I. Évad 15.rész 09/02 L

.:: Zoe szemszöge ::. 

A bevezetés a közgazdaságtanba óra eseménytelenül telt. Szünet annál inkább volt élmény dús.

Szereztem forró csokit ami annyira meleg volt, hogy nem lehetett meg inni, akár hogy is fújtam ugyan olyan forró volt számomra továbbra is. A folyosón szalonoztam vele, nem akartam senkire sem borítani. A tervem meghiúsult, mert amikor éppen be akartam fordult a folyóson a terem felől közeledett felém egy lány, aki sikeresen nyakon öntöttem vele.

Amy White

– Bocsi, az én hibám nem vettelek észre – adtam neki zsepi, hogy letudja törölni.

– Semmi baj egy kis csokiba még nem halok bele. Ha így összefutottunk, akkor nem tudnád megmondani, hol van francia töri terem? – kérdezte tőlem.

– Nem.

– Rendben köszi a segítséget. Amúgy Amy vagyok.

– Zoe.

– Örültem a találkozásnak, de nekem most mennem kell mert még meg kell találni a termet ahol is lesz órám.

– Segítek, ez a legkevesebb, hogy nyakon öntöttelek forró csokival.

– Köszi – indultunk meg egy irányba.

Épp, hogy becsengetés előtt megtaláltuk a termet. Közben elbeszélgetünk és kiderül, hogy francián majd valamikor fogunk találkozni.

– Akkor holnap – köszönt el, és bement az előadásra.

– Szia – intettem és megindultam nehogy lekéssem az alkalmazott matekot, mondjuk nem tudom miért zavart volna.

Matekon Grace-vel beszélgettem, sok mindent meg tudtam róla például, hogy oda van meg vissza keresztbe, hosszába, függőlegesen, átlósan van egy fiú bandáért valami irányért ért. Én is meséltem neki, meg Leila is szóba jött, úgy mutattam be, mint az egyetlen nővérem.

– Egy perc és jövök, csak fel kell hívnom valakit  mondtam az óra végén.

– Rendben – dőlt neki a falnak

Elmentem egy nyugodt helyre, ami az udvar volt, itt volt a legkevesebb ember. Mondjuk ott is nyűgöztek a diákok, tudásra szomjazva. Csak nem az anyag érdekelte őket hanem a legfrissebb pletykák. Ki kivel jár, mikor szakított a pasi a csajával, meg miért.

– Szia – köszönt bele lelkesen Louis, még egyet sem csörgött végig, olyan gyorsan vette fel.

– Szia, fél egyre jöhetsz értem.

– Értettem szépségem, de sajnos most le kell tennem, mert Paul itt van és szent beszédet tart.

– Rendben, akkor majd jössz. Szia.

– Szia – mondta és kinyomta.

Bementem a második matekra ami tízszer lassabban telt mint az előző. Azt hittem, hogy a negyvenöt percnek soha nem lesz vége, sőt szerintem be is aludtam órán mert nem emlékszel arra, hogy csináltunk volna a feladatot. Grace is faggatott, de közben ő figyelt, én az óra elején feladtam. Meséltem neki meg fárasztottam a hülyeségeimmel. Megváltás volt a csengő, első voltam aki lelépett a teremből. Még, hogy nem voltam gyors. Pillanatok alatt kitudtam menni egy teremből, meg a csokiért bármennyit képes voltam sétálni.

Grace is utánam jött, Leila-val is találkozta az ajtóba ő már Niall-t várta. Míg hárman beszélgetünk Amy is feltűnt és valamit nagyon keresett, de az arcából ítélve soha nem fogja megtalálni.

– Amy mit keresel? – kérdeztem tőle.

– A kommunikációs termet – jött oda hozzánk.

– Ja lányok ő Amy – mutattam rá. – Amy ő Grace meg Leila – mutattam sorba rájuk ahogy mondtam.

– Szia – köszöntek egymásnak mosolyogva.

– Amúgy őszintén miért a főbejáratnál keresed a termet? – fordultam az eltévedt bárány felé.

– Azt sem tudom, hol vagyok, csoda, hogy megtaláltam azt az előadót amiben társadalom tudományom volt.

– Sziasztok lányok – köszönt Louis.

– Szia – néztem értetlenül rá mert ha nem hallottam volna a hangját nem ismertem volna fel, mert napszemüveg meg a sapka sőt még a kapucni is fel volt húzva a fejére. Haja is a homlokára volt fésülve.

– Jó randit – köszönt el Leila.

– Köszi, sziasztok – intettem neki és megindultam Louis után.

Beszálltunk kocsiba és levette a végre maskaráját, nem is tudtam melyik állt neki rosszabbul a hippi vagy ez az takarom a fejem minden centiét, mert nagy baj lesz belőle ha meglátják a bőröm.

– Hogy-hogy így beöltöztél, alig ismertelek fel – kérdeztem már a kocsiban ülve.

– Mert nem akartam, hogy a rajongok letámadjanak – indította és azonnal megszegte a szabályt, mert nem állt meg a stop táblánál.

– Tényleg valamilyen bandában benne vagy, hogy is hívják?

– One Direction.

– Tényleg az irány, azért Grace rajong. Oda meg vissza, keresztbe, hosszába, függőlegesen és átlósan van értetek.

– Hát igen jól nézünk ki, meg a hangunk is csodás. Mondjunk táncolni, még tanulunk, de ha jobban bele gondolok azt soha nem fogjuk megtanulni.

– Látom az egod jól van.

– Köszöni meg van – mosolygott, majd egy pillanatra rám kapta a tekintetét és kacsintott.

Az út további részében csak fárasztott vagy én őt, leparkolt a hatalmas házunknál.
– Nem jössz be? – kérdeztem mert láttam, hogy nem szál ki a kocsiból

– El kell intéznem valamit.

– Rendben. Parancsolj ha megjöttél gyere be – adtam oda neki a pótkulcsot.

– Értettem, sietek.

– Nem kell, rá érsz.

– Nem tart olyan sokáig – indította a kocsit és elhajtott.

Bementem, ledobtam a cuccaimat, megettem Lucifer és bementem a fürdőbe. Fél óra alatt elintéztem ügyes-bajos dolgaimat felvettem a kiválasztott ruhát. A hajamat csak simán kiengedtem  mivel frissen volt mosva így hullámosan omlott a vállamra. Mintha be lett volna sütve. A táskámba bepakoltam a telefont, pénz, zsepi és még pár dolgot. Teljes harci díszbe megindultam fele, pont akkor mikor Louis jött be a házba.

– Gyönyörű vagy – mondta Louis miközben lejöttem a lépcsőn.

– Köszönöm.
– Ezért meg érte várni – mondta mire elmosolyodtam, sőt még bele is pirultam a bókba.

– Ez neked hoztam, a legszebb virág a legszebb lánynak – mondta mire teljesen elpirultam.

Annyira csodás volt a rózsa. Nem tudtam honnan tudta, hogy a vörös meg a fehér a kedvencem a virágokba. Az, hogy egy virágban megtalálható talán ezerszer szebbé tette.

– Vázába teszem – mondtam és megindultam a konyha fele. Ott találkoztam Luciferrel, aki Neji-vel ette a macska kaját.

– Hiányoltalak – szállt fel az asztalra.

– Én is szívem – pusziltam meg.

– Megcsalsz vele? – kérdezte nevetve Louis majd neki dőlt az ajtó félfának.

– Te Kevinnel szóval kivittek vagyunk – védtem magam, ezt is csak azért tudtam, mert Grace kiselőadást tartott róluk.

– Igaz, ott a pont. Mehetünk?

– Igen, én kész vagyok.

– Remek akkor csak hozzánk kell beugrani és mehetünk is.

– Tökéletes.

Bezártam az ajtót, beültünk a kocsiba és megindultunk. Kb 10 perc alatt ott voltunk addig végi Louist fárasztottam azzal, hogy hova visz.

– Majd meglátod, ne legyél ennyire kíváncsi.

– Ha nem tetszik, hogy ennyire kíváncsi vagyok a gyártónál lehet panaszkodni. - mondtam mire felröhögött.

– Megérkeztünk – jelentette ki 2 perc csend után.
– Bámulatos, ez tényleg legény lakás, mert kintről nem annak néz ki?
A ház hatalmas volt már ha lehet annak nevezni ez a gigantikus szürke épületet térkövezett úttal kirakva, közelebb volt a villához, mint az egyszerű házhoz.
– Igen az, de gyere be, és a saját szemeddel fogod látni.

Megindultunk befele, a dupla szárnyú ajtón. Sokkal rosszabbra számítottam azt hittem, hogy belűről majd úgy fog kinézni mintha egy atombomba robbant volna ott, de kellemesen csalódtam, mert rend volt.

– Megjöttünk – kiabált Louis a semmibe.

– Mi az, hogy jöttünk? – jött ki Harry.

– Szia – köszöntem neki és megöleltem.

– Copfos? – hallottam meg egy jellegzetes akcentust a hátam mögött.

– Szöszi? – fordultam meg és Niall-lal találtam magam szembe. Oda jött hozzám és kaptam tőle egy mackó ölelést.

– Ti ismeritek egymást? – kérdezte Louis és Harry egyszerre, mind a ketten csodálkozva.

– Igen, várj ha te itt vagy, akkor Leila is itt van?

– Jó a logikád a nappaliba beszélget Liam-mal és Zayn-nel.

– Honnan ismered Niall és Leilat – tért észhez először Harry.

– Egyszerű Leila a barátnőm, akivel Londonba költöztem.

– Akkor most már értem – simogatta a borostáját Louis. - Nagyon jó de én most elmegyek.

– Rendben – válaszoltuk neki kórusba.

– Gyere bemutatlak a fiúknak – fogta meg a kezem Harry.

– Ezek szerint te vagy a varázsló? – kíváncsiskodott Niall hatalmas mosollyal az arcán.

– Igen én vagyok az, mondjuk Zoe-t jobban szeretem.

– Fiúk bemutatom Zoe-t avagy a mágust – mutatott rám Harry.

– Szia Liam vagyok – köszönt a kopasz, jó nem kopasz csak le volt túrva a haja, nagyon.

– Helló, Zayn – mondta a fekete hajú.

– Húgi – ölelt meg Leila.

– Én is szeretlek nővérkém, de nem kapok levegőt.

– Bocsi – mondta majd elengedett.

– Testvérek vagytok? – csodálkozott Liam.

– Nem, csak ez a becenevem, de csak Leila hívhat így. – Harry akart volna valamit mondani, de egy hatalmas csattanás megakadályozta benne. – Ez mi volt? – kérdeztem.

– Semmi, csak Louis most nyitotta, ki a szekrényét – legyintett Niall.

– 3 2 1 – számolt vissza Harry.

– NIALL! – kiabált.

– Mit csináltál? – nevettem velük.

– Elvette a sapkámat és azt mondta csak akkor kapom vissza, ha összepakolok a szobájába, na én összepakoltam úgy, hogy mindent a szekrénybe dobtam.

– Ügyes – tartottam fel a kezem, hogy adjon egy pacsit. Mindenki belecsapott és jót röhögtünk újra.

– Menjünk segíteni neki – állt fel Harry.

– Én nem megyek – mondta Leila, Niall, Liam és Zayn kísértetiesen egyszerre.

– Ezek szerint ketten maradtunk – néztem rá.

– Akkor menjünk és mentsük ki.

Követtem Harryt fel az emeletre egészem Louis szobájáig, az övé volt a legutolsó így miközben elmentünk az ajtók mellett próbáltam kilesni hogy ki lakik benne, de mindegyik szoba teljesen üres volt, csak a bútorok sorakoztak bennük.
– Megjött a felmentő sereg – röhögött fel Harry, amikor látta, hogy Louisnak csak a lába volt kint a ruha kupacból. Az is folyamatosan járt, de semmire nem ment vele. Kiszabadítottuk, közben Harry a fejemre tett egy sapkát. Ami feke alapon piros felirattal az állt, hogy I <3 Louis.

– Jól áll – mondta Louis amikor már fel tudott állni.

– Köszönöm – vettem le a fejemről.

– Ne, tartsd meg, neked jobban áll.
– Köszönöm – pirultam el.
Az utolsó ruhákat is eltettük, közben Louis elment, hogy fel tudjon öltözni. Indulásra készen voltunk. Nagyon kicsípte magát az inggel meg a nyakkendővel. Szemüveget azonnal meg is magyarázta, miszerint sikeresen elhagyta az egyik kontaktlencséjét, és fogalma sincs hova tette a másik dobozt amibe a tartalék van.

– Elmentünk – kiabált.

– Várj – jött oda hozzám Leila. – Mond, mit terveztél az estére? Csak annyit akartam mondani, hogy ne siess este haza.

– Rendben, majd extra lassan megyek – válaszoltam.

– Sőt még jobb lenne, ha haza se jönnél.

– Maradhat itt – vágta rá azonnal Louis.

– Az nagyszerű lenne.

– Rendben most, hogy megbeszéltétek elmondom az én véleményem is? – kérdeztem.

– Halljuk – fordult felém azonnal Louis.

– Csak mert nem akarok semmit sem hallani ezért, ha nem baj maradok? – tettem fel Louisnak a kérdésem.

– Te soha nem zavarsz – vágta rá minden gondolkodás nélkül.

– Nagyon jó, köszi Zoe és neked is Louis.

– Szívesen, de mi most megyünk – fogta meg a kezem és megindultunk kifele.

Beszálltunk a kocsiba és 30 perc autókázás után végre megérkeztünk. Közben végig csendben voltunk. Én vártam a meglepimre, Louis meg az útra koncentrált.

– Ez valami eszméletlenül gyönyörű – suttogtam csodálttal teli szemmel.