I. Évad 6. rész 08/30 L

.:: Louis szemszöge ::.

Figyeltem a távolodó alakját, közben megnéztem azt a formás feneket, a copf még jobban kiemelte.
– Hogy értette azt, hogy a zsebemben néztem-e? – értetlenkedtem.

– Nézd meg! Nem veszíthetsz semmit – mondta Harry, miközben fizettünk.

Megnéztem a zsebeimet, de nem találtam semmit. végig tapogattam a seggem egy teli bevásárló központba. Remélem holnap ezt viszont látom, valamelyik újságban. Louis Tomlinson, aki saját magát taperolja a bevásárló központba. Szalagcím gyanús, meg hogy utána fel is adhatom az álmaimat, hogy folytatom a hírességek élet vitelét. 

– Farzsebedbe nem nézted – mondta Harry amikor látta, hogy nem találtam semmit.

– Itt van! – kiáltottam fel miközben beültünk a kocsiba. Mint valami őrölt, páran oda is fordultak szemüket ráncolva. Nem érdekelt, sokkal inkább a titokzatos lány, azokkal a markolni való fenekellel. 

– Mi van rajta – vette ki a kezemből, sőt inkább tépte.

– Még nem láttam add vissza – kaparintottam meg.

– „Zoe 7783319 hívj fel ;)” – olvastam fel mosolyogva.

– Akkor mire vársz hívd fel – állította le a kocsit.

– Majd felhívom – legyintetettem.

– Ha te nem hívod fel akkor az enyém lesz – mosolygott el gonoszul. 

– Jó felhívom, majd – mondtam végét halkan, inkább csak magamnak, ezzel is próbáltam megnyugtatni magam. Annyira bele feledkeztem magamba, hogy fel sem tűnt, miszerint már megérkeztünk a házhoz. Harry meglökött mire sikerült magamhoz térnem. Kivettük a táskákat a kocsiból, majd megindultunk a hatalmas puccos házhoz, ami nem neveznék otthonnak. 

– Megjöttünk – kiabálta Harry.

– Hoztunk kaját – ordítottam teli torokból én is.

Liam és Zayn futott lefele alsógatyában. Azonnal rá vetették magukat a kajára, én meg egy répát vettem ki és kezdtem el rágcsálni. Valami hiányzott, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy mi.

– Hol van Niall? – kérdeztem, mert furcsálltam, hogy az éhen korász nincs itt amikor kaja van.

– Randija van. Hétre ment a csajáért – kezdett el kotorni a zacskóba Zayn.

– Mikor csajozott be? – kérdeztem.

– A vonaton találkoztak – forgatta a szemét unottan Liam közben meg fájdalmasan felsóhajtott.

– Louis is becsajozott – dörzsölte a kezét gonoszul Harry, már csak a jellegzetes Joker kacaj hiányzott, még a mosolya is pontosan ugyan olyan volt.

– Nem – tiltakoztam.

– Igen egy bűvész talált magának – bökött meg Harry, közben a kezével úgy csinált volna mintha megátkozott volna engem.

– Mi volt a trükkje? – kérdezte kíváncsian Liam.

– Talán elvarázsolt a szemével – cukkolt Zayn csokival teli pofával.

– Dehogy úgy tudja becsempészni a zsebedbe a papírt, hogy észre se veszed – mondtam két harapás között.

– Legalább megfogta a segged, bele markolt – kérdezte Harry röhögve.

– Mondom, hogy nem éreztem – forgattam a szemeim, már nagyon utáltam a béna disznó vicceit, de szerintem senki nem szórakozott már ezen..

– Mikor hívod fel a Répás lányt, vagy inkább varázsló lányt? – kezdte le enni a chipset Zayn.

– Majd – mentem volna fel, de Harry kikapta a kezemből a papírt.

– Akkor majd én felhívom a varázslót! – kezdte le beütni a számát a telefonba.

– Meg ne próbáld – akartam elvenni tőle a telefont, közben meg a szemem vérben fogott. Semmi esélyem nem volt el venni tőle, túl magas volt hozzám képest.

– De megcsinálom – nyomta meg a zöld gombot és közben egyre jobban ívelt felfelé a szája és megjelent rajta megint az a jellegzetes gonosz és perverz mosoly. 

– Szia…Harry…Igen jó trükk, de hogy csináltad?...mond meg…Rendben megyünk… Viszünk fürdő nadrágot, pezsgőt is...Szia – tette le a telefont. Közben meg eltűnt a vigyor a képéről.

– Mit mondott? – kérdeztem izgatottan, ha már beszélt vele, minél többet meg akarok tudni, főleg hogy olyanról beszéltek, hogy megyünk, de fogalmam sincs, hogy hova.

– Megyünk és szerzünk pezsgőt meg hozd a fürdő nadrágodat.

– Miért? – néztem értelmetlenül, ennél azért jóval több információt is megoszthatna velem, elvégre a barátom, vagy mifene.

– Mert megyünk medencézni azzal az feltétele, hogy viszünk neki pezsgőt.

– De ki megy? – kérdezett Zayn.

– Én meg Louis – mondta Harry.

– Hogy mindenki csajozik, Daniel és Perrie meg nem érnek rá – panaszkodott Liam, és inkább vissza fordult a csokijához, az legalább rá ért este.

– Megyünk pá – intettem és felszaladtam a fürdő nadrágért.

Kivettünk a hűtőből egy pezsgőt és meg indultunk. Nagyon közel volt a háza. 15 perc séta vagy annál kevesebb, de mivel kocsival mentünk ezért úgy 5 perc alatt oda értünk. 

– Te nem itt lakott az a csaj, aki egyszer megtámadott minket? – kérdezte Harry.

– Nem ott – mutattam a mellette lévő házra. 

– Akkor jó, menjünk be.