I. Évad 4. rész 08/30 L

.:: Leila szemszöge ::.

Zoe hangját meghallottam és azonnal rohantam ajtót nyitni. Megálltam az ajtó előtt és megigazítottam a fejem, és vettem egy utolsó pillantást mellettem lévő tükörbe.
– Szia – mosolygott rám az én szöszim. Nagyon jól állt neki ez a világos kék ing, nagyon szépen kiemelte azokat a csodás zöld szemeket.

– Szia – pirultam el mert láttam, hogy hozott egy csokrot vörös rózsát.

– Neked hoztam – nyújtotta át.

– Köszönöm – pusziltam meg az arcát mire elpirult. Olyan aranyos mikor zavarba van, mint egy hatalmas kis gyerek, akit csak szeretni lehet. – Vázába teszem. Idióta gyere! – kiabáltam az emelt felé fordulva.

– Igen drága nővérkém, mit szeretnél? – ugrott a nyakamba.

– Azt húgi, hogy beszéld meg Niall-lal, hogy hol van bolt.

– Rendben – szállt le rólam így eltudtam menni vázába tenni a csokrot.

Mire vissza értem Zoe-nak semmi nyoma, biztos mát elment. Ahogy lépek ki a házból látom, hogy tart vissza felé, jellemző bolt rá, hogy valamit mindig el hagyott.

– Mit hagytál itt? – kérdeztem miközben kiléptem az ajtón

– Bezárni az ajtót.

– Az jó lenne. Szia.

– Szia – kacsintott.

– Amúgy hova is megyünk, mert azt nem mondtad? – kérdeztem tőle a kocsiban már a kocsiban.

– Legyen meglepetés – mosolyodott el sejtelmesen.

– Rendben – törődtem bele, mindegy volt, hogy hova megyünk ha jobban megismerhetem.

Az út alatt elmesélte, hogy halálra cikizték a fiúk, amit már randira hívott. Nagyin jót szórakoztam a meséjén, de kicsit sem bántam, hogy azonnal elhívott randira.

– Megérkeztünk – állította le a kocsit egy étterem előtt.

Kiszálltunk a kocsiból, majd rákulcsolta az ujjait az enyémre és így mentünk be a hatalmas előtérbe, ahol főleg a fa uralkodott.

– Horan néven van egy két személyes foglalás – mondta a pincérnek.

– Jöjjenek – vezetett ki minket az udvar részre.

Amikor kiértünk a szám tátva maradt. Ilyen éttermet nem hogy láttam, de még hallani sem hallottam róla. Víz közepén fa valamiken állt az asztal, meg fehér függönyökkel el is lehet választani egymástól ezeket a faszigeteket. Az összes fényt a gyertyák adták, meg a vízbe beépített apró fényforrások.

– Tetszik? – kérdezte Niall.

– Imádom – kulcsoltam át a nyakát és az arcomat bele fúrtam a nyakába.

Leültünk, közben én kapkodtam a fejem, így mindent meg tudtam alaposan nézni, nem sokkal ez utána jött is a pincér fekete fehér frakkos pincér az alkarján azzal a jellegzetes fehér kendő. Soha nem voltam még ilyen puccos helyen.

– Mit hozhatok?

– Két félig átsült Steakot sült krumplival és vörös bort – válaszolt Niall

– Desszertnek?

– Csoki fagyit eperrel meg tejszínnel és hozzá egy üveg pezsgőt.

– Rendben – ment el miután meghajolt.

– Amúgy még mindig nem mondtad mik elől vagy kik elől menekültél a vonaton.

– Őrölt rajongok elől akik akár a ruhádat is letépik.

Elmesélte, hogy az X-faktorba került össze a csapattal és azóta együtt vannak mesélt még a turnéról meg a koncertekről. Mire ezeket elmondta megérkeztet a kajánk.

Evés közben mesélt rengeteg vicces storyt a bandáról.

– Mi a banda neve? – kérdeztem amikor meghozták a desszertet.

– One Direction.

– Hallottam róla, de csak pár szót, főleg arról, hogy egy göndör srác mindig mással kavar.

– Igen Harry egy kicsit nagyon sűrűn váltogassa a csajait. De most te mesélj, biztos veletek is történt valami izgalmas.

Elmeséltem neki mennyire jó kislányok voltunk vagyunk. Enyhe kifejezés ha azt mondom, hogy éppen, hogy nem fullad meg a röhögéstől.

– Meséltem én inkább te mesélj Írországról. Nem hiányzik, milyen a sztárság?

– Írország hiányzik, de legjobban a családom. Odahúz a szívem, de nem bántam meg, hogy jelentkeztem a versenyre. A sztárság az elején nagyon rossz, de a vége felé már megszokod. De most menjünk van egy meglepetésem.

– Mi? – kérdeztem miközben felálltam.

– Majd meg látod.

– Mond el.

– Ne légy kíváncsi hamar megöregszel.

– Véletlenül se mond el – mondtam durcásan.

– Nem is fogom – ölelt át fél karral, mire én a fejem a vállára döntöttem.

Beszálltunk a kocsiba és elmentünk egy szállodába.

Niall bejelentkezett és elvezettek minket a szobánkba. Idáig is oda voltam érte, de most, hogy meg láttam, azt hittem, hogy mentőt kell hívni majd, mert elájulok. Esetleg fel kell kaparni a padról, mert elolvadok. Londonba rengeteg egzotikus hely van. Ezt bátran ki merem jelenteni. Vagy csak a sztároknak van fent tartva?

– Na, hogy tetszik? – kérdezte miközben neki simult a hátamnak.

– Imádom, meg téged is manókám – mondtam és szembe fordultam.

– Megyünk fürdeni?

– Nincsen fürdő ruhám – ráztam meg tagadóan a fejem.

– Nem baj. Minek ruha? – nem lehetettet törölni a fejéről a perverz mosolyt.

– Te mondtad.

– Én bizony – kezd el rólam lehámozni a ruhát.

– Túl sok ruha van rajtad – mondtam amikor én már csak egy melltartóban és tangában voltam.

– Egyet értek – mondta miközben kilépet a nadrágjából, közben én lehúztam az ingét.

Hirtelen felkapott, erősen szorítottam a nyakát és megindult velem a víz felé és beugrottunk együtt.

A vízben megtörtént az első víz alatti csókom. Amikor már nem bírtunk magunkkal felkapott és a fenekembe markort és elvitt az ágyig.