I. Évad 60. rész 11/28 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Ott hagytam őket a gondolataikkal. Felmentem a saját szobámba. Ledobáltam magamról a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Egy perce állhattam bent amikor hallom, hogy dörömbölnek az ajtón.

– Gyere be! – kiabáltam ki.

Lemostam magamról a szappant, majd felvettem a bugyim meg az alvós ruhámat. Ami egy nagy póló. Felvettem a köntöst, majd vissza mentem a szobámba. Harry az ágyban feküdt és Nejivel játszott.

– Milyen az új csajod az ágyba? – kérdeztem miközben adtam Lucifernek enni.

– Nem rossz, de sóvárgok az igazi után. 

– Nekem mondod. Mind a ketten kurva szar helyzetben vagyunk. És szépen fogalmaztam.

– Ha ez szép akkor nem akarom tudni, hogy mi a csúnya.

– Elmondhatom, de ez biztos, hogy csak a kötőszavakat nem kell kisípolni.

– Elég nekem a szép.

– Mi lesz velem két hónapig nélküle? – kérdeztem miközben bele dőltem az ágyba.

– Szerinted nekem jobb? – kérdezte miközben kitette Neji-t.

– Nem baj december 17.-től egészen január 7.-ig boldogítalak titeket.

– Az meg hogy?

– Én mindenféleképpen ott lettem volna karácsonykor. Egy ígéretet tartok be egy kedves ismerősömnek. Így legalább nem lesz gond, hogy nem tudom felköszönteni Louis szülinapja alkalmával.

– Ki tud róla, hogy hamarabb jössz?

– Szerinted.

– Gondolom ne mondjam tovább.

– Már gyakorlott vagy benne, de van egy jó hírem.

– Kinek jó?

– Neked.

– Akkor hallgatlak – könyökölt fel.

– Van öt bomba biztos tervem.

– Öt? – pillantott rám csodálkozva.

– Igen, ha egy csődöt mondta van tartalék, de az ötödik egy kicsit durva.

– Nem akarom tudni.

– Kár pedig elmondtam volna, szerintem röhögtél volna.

– De mi van akkor, hogy ha egyik sem válik be.

– A hatodikat nem akartam felhozni, mert az egy kicsit nagyon – próbáltam megtalálni a tökéletes kifejezést –, nem találok rá szavakat.

– Jó elhiszem. Csak ne essen baja senkinek.

– Most ugrott az ötödik terv miszerint kinyírom. Jó, nem bántom – forgattam a szemem.

– Te csak maradj csöndbe, én mennyit szenvedek, hogy sikerüljön.

– Mert nekem könnyebb. Te csak beszél én meg tervezgetek, még dőlésszöget is ki kell számolnom. Szóval nekem nehezebb.

– Mihez dőlésszög? – nézett értetlenül.

– Az elsőhöz. Nem mindegy, hogy-hogy dől az áldozat, ha rossz helyre esik akkor egy terv kilőve, főleg, hogy az első több lépéses.

– Majd értesítsd, hogy ha sikerült.

– Nyugi te leszel a ötödik aki megtudja.

– Miért csak ötödik? – tette a fejét a kezeire.

– Mert először a lányoknak kell a hírt megtudniuk.

– Női logika – forgatta a szemét.

– Én azzal nem rendelkezem.

– Tudom, neked valami extra különleges van.

– Óóó és még csak a felét tudod.

– Már most félek.

– Félj, kérsz teát? – kérdeztem miközben nagy nehezen felkeltem az ágyból.

– Igen, csak nem mérgezd meg.

– Most elrontod a meglepetést.

Letotyogtam a lépcsőn majd célba vettem a konyhát ahonnan hangok szűrődtek ki.

– Tuti, hogy testvérek – mondta Soffy.

– Zoenak nincs testvére – rázta a fejét Leila.

– De gondoljatok bele. Mi lehet az a titok amit nem mondanak el senkinek – érvelt Soffy.

– Ugye tudod, hogy ez lehetetlen – a hangján hallottam, hogy mennyire unja már ezt a vitát.

– Nem is tudom milyen lenne már egy báty – mondtam miközben bementem.

Ledöbbentek, hogy bent voltak és hallgattam a beszélgetésüket. Nem foglalkoztam velük. Megcsináltam a  teákat és visszamentem a szobába.

– Szia bátyuskám, hogy vagy. Mi történt veled az elmúlt pár percben? – adtam oda neki az italt.

– Semmi, de miért is hívsz így.

– A lentiek azt hiszi, hogy az a titkunk, hogy testvérek vagyunk – mondtam.

– Hát húgi. Üdv a családba – nevetett fel.

– De jó nekem. Zoe Samantha Styles. Nem Goldenwin jobban tetszik. Te jössz a mi családunkba.

– Harold Edward Goldenwin. Nem hangzik jól.

– Akkor a név marad – mondtam majd befeküdtem az ágyba.

– Jó éjt húgi – mondta miközben lekapcsolta a lámpát.

– Neked is bátyus.

Nem kellett sok és már Harry el is aludt. Mi lesz velem ez a öt idióta nélkül. Egy hetet is alig bírtam ki, hogy ne lássam Louist, de egy hónap. Bele fogok őrülni.

I. Évad 59. rész 11/28 L

.:: Leila szemszöge ::.

Ahogy végeztem mindennel már mentem is haza. Mivel otthon nem volt senki ezért felhívtam Gracet, hogy szóljon a lányoknál, hogy most a fiúknál leszek.

A ház elé érve ott vártak.

– Sziasztok.

– Helló – köszöntek, mikor megálltam előttük.

Fiúk nem tudtak róla, hogy ide jötünk. Meglepetés lesz, csak nem tudom kinek. Nagy csend és hulla szag (na jó nem) uralkodott a házba.

– Valaki! – indultam meg az emelet felé.

A zeneszoba ajtajában álltak és hallgatóztak.

– Kik vannak bent? – kérdezte Grace.

– Zoe és Richard. És valamiről megy a vita – mondta Zayn.

Oda mentünk és hallgatóztunk. Néhány szót csíptem el, de nem tudtam össze kötni. Számomra teljesen értelmetlenek voltak.

– Egyáltalán miért jött? – kérdeztem.

– Hogy közölje, hétfőn megyünk két hónapra Amerikába – mondta Niall, miközben át ölelt.

– Ezt most mondta? – kerekedett ki Soffy szeme.

– Igen, most szervezte le – morogta Liam.

Mikor kinyílt az ajtót, Harry meg Zayn beesett rajta, Louis meg rájuk esett. Niallt megfogtam hogy nem dőljön rájuk. Soffy meg Amy hátul álltak és éppen valamit megbeszéltek. Grace meg Liam árgus szemekkel nézték az ajtót. Zoe nem foglalkozott velünk, egyszerűen átlépte a fiúkat és meg indult az ajtó felé.

Kellett pár perc, hogy észbe kapjunk. Az ajtóban Paulba ütköztünk.

– Merre ment Zoe? – kérdezte Louis.

– Azt üzeni, hogy a beszélgetés csak rá és Richairdra tartózik – mondta nyugodtan.

– Minek nem az érdekel, hogy mit mondott hanem az, hogy merre ment.

– Arra, de nyugi Louis – mutatott balra.

Megindultunk, útközben mindenki felvette a kabátját, mert elkezdett esni a hó. Gyorsan elszaladt az idő már november van.

Minden üzletbe benéztünk, megnéztünk minden lehetséges helyen. Az utolsó lehetőség a Starbucks volt.

Lehajtott fejjel ült az egyik asztalnál szembe vele meg Brad az exe.

Brad mondott valamit, utána meg csak felszisszent. Nem akartam megzavarni őket, majd ha kell akkor.

Nem kellett sok idő és Brad elhagyta az asztalt. Zoe még mindig a földet tanulmányozta.

– Mi az, hogy csak úgy magyarázat nélkül el tűnsz – támadtam le.

– Igenis ránk is tartozik amit Richarddal beszélgetettek – folytatta Harry.

Felváltva mondtuk neki, hogy mi ez a viselkedés, annyi mindent soroltak fel nekik a fiúk, hogy még én sem tudtam követni.

– Abba hagytátok? – kérdezte 10 perc múlva.

– Nem, mert még nem kaptunk választ – vágta rá Zayn.

– Hosszú éjszakánk lesz – dőlt hátra a széken és beleivott az italába.

Mindenki mondta neki a baját. Arról, hogy nem mondta el, hogy mit beszélt a menedzserrel meg, hogy miért vitatkoztak. Mikor kezdődött. Ezt én sem értettem. Mire megmagyarázták  hogy ez egész beszélgetés úgy kezdődött, hogy Zoe azt mondta, hogy várta mikor tudják folytatni a beszélgetést.

Miközben mindenki mondta a magáét Zoe csak a haját meg a körmét nézte.

– Zoe itt vagy? – lóbálta a kezét Louis.

– Hol, mi, ki, mi, hol, mi? – ugrott meg egy kicsit.

– Nem válaszoltál a kérdésre.

– Ja arra a kérdésre, hogy haza megyünk arra igen a válasz – állt fel.

– Nem arra, hogy mi volt ez az egész.

– Mondom ez az én vitám megoldom egyedül is – sóhajtott fel.

– De…

– Semmi de ha tetszik hanem ez így lesz – fojtotta a szót Graceba. – Esetleg még akartok valamit?

– Mióta ennyire makacs? – kérdezte tőlem Soffy.

– Mióta ismerem – ráztam meg a fejem.

– Köszönöm, végre mehetünk? – mutogatott az ajtó felé mint egy ideg beteg. 

– Igen – állt fel Liam.

– Ez az! – örült meg.

Fütyörészett miközben ment ki az ajtón. Nem tudtam mi történhetet vele ma, de még ilyen viselkedést csak egyszer láttam tőle, akkor meg nem mondta el, hogy miért csinálta.

Ahogy haza ért még a kertben ugrált. Rá hagytuk. Biztos rossz napja volt és így vezeti le a feszültséget. Ahogy beért felment a szobájába és bezárkózott.

– Jól vagyok – jött le.

– Két óra rekord – néztem a telefonomra.

– Köszi. Mit nézünk? – kérdezte.

– Nem tudom a címét, de valami romantikus vígjáték – mondta Soffy és Amy.

– Sziasztok – köszönt el, és ment vissza a szobájába.

Néztem egy kicsit a filmet, de mivel nem az én világom ezért inkább kimentem a konyhába a fiúkhoz.

– Min gondolkoztok ennyire? – kérdeztem miközben bele ültem Niall ölébe.

– Az, hogy mi lesz a következő két hónapba – mondta Harry.

– Én azt javasoltam, hogy karácsonyra gyertek el, meg a szilvesztert is ott tölthetnétek – mondta Zayn.

– Ez jó ötlet, ha anyáéknak most megmondom akkor nem is lesz belőle gond, csak Zoe lesz húzós, mert náluk a karácsonykor szokott össze jönni a család.

– Kihagyom, az idei faggassuk Zoet mi van a sulival meg a pasikkal – mondta miközben felült az asztalra –, meg anyám, mikor mondod el, hogy mit tudsz. Ja meg nem akarom hallgatni, hogy ezt mondják, hogy London milyen hely és vissza ne menjek, mert le lő egy fegyveres őrült. De a kedvencem amikor evés közben a az unoka testvérem számol be arról, hogy Afrikába milyen dögökre, meg undorító dolgokra talált. Nem nagyon szoktam enni. Amúgy is anyával már közöltem szeptemberbe, hogy rám karácsonykor ne számítson, sőt már alibit is kitaláltunk. Eltörtem a lábam és fekvő gipszem van.

– Mit tudsz? – kérdezte Harry.

– Szerinted el fogom mondani a jó kis titkomat amit már lassan 5 éve őrzök, ha nem több – húzta fel a szemöldökét.

– Kiszedem belőled.

– Én meg kikotyogom a kis titkod – mosolygott gonoszul.

– Nekem nincs titkom én faggathatlak – mondta Louis miközben egyre közelebb ment Zoehoz.

– Nehéz faggatni, hogy ha elmegyek – mondta miközben az ajtót támaszkodott.

– Jó békén hagyunk, de nem értem mi ilyen titkos. Csak nem embert öltél?

– De – vonta meg vállát.

– Inkább segíts, hogy oldjuk meg a következő két hónapot – mondtam mire Niall bele puszilt a nyakamba.

– De szép dolog a szerelem – forgatta a szemét.

– Kellene neked már egy pasi.

– Köszi nem kell, most sokkal jobb van.

– Ugyan mi jobb a pasinál – kérdezte Louis.

– Idegesítő ex aki a én osztályomba jár, rá adásul a fejébe vette, hogy megszerez.

– Ja Brad – mondtam.

– Imádom – sóhajtott fel –, hogy nem ütöttem le akkor – morogta.

– Mit nem csináltál mikor? – ráncolta Louis a szemöldökét.

– Titok. Térjünk a fő gondunkra. Mi lesz hétfőn, meg még két hónapig?

– Hogy vagy ilyen nyugodt, mint ha őrölnél, hogy elmegyünk – mondta szomorúan Louis.

– Reggel amikor felkeltem esett az a szar eső, most már a hó. Sokkal jobb. Hála istennek Harrynek köszönthetően nem áztam át. Az iskolába érve tudom meg, hogy ma egyedül leszek. Ha reggel tudom meg akkor be sem megyek. Megfordult a fejembe, hogy haza megyek, de mivel esett így elvetettem. Első óra új osztály társ. Drága és egyetlen exem. Aki végig azt hitte, hogy én bedőlök neki, csak meg szépen köszönt. Egész nap a nyakamba lihegett. Közben Dina szólt, hogy jövőhét szerdán tovább kell bent maradni az edzésen, mert még a feldobós figura nem megy, plusz én kapok valami különleges feladatot. Azt sem értem, hogy én minek álltam be. Nem baj végre vége az iskolának. Louisnak köszönhetően nem áztam el. Megérkezek erre ki fogad? Hát persze, hogy a puszipajtás barátom Richard, aki még a koncerten teremtett le, jó nem kell félteni kétszeresen visszaadtam neki. Erre még ti faggattok, holnap fodrászhoz kell mennem, mert kopik a szín a hajamból. De már levezettem a feszültséget, szóval ezért vagyok olyan higgadt.

– Ugyan hogy?

– Olvastam – mondta mire

– Az megnyugtat.

– Igen, főleg ha tömegesen nyírnak ki benne embereket. De rólam ennyi, akkor azt kéne tudni, hogy karácsonykor hol lesztek. Liam elővett valami papír, majd felé görnyedt.

– New York – mondta.

– Tökély ott már rég voltam, mondjuk még ebben az évben Egyesült Királyságot sem hagytam el – mondtam.

– Csodállak, hogy milyen higgadt vagy – mondta Amy majd át ölelte Liamet.

– Szingli élet előnye. Meg mindenképpen elkellet volna mennem New Yorkba. Okot nem mondok.

– Egyszer értenélek meg. Nobelt kapnák – motyogta Soffy.

– Sok szerencsét, néha még saját magam sem értem, de ha nem haragudtunk, én nem az éberségemről vagyok híres hanem a lustaságomról. Jó éjt szerelmesek. Aludni szeretnék este – mondta miközben ránk nézett szúrós szemmel.

Harry elnevette magát.

– Ne buktass le! – fenyegette meg Zoe Harryt majd fel ment aludni.

– Túl higgadt, ez már gyanús – mondta Grace.

– Nem tudom szerintem is titkol valamit – mondtam mire Harry felé fordultam.

– Én is fáradt vagyok, ha nem haragudtok, meg akkor én ma itt alszok, jó éjt – már ment is felfelé.

– Ezek valamit titkolnak – mondta Zayn ölében Soffy.

– De mit? – kérdezte Grace.

– Nem tudom, de rengeteget vannak együtt – mondta Liam.

– De miért? Szerintetek is sok időt töltenek együtt? – kérdezte Louis.

– Lehet, hogy van közöttünk valami? – kérdezte Grace.

– Nem tudom, Harry és Zoe. Együtt? – mondta vagy is inkább kérdezte Louis.

– Eleanorék szerint össze illenek – gondolkodott hangosan Zayn.

– Szerintem meg nem – morogta Louis.

– Szerintem sem. Ellentétek – mondta Grace.

Most buktak le mind a ketten. Azt nem értem, hogy ha Gracenek tetszik Harry, akkor miért nem szakít Jakevel. Majd megkérdem tőle, ha nem lesznek ennyien.

– Kérdezzük meg – mondta Niall.

– Zoeból semmit nem tudsz kiszedni, Harryből sem, mert fél Zoetól. Zsák utca. Max figyelünk és meg lássuk, hogy mi van közöttük.

– Azért faggassuk majd Harryt – ajánlotta Zayn.

– Jó én meg megpróbálom a lehetetlent – roppantotta meg a kezeit Niall.

I. Évad 58. rész 11/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Ahogy Louissal megérkeztünk a közös házukhoz, az ajtóba felbuktam egy szétdobált cipőbe, de ezen kívül csak egy szemét volt, aki Richard és várt minket.

– Louis gyere a zene szobába – mondta mire megindult.

– Jössz? – kérdezte a lépcsőn.

– Vele egy szobába, nem is tudom – kezdtem el gondolkodni és közben latolgattam a lehetőségeim – jó – adtam be a derekam, kíváncsi voltam mit talált ki.

– Csak annyit szeretnék mondani, hogy hétfőn reggel hatkor indulunk Amerikába, kész a programfüzet, le van beszélve minden, mielőtt megkérdezitek, csak most bírtunk lerendezni – kezdett bele azonnal ahogy Louis átlépte a küszöböt. 

– Gyors volt. Még szerencse, hogy nem hétfőn mondod – mondtam magamba.

Még dobálóztak a szavakkal, de nem annyira foglalkoztam velük, majd megindultunk kifelé.

– Zoe maradnál pár percre – mondta Richard, miközben a fiúk kimentek.

– Persze, már vártam mikor tudjuk folytatni a beszélgetést – ültem le a fotelbe.

– Beszélgetni – röhögött –, nem beszélni fogunk hanem eltiltalak a fiúktól.

– Milyen kedves vagy, majd ha a fiúk azt mondják.

– Én vagyok a menedzserük én tudom mi a jó nekik.

– Hát Taylor tuti nem jó nekik – forgattam a szemem.

– Ne kérdőjelezd meg hogy mit teszek, nem értesz semmit sem.

– Igen tényleg nem értem, hogy miért kell Harryre rá kényszeríteni, hogy Taylorral legyen. Fejts ki nekem.

– Ha láttad volna a videó megosztó nézettségét akkor mást mondanál – emelte fel a hangját.

– Ha láttad volna Facebookon az utálkozó kiirtásokat akkor a véleményed is megváltozna. Ez az egyik a másik meg, hogy a fiúk elhidegültek egymástól.

– Taylor egy nagyon kedves és aranyos lány aki tökéletes Harold mellé – fonta össze a kezét.

– Jó magyarázd meg a rajongóknak is. Nekem nincs bajon Taylorral, sőt szeretem a zenéjét, de amiket olvasok azok vér lázítók, hát borzongatok.

– Zoe engem nem érdekelne, hogy az őröltebbnél őrültebb rajongok, minket terjesztenek az ártatlan lánykáról.

– Engem meg az nem érdekel, hogy mit mondasz – álltam fel a fotelből.

– Figyelj ide nem mondom el még egyszer, mert nincs hozzá hangulatom…

– Nekem meg hozzád nincs – vágtam a szavába közben csípőre tettem a kezem.

– Szállj ki a fiúk életéből a drága barátaiddal együtt.

– Nekem ne mondja meg mit csináljak. Azt hiszed, hogy bele avatkozhatsz a fiúk életébe?

– Mivel én vagyok a menedzserük így van bele szólásom.

– Meddig is leszel a menedzserük? Pár hónap vagy esetleg nap. A szerződés hamarosan lejár. Ketyeg az idő. Tikk-Takk – mutogattam az ujjammal.

– Te nem beszélhetsz velem ilyen hangnembe.

– Óóó dehogy nem – mosolyogtam gonoszul.

– Hol vagy te hozzám képes, majd ha annyi diplomád lesz mint nekem akkor esetleg tárgyalhatunk.

– Diplomát venni is lehet. De tudod mi lesz veled ha szerződés lejár? Elfelednek egy senki leszel, aki ki akarta tenni a csapatból Niallt, de nem sikerült. Úgy fognak emlegetni, aki ráerőszakolta Harryt Taylorra.

– Abban biztos lehetsz, hogy én tovább leszek velünk, mint te vagy a drága barátaid.

– Erre nem vennék mérget a helyedbe. Bár ha jobban bele gondolok! Vegyél be akkor legalább nem látlak többet.

Éppen mondani akart valamit, de a telefonja megszólalt.

– Ha haragszol ha nem én megyek – indult meg egy másik ajtó felé.

– Nem feled az időd véges. Tikk-Takk – mutogattam megint az ujjammal, közben pimaszul mosolyogtam.

Mikor kinyitottam az ajtót, Harry meg Zayn beesett rajta, Louis meg rájuk esett. Niallt Leila fogta, hogy ne dőljön el. Soffy meg Amy hátul álltak és éppen valamit megbeszéltek. Grace meg Liam árgus szemekkel nézték az ajtót. Nem foglalkoztam velük, nem volt kedvem magyarázkodni nekik. Egyszerűen átléptem a döbbent fiúkon, kikerültem az értetlen pillantásokat és megindultam a kijárat fele.

– Szia Zoe, többiek? – kérdezte Paul az ajtóba.

– Valamikor biztos jönnek, de én megyek ne várjatok rám, a többieknek meg üzenem, hogy a beszélgetés csak rám és Richairdra tartózik.

– Rendben átadom, jó utat.
– Köszi, szia – intettem.
Gyalog indultam meg, fél órás séta után végre elértem a kitűzött célpontomat ami egy Starbucks volt.
Rendeltem magamnak egy muffin meg egy forró csokit és gondolkoztam erősen azon, hogy a telefont kivágom az ablakon mert egyfolytában csörgött, rá sem kellett pillantanom még is tudtam, hogy a többiek hívtak, hogy hova tűntem.

– Nem veszed fel? – kérdezte Brad aki mellém ült.

– Komolyan, mi jöhet még? – tettem fel a költői kérdés. Minek kérdeztem meg? Kik jöttek be az ajtón, hát persze, hogy azok akik folyamatosan hívogattak. Kijelenthetem, hogy ez kurvára de nem az én napom. – Villám nem csap belém? – motyogtam magamba.

– Mi ez a negatív hangulat, bébi – kérdezte Brad, mire bokán rúgtam.

– Kuss, őrölj, hogy még megengedem, hogy ide ülj.

– Egyszer úgy is megszerezlek – állt fel és győzelem ittasan elballagott.

Lehajtottam a fejem és vártam, hogy a többiek elmenjenek. Ez nagyon nem az én napom, éreztem. Hát igazam is lett.

– Mi az, hogy csak úgy magyarázat nélkül eltűnsz – kezdte Leila.

– Igenis ránk is tartozik amint Richarddal beszélgetettek – folytatta Harry.

– Abba hagytátok? – kérdeztem úgy 10 perc múlva.

– Nem, mert még nem kaptunk választ – mondta Zayn.

– Hosszú éjszakánk lesz – dőltem hátra a széken, és kortyoltam bele az italomba.

Nagyban mondták a magukét addig én a körmeimet tanulmányoztam, majd megnéztem, hogy nem törik a haj végem. Megállapítottam, hogy fodrászhoz kell mennem, mert kopott a hajamból szín, ki is találtam, hogy másnap el is megyek. Lehet, hogy több csíkot tetettek bele. Még meggondolom.

– Zoe itt vagy? – lóbálta a kezét a szemem előtt Louis.

– Hol, mi, ki mi, hol, mi? – eszméltem fel.

– Nem válaszoltál a kérdésre.

– Ja arra a kérdésre, hogy haza megyünk arra igen a válasz – álltam fel.

– Nem arra, hogy mi volt ez az egész.

– Mondom ez az én vitám megoldom egyedül is – sóhajtottam fel.

– De…

– Semmi de ha tetszik hanem ez így lesz – fojtottam a szót Graceba. – Esetleg még akartok valamit?

– Mióta ennyire makacs? – kérdezte Soffy Leilat.

– Mióta ismerem – rázta meg a fejét.

– Köszönöm, végre mehetünk? – mutogattam az ajtó felé mint egy ideg beteg. Úgy is érzem magam. Főleg, hogy most November van. Nem éppen jó idő, hamarosan hó is lesz.

– Igen – állt fel Liam.

– Ez az! – örültem meg.

Fütyülve mentem  ki az ajtón. Küldhetnek a zöld vagy sárga mit tudom én milyen színű a dili ház. Mikor végre haza értem ugráltam mint egy elmebeteg. Őrületem de nem tudom minek. Rám hagyták, had tomboljam ki magam. Végén jégkrémet tömtem magamba és a Éhezők viadalát olvastam. Mikor végeztem vele teljesen megnyugodtam. A többiek közben filmet néztek.

– Jól vagyok – ültem le közéjük.

– Két óra rekord – nézett a telefonjára Leila.

– Köszi, mit nézünk? – figyeltem a kikapcsolt Tvt és közbe nettem a popcornt.

– Nem tudom a címét, de valami romantikus vígjáték – mondta Soffy meg Amy.

– Sziasztok – köszöntem el tőlük és megindultam a szobám felé.

Bekapcsoltam az kedvenc filmemet ami nem is film, de nem érdekel.

Hakuna matatat végig táncoltam, vagy énekeltem.

Tényleg kezdek megőrölni. Mikor vége lett lementem és láttam, hogy a fiúk a konyhában beszélgetnek a lányok meg filmeznek. Leila meg átcsapott fiúba. Vége lett a filmnek, majd mindenki konyhába jött. 

I. Évad 57. rész 11/28 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

,,Péntek az én napom a kedvem az estére hangolom. Egy jó ital amit szürcsölök minek is kéne ennél több. "

Hát ez a péntek nem az én napom. Hatkor kipattan a szem és nem tudtam vissza aludni ezért vettem egy forró fürdőt, és felöltöztem. Lucifert megettem és leültem a kanapéra és ellövettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. Nem tudtam sokáig mert az eső kopogott és zavart. Fél nyolc lehetett amikor rászántam magam, hogy elindulok az iskolába. Fogtam egy esernyőt és kezdetét vette az elemek harca. Fél úton jártam amikor mellettem meg állt egy fekete Range Rover állt meg mellettem.

– Gyere elviszlek – nyitotta az ajtót Harry.

– Köszi – csuktam össze az ernyőt és villámgyorsan beültem.

– Hova vigyelek?

– Iskolába. Ünnep van – vontam meg a vállam.

– Hogy áll a terv? – kérdezte.

– Alakul. Ezért is megyek, szerintem ma ki tudom szedni belőle – mondtam.

– Bízok benned.

– Én is benned.

– Jó ma ráállok – mondta majd beparkolt.

– Köszi a fuvart – szálltam ki.

– Szívesen, majd a ha esik akkor valaki érted küldök.

– Köszi. Szia – futottam az iskola felé.

Spanyolon ért a meglepetés egy hatalmas meglepetés. Új osztálytársat kaptunk. Nem is lenne baj ha véletlenül nem az exem lett volna. Még Grace sem jött iskolába, mert meglátogatta a nagymamáját. Leilanak vezetése volt, így az iskola felé sem nézett. Soffy nem is ebbe az iskolába járt, Amy meg lebetegedett. Egyedül maradtam vele. Ha nem lenne messze az ablak akkor még ki is ugornék rajta. De aki lusta az az is maradt. Ez ellen nem tudok tenni.

– Szia Zoe. Szabad – mutat a székre.

– Nem. Grace ül itt – fordultam el.

– Hát most nincs szóval nem fáj neki – ült le.

– De itt van, csak éppen kiment, szóval takarod innen.

– Goldenwin kis asszony, van valami probléma – kérdezte a tanár. Mrs. Taylor.

– Azon kívül, hogy mellettem ül, meg nem tudtam aludni, meg, hogy semmi kedvem itt ülni semmit – vontam meg a vállam.

– Akkor maradjon csendbe mert zavarja az órát.

– De jó nekem – morogtam.

– Mondom, hogy csendbe.

– Jobb ha csendbe maradsz, mert a végén ki küld – suttogta Brad a fülembe.

Hozzá vágtam a könyvem és elfordultam. A füles betettem a fülembe és próbáltam kizárni a külvilágot.

Hála istennek hamar kicsengettek, én voltam az első aki felpattant és indultam ki a teremből. Ha szerencsém van akkor nem az én csoportomba fog járni, csak spanyolon kell majd a fejét néznem. Imáim nem találtak meghallgatásra, mivel egész nap a nyakamon lógott. Azt hittem, hogy ott helyben megölöm. Már csak egy óra és mehetek innen.

– Zoe, miért nem kezdjük újra? – tette fel a kérdést ma már hatodszorra.

– Mert utállak.

– Az utálatot és a szerelmet egy vékony vonal választja le egymástól.

– Nálam a Berlini fal.

– Az is dőlt egyszer.

– Remélem rád esik és agyonnyom.

– Hol az az édes kis Zoe, akit annyira szerettem? Mindenkivel kedves voltál régen.

– Hillsideban marad. Ahol neked is kellene lenned.

– De hát azt mondták, hogy kövessem az álmaim, és az te vagy.

– Oké – indultam meg az ablak felé.

– Hova mész? – fogta meg a kezem.

– Kiugrok az ablakon, hogy megszabaduljak tőled – mosolyogtam.

– Utánad mennék.

– És szörnyet is halnál, szerinted miért akarom? – mondtam neki.

– Tetszik ez az új vad Zoe – fordított meg, hogy szembe legyek vele.

– Tényleg. Pedig csak most ismerted meg – rúgtam meg a térdét.

– Te kis... – sziszegte.

– Örülj, hogy nem ment egy kicsit följebb – indultam statisztikára.

Órán terrorban tartottam. Ha megmukkant bele rúgtam, megcsíptem, fejbe vágtam egy könyvvel. De nem adta fel.

Ahogy kicsengettek, már indultam is haza. A suli ajtajáig jutottam mert még mindig szakadt az eső.

– Elvigyelek? – kérdezte Brad.

– Nem kell, inkább elázok – mondtam.

– Addig maradok amíg rá nem veszlek, hogy haza vigyelek – mondta.

Hála istennek nem kellett válaszolnom, mert jött a felmentő seregem. Louis kocsija gurult be a parkolóba.

Rohantam feléje, nem csak azért mert esett az esem, hanem mert akkor nem kellett Bradet látnom. Amikor bepattantam elöntött a megkönnyebbülés.

– Életmentő volt – fújtam ki a levegőt. Nem is vettem észre, hogy idáig benntartom.

– Miért?

– A volt pasim rám szállt.

– De ő nem Hillsideben lakik?

– De ott kellene lennie, de nincs ott. Sajnos.

– Ne is foglalkozz vele, majd megunja. Áll még az alku amit tegnap mondtál?

– Igen.

I. Évad 56. rész 11/26 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Rég voltam az iskolába így rászántam magam, hogy elmenjek. Statisztikával kezdtem, amin nagyon jót aludtam. Kipihentem magam és közben lelkiekben a francia dogára készültem, amit kb. akkor tudtam meg amikor beléptem az ajtón. Bízok benne, hogy Amy tudta, ha nem akkor meg felhívom Harryt és segítséget kérek tőle, mert ő szokott nekem segíteni. Spanyolból is korrepetált, azt mondta, hogy van remény, de több lenne, ha tisztába lennék, hogy a könyvben hol tartunk. Végig kérdeztem az osztályt, hogy kinek volt puskája. Akinek volt elkértem és lefénymásoltam. Kettes így már csak meg lesz.

És eljött a végzett órája. Tanár szeméből láttam, hogy végem. Be is igazolódott amikor kikaptuk a dogát. Konkrétan a kérdést sem értettem.

Telefont elő vettem. Írtam egy S.O.S smst Harrynek, hogy dogát írok, még a kérdést sem értem. Visszaírt hogy fényképezem le, majd elküldi a megoldást. Nem kellett kétszer mondani. Azonnal kattintgattam. Átküldtem neki, majd írást imitáltam.

Ahogy megkaptam az smst azonnal neki láttam a feladat kitöltéséhez. Csengő előtt pár perccel fejeztem be. Amy mellettem folyamatosan írt. Vagy tudta, vagy valami jó puskája volt, de inkább tanult. Felsóhajtottam ahogy kiléptem az ajtón.

– Hogy ment? – kérdezte Amy.

– Bízunk Harry tudásába – vágtam rá.

– Hogy jön ide Harry? – vágott értelmetlen pofákat.

– Elküldtem neki a feladatokat – mosolyogtam.

– Óh anyám.

Ő nem szólalt meg én meg örültem, hogy egy mondattal kikészítettem.Lyukas órám volt és Gracenek is. Amy ment irodalomra, Leila meg tipográfiára. Gracet sehol nem találtam  pedig végig jártam az egész iskolát.

Végül fel adtam és egyedül mentem el a közeli cukrászdába. Ott rendeltem magamnak egy jól megérdemelt finomságot. Mire elpusztítottam már javában ment a következő óra.

Nem siettem így beértem ötödik órára.

Hatodik óra matekot végig olvastam. Ki is olvastam a Vámpír akadémia első részét. Ahogy kicsengetek már mentem is. Egyedül voltam otthon, mert Leilanak még volt egy órája.

Otthon csináltam brassoit, annyit, hogy Leila-nak is maradjon. Sütöttem hozzá még krumplit is.

Elpakoltam magam után, majd felvettem a franci és a spanyol könyvet és megindultam a tanáromhoz.

Gyalog indultam meg, mert szép volt az idő, meg nem is lakott messze a tanár bácsi.

Ahogy megérkeztem zárt ajtó várt. Mivel volt kulcsom így nem nagyon foglalkoztam vele, simán be tudtam menni. Levettem a kabátom, felakasztottam a fogasra, majd kiléptem a cipőmből.

Louis, Liam és Zayn a Tv előtt szenvedtek. 

– Sziasztok – köszöntem nekik.

– Hello – mondták kórusba. Oda mentem melléjük és láttam, hogy videó játékoznak.

– Szia copfos – hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

– Szia szöszi – öleltem meg Niall.

– Mi az, hogy szöszi? – kérdezte egy magas hang.

Mikor elengedtem Niallt Taylorral találtam magam szembe. Gyilkos pillantásokat lővelt felém. Jól indul a beszélgetés  Ha ő így akkor én is.

– Nem neked köszöntem – vágtam hozzá a szavakat.

Fújtatva vissza ment. Szegény Harry. 

– Mióta van itt? – kérdeztem miközben leültem.

– Elég rég óta. Beszállsz? – kérdezte Louis.

– Gyere, mert Niall elmegy Leilaért, Harry meg csajozik. És hárman nem jó játszani, kell még egy ember – nézett kölyök kutya szemekkel Zayn.

– Én ezekhez nem értek – mutattam a távirányítóra.

– Gyorsan megtanulod – nyomta a kezem Liam az említett tárgyat.

– Jó, ki akar veszteni azzal leszek – mondtam miközben nézegetem a gombokat. Minek ennyi rá. Meg sem tudtam jegyezni, hogy melyik mit csinált. Nem baj, majd folyamatosan egyet nyomkodok. Nő logika.

– Majd én leszek veled és segítek – mondta Louis.

– Tökéletes. 

– Válasz – tolt az orrom elé Zayn egy halom játékot.

– Vállaszatok ti, csak focis ne legyen – adtam az egy feltételt.

– Miért? – kérdezte Louis.

– 22 örült kerget egy labdát. Amikor meg utolérik nem értem minek rúgnak bele és futnak utána. Ne vedd magadra, de nekem ez a foci. Mondjuk a többi sportot sem értem – nem vette szerencsére sértésnek amit mondtam, sőt mind a hárman felnevettek rajta.

Olyan játékot választottak amiben ki kell nyírni a zombikat, aki hamarabb kinyírja az nyer.

Elkezdtünk játszani. Először csak magyarázták  Amikor tudomásul vették, hogy lehetetlen, hogy megértsem a játékot. Elkezdtük a rendes játékot. Ki kellett nyírni a mozgó dogokat. Ez ment is csak Louis figurája vagy mit tudom én mije is mozgott. Liam és Zayn csak röhögött rajtunk. Így nem figyeltek és az első játékot mi nyertük meg. Ezzel szenvedtünk még úgy estig. Az utolsó körben már álltunk és kiabáltuk a Tvvel. Teljesen bele jöttem.

– Ne, ne, ne, ne – kiabált Zayn miközben kinyírták a karakterét.

– Ne végem – siránkozott Liam, ahogy megölték a bigyóját.

– Nyertünk – pacsiztam le Louissal.

– Zoe? Mi szél hozott erre? – kérdezte Harry miközben jött le a lépcsőn.

– Csütörtök van – mondtam oda sem pillantva.

– Basszus ki mente a fejemből – csattant nagyot valami, mintha csak homlokon vágta volna magát.

– Semmi baj. Így is sokat segítettél ma. Köszönöm – mondtam mikor meg állt velem szembe.

– Szívesen. Kis zseni – ölelt meg.

– Khm Khm – hallottam meg Taylor hangját.

Szem forgatva elengedtem Harryt. Majd vissza ültem a kanapéra és néztem a képernyőt amin ez állt. Zoe és Louis nyertek. Jó volt olvasni. Milyen rég hallottam, hogy valamiben nyertem. Régi szép titkos emlékek. A vissza emlékezésemet Leila zavarta meg ahogy levágta magát mellém és a kezét a szemem előtt lóbálta.

– Közöttünk vagy? – kérdezte.

– Nem most éppen New Yorkban vagyok – vágtam rá mire értelmetlenül nézett.

– Együnk – szólalt meg Niall.

– Jó csinálj kaját vagy rendelj – vágtam rá.

– Vagy valaki más fog – nézett mindenki rám.

– Tuti, hogy nem fogok semmit sem csinálni – fontam össze a kezem a mellkasom előtt.

– Leila nagyszerű pudingot csinál – mondta Niall miközben bele csókolt a nyakába.

Most, hogy végig néztem a társaságon. Azt vettem észre, hogy amit tudtam idáig is. Mindenkinek van csaja vagy pasija. Imádok kivétel lenni. Csak ne akarjanak valakivel összeboronálni.

– Én sem csinálok kaját – mondta Leila.

Előkerestem a telefonom, majd tárcsáztam a pizzériát.

– Ki milyet kér? – kérdeztem tőlük.

Elvették a telefont és egyesével bele mondták, hogy kinek mit hozzanak.

Mire hozzám került már rég letették. Míg vártuk a pizzat a fiúk ökörködtek. Taylor fel volt háborodva, hogy Harry nem csak vele foglalkozott.

Nem foglalkoztam vele inkább Leilaval beszéltük, hogy szerencsés, hogy Grace nincs itt mert akkor megoldja neki, hogy soha többet ne kelljen fodrászhoz mennie.