.:: Zoe Szemszöge ::.
Pénteken végre átment rajtam a fáradság, tiszta üde voltam. Mivel hamarabb keltem mint szoktam, vettem egy frissítő fürdőt, villám gyorsan felöltöztem. Megtaláltam végre a piros nadrágom amit még akkor eltettem amikor megjöttünk. Hozzá a legfelső pólót vettem ki.
– Jó reggelt – szökdeltem le a lépcsőn.
– Jobbat – kortyolta a kapucsínóját Leila.
– Mi van veled? – kezdtem el csinálni a forró csokimat.
– Az, hogy jövőhéten Niall megkért, hogy menjek vele haza, hogy bemutasson a családjának.
– Ezzel mi a baj?
– Semmi, csak még nem válaszoltam neki, és már kíváncsi. Meg kicsit még korainak érzem ezt a bemutatkozást.
– Mondj igen, és szerintem azért akar bemutatni, mert ritkán találkozik a szüleivel, meg ne a sajtóból tudják meg – ittam bele az italomba.
Válaszra nyitotta a száját, de nem szólalt meg mert megcsörrent a telefonja.
– Lovagod? – kérdeztem tőle mosolyogva.
– Igen.
– Akkor mond meg neki, hogy mész.
– Rendben – vette fel a telefont és ment ki a nappaliba.
Meg csináltam magamnak a nagyon komoly reggelimet, müzli volt, ami gyümölcsösebb mint az igazi gyümölcs, és leültem a TVt nézni azzal a tállal ami a tenyerembe alig fél el.
– Indulnod kellene – állt a műsör elé.
– Megyek is, de te miért nem jössz? – motyogtam az utolsó falattal a számban.
– Vezetésem lesz, így nem kell iskolába mennem.
– Szerencsés – kiabáltam az ajtóból.
– Tudom – hallottam a hangját.
Grace ruhája |
Gyalog mentem az iskolába, az kapuban találkoztam Grace-vel és kikerekedett a szemem a ruhája láttán.
– Jól vagy? – tettem a kezem a homlokára, én azért ilyen ruhába nem mernék kimenni az utcára. Louistól kapott sapka is a szekrény mélyén pihen.
– Igen miért nem lennék jól?
– Semmi, csak... ááá mindegy – legyintettem, van egy olyan érzésem, hogy őrült rajongó és képes lenne kikaparni a szemem, ha meg merném mondani a véleményem.
– Miért te is így öltöztél fel.
– Hogy?
– Rajongó ként.
– Miért rajongok? – néztem értetlenül, magamért rajongok és magamnak öltöztem nem valami fiú bandának.
– One Direction-ért.
– Jó én megyek órára. Szia.
– Ne siess ugyan ott van óránk.
– Jó, csak ne beszélj a bandáról.
– Rendben, akkor csak Harry-ről fogok beszélni.
Megfogtam a fülesemet és elindítottam rajta véletlen szerűen egy zenét, csak ne kelljen hallgatni az áradozását a kedvenc banda tagjáról. Ha tudná, hogy csókolózott vele akkor nem is tudom elképzelni mi lenne vele. Az biztos hogy először agyonütne, hogy miért nem mondtam hamarabb utána meg elájulna, mert felfogja, hogy mit mondtam neki.
Spanyolon nem volt semmi ha azt nem nézzük, hogy Grace csak Hazza-ról tudott beszélni, meg rájöttem, hogy én ehhez a nyelvhez hülye vagyok. A végére már a hajamat téptem, az első voltam aki kifutott a teremből. Szeretem Gracet csak ne kapta volna el a fan énje, mert attól a falra mászok, meg a hajam tépem, addig jó amíg nem ugrok a torkának. Még vissza néztem és láttam, hogy foci csapat kapusával beszélgetett, dúl a szerelem. De még mindig nem láttam rendesen az arcát, rejtőzködésből ötös. Meg a nevét sem tudom. Nyomoznom kellene, de inkább nem avatkozom bele a magán életében, van nekem sajátom azzal el leszek.
Amy göncei |
A folyosón találkoztam Amy-vel, kikerekedett szemekkel néztem és köpni nyelni nem tudtam. Ma van az öltözünk a kedvenc bandánk ruháiba világ nap? Remélem nem mert még egy ilyen öltözetet nem hiszem hogy ocsmány jelzők nélkül el tudnék menni mellette.
– Te is őrült rajongó vagy? – mutatott a ruhámra.
– Nem vagyok – vettem mély levegőket és tettem fel a kezem.
– Akkor miért öltöztél így?
– Ezt vettem ki a szekrényemből – mondtam és meghallottam az élet mentő csengőt.
Lyukas órán meglátogattam a Starbucks-ot. Rendeltem egy krém csokit, amin karamell is volt, majd leültem az egyik asztalhoz és megakartam inni nyugodtam amikkor kaptam egy sms-t.
– Ugyan ki keres ilyenkor? – kotortam elő a telefont."Este hívd át a lányokat, csapunk egy csajos estét. Nővéred"
Megbeszéltük, hogy öt után jönnek, ezt mind smsben, amit Leila is meg tudott volna csinálni, nem olyan nehéz egy körüzenetet küldeni.
Megittam italomat, rendeztem a számlét és már indultam is vissza órára.
Megittam italomat, rendeztem a számlét és már indultam is vissza órára.
Gazdaság ismeretekre éppen, hogy csak beestem. Gracenek mondtam a csajos estét, azzal a feltétellel jöhet el ha előtte átöltözik. Röhögött egy kört és azt mondta, hogy rendben. Mondtam neki hogy hányra jöjjön. Szünetben beszéltem Amy-vel, hogy ha átöltözik akkor jöhet hozzánk. Ő is csak röhögött rajtam, majd bele egyezett. Soffynak is küldtem üzenet, válasza: vettem oké renden. Az utolsó óra örültem mint majom a farkának, villámgyorsan mentem haza. Leila még nem volt otthon.
Felmentem átöltöztem. Elmentem a sapka mellett amit Louistól kaptam, feltettem a fejemre, – már csak azért is –, majd a telefonomért nyúltam és tárcsáztam a számot.
Fel is hívom, hogy tudjam mi van a sztárocskával, meg a többiekkel.
– Szia – hallottam Harry hangját.
– Szia Harry, Louis ott van?
– Persze adom.
– Szia, Zoe minek köszönhetem a hívást? – kérdezte Louis.
– Rég hallottam felőletek, gondoltam megkérdezem mi van veletek.
– Azon kívül, hogy fáradtak vagyunk semmi, csak ami óta nem találkoztunk folyamatosan próbáltunk. Veled mi van?
– Kihevertem a bulit és az iskolában fárasztottak a tananyaggal.
– Jaj te szegény, hétvégén mit csinálsz?
– Semmit.
– Akkor nem lenne kedved átjönni, mert Niall és Liam elmennek a szüleikhez, Zayn-nek meg randija lesz.
– Nem is tudom menjek el hozzátok?
– Gyere, lécci – könyörgött.
– Melyik nap?
– Szombat.
– Rendben.
– Tökély, akkor amint kitettem Niall-t a repülő téren megyek érted.
– Benne vagyok.
– Remek, de mennem kell mert ma lesz egy dedikálást. Szia.
– Szia – lettem a telefont.
Elterültem a kanapén és vártam, mondjuk nem tudom mire. Miközben várakoztam a semmire elnyomott az állom. Éppen egy csoki mezőn sétáltam amikor valaki felkeltett. Pedig éppen a csoki folyóba akartam belefulladni.
– Reggelt – kiabálta Lucifer a fülembe.
– Mi az? – húztam a fejemre a párnát.
– Mindjárt öt óra.
– És akkor mi van?
– Jönnek a lányok.
– Ja tényleg – feltápászkodtam a kanapéról, és bementem a konyhába. De minek jöttem ide? Ha már itt vagyok szereztem csokit.
– A terv áll? – kérdezte Lucifer.
– Persze, tudod mit a dolgod? – kérdeztem mire csak egész testével bólogatott. Adtam neki csokit, mert majd kiesett a szeme úgy nézte. Még elszórakoztam bent, ettem pár tábla csokit, majd hallottam, hogy valaki jön.
– Szia – ugrott a hátamra Leila.
– Szia nővérkém, nincs kedved leszállni a hátamról mielőtt sérvet kapok – nyögtem.
– Nincs.
– Akkor legyen – hogy szedem le a hátamról, gondolkoztam.
– Minek, innen jobb a kilátás – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
– Tényleg?
– Igen – mondta, mire megfogtam a lábát, hogy ne tudjon rólam leszállni és megindultam a kert felé.
Egy könnyed mozdulattal a hátamról a vízbe került. Még mielőtt berántott volna biztonságos távolságba mentem a medencétől.
– Ezért még számolunk – mászott ki a vízből.
– Nem szálltál le, amikor szépen kértelek.
– Attól még nem kell a vízbe dobni – indult meg a szobájába átöltözni.
Luciferrel beszéltem a tervet, amikor csengettek.
– Szia – tártam ki az ajtót, hogy beengedjem rajta a szőkét.
– Szia, idióta.
– Szeretlek.
– Tudom – röhögött és bement.
Pont leültem amikor csengettek. Milyen jó időzítésük van a lányoknak. Eldobtam a sapkámat, Luciferre esett. Mintha mi sem történt volna úgy nyitottam ajtót.
– Sziasztok, gyertek be – lökdöstem őket a nappali felé.
– Mit rejtegetsz? – fordult meg Amy.
– Semmit, csak már nagyon kíváncsi vagyok a filmre – fordítottam meg őket, mert pont Lucifer mellett mentünk el akin még rajta volt a sapka. Sikeresen eljuttattam a lányokat a kanapéra.
– Mit nézünk? – kérdezte Grace.
– Tv-t amiben majd menni fog egy film – válaszoltam, mire csak forgatták a szemüket.
– Legyen horror – kezdett el turkálni a DVD-k között Leila.
– Nekem mindegy, csinálok popcornt – már el is tűntem a konyhába. Leszedtem Luciferről a sapkát és felakasztottam a fogasra. Betettem a popcornt a mikroba.
– Rendbe – válaszolt, kivettem a pattogatott kukoricát
Kiöntöttem két tálba, meg vettem ki egy kicsit, hogy Lucifer is kapjon, mert nem akarom, hogy hisztizzen.

Grace helyet szorított magának a kanapén, mert lusta volt felállítani a fotelt. Befészkelte magát kezükkel a szemüket takaró lányok mellé, Amy még a haját is a szeme elé söpörte, hogy kevesebbet lásson. Én felültem a karfára.
– Mongúz – nyögtem be, mire mindenki fel ugrott.
– Ez meg, hogy jön a filmhez, amiben, most vágtak félbe egy embert? – kérdezte Amy.
– Tök jó szó a mongúz – mosolyogtam.– Idióta –forgatta a szemét Soffy és közben a hajával szórakozott.
Letettem a kezem és vártam a bűn társamra, hogy mikor hozza a beígért tárgyat.
– Mongúz – suttogtam alig halhatóan, sőt még szerencsém is volt mert éppen sikítottak, mert a kezüktől látták, ahogy kinyírnak valakit.
A sikítást nem hagyták abba, mert a fejükre dobtuk a lepedőt.
– Ne ölj meg, még nem találkoztam Harry-vel – hallottam Grace hangját. Az első gondoltam az volt, hogy, de találkoztál, sőt meg is csókoltad.
– Mond meg Niall-nak, hogy szeretem – tartottam vissza röhögésem Leila mondatán.
– Ne ölj meg még nem voltam 1D koncerten – motyogta Amy, remegő hangon.
– Mond meg anyukámnak szeretem – Soffy mondta kicsit idegesen.
– Én kicsi pónit nézek titokba – siránkozott Amy.
Már fulladoztam a röhögéstől.
– Értségin egyszer meg húztak matekból – tört Soffyra az őszinteség roham.
– Szeretek bugyiban rohangálni ha egyedül vagyok – fakad ki Grace.
– Szeretek énekelni, de félek, hogy rossza a hangom – ismerte be a titkát Leila.
– Puskázok matekból – akadt ki Grace.
– A pokolba jóképű csávók vannak? – kérdeztem tőlük.
Nem válaszoltak rá, de lehet, hogy nem is hallották, mert elvoltak foglalva azzal hogy siránkoznak hogy mindjárt megöli őket egy lepedő. Pedig kíváncsi lettem volna a válaszra. Ez ment egészen addig amíg rá nem jöttek, hogy én szórakozok velük.
– ZOE GOLDENWIN! – kiabálták tökéletesen egyszerre.

– Szia kislány mit keresel egyedül idekint ilyen késűn? – kérdezte egy koma, és leült mellét, jó közel hozzám.
Nem foglalkoztam vele, kifújtam a levegőt és megindultam szépen komótosan vissza, de a koma követett.
– Válaszolj a kérdésemre – emelte fel a hangját.
Levegőnek néztem, jobb engem nem felhúzni.
– Azt mondtam válaszolj – akarta megfogni a kezem, de keresztbe húztam a számítását, mert egy könnyed mozdulattal megfordultam és megrúgtam teljes erőből a férfiasságát. Össze húzta magát és eldőlt az úton, fájó pontjára szorította a kezét. Gonosz vigyorral szólaltam meg.
– Ha meg mer szólalni akkor búcsúzón el férfisságától – fordultam meg.
Vissza sétáltam a házba, de nem mentem be hanem kimentem a kertbe és ott leültem. Éjfél körül láttam, hogy a lányok elmennek. Míg Leila kikísérte őket belopóztam és bezártam a szobám ajtaját. Ezt még csúnyán vissza fogom kapni. Lucifer bent volt, gondolom őt is egy kicsit letolták.
Lezuhanyoztam felvettem a pizsamámat, bebújtam az ágyba. Gyorsan elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése