I. Évad 8. rész 08/31 L

.:: Zoe Szemszöge ::.

Nem tudtam mennyi lehet az idő, mert éppen a fiúk fejeseit pontoztam. Írtak nekem kis táblákat, mondjuk csak 10 meg végtelen volt rajta, de megoldottam, letéptem a egyest róla így tudtam nullát is adni.

– Ennyit érsz Harry – röhögött Louis amikor látta, hogy nullát mutatok.

– Az előbb neked is annyi volt – mondta Harry miközben kiszállt a vízből.

– Most majd ugrok egy végtelen figyeld meg – húzta ki magát.

– Arra én is kíváncsi vagyok – dőltem hátra, és figyeltem a produkcióját.
– Nem jó nulla – mondtam mikor feljött.

– Ha ennyire tudod mondani mi nem jó, akkor mutasd meg te mit tudsz.

– Rendben – dobtam le a köntösömet.

– Nézzük mit tudsz – szálltak ki a vízből.

Beleugrottam a vízbe, ahogy úsztam valakinek neki mentem. Nem is akárhogy, hanem a szájának a sajátommal. El akartam menni, de vissza húzott és hosszasan megcsókolt. Csak akkor jöttünk fel, amikor már elfogyott a levegőnk. Amikor kinyitottam a szemem, mind a két jómadár egymás mellet ült a medence szélén és beszélgettek. Felültem melléjük és csak elkezdtünk beszélgetni a semmiségekről. Fogalmam sincs, ki csókolt meg. Mindenről meséltek arról, hogy milyen örült gyerek koruk volt. Én elmeséltem milyen jól viselkedtem. Rengeteget nevetünk a régi szép emlékeken.

– Azt még mindig nem mondtátok el, hogy miért voltatok beöltözve? – tettem fel azt a kérdést, aminek a válasza már azóta érdekel, hogy beléptek az ajtón.

– Ja, hogy ne ismerjenek fel a rajongók – lökőt bele Harry.

– Rendben Styles, te akartad – jöttem ki a vízből.

– Kapj el ha tudsz – futott el.

– Véged – vettem fel egy vizes törölközött és azzal csapkodtam miközben kergettem.

– Gyerekek vége a játéknak, Harry menünk kell – kiabált oda Louis.

– Hova? – kérdezte Harry mire megállt így feltudtam ugrani a hátára.

– Paul hívott minket, hogy meg kell valamit beszélni ami nem telefon téma – mondta szomorúan.

– Rendben, de kedden a buliba eljöttök? – kérdeztem.

– Mindenféleképpen – ölelt meg Harry.

– Akkor majd még beszélünk.

– Szia – ölelt meg Louis.

– Sziasztok, akkor kedden gyertek.

– Ki nem hagynánk – puszilta meg az arcom Louis és kimentek.

Bezártam az ajtót összepakoltam minden holmit mintha semmi sem történt volna. Minden bűnjelet eltüntettem. Erőm nem volt elmenni zuhanyozni így felvánszorogtam a lépcsőn és ledőltem az ágyra.

– Jó éjt nekem – mondtam magamnak.

– Jó éjt nekem – válaszolt valaki.

Minden álom kiment a szememből, felültem felkapcsoltam a villant és az első tárgyat ami a kezembe volt felvettem, hogy azzal védje magam, ami a könyvem volt. Jó vaskos, volt egy 400 oldala, ha nem több.

Mikor elnéztem a hang irányába azt hittem, hogy rosszul látok, egy papagáj ült az ágy szélén.

– Hát te, hogy kerültél ide? – kérdeztem meg tőle.

– Megszöktem – bólogatott szárnyait kitárva.

– Miért?

– Lucifernek nem tetszik a régi helye.

Ilyen is csak velem történhetett meg. Elmegyek bevásárolni találkozok két hírességgel, akik nem tudtam meg miért híresek, utána meghívtak, az egyik megcsókolt ezt követően meg jönnék pihenni erre egy papagájjal találom szembe magam. Ha ez álom, akkor mikor fogok végre felébredek? Remélem az előtt, hogy valami hülyeséget csinálnék.

– Lucifer a neved? – kezdtem beszélgetni egy papagájjal, végül is ez alá nem fogok csak lesüllyedni.

– Igen – bólogatott.

– És honnan szöktél meg? – úgyse hallja senki.

– Ketrecből – fordította oldalra a fejét.

– Oké – ne fogok vitatkozni egy papagájjal a végén vesztek.

– Lucifer éhes.

– Gyere, te szökevény – mentem oda hozzá és fellépett a karomra.

Lementem a konyhába letettem a pultra és megindultam a szekrények felé, hogy valami kaját keresek neki. Ahogy kutakodtam a vállamra szállt és kihúzott a csőrével egy zacskó chipset.

– Akkor együnk ezt – ültem le.

– Benne vagyok – szállt le a vállamról.

Kiöntöttem két tálba és az egyiket elé toltam, öntöttem neki vizet egy másik kis tálba magamnak meg colát és elkezdtünk enni, így hajnalba a legegészségesebb kajákat.

– Felháborító, hogy nem tudom kit csókoltam meg – kezdtem el panaszkodni.

– Bolond kalapos – bólogatott és közben folyamatosan ismételte magát.

– Miből gondold? – kérdeztem. Igen elmeséltem neki az egész napomat. Jó társaság csak hallgat és bólogat  hamarabb is lehetett volna beszélő papagájom.

– Tudom.

– Rendben, de gyere menjünk lefeküdni mert már hajnali hat óra van.

– Mennyi? – mint a lottó reklámokban. Tisztára olyan volta a hangja.

– Hat óra. Az szép akkor meddig voltak itt a fiúk?

– Nem tudom – mondta miközben felvettem a kezemre és megindultunk a szobám felé.

– Édes álmokat – mondta Lucifer miközben bele dőltem az ágyba. Ő az ablakba ült be, és figyelte a kinti világot.

– Neked is – mondtam és azonnal elnyomott az álom.