soffy.

A fiúk meg én értetlenül nézzük, hogy mit nem értenek azon, hogy a macska nyakán volt az üzenet, ez teljesen egyértelmű. 

– Basszus, ők nem tudják – csapta fejbe magát Liam.

– Mit nem tudunk? – akadt ki Amy.

– Azt, hogy ki az a Whisky – mondta Niall.

– Na ki az? – font össze a kézét a mellkasa előtt Soffy.

– Egy macska – mondtam nevetve.

– Zoe és a macskák, nem szereti őket – vágta rá azonnal Leila.

– A részegeket igen – mondta Harry.

Végül elmagyaráztuk neki, mire csak a fejüket fogták. A lányok azt hitték, hogy iszok reggel, mert nem akarok a táncon zsűritag lenni. Mondjuk ez igaz. Jobban átgondolva miért is nem csináltam?

Egy hatalmas csarnokba volt megrendezve ez az egész. Leültettek a zsűriasztalhoz, ahol egy velem egy idős nő ült meg két öregebb férfi, akik árgus szemekkel nézték az ajtót, hogy kijöjjön az első táncos.

– Szia, Candice Morgan vagyok – mutatkozott be a mellettem ülő fiatal szőke mosolygó nő.

– Helló Louis Tomlinson – csak a formaiság kedvéért mutatkoztam be.

– Mit tudsz a táncról? – kérdezte.

– Őszintén, semmit – válaszoltam őszintén, mire felnevetett.

– Akkor meg figyeld az összhangot a párok között. Meg hogy mennyire szeretik csinálni.

– Az talán menni fog – gondolkoztam hangosan.

– Show Time – dőlt hátra.

A szememmel a fiúkat kerestem és meg is találtam legelöl őket. Soffy izgatottan nézte a műsorvezetőt vagy kit. Minden szavát leste és értelmezte, vagy is az arcáról ezt tudtam elolvasni.

Az egész úgy zajlott le, hogy 27.-én mindenki fellépett és másnap csak a kategória két legjobbja. Azok fognak majd meg küzdeni a kupáért. Ezt is ezért tudtam, mert mellettem Candi súgta.

Végül is a végére belejöttem. Csak idáig az volt a baj, hogy azt mondták, hogy a párok közötti harmóniára figyeljek, de ha egyedül lépnek fel akkor mit nézzek. Magát jól tudja irányítani, és jó is az összhang.

Az utolsó kategória jött. Amikor bejelentették, hogy a társas táncosok jönnek Soffy fel ugrott és úgy figyelt. Mivel volt pár perc szünet, addig oda mentem a többiekhez.

– Kedves zsűri, hogy megy? – veregette meg a vállam Harry.

– Nagyon jó – húztam ki magam.

– Mikor jönnek már a társas táncosok? – kérdezte Soffy.

– Pár perc és kezdenek – mondtam.

– Az sok idő – fújta ki a levegőt, majd lehuppant a székre.

– Mit tud az a páros, hogy ennyire szereted őket? – kérdeztem.

– Majd megtudod.

– Nehéz lenne elmondani? – kérdeztem.

– Nem lehet elmondani, csak nézni kell.

Ott hagytam őket és leültem a helyre, összefontam a kezem, hátra dőltem és várakoztam mikor kezdődik már nagyon érdekelt mit tud ez a titokzatos pár.

– Most jöjjön az utolsó fellépőnk és egyben a legesélyesebbek. A vándor kupát négy éve senki nem tudta elnyerni tülök, ha most nyernek akkor örökre az övék. Nagy tapssal és sikongatással köszöntsük az álarcos párost.

Ahogy kimondta már indult is a zene. Valami csodás táncot mutattak be. Még szerintem is pedig semmit nem tudtam erről az egészről.

– Csodás volt – mondta az egyik férfi.

– Nem csalódtam bennetek – mondta mellette lévő.

– A ruha valami eszméletlen és hajad is passzol hozzá. Még mindig le tudsz nyűgözni. Mi van még a tarsolyodba? – áradozott Candice.
– Egy maszk levétel, valamikor – mondta a lány, aki furcsán ismerős volt számomra.

– Én nem találok szavakat, csak egy kérdés, honnan ismerlek  Nagyon ismerős vagy nekem – mondtam miközben felkönyököltem és figyeltem a lányt.

– Nem tudhatod, hogy ki vagyok, amíg én nem akarom. Köszönöm – hajolt meg és lementek a párjával.

Kihirdették, hogy holnap kinek kell megmérkőzni. Nem volt csoda, hogy az álarcos páros is bejutott. Senki nem lepődött meg.

I. Évad 71. rész 12/25 N

.:: Zoe szemszöge ::. 

Mindenkit felvertem az álmából. Minden szobába úgy mentem be, hogy takartam a szemem, ne hogy valami olyat pillantsak meg amit nem kellene. Mikor meggyőztek róla, hogy volt rajtuk ruha, akkor odaadtam nekik a forró csokit és mentem is tovább. Mire mindenkit felvertem Harry és Grace Louis kíséretében is megérkeztek.

Mindegyik fiún valami karácsonyi maskara volt. Én nem húztam fel semmit, de a lányok mikulás sapkában pompáztak.

Mivel reggel nem tudtam aludni. Ezért birtokba vettem a lenti konyhát. Csináltam négy tálca sütit. Mindegyik különböző fajta volt. Amikor Niall le akart rá csapni, én egy egyszerű és fájdalmas mozdulattal tarkón vágtam.

– Nem nyúlsz hozzá – mentem el.

Letettem az asztalra a sütiket, majd Niall megtámadta ami hozzá a legközelebb volt. Nagyon meg hitt volt minden amíg ránk nem törte az ajtót Richard.

– Zoe, mit kerestek itt? – akadt meg a szeme rajtam.

– Én is örülök, hogy látlak – köszöntem neki.

– Hát én nem. Mindegy is. Fiúkhoz jöttem.

– Gondoltam, hogy nem hozzám, főleg hogy nem is tudtad, hogy itt vagyok.

– De tudtam, hogy itt vagy, mondták a hallba, de bíztam benne, hogy csak mende-monda. Nagy híred van. A titokzatos lány, aki eltűnik, limot rendel, bálokra jár. Mi a titkod?

– Majd egyszer elmondom, de tuti nem neked – mosolyogtam az arcába.

– Hamar kiderítem.

– Nem hiszem, anyámék előtt is tudtam titkolni.

– Majd megtudom, hamarosan, de fiúk nektek lenne egy feladatotok.

– Már megint mi? – nyögte be Harry.

– Nemzetközi tánc gálán ott kell lenetek, kísérővel, és az egyikőtöknek a szűri tagjának kell lenetek.

A süti ami a számba volt a döbbenettől a torkomon akadt. Soffy megakarta veregetni a hátam, de én inkább megfulladok  mint, hogy ő hozzám érjen. A végén kiköpöm a tüdőm.

– Nem is értünk a tánchoz, akkor meg minek kell ott lenne? – kérdezte Niall.

– Egyáltalán mikor lesz? – kérdezte Zayn.

– Két napos rendezvény – mondtam, mire mindenki oda kapta a fejét.

– Honnan tudod? – kérdezte Richard.

– Nem vagyok süket, mindenki erről beszél, de a fiúk kérdésére válaszolva huszonhetedikén meg nyolcadikán. Amikor nekem más hol lesz jelenésem. 

– Hol leszel? – kérdezte Louis. Minden kérdésre számítottam, csak erre nem.

– Az ismerősömnél, akihez jöttem – találtam ki valamit gyorsan.

– Idáig nem ott voltál? – kérdezte Harry.

– Nem ez már másik – vágtam rá azonnal.

– Lényegtelen, akkor ki lesz a zsűri tagja? – kérdezte Richard.

– Én nem – mondták egyszerre a fiúk.

– Valakinek kell lenni.

– Legyen Soffy vagy Grace ők táncolnak – mondta Louis.

– Akkor lehet ő, hogy ha... – köhögtem bele a mondatába.

– Bocsi, megártott a süti – mosolyogtam.

– Ha esetleg ő az Álarcos Páros egyik tagja – mondta ki Richard, mire össze szorult a torkom.

– Nem vagyok. De kíváncsi vagyok hogy jönnek-e idén. Mindig megszerettem volna nézni őket élőbe – áradott Soffy.

– Gondolom a fiúk titeket hoznak, Zoe kivételével magukkal a gálára.

– Ez természetes – vágta rá Liam.

– Akkor láthatod élőben őket – mondta Richard.

– Ott lesznek? – élénkült fel.

– Igen.

– Ki ez a titokzatos Álarcos valakik? – kérdezte Harry.

– Páros – vágtam rá dühösen, mire mindenki oda kapta a fejét.

– Egy híres táncos pár, de ez most nem lényeg, ki lesz a zsűri? – csapta össze a kezét Richard.

– Ő! – mutattak a fiúk egymásra.

– Akkor másképp döntjük el. Kinek nincs párja? – kérdezte mire mindenki Louisra mutatott.

– Nagyon jó Louis akkor te leszel a zsűri.

– De ha keresek párt magamnak akkor nem én leszel. Zoe ments meg.

– Sajnálom, de ketté még nem tudok szakadni – húztam fel a vállam.

– Te vagy a zsűritag – mondta Richard, majd elment.

– De jó. Egyáltalán milyen tánc lesz? – duzzogott.

– A balettól a társasig minden – mondta Soffy. – Amúgy Zoe véletlenül nem tudod, hogy az álarcos páros London színeiben indul vagy nem?

– Nem, még mindig nem. De hagyjuk a táncot, Richard így is tönkre tette.

– Ez igaz. Mit fogok ott csinálni? – sóhajtott fel Liam.

– Nézed a táncosokat – mondtam, ami szerintem tök egyértelmű volt.

Végül sikerült mindenkinek bele törődnie, hogy ugrott a két szabad napjuk, és kezdettét vette az ajándékozás.

– Louis és Amy csukjátok be a szemeteket – mondtam miközben kimentem az ajtón.

– Jó – csukták be.

Vissza tértem két piskótalappal amin púposan volt tejszínhab. Mind a kettejük képébe nyomtam.

– Ezt miért? – törölte le az arcáról Amy nevetve.

– Este hangosak voltatok nem tudtam aludni.

– És én miért kapok? – törölte le csak a szeméről Louis.

– Nem hagytál aludni – mondtam, mire a többiek ujjongtak.

– Mit csináltatok? – kérdezte Harry kanos vigyorral.

– Hát nem azt amire gondolsz – mondta Louis.

Végül mindenki beletörődött  hogy nem volt este semmi és elkezdtük átadni az ajándékokat.

Harry mindenkinek valami vicces ajándékot adott. Louisnak egy bilincset, Liamnak egy csoki kanál készletet, Niallnak egy komplett koton készletet adott, Zaynnek meg egy tükröt ami fordított képet mutat. Nekünk lányoknak meg extra mini ruhát, ami semmit nem takart. Nekem mikulásosat, Gracenek macskásat, Amynek ördögöset, Soffynak angyalosat, Leilanak meg takarító nőset szerzet. Niall Leilanak egy hatalmas dobozt adott, azzal a fel írttal  hogy ezt vedd fel este. Ahogy kinyitotta egy kis ékszer dobozt talált benne, egy nyaklánccal. Mindenik azt kapra amit szeretett volna. Leill páros megkaptak álmai házát, én könyvet meg ruhát, Louistól egy csodás fekete orchideát – tudta mennyire szeretnék egy ilyet –, meg egy meseszép karkötőt, ami több pántos és különböző ezüst díszek voltak. Zaffy páros egy Wellnes hétvégét, kutyát, meg hozzá cuccokat. A saját képeikkel díszített naptárt. Tőlem mindegy fiú egy egyedi boxert kapott, amin a nevük és a lányok kézlenyomata volt. Louiséra meg a sajátomat tettem. Liam és Amy Louisnak egy répa kupont adott ami arra jó, hogy ha bármikor répát akar enne csak oda kell adni nekik és elmennek venni. Harry Leill párostól kapott egy felfújható guminőt Grace nevével. Leill páros meg vett Louisnak egy piros felsőt meg egy csikós nadrágot.

– Mostantól készen állva is mehetsz – mondta neki Leila, mire mindenki felnevetett.

Louis Liam-nak adott egy pólót amin a "daddy" fel irat díszelgett. Liam kapott Gracetől egy játékot aminek nagyon örült. De a nap ajándéka Harryé volt. Ő kapott egy Taylor CDt Louistól.

– Most ez komoly? – tartotta fel nevetve.

– Igen – mondta Louis.

Harry akarta, hogy kidobja, de én oda mentem és elcsórtam tőle.

– Mit akarsz vele kezdeni? – ráncolta össze a szemöldökét.

– Losing him was blue like I'd never known

Missing him was dark grey all alone

Forgetting him was like trying to know somebody you never met

But loving him was red

Loving him was red – énekeltem.

– Boldog karácsonyt – ment el nevetve.

– Köszi.

Folytatódott az ajándékozás Louis kapott egy telefont, mert a régit tropára törte, meg gazdagabb lett egy répás fürdő ruhával. Még rengeted ajándék került kibontásra, mikor Leila fel állt.

– Mindenki figyelem – szólalt fel Leila.

– Figyelek! – mentem ki, hogy behozzam az utolsó tálca sütit.

– Harry nagyon jó az ajándékod, de már késő – mondta Niall, mire a döbbenettől elejtettem a sütit. Még észhez tértem és azt utolsó pillanatba utána nyúltam. Egy könnyed mozdulattal a tejszínhabot a tetejéről Leilanak a fejére kentem.

12 hetes terhes

– Köszi – törölte le a fejéről, majd megkóstolta. – Finom.

Felhúzta a pólóját, hogy látszódjon a hasa.

– Zoe leszel a keresztanya?

– Leszek – mosolyodtam.

Még átbeszéltük az új bandatag jövetelét. Ha minden igaz Júliusba már többen leszünk.

– Tudunk beszélni négyszemközt – kérdezte Louis.

– Persze – keltem fel és követtem egy eldugott helyre.

– El jössz velem Bora Bora-ra. Február végén. Március elején.

– Ezer örömmel – öleltem meg.

Vissza mentünk a többiekhez, akiknek fel sem tűnt, hogy nem voltunk ott. A beszélgetésünket a kopogás zavarta meg. Én mint egyetlen szabad kezű ember, a többiek ettek vagy ittak, kénytelen voltam ajtót nyitna.

– Boldog karácsonyt – mondta az ismerősöm.

– Neked is – öleltem meg.

– Lelépek, majd jövök – kiabáltam be.

Oda nyújtott nekem két dobozt.

– Nyisd ki – mondta miközben a kezembe adta a vörös csomagolásban lévőt. Bementem a szobámba, és magam után húztam.

Az első dobozba egy csodaszép vörös ruha volt. Ami alul srégen volt elvágva és így a egyik oldalon jóval a térdem alá ért, míg a másik csak a combom felső részét takarta.

– Azt szeretném, hogy ha ebben tündökölnél huszonhetedikén – mondta.

– Ebben is leszek.

– Ebben meg másik nap – nyújtotta oda a piros csomagolásba lévőt. Abban a dobozban olyan ruha volt amitől az állam a padlót súrolta. Ugyan olyan vörös színű ruha volt, szintén srégen vágva, de ezen végig rojtok voltak, amik minden mozdulattal együtt lengtek.

– Tetszik?

– Igen, egyszerűn imádom.

Nem bírtam, ki hogy ne próbáljam fel. Denis tudta a méretem így nem volt gond vele, tökéletes illet rám, nem kellett sehol igazítani rajta.

– Rád öntötték. Sajnos most mennem kel, két nap múlva Show Time – köszönt el tőlem, úgy ahogy szokott. Egy puszit adott az arcomra.

– Rettegjenek a többiek, mert újra színre lépünk – ment ki az ajtón.

Vissza húztam a rendes ruhámat, amikor menni akartam Louis jött be az ajtón.

– Mi az, miről lemaradtam? – kérdeztem a ruhát eltéve.

– Semmiről a többiek kifáradtak és ezért mindenki elvonult. Hova tűntél?

– Át jött az ismerősöm.

– Hogy hívják?

– Denis.

Nem mondott semmit. Elment lezuhanyozni, majd követőm őt. Mikor végeztem leültünk és néztük a Tvt, majd amikor meguntuk egyszerűen elaludtunk a kanapén.

I. Évad 70. rész 12/25 N

.:: Harry szemszöge::.

Reggel amikor felkeltem Grace még aludt, néztem ahogy békésen szuszogott. Gondoltam egyet, majd rendeltem valami reggelit. Ahogy letettem a telefont Grace elkezdett ébredezni.

– Jó reggelt – köszöntöttem egy csókkal.

– Neked is.

– Hogy aludtál?

– Jól – ölelt magához.

Megérkezett a reggeli, oda vittem Gracehez majd befeküdtem mellé, és együtt ettük meg az ágyban a reggelit.

Még lustálkodtunk egy kicsit, majd én elmentem és lezuhanyoztam. Amíg Grace vette birtokba a fürdőt. Felöltöztem, majd megindultam megnéztem, hogy ki volt már fent. Kit mennyire fárasztottak le este. Először a szomszédba kopogtam be. Csak fent volt már mindenki hisz délután kettő van. Louis nyitott ajtót csukot szemmel.

– Mi az? – kérdezte komásan.

– Jó reggelt.

– Jobbat – vágta rám az ajtót, az orrombele is fájdult.

Ezek szerint nem jött össze a tervem, hogy majd este mindent megbeszélnek és happy lesz mindenki. Túl makacsok mind a ketten.

A lakosztályba ahogy beléptem egy kidíszített nappali fogadott. Kerestem az elkövetőt, de hamarabb találtam rá mint gondoltam volt.

Zoe a létra tetején a fülessel a fülében egyensúlyozott, hogy fel tudja tenni a sújtás. Közben énekelt.

Nem vette észre, hogy bejöttem. A szobákból semmi mozgolódás, ezek szerint mindenki alszik. Oké, hogy éjfélkor köszöntöttük fel Louis, de attól még nem szoktak ilyen sokáig aludni. Mit csinálhattak?

Már minden a fán volt csak a csillag hiányzott a tetejéről. Zoe pipiskedve próbálta elérni, de nem akart menni neki. Abba is hagyta az éneklés és kidugott nyelvel próbálta a helyére tenni a csúcs díszt. Már majdnem el érte a tetején amikor kinyílt az ajtó és Louis jött be rajta tátott szájjal. Most vagy azt nézte ahogy Zoe egy szál pólóban díszített, vagy tetszett neki a dekoráció. Pasiból van, szóval az első.

Zoe oda kapta a fejét. Mivel nem figyelt így megcsúszott. Louis meg futott, hogy elkapja. Éppen, hogy sikerült megfognia. Mint egy menyasszonyt úgy tartotta.

– Köszönöm – suttogta Zoe alig halhatóan.

Louis óvatosan a lábára állította, de a derekát nem engedte el. Zoet közelebb húzta magához és megölelte.

– Jól vagy? – kérdezte miközben elkezdte a haját simogatni.
– Igen, de nincs fent a dísz – mutatott a fára.

Louis felkapta és a nyakába ültette, majd oda adta neki a csillagot.

Felügyeskedték a fára, majd Zoet leugrott Louis nyakáról. Nevettek majd Louis átkarolta és úgy mentek ki az ajtón.

– Azért ennyire nem vagyok láthatatlan – nevettem fel.

Vissza mentem a szobába, Grace akkor jött ki a fürdőből.

– Többiek? – ülte le az ágyra.

– Louis és Zoet láttam, csak ők nem vettek észre, pedig ott ültem a kanapén. Tudtod, hogy Zoenak remek hangja van?

– Csak részegen hallottam, de akkor hamis volt.

– Most nem volt részeg, és csodás hangja volt.

– Hogy nem vettek észre?

– Azzal voltak elfoglalva, hogy Zoe feltegye a díszt, majd amikor Louis jött be Zoe leesett a létráról és Louis elkapta, majd együtt mentek ki.

– Volt ott valami este?

– Tuti, hogy nem, reggel rám vágta az ajtót. Az orrom még mindig fáj.

Oda lépett, majd adott rá egy puszit, megfordult a tengelyén és el akart menni. Elkaptam a derekát, és hátulról átöltem. Az állam a vállára tettem.

– Min gondolkozol? – kérdezte megtörve a csendet.

– Azon, hogy a többiek mit csinálhattak este, meg mi miért nem csináltuk.

– Mert piros betűs ünnep van – mondta mire a kezem rátettem a hasára, és simogattam.

– Kérsz csokit?

– Honnan szerzel karácsonykor csokit? – kérdezte tőle.

Megvontam a vállam majd mentem ajtót nyitni. Zoe és Louis állt előtte egy tálca forrócsokival. Zoe éppen kopogni akart, csak a keze a fejemen koppant.

– Na láttad, innen – mondtam miközben beengedtem őket. – Talán gondolat olvasok vagytok? – kérdeztem  tőlük.

– Nem csak én minden karácsonyt forró csokival kezdek és gondoltam hozok nektek – mondta Zoe.

– Amúgy halkan meg súgom, hogy miközben díszítettél bent voltam – mondtam neki miközben oda adtam Gracenak az italt.

– Tudom – vonta meg közömbösen a vállát.

– És nem is köszöntél.

– Nem értem rá, éppen egyensúlyoztam – ismételte meg újra a mozdulatot.

– Jaj te szegény el voltál havazva?

– Én igen. Reggel szereztem karácsony fát, majd díszeket, majd utána elmentem reggelizni. Meg elmentem egy találkozóra, megbeszéltük, hogy 27. és 28.-án mit csinálok. Titok – szögezte le a végén, tudta hogy rá akartam kérdezni.

– Gondolhattam volna – sóhajtott fel Louis. 

– Ha minden jól meg akkor még ebben az évben megtudjátok – mondta, majd ment el a többieket felkelteni.

– Na tartalmas volt az este? – böktem meg.

– Igen. Aludtam – morogta, majd elment.

Átmentünk a lakosztályba ahol felöltözve várt mindenki. Amikor megláttam, hogy a fa alatt ajándékok vannak oda futottam a fiúkkal.

– Gyerekek. Boldog karácsony! – kiáltotta el magát valaki.