I. Évad 37. rész 09/20 L

.:: Louis szemszög ::.

Zoe oda adta a telefonját én meg értetlenül néztem rá, majd a telefonra amin számomra ismeretlen szám volt.

– Szia Zoe – hallottam meg El hangját.

– El? – kérdeztem csodálkozva, közben Zoet figyeltem.

– Louis? – kérdezte El azzal a lendülttel a fülemre szorítottam a készüléket és megindultam az udvar felé.

– Valamikor rá érsz? – tértem a lényegre.

– Igen, akár most is.

– Akkor a szokott helyünkön fél óra múlva? – kérdeztem.

– Persze, de miért hívtál?

– Zoe beszélt rá, mert én csak emésztettem volna magam. Tényleg honnan van meg Zoe-nek a számod? – kérdeztem.

– Ma összefutottam, vele. Amúgy szerintem nagyon össze illik Harryvel – mondta nevetve.

– Hazzaval? – hát, ha csak rosszul hallottam.

– Igen, olyan aranyosak voltak, ahogy mesélték, hogy jöttek össze. Nem is tudsz róla? – kérdezte.

– Igen ez új.

– Egy hete vannak együtt – nem értek semmit, mióta járnak? Egyáltalán mikor találkoztak? Már mint Zoe Elenorral? Mi a fasz van?

– Értem, de akkor találkozunk fél óra múlva.

– Csak még egy kérdés. Hogy kerül hozzád Zoe telefonja? – kérdezte jogosan.

– Niallal átjöttem a csajához és ő Zoe barátnője.

– Értem, akkor hamarosan találkozunk.

– Igen, szia.

– Szia – szakadt meg a vonal.

Vissza vittem Zoenak a telefont. Nem faggatom Harryvel kapcsolatban, most sietek Elhez. Minél hamarabb meg akarom beszélni a nézett eltérésünket.

– Gondolom nem maradsz vacsorára – mondta miközben terített.

– Igen és köszönöm – öleltem meg.

– Szívesen, ezért vannak a barátok, na menj szerelmes – mondta mosolyogva.

Több se kellett kiviharoztam a házból egészen a kocsiig. Beszálltam és miközben a törzs helyünkre vezettem azon gondolkoztam mit kellene mondanom, mert egy sajnálom kevés. Ha meg kérdi miért nem hívtam akkor mit mondok, hogy Harry új barátnőjével csókolóztam? Jobb, ha erről nem is tud. Ezekkel a gondolatokkal érkeztem meg a Starbucksba. Eleanor egy eldugott helyen ült, pont háttal az ajtónak így nem látta, hogy jövök, egy kávét kevergetett.

– Szia El – ültem le mellé.

Felém kapta a fejét. – Szia Tommo – mosolyodott el halványan.

– Bocs, hogy ilyen későn ide rángattalak.

– Semmi baj, de mond mit szeretnél.

– Azt, hogy kezdjük újra, mert még mindig szeretlek, egy ilyen kicsi vita nem állhat közénk. Persze csak ha te is így érzel? – tértem a lényegre.

Nem válaszolt semmit, csak gondolkozott.

– Mondj valamit – törtem meg a 10 perce tartó csendet, soha nem éreztem, hogy valami ilyen sokáig tartson. Nem olyan nehéz eldönteni hogy akarja vagy nem.

– Igen – húzta mosolyra a száját.

Megörültem, közelebb húztam magamhoz és egy apró csókot nyomta az ajkára. Édes volt a szerelemtől és keserű a kávétól. De a szerelem elnyomta az ital utóízét. Már nagyon hiányzott nem is értem, hogy bírtam ki nélküle több mint három hetet. Meg itta az italát, majd kézen fogva mentünk ki a kocsimhoz. Kinyitottam neki az ajtót. Átfutottam a másik oldalra, majd bepattantam. Az út alatt megbeszéltük, hogy mi történt velünk a külön töltött majdnem négy hét alatt.

– Zoe öntött lelket belém – mondta és mosolyog. Imádom, amikor felfele görbül a szája attól az én kedvem is sokkal jobb lesz.

– Nekem Zoe nyomta a kezembe a telefont – mondtam én is, hogy mi történt velem nem is olyan rég.

– Harry szerencsés vele.

– Igen, össze illenek – most, hogy így mondja, nagyon jól el vannak. De vajon miért nem tudok arról, hogy járnak? Haza érek, kifaggatom Harryt, Z-ből úgy sem tudok semmit kiszedni.

– Holnap rá érsz? – váltottam témát.

– Igen, csak reggel el kell mennem egy futózásra, de amúgy semmi.

– Rendben, akkor este érted jövök – hajoltam oda, hogy elköszönjek tőle.

Csókunk nem szakadt meg miközben az ölembe húztam. Nem tudtam, hogy bírtam ki nélküle. Zihálva váltunk el egymástól.

– Megyek, mert holnap korán kell kelnem.

– Maradj még egy kicsit – néztem kiskutya szemellek.

– Holnap bepótolunk mindent ígérem – adott egy puszit az orromra.

– Ötre itt vagyok – csókoltam meg ma utoljára.

– Holnap találkozunk szia – szállt ki az autóból.

– Szia – kiáltottam utána.

Indítottam a kocsit és vissza mentem a fiúkkal közös lakásunkhoz, közben a mosolyomat senki nem tudta eltörölni-

– Harry mi az, hogy Zoe a barátnőd? – köszöntem, az ajtóban állva.

– Ki mondta? – állt meg velem szembe.

– Eleanor – válaszoltam, mire kirekedett a szeme.

– Hol találkoztál vele?

– Megbeszéltük, hogy újra a kezdjük, mert még szeretem – mondtam határozottan.

– Értem, és az előbbi kérdésedre válaszolva Zoe azért a barátnőm, mert Eleanor, Danielle meg Perrie társaságában mentettem ki őt a fotósok közül. Mivel nem tudtam, hogy mi van veletek Ellel azért ezt találtam ki, amikor rákérdeztek hogy honnan ismerem őt – mondta.

– Akkor a lányok azt hiszik, hogy Zoe az ágyasod.

– Nem hanem, hogy a barátnőm.

– De mit érzel iránta? – kérdeztem a lényeget.

– Barát akiben megbízok és ő is ugyan így érez – mondta szomorúan.

– Miért vagy szomorú? – kérdeztem, mert furcsálltam, hogy az élet vidám barátom lógatja az orrát.

– Semmi – legyintett és fel ment a szobájába.

Felültem a konyha pultra egy répa társaságába és elkezdtem majszolni a vacsorámat. Meg ettem az összes répát ami a házban volt, de még akartam enni. Szegény Niall lett az áldozat aki hallgathatta  hogy én répáért könyörgöm. Annyira felhúztam, hogy egyszer csak kiviharzott a házból. De attól én még mindig répát akartam enni. Miközben ugráltam, hátha valaki észre veszi, hogy mit akarok meglátom ahogy Niall jött be egy csokor répával.

– Nesze, csak maradj csendbe – már ment is el.

Mosollyal az arcomon ettem meg a zöldséget. Mivel elfogyasztottam az összeset, meg jól is laktam felmentem  hogy lezuhanyozzak. Tusolás közben azon gondolkodtam amit El mondott Zoeról meg Harryről, hogy össze illenek. De miért érzem azt, hogy Zoe csak az enyém amikor nekem ott van Eleanor? Bazd nem értek semmit. Egy biztos. Szeretem Elt és vele maradok, amíg ez nem változik.

Léptem ki a kabinból. Derekamra csavartam egy törölközőt és így mentem vissza a szobámba. Ott Liam ült az ágyon és várt valakire, gondolom rám.

– Hol voltál ilyen sokáig? – kérdezte.

– Zoenál meg Ellel is beszéltem.

– Miről beszéltetek? – emelte fel a fejét mert idáig végig a padlót nézte.

– Hogy újra kezdjük – mondtam mosolyogva.

– Jól meg gondoltad?

– Igen – mondtam magabiztosan.

– Te tudod – mondta majd ki ment a szobából.

Magamra kaptam egy bokszert és egyszerűen bedőltem az ágyba és vártam, hogy mikor nyom el az álom.