I. Évad 24. rész 09/04 L

.:: Zoe szemszöge ::.

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Louis mellkasán aludtam, aranyos volt ahogy horkolt. Óvatosan kimásztam mellőle nemhogy felkeltsem. Az ágyból kilépve megbotlottam egy pólóba, utána meg az a fejemre esett a ruhám. Megpróbáltam vissza emlékezni mi történt a bulin, de csak az ugrott be ahogy az ágyon csókolózunk, utána teljes képszakadás. Az első ami az eszembe jutott az volt, hogy többet nem fogom magam ennyire leinni. Legalább emlékezek arra, hogy mit csináltam.

Megnyugodtam, amikor tudomásul vettem, hogy a melltartóm meg a bugyim még rajtam volt. Ezek szerint nem feküdtem le Louissalv vagy csak visszavettem. Megindultam lefele a konyhába, hogy szerezzek egy fájdalomcsillapítót. A konyhába egy óriás polip randalírozott. Ezentúl a bulikon narancslevet fogok inni.

– Mennyit ihattam, hogy még most is képzelődök? – tettem fel a költői kérdést. Nagyokat pislogtam és bíztam benne, hogy eltűnik majd a puhatestű a konyhából, mert nem tudok tőle bemenni és nagyon fájt a fejem. Megpróbáltam kicselezni, de nem értem el vele semmit, sőt magamra haragítottam annyira, hogy a hozzám vágott egy üveg piát.

– Nem vagyok szomjas – dobtam a fejének.

Egy kellemes kis játék alakult ki ebből. Én a fejéhez vágtam ő meg hozzám vágta. Nagyon élvezetes volt de meguntam és egyszerűen a falhoz vágtam az üveget.

– Véged! – indult meg felém.

Kikerekedett szemekkel néztem ahogy a nyolc lábával megindult felém. Nem vártam meg amíg hozzám ért, nemes egyszerűséggel megfordultam és meglódultam. Annak ellenére, hogy ennek az izének víz kellene a túl éléshez elég jól bírt követni. Még nem láttam ilyen fürge puhatestűt. Megvolt a reggeli futásom, amit soha nem szoktam megcsinálni. A lépcső előtt rohanok el amikor megláttam Louist répa jelmezben ahogy táncolt. Kikerekedett szemekkel néztem. Vizet iszok ezentúl, és tényleg tartom magam hozzá. Egy darabig biztos.

– Ez tuti, csak egy álom.

– Nem az a valóság és tudom mitől félsz a legjobban – válaszolta polip.

– Ugyan mitől?

Attól félek, hogy szerelmes leszek, mert a szerelem egy feneketlen gödör legalja. Onnan nincs kiút. 

– Legjobban attól félsz... – nem tudta befejezni, mert elsötétült minden.

Kipattantam az ágyból és mély levegőket vettem. A Szívem majd kiugrott a helyéről. Szaggatottam vettem a levegőt. Be a rosszat ki a jót. Hupsz, fordítva. Ki a rosszat be a jót. A ruháim a szekrényre voltak felakasztva, lehet hogy én voltam, mindegy úgysem fogom megtudni.

– Jó vagy? – hallottam meg magam mögött Louis hangját.

– Igen, csak rémálmom volt. 

– Mit álmodtál?

– Mindegy csak egy álom volt – vontam meg a vállam.

– Mond el lécci – bújt oda hozzám, mint egy kis nyuszi.

– Egy polip kergetett.

– Mennyit ittál? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

– Nem tudom, de nem emlékszek, hogy kilenc után történtekre.

– Nem emlékszel az üvegezésre?

– Nem, az utolsó képem az, hogy az ágyon vagyunk.

– Akkor nem emlékszel semmire, ami után történt?

– Igen, mint már egyszer elmondtam – forgattam a szemem unottan.

– Tényleg nem emlékszel?

– Amint látom te sem hanyagoltad a piát – mondtam majd megindultam befele a fürdőbe.

– Mehetek veled? – hallottam Louis hangját az ajtó mögül.

– Nem – zártam be az ajtót, mert kinézem belőle, hogy csak úgy simán bejön.

Rendbe tettem magam, frissítő zuhanyzásnál nincs jobb. Kiengedtem Lucifer, mert mint egy idegbeteg fel-alámászkált.

Magamra tekertem egy törülközött, majd kimentem a szobába. Louis minden mozdulatomat követte a szemével. Hogy miért vagyok ennyire szét szórt, hogy elfelejtek ruhát bevinni.

– Vigyázz mert kiesik a szemed – mondtam amikor már meguntam az, hogy legelteti rajtam a szemét.

– Bocs, csak hát nincs rajtad semmi.

– Van és úgy hívják törülköző – kezdtem el a fürdőbe lökdösni.

– Nyugodtam átöltözhetsz előttem is – fordult meg.

– Nem! – zártam be.

– Ez gonosz volt.

– Tudom, de másképp kijöttél volna.

– Igaz – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Gyors felöltöztem, farmer egy és egy félvállas pólót vettem fel, napszemüveggel hátra fogattam a hajam, mert kifésülni nem volt erőm. Siettem az öltözéssel nehogy a végén valaki más jöjjön be. Mikor felöltöztem kiengedtem Louist.

– Még mindig haragszok rád – mondta durcásan.

– Nem is igaz  – mondta az én drága papagájom.

– Gyere durci kapitány menjünk le lehet, hogy a többiek fent vannak.

– Szerintem Liam már fájdalomcsillapítóval vár minket – indult meg boxerbe.

– Na, annak nagyon örülnék – követtem.

Lementünk a lépcsőn és a látványtól rosszul lettünk. Akkora felfordulás volt, hogy nem láttam a padlót. A lányok a kanapén szétterülve egymáson aludtak és horkoltak. Zayn a másik kanapén ölelgeti és csókolgatta a párnáját, Harry az ajtó melletti nyugágy alatt fekszik. Az udvarra inkább ki sem megyek, minél kevesebbet látok annál jobb.

– Liam ivott? – fordultam Louis felé, a hiányos emlékeim között nem rémlett, hogy üveggel láttam volna.

– Nem, ő emlékszik mindenre.

– Akkor kifaggatom, hogy mi történt.

– Én is így fogók tenni.

– Felébredtek a tubicák – hallottam Liam hangját magam mögött, egy szál boxerben, ült tiszta üdén, mint ha nem volt volna tegnap semmi, csak egy átlagos nap.

Megfordultam és láttam, hogy két fájdalomcsillapítóval és egy-egy pohár vízzel áll.

– Isten vagy – vette el Louis tőle.

– Köszönöm – kaptam be a gyógyszert, a víz nem is kellett.

– Van reggeli a konyhába, meg tea is, a kávé meg mindjárt kész lesz – intett a fejével.

– Te tényleg isten vagy – mentem oda és megöleltem.

Louissal bementünk a konyhába és megettük a reggelinket, mire végeztem már kezdett is hatni a fájdalomcsillapító.

– Liam kérdezhetek valamit? – fordultam az ajtóban álló felé.

– Persze, azt fogod kérdezni mi volt az este.

– Mesélheted is – kortyoltam bele a teámba.

– Mi az utolsó amire emlékszel?

– Az, hogy belelöktök a vízbe és megyünk megszárítkozni, utána teljes képszakadás.

– Akkor ezek szerint nem emlékszel arra amikor szerelmet vallottam neked? – jött be Harry alsóba miközben a fejét fogta.

– Mi? Mikor? Miért? Hol? Ki hallotta? – tettem fel sorban a kérdéseket ahogy eszembe jutott.

– Üvegezéskor, este, a nappaliba, mindenki – válaszolt, utána bevette a bogyót, hogy ne fájjon a feje.

– Mit válaszoltam? – már féltem előre, ki tudja mint válaszoltam  részegen.

– Azt, hogy akkor mehetünk is fel – mondta perverzen, mire kikerekedtek a szemeim.

– Nem hiszek neked. Liam mi volt? – néztem rá könyörgően és közben kortyoltam egyet a teámba.

Próbáltam vissza emlékezni és egy kép ugrott be ahogy Harry térdel előttem, erre kiköptem az italom.

– Jó Liam mi volt, mert erre én is kíváncsi vagyok – ütögette meg a hátam Louis, mert enyhén fulladoztam.
– Tényleg szerelmet vallott neked.

– Jó elhiszem, kinézem belőle, de én mit válaszoltam? – sürgettem.

– Azt, hogy én így érzek és megcsókoltál – mesélte teljes átéléssel Harry.

– Harry kuss – szóltam rá.

– Azt válaszoltad, hogy...

- Elkéstél Hazza drága Louis már megkérte a kezem – vágott Liam szavába, a hatás kedvérét még a hangját is elvékonyította. Egyszer lecsapom ezt a kölyköt. Louis meg mellettem fulladozott a válasz hallatán. Elkezdtem ütögetni a hátát.

– Harry maradj csendbe, mert leütlek – szinte már vérben forogtak a szemeim.

– Ne visítsatok már! – jött be Zayn egy alsóban fejét fogva.

– Parancsolj – adta oda Liam tükör mániásnak a gyógyszerét.

– Köszi, de mi ez a hangzavar – vette be.

– Mindenki, kuss, csak Liam beszél. - kezdett betelni a pohár.

– Megkért, hogy legyél a barátnője, de te rávágtad, hogy nem és jót röhögtetek rajta, miután már nem fulladoztatok – mondta el egy szuszra.

– Köszönöm – lélegeztem fel.

– Azért én ennyire nem örültem a vissza utasításnak, végig szomorú voltam – görbült lefele a szája.

– Persze, azért csókolóztál Grace-vel olyan lelkesen – vágta rá Zayn

– Mikor csókolóztam? – kerekedett ki a szeme.

– Azt csodálom, hogy még éltek, nem haltattok bele oxigén hiányba – röhögött Liam.

– Ilyenekre, miért nem emlékszem? – fordult körben.

– Még volt valami? – kérdezte Louis.

– Neked kellet volna valamit mondanod reggel valakinek? – fordult Dady Direction Louis felé.

– Mit? – nézet értetlenül.

– Mire emlékszel?

– Részletekre. Felviszem Zoe-t, csókolózásra, párna csatára, meg arra, hogy levettem Zoe ruháját, meg összehajtogattam, hogy kényelmesebben aludjon – gondolt vissza az estére, ezek szerint meg van, hogy-hogy került oda a ruhám ahol volt.

– Zayn, neked mi rémlik? – kérdezte Louis.

– Dj voltam, volt velem egy kedves szőke csaj, és csak nadrágba voltam boltba.

– Harry? – fordult a göndörke felé a fekete hajú.

– Belöklek titeket a vízbe, szerelmet vallok, Niall és Leila elmennek csónak légyottra, hogy táncolok, és még rémlik, hogy valaki a pofámba vágta a párnát.

– És te? – fordultak felém.

– Kilenc után nem tudom mi történt, szerintem én nyertem – vontam meg a vállam.

– Tényleg Liam, te mire emlékszel? – kérdezte Harry.

– Azt sem tudom, hogy kerültem ide – mondta halál komolyan.

– Nyertél – veregette Zayn vállba.

Jött röhögtünk ezen, a nevetésnek Leila és Niall vetett véget, akik csurom vizesen jöttek be a konyhába.