I. Évad 25. rész 09/04 L

.:: Leila szemszöge ::.

Reggel vagy délben, elvesztettem az idő érzékem mindegy, nem ez a fontos. Arra keltem, hogy valaki röhög alattam. Mikor kinyitottam a szemem Niallal találtam magam szembe, Ádám kosztümben.

– Mit röhögsz?

– Azon, hogy hol vagyunk – törölgette a szemeit.

– Miért hol vagyunk? – toltam el egy kicsit magam tőle, hogy bele tudjak rendesen nézni a szemébe.

– Medence közepén csónakba.

– Hogy fogunk ki jutni, meg hol vannak a ruháink? – néztem le magunkra, csak egy pokróc volt ránk terítve.

– Nem tudom, de te mire emlékszel, nekem az üvegezés előtt részek kiestek?

– Nekem az üvegezésről nincsenek emlékek, mondjuk amikor a tejszínhabot csókolgattad le a nyakamról, azt nem felejtettem el, de akkor megmondhatod, hogy kerültünk egy csónakba?

– Nyugi, azt én sem tudom – kacagott.

Gondolkozni kezdetünk, hogy jutunk ki szárazon. Semmi épp eszű gondolat nem jutott az eszünkbe, de az sem segített, hogy a nekem szörnyen fájt a fejem.

– Kievezek – ült fel.

Az egyik pillanatban ott volt és evez a másik pillanatban meg már a habokba úszkált, és próbált nem meg fulladni.

– Ha már ott vagy kikötheted a hajót.

– Nem Titanicosdit fogunk játszani – borított ki.

Ha bele lökött akkor legalább visszakapja, elkezdtem kapálózni, mintha nem tudnék úszni. Azonnal jött a segítségemre. Kivitt a partra, és leültet szélére.

– Köszi kedves vagy – csaptam hátra a hajam, hogy lássak is.

– Szívesen, menjünk be, mert széthasad a fejem.

– Ne menjünk be, mert bent kiabálnak és attól csak jobban megfájdult.

– Liam bent vár reggelivel, meg fájdalomcsillapítóval.

– Jó megyünk, csak mibe?

– Parancsolj, vedd ezt fel – adta oda az ingét, ami a víz tetején úszkált.

– Neked meg itt egy nadrág – dobtam meg.

Megtaláltam a bugyimat, azt is felhúztam. Kivánszorogott a vízből, szörnyű fejfájással, hiába fogtam a fejem, attól ugyan úgy hasogatott a homlokom közepén.

Bementünk és ott azt láttuk, hogy Zoe, meg a fiúk valamin nagyon röhögnek.

– Jó reggel, veletek meg mi lett? – fogta a fejét a nevetéstől a kedves húgom.

– Megnéztem, hogy jó-e a víz hőfoka, hogy bele dobjalak – vágtam rá.

– Meg sem szólaltam – vette fel védekezően a kezét és hátrált míg neki nem ment Louis-nak.

– Liam véletlenül nem tudod, hogy kerültünk ki a csónakba? – kérdezte az Ír manóm.

– De tudom – adta oda a gyógyszert.

– Nem akarod véletlenül elmondani? – kérdeztem tőle.

– Ja, hogy azt is szeretnétek tudni?

– Igen, szóval mond, mert erre én is kíváncsi vagyok – sürgette Zoe.

– Csónak légyottot kaptátok feladatnak az üvegezéskor – mondta mire kirekedett a szemem.

– Ugyan ki adta, várj kitalálom Zoe? – vetettem felé pár gyilkos pillantást.

– Ne nézz így rám kilenctől nem emlékszem semmire, amúgy meg kinézem magamból szóval nem lepődnék meg – gondolkozott el.

– Akkor ki volt annyira pihent agyú, hogy ezt a feladatott adta.

– Soffy – vágta rá Liam, mire rajta kívül mindenkinek kikerekedett a szemel nézett.

– Atya úr isten! – mondtuk teljesen egyszerre.

– Ennyire meglepődtetek? – törte meg Liam a csendet ami már 10 perce tartott, nem mindennapi döbbenetben volt részünk, ennél még több idő kellett volna, hogy teljesen felfogjam.

– Igen – vágtam rá.

– Azért engem még nem sokkolt le annyira, de mondjuk a polip óta azon sem lepődnék meg ha egy pingvin elrepülni mellettem – válaszolt Zoe, mire Louis kivételével mindenki furcsán nézett rá.

– Mi? – kérdeztem.

– Rémálom – vonta meg a vállát.

Leültünk reggelizni Louis meg Zoe csak iszogatták a teájukat, mert ők már rég reggeliztek. Evés közben a buliról volt szó, elvégre túl sok fekete folt volt, amiket be akartunk tömni.

– Vajon a ők mire fognak emlékezni? – kérdezte Zoe, amikor látta, hogy Grace leesik az ágyról és magával húzza a takaróját. Elég nagyot puffant, de őt nem hatotta meg, aludt tovább.

– Kevesebbre mint te – röhögtem, mert hallottam ahogy valaki a nappaliba csikorgatja a fogát.

Amúgy elég furcsán nézhetünk ki. Liam mint egy szorgoskodó apu leste minden kívánságunk.

Harry bealudt evés közben, az arca a tányérban volt így még a haja is rántottás lett. Zayn magát nézegeti a kanálban, hogy jól áll-e a haja, az nem zavarja, hogy Liam nem bírja elviselni, hogy emelgeti az evőeszközt. Louis meg Niall evő versenyt rendeztek. Közben Zoe tiszta fitten ült a konyha közepén napszemüvegbe. Meg persze Niall-ból meg belőlem csöpög a víz. Kintről meg horkolások hallatszanak be.

– Felejthetetlen egy buli volt, kár, hogy nem emlékszek rá – könyökölt fel az asztala Zoe.

– Szerintem te még mindig részeg vagy – mondtam őszintén.

– Nem én az-napos vagyok. 

– Inkább maradj csendben, mindenki jól jár – már kezdett fájni a hülyesége.

– Rendben, akkor vegyétek úgy, hogy itt sem vagyok – fordult durcásan.

A röhögésünket Liam telefonja zavarta meg.

– Szia... Nem ... Rosszabb is lehetne... Mindjárt... Szia – tette le.

– Mentek? - kérdezte Zoe.

– Igen, menedzserünk keres a koncert miatt.

– Megtudod oldani egyedül? – fordultam Liam felé és közben a négy másnaposra mutattam.

– Meg, már van gyakorlatom. 

Liam felöltözött, de a fiúk nem, mert nem találták a ruhájukat.

– Ruhában feküdtetek le, hogy nem tudjátok, hogy hol vannak? – kérdezte Liam.

– Biztos levette – mondta Niall.

– Inkább keressük meg – indult meg Harry a konyhába.

Végül Niall bokszerén kívül minden meg lett, felvették a ruháikat és már mentek is mert Paul keresés közben 10-szer hívta őket. Elbúcsúztam Niall-tól, nagy nehezen szétváltunk. Mire jöttem be az ajtóból, már Zoe elkezdett takarítani. Felmentem gyorsan lezuhanyoztam majd felkaptam valami egyszerű ruhát, ami jó lesz majd a rendrakáshoz. Neji-t kiengedtem és megettem, szerencsétlen nem bírja a bezártságot. Lementem és neki láttam a konyhának, mire kész lettem három másnapossal találtam magam szemebe. Elkezdtem csinálni nekik a reggelit.

– Nem akarom tudni, hogy nézek ki – vágta le magát Grace, utána azonnal fel is feküdt a padra.

– Jobban is jársz – adtam oda hét alvóknak a gyógyszer.

– Köszönöm – örült meg Amy, aki időközben levágta magát Grace melletti székre, a másik oldalán meg a szőke foglalt helyet ugyan olyan gané állapotban. Nem tudtam volna megmondani melyik néz ki rosszabbul, mind a három úgy nézett ki mint a mosott szar.

– Zoe, még alszik? - kérdezte Soffy.

– Nem már kint takarít.

– Milyen fitt, tán nem ivott az este? – fogta a fejét unottan Grace.

– Annyit ívott, hogy kilenc után minden kieset neki. Nektek? – tettem fel főzni a kávét.

– Emlékszek arra, hogy bele esek a medencébe, meg valakit bökdösök, de hogy kit azt már nem tudom, de az unikornisra tisztán emlékszem – feküdt le a pultra Amy.

– Soffy? – kérdeztem.

– Arra, hogy ki kell nyírnom Zoe-t mert a tejembe valamit tett, így szinte minden kiesett, de arra emlékszek, hogy voltam Dj – válaszolt a szőke.

– Grace?

– Előbb mondja már meg valaki miért rózsaszín a hajam? – kérdezte, miközben az egyik tincset figyelte ami az ujjai között forgatott.

– Zoe festette be – mondtam az infót amit Liamtől tudtam meg.

– Minek? – kérdezte Soffy.

– Üvegeztünk – válaszolt Zoe.

– Honnan tudod, amikor azt mondták, hogy csak a buli elejére emlékszel – kérdezte Amy, de ennyi időre emelte fel a fejét és inkább vissza fektette a padra.

– A kispárnám mondta – vonta meg a vállát.

– Minek neked szemüveg? – kíváncsiskodott Grace.

– Mert vakít a nap – válaszoltam helyette, miközben oda adtam a lányoknak a kávéjukat.

– Térjünk vissza arra, hogy beszél a kispárnád – mondta Amy.

– Inkább beszéljünk arról, hogy nővérkém, hogy került egy csónakba – terelte a témát húgi, nagyon ügyesen játszik.

– Ha emlékeznék megmondanám – nem szabadul a válasz adástól.

– Grace, te mire emlékszel? – próbálkozott megint Zoe.

– Amy megmentésére, arra, hogy valakivel csókolóztam, de az arcára nem emlékeszem, táncolunk, meg töménytelen mennyiségben isszuk a koktélokat – válaszolt Grace.

– Én meg mentem, folytatom a takarítást – indult meg Zoe.

– Várj! – állítottam meg.

– Szerinted sikerült? – kérdeztem, halkan és közben a lányok felé böktem a fejemmel.

– Igen, de tényleg megyek takarítani.

– Előbb elmondod, mi van köztetek Louis-sal? – húztam vissza a kezénél fogva.

– Nem volt semmi komoly.

– Rendben, csak ennyit akartam, jó rendrakást.

– Köszi és meg lesz – már el is tűnt a kúpi közepén.

Vissza mentem a lányokhoz akik időközben meg ették a reggelit. Felmentek, hogy átöltöztek. Miután lejöttek segítettek pakolni, így kettőre készen is lettünk. Megtalálták Niall bokszerét, amibe bele volt varrva a monogramja, szerencsére nem jöttek rá, hogy kié. Hulla fáradtan dőltünk le a kanapéra.

– Mennyi az idő? – kérdezte Grace.

– Kettő múlt pár perce, miért? – kapcsolgatta a Tv-t Soffy.

– Elkésünk a pon-pon edzésről, gyerünk Zoe készülődj – ugrott fel Grace.

Grace-nek az volt az egyetlen szerencséje, hogy Zoe még nem sajátította el pillantással való ölést, mert ahogy nézet, még én is ijedtem. Kirázott a hideg. Mi lett volna ha rám néz így?

– Menj te, én maradok – dőlt el a földön, mivel neki csak ott jutott hely.

– Jössz te is, nem nyitok vitát – indult meg felfelé, de minek ment fel ha minden cucca lent van?

– El sem kezdtünk vitatkozni – kiabált utána húgom.

– Mondom, hogy jössz – kezdte el húznia a földön az ajtó felé.

– Ne is álmodj, hogy én kimegyek, menj te és ugrálj, én maradtok – kapálózott.

– Hova megyünk? – jött oda Lucifer, mire Grace elengedte Zoe lábát.

Aki felpattant és verseny futókat megszégyenítő gyorsasággal indult meg a kert felé.

Végül elkaptuk és rá tudtuk venni, hogy jöjjön el, mi is velük tartottunk, ki nem hagynám az ingyen cirkuszt.