I. Évad 45. rész 10/12 L

.:: Zoe szemszöge ::.

– Furcsa, hogy józan vagy – mondta Liam miközben Harryt húztuk be a kertből, nagy nehezen fel tudtuk gurítani a kanapéra.

– Nekem is – vallottam be.

– Ki hiányzik? – nézett körbe a nappaliba ahol hullák sorakoztak. Na jó nem, csak holt részegek. Soffy ivott a legkevesebbet, de ő nem is bírta.

– Grace még nincs meg, Leila meg Niall felfele mentek, őket nem akarom megkeresni.

– Rendben akkor keressük, meg akin tuti van ruha.

Szét váltunk én kutattam az udvaron Liam meg a földszinten. Már lassan ott tartottam, hogy benézek a kövek alá hátha ott találom. Üres kézzel mentem vissza a nappaliba ahol Liam tanácstalanul állt.

– Nem találom – suttogta nehogy felébressze az alvókat.

– Én sem – vontam meg a vállam.

– Az utcára nem tud kimenni, mert direkt bezártam – gondolkoztam hangosan.

– Az emeleten még nem néztük – bökött Liam a lépcső felé.

Szó nélkül megindulta, átléptem Amyt, aki egy párnának vallott szerelmet és kikerültem egy nyáladzó Harryt.

Megnéztük a szobámba, ott csak Lucifer volt, Leila szobájába nem mentünk be mert az ajtóra egy melltartó volt akasztva. A Vendég szoba tiszta volt, meg a hozzá tartozó fürdő is.

– Hol van? – ültem le a folyosón.

– Már csak a te fürdődet nem néztük ha ott nincs akkor elhagytunk egy embert – nyitott be a szobámba.

Csendben lépkedtük, mert ha Lucifer fel kellett volna akkor mindenkit fel vert volna a hangjával. Hála istennek eljutottunk a fürdőig és ott Gracet találtuk ahogy a tükörben nézegeti magát.

– Mi az Grace? – kérdeztem miközben mellé léptem.

– Vissza fested a hajam? Elegem van, hogy mindenki megbámul meg, hogy azt hiszik, hogy valami olcsó k*rva vagyok – fordult felém.

– Persze, csak ülj le – mutattam a szék felé.

Még szerencse, hogy volt itthon hajfesték. Megmostam a haját  majd felkentem rá a festéket és vártam, hogy hasson. Gracet a fürdőben hagytam azzal az utasítással, hogy ne aludjon be. Addig mi Liammel lementünk és összeszedtük nagyjából a szemetet. Fél óra elég volt a festéknek meg nekünk is, hogy elfogadható legyen a hely. Liam lefeküdt a vendég szobába, én meg Gracet vettem kezelésbe.

Kész lett a haja, majd levezényeltem a nappaliba hol a többiek már javában aludtak. A kanapén meg volt neki ágyazva. Befészkelte magát és azonnal elnyomta az álom. Az alvó tömegén végig nézve rájöttem, hogy hajnali négy óra és ideje lefeküdni. Ruhástól dőltem be az ágy és aludtam el.

Annak ellenére, hogy későn feküdtem le kipihenten ébredtem fel, gyors zuhanyzás és felöltözés. Mire végeztem meg is éheztem. Célba vettem a konyhát. Liam is hasonlóan fitt volt reggel amikor találkoztam vele a konyhába. Többiek még javában aludtak. Nem volt szívem felébreszteni az éneklő Louis, horkoló Harryt, fogcsikorgató Gracet, dúdolgató Soffyt vagy a nyáladzó Zaynt és a rugdalózó Amyt sem akartam megzavarni az álmába. Olyan békések, nyugodtak voltak.
– Van valami tipped, hogy elfelejtsem Daniellet? – kérdezte Liam mire torkomon akadt müzlim.

– Részegre iszod magad elvetve, a bezárkózol jégkrémet zabálva horrort nézve, ez nem lesz jó. Az sem megoldás, hogy nem beszélsz többet ez ellenkező nem tagjaival, nem zárkózhatsz el a világ elől több hétre. Tudom mit csinálj! – nyeltem le a falatot, majd bepattant egy csodás gondolat.

– Mit? – várta a válaszom.

– Mivel te nem csinálhatod azt amiket én csináltam és be vállt.

– Várj ezeket te csináltad? – kerekedett ki a szeme.

– Igen, de az egy történet amit örökre lezártam. De vissza térve a te problémádra.

– Hallgatlak – kortyolta a kávéjába.

– Legjobb gyógyír a sajgó szívre a szerelem – mondtam.

– Úgy mondod, mintha tapasztaltad volna.

– Jó is lenne – mondtam nyugodtam. Nem akarom, hogy rá jöjjenek, hogy beleszeretem Louisba, jobb ha valami titok marad örökre. Mindenki jobban jár, én meg hozzá voltam szokva, hogy nincs nagy szerencsém a pasikhoz. Vagy elérhetetlent, vagy bunkó paraszt. Jó nekem Luciferrel, ő legalább értékeli amit én csinálok.

– Rendben, akkor majd a jövő hét pénteki álarcos bálom – mondta mire abba hagytam a siránkozást.

– Milyen buli? – kérdeztem miközben kanállal mutogattam.

– Nem – csúszott hátrébb a széken. Azonnal kapcsoltam és letettem a kanalat – tudtál róla?

– Nem.

– Pedig meg vagytok hívva, a lányokkal – mondta mire oda mentem hozzá és megöleltem.

– Ennyire őrölsz, hogy bulizhatsz?

– Nem én álarcoknak örülök.

– Lőjetek le nem érzem magam embernek – vánszorgott be Louis, közben meg nyögött.

– Nincs fegyverem, de fájdalom csillapítom van – nyújtottam oda neki.

– Abból én is kérek – totyogott be Grace. – Amúgy valaki nem tudja mi lett a hajammal?

– Amikor megtaláltunk vissza akartad festetni – mondta miközben Liam oda adta neki a gyógyszert.

– Tényleg ezt akartam? – emelte fel a haját.

– Igen – mondta Liam.

– Kinek van fájdalom csillapítója, Niallnak annyira fáj a feje, hogy nem tud kikelni az ágyból – jött be Leila.

– Parancsolj, mennyit ittál? – kérdezte tőle Liam.

– Egy üveggel.

– Nem ütött ki? – kerekedett ki Soffy szeme aki Zayn segített be az ajtón.

– Két üvegig simán bírja – vontam meg vállam.

Leila amint magkapta a gyógyszer töltött egy pohár vizet és felvágtatott az emeletre. Perverz fantáziám azonnal rosszra gondol, miszerint Niall-nak nem a piától fáj a feje. Röhögtem saját hülyeségem, majd vissza kapcsolta és láttam, hogy már Harry és Amy is gyógyszerért kuncsorognak. Árulni kellett volna gyorsan meggazdagodtam volna. Niall meg Leila is lesétált. Nővérkém fürge meg fitt volt, túl keveset ivott.

– Te nem ittál? – feküdt el az asztalon Harry.

– De csak nem eleget, hogy ki üssön – vonta meg a vállát és már el is tűnt a hűtőben.

– Ki mit kér reggelire? – keltem fel az asztaltól.

– Szalonnás rántottát, meg egy liter kávét – mondta Niall.

– Nekem is jó az – mondták a többiek.

Neki láttam a reggelinek, addig Liam csinálta a kávét. Mire kész lettem, Harry bealudt az asztalon. Kicsit fejbe vágtam egy fakanállal, azonnal felébred.

Csendben megették a reggelit, közben Richard hívta őket, hogy hol volta, mert ma fel kellett venni egy új dalt. Liam kimagyarázta, hogy reggeliznek, és Niall nem tudott választani, hamarosan ott lesznek. Richard hangjára azonnal kijózanodtak. Ettek és már kámforrá is váltak. Lányok még turkáltak a kajájukban, majd felmentek, hogy felöltöznek. Mivel rossz volt nézni a szenvedésüket, ezért Leilaval megbeszéltük, hogy ő haza kíséri Gracet addig én Soffy és Amyt.

Először Soffyt kísértük haza, mert hiányolta a kutyáját. Utána Amy jött.

– Nem jössz be? – kérdezte miközben kinyitott a bejárati ajtót.

– Bemehetek – követtem.

Az anyukája a konyhában csinált valamit az apja meg a nappaliban olvasott egy újságot.

– Jó napot – köszöntem.

– Jobbat – jött a válasz a konyhából

Rendben, csendben húzd meg magad. Amint beléptem a szobába egy kicsit nagyra kerekedett a szemem.

– Jó mi – terült el az ágyon.

– Szép, csak mindegyik engem néz – nyeltem egy nagyon. Ezekből a srácokból öt is sok, nem hogy harminc öt. Mondjuk legalább itt csöndbe voltak.

– Amúgy a szüleiddel mi van? – kérdeztem rá.

– Nem beszélünk egymással.

– Amy azonnal add ide a laptopodat – jött be üvöltve egy öt esetleg hat éves kiskölyök.

– Nem kapod meg és most takarodj ki a szobámból – lökdöste ki az ajtó felé.

– Szóval ő Mark? – mutattam az ajtó felé ami hamarosan be fog törni mert a kiskölyök veri.

– Igen – sziszegte a fogai között.

– De szeretek egyke lenni.

– De lennék a helyedben.

– Amúgy a szüleiddel miért is nem beszélsz?

– Mert lila a hajam, és ez nekik nem tetszik.

– Miért nem szóltál, hogy fessük vissza?

– Mert szeretem őket bosszantani – mosolygott gonoszul.

– Én azzal bosszantottam őket, hogy eltűntem hetekre – gondoltam vissza mosolyogva.

– Ötölhetek neked.

– Szóltam, hogy elmegyek szóval nem csak nyom nélkül tűntem el, de van hajfestéked akkor gyorsan vissza festem.

– Nem is tudom a szívemhez nőt ez a szín. Tudod mit legye, eddig elég volt a kínzásuk – adta meg magát.

– Tökély, van festéked? – kérdeztem,.

– Van anyám vett, hogy majd befesti a hajam, de nem hagytam magam.

Bementünk a fürdőbe, magunkra zártuk az ajtót és elkezdtem csinálni a haját. Fél óra alatt amíg a festék hatott, mondtam neki a maszkabál. Nagyon megörült.

– Kész is – csaptam össze a kezem.

– Köszönöm.

– Szívesen, de megyek is.

Kikísért az ajtóig, miközben a konyha mellett elment az anya megfordult és kikerekedtek a szeme az apja, meg abba hagyta az olvasást.

– Szia – intettem miközben kiléptem.

– Szia, és köszi még egyszer.

– Nincs mit – intettem majd megindultam gyalog.

Haza mentem és egész nap nem csináltam semmit. Lusta napok, de szeretem őket.