Bevezető

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nem tudtam, hogy ideges vagy inkább izgatott legyek. Soha nem csináltam ilyet a szüleimmel, de a tanárokkal sokszor eljátszottam. Tanári aláírást nem egyszer hamisítottam, de apáét lehetetlen volt.

Felmentem az internetre, majd letöltöttem a jelentkezési lapot.
Kimértem pontosan, hol kell majd aláírniuk.

– Apa – kiabáltam, közben meg a kezemben a lappal és egy toll rongyoltam lefelé a lépcsőn.

– Igen – nézett fel a laptopból, unott fejjel.

– Fogadjunk, hogy én jobban letudom írni a Goldenwin-t mint te – ültem le vele szembe az asztalra, és oda böktem arra a helyre ahova írnia kellene majd.

– Soha – vette le tőlem a tollat.

Alá írta a számára fent tartott "vonalon", majd én is oda írtam a nevem igazi csicsás betűimmel.

– Látod sokkal szebb.

– Lehet, de az enyém egyedibb.
– Már megint miről vitatkoztok? – jött ki anya a konyhából.

– Az, hogy ki ír jobban alá – mondta apa oda sem fordulva.

– Természetesen én – húzta ki magát büszkén.

Oda nyújtottam neki a papírt, majd ő is aláírta a vonal felett.

– Ennyi az enyém a legszebb – húztam ki magam büszkén.

– Álmodj róla – morogta apa és anya.

Megfogtam a papírt, majd bele illesztettem a nyomtatóba.

Figyeltem ahogy nyomtatja és imádkoztam nehogy valami elcsússzon.

Mikor kész lett és minden tökéletes volt. Elővettem a borítékot minden papír bele tettem majd lezártam.

– Elmegyek egy kicsit sétálni, viszem Molly-t – mondtam a Tv nézőknek, mire bólintottak egyet.

Elmentem a postára és feladtam a jelentkezési lapom. Amikor kiértem nem hittem saját magamnak. Sikerült. Jelentkeztem a Londoni főiskolára, amire kicsi korom óta vágyok. Már csak az a kérdés, hogy felvesznek vagy nem? Hamarosan minden kiderül. Tettem pár kört még a városban, hogy valamennyire kifárasszam a hatalmas kutyámat, aki csak úgy kicsattan az energiától.